A Pallas nagy lexikona, 11. kötet: Közép-Magyal (1895)
L - Lavór - Lavotta
Laver — 302 — bizottságba is ; egy ügyesen kigondolt szerkezet segítségével ő határozta meg a különböző mérőveszszők kiterjedési koefficiensét. A nagy tudós végre munkásságának közepette a rémuralom áldozata lett. Midőn t. i. az adóbérlők ellen megindították a pert, L.-t is a pörbe keverték és halálra ítélték, mely ítéletet rajta végre is hajtották. L. mindenesetre kora legelső tudósainak egyike, a franciák azonban munkásságának jelentőségét túlozták és L.-t nevezték a mai kémia egyedüli megalapítójának, mi nem áll. A mai kémia neki köszöni egyik alaptételének, az oxidáció elméletének felállítását. Néhány tudós társával L. alkotta a kémiai vegyületek új neveit, melyek kifejezik mindjárt az összetétel nemét is. L.-nak igen nagy érdeme továbbá az, hogy kortársai munkásságának eredményeit az új rendszerbe beillesztette és csak ezáltal mutatkoztak azok valódi jelentőségükben. Fontosak azon munkálatai, melyek a viz analízisére és szintézisére vonatkoznak . L. 1783. Laplace-szal a párisi akadémiában kimondotta, hogy a viz nem egyszerű test, vagyis nem elem és habár az alapkísérleteket ezen kérdésre vonatkozólag sem maga L. végezte, a víz összetételének elméletéről szóló, a kémiában annyira fontos kérdést mégis főképp oldotta meg. Az elemeket öt osztályba sorozza, melyek közül az elsőbe a hő, a világosság, oxigén stb., a másodikba a savképzők, a harmadikba a fémek, a negyedikbe a földek, az ötödikbe pedig az alkáliák tartoznak. Ezek után helyezte el még a gyököket is, melyek ugyan nem elemek, de mégis az elemekhez hasonlóan alkotnak vegyületeket. Ő volt az első, ki szerves savakat elemezett és kimutatta, hogy azok szénből, hidrogénből és oxigénből állanak és elégetésüknél csak szénsav és víz képződik. Ő mondta ki először, hogy az összes kémiai reakciónál csak az anyag alakja, nem pedig annak mennyisége az, ami változós és hogy épp ezért az alkalmazott anyagok az összetétel termékeivel arányba állíthatók, melyből egy ismeretlen tag kiszámolható. L. irodalmi munkássága igen nagy. Munkái közül a következőket említjük : Traité élémentaire de chimie présenté dans un ordre nouveau et d'après les découvertes modernes (Páris 1789, 2 kötet); Mémoires de chimie (u. o. 1805, 2 köt., ezt neje adta ki) ; Sur la calcination de l'étain dans les vaisseaux fermés, et sur la cause de l'augmentation du poids qu'acquiert ce métal pendant cette opération (u. o. 1774) ; Sur la nature du principe qui se combine avec les métaux pendant leurs calcination et qui en augment le poids (u. o. 1775); Sur la respiration des animaux et sur les changements qui arrivent à l'air en passant par leur poumons (u. o. 1777) ; Sur la combustion des chandelles dans l'air atmosphérique et dans l'air éminemment respirable (u. o. 1777). Összes művei Oeuvres de Lavoisier publ. par les soins de SonExcell. le Min. de l'Instruction publ. et de Cultes cím alatt jelentek meg 4 kötetben Párisban 1864—68. V. O. Grimaux, L., d'après sa corresp. (Páris 1888) ; Schultze E., L. (Hamburg 1895). H. A. Laver, J. Lavoir. Lavotta János (izsópfalvi), zenész, szül. Puszta-Födémesen (Pozsony) 1764 jul. 5., megh. Tályán 1820 aug. 10. Szülei id. Lavotta János és Szveteney Klára voltak. Apjától, ki elég képzett zenész volt, már korán elsajátított egyet-mást, ugy hogy 10 éves korában már hegedült is. Első tanítója azonban Zavadi Bonaventura, Esterházy Miklós József herceg egykori udvari zenésze, a Haydn zenekarának tagja volt; később Glantz, a Pozsonyban állomásozó gr. Károlyi-ezred katonai karmestere lett oktatója. Az ezred eltávozván, Cziczler hegedű-virtuóztól, Batthyány József hg. esztergomi érsek karnagyától tanult ; ez utóbbit az ifjú L. kiválólag bálványozta. Iskoláit Pozsony-és Nagyszombatban folytatta. Anyja korán elhalt és mostohája, Nevesi Katalin, kíméletlen bánásmódja következtében — kire egyszer még kést is emelt — 1784. elszökött a szülői háztól és bújában Ferdinánd herceg gyalogezredébe katonának állt s mint besorolt katona két hétig a pozsonyi kaszárnyában tartózkodott. Apjának sikerült őt — miután egyetlen agyermeke volt — kiszabadítani, mire azonnal Bécsbe küldte, hogy ott magát a hegedűn teljesen kiképezze. Egy év alatt ott oly rohamos haladást tett, hogy Bécs akkori legfényesebb köreinek termeiben közbámulat és tisztelet tárgya lett. 1786-ban elhagyta Bécset és Fürchtenstein kis ausztriai városban telepedett le. Kedélyhangulata egyszerre oly irányt vett, hogy minden társaságot került és legszívesebben szabadban, erdőn, mezőn szeretett hegedülni. Fürchtensteint is nemsokára odahagyva, az ennek regényes vidékén levő kolostorokat látogató , a hallgatag természetű vándor ifjú a szervitáknál mint u. n. civil néhány hónapot el is töltött, szándéka lévén barátnak beállani ; nyugtalan természete azonban nem engedő, hogy egy helyen sokáig időzzön, búcsút vett hát a barátoktól és Pestre utazott, hol mint hegedűvirtuóz nagy diadalokat aratott. Már Pesten adott hangversenyeiben bemutatta néhány magyar szerzeményét és ez volt az első eset, hogy a magyar zene múzsája hangversenyteremben megszólalt. A művek eredetisége és még addig nem igen hallott virtuózi előadása egészen felvillanyozta a főváros közönségét és L. híre oly gyorsan emelkedett, hogy Sándor Lipót nádor a művészt ebédre hívta magához, mi ritka kitüntetés volt azon időben. 1788-ban anyjától rá maradt kis vagyonkáját eladta és újból vándorlásnak indult, felkereste a vendéglátó magyar házakat, s habár mindenhol nagy örömmel fogadták, egy helyen sohasem időzött sokáig. 1792. a Protasevitz igazgatása alatt levő első magyar szülészeti társulat zenekar-igazgatóul nyerte meg. Havi 15 váltó forintnyi díjat kapott, a «muzsikáknak directiójáért», megígérték azonban, ha szorgalmasan fogja betanítani a muzsikusokat, úgy később a fizetése is nagyobb lesz (L. szerződése megvan Pest vmegye archívumában). 1794-ig neki is kínlódnia kellett, mint a társaság többi tagjainak. A két sanyarú év alatt több énekes darabhoz zenét is irt, valamint L. első szerelme című felséges hallgató magyarját. A társulat megbukott és L. ismét csak vándorútra ment; meglátogatta a kiválóbb családokat, hol mindig szívesen látták ; rendes tartózkodási helye azonban sohasem volt. Időzött Szőllősön Elek Istvánnál, Terenyén Gyürky Pálnál, Nógrádban Benkő Jánosnál és Szabolcsban Eördög Alajosnál . Lavotta