A Pallas nagy lexikona, 11. kötet: Közép-Magyal (1895)

L - Lőcsgúzs - Lőcskámva - Lőcsköpü - Lőcstál - Lőd - Lődös - Lődözés - Lőfegyverek - Löfftz - Lőgyapot - Lőhatás - Löhe - Löher

Löcsgúzs — 683 - Löcsgúzs, a szekérlétra fölső szárán, a ten­gelylyel függőlegesbe eső vasgúzs, mely a lőcs­tálba fekszik. Lőcskamva, a lőcs alsó végén levő vashüvely, melyet a lőcskarikával közös darabból kovácsol­nak , a lőcskarika és lőcs kapcsolására szolgál. Lőcsköpü v. csésze, az a k­öpüszerű, belső szélén peremes vasrész, melyet a kerék föltevése után kívülről a tengelycsapra tolunk, erre aztán a lőcskamra karikáját teszszü­k, majd pedig a L.-n és tengelycsapon átmenő kerékszöggel rögzítjük. Lőcstál, a lőcs felső részénél a villaszerű szét­­ágazásnál (lőcsfej) az a bevágás, melybe a lőcs­gúzs befekszik. Löd, 1. Kis-L., kisközség Veszprém vmegye devecseri j.-ban, (1891) 17­1­6 német és magyar la­kossal, vashámorteleppel. — 2. Város-L., 1. Vá­roslöd. Lődös (Litzelsdorf), kisközség Vas vármegye felső-őri j.-ban, (1891) 1729 német lak., postahiva­tallal és postatakarékpénztárral. Lődözés, háborúban valamely területnek, te­rületrésznek, vagy az erősség valamely homlok­zatának lövedékekkel való elárasztása, miért is ,erődítések építésénél főleg arra figyelnek, hogy a körülfekvő terület jól lődözhető legyen és hogy különösen azokra a helyekre lehessen lehetőleg sok lövedéket lőni, melyen az ostromló fél üte­geit kell hogy felállítsa, és a megközelítési árko­kat fogja valószínűen kiásatni. Ha L.-re főleg hajító lövegeket (bomba-mozsarakat stb.) hasz­nálnak, akkor azt bombázásnak nevezik. κ. P. Ι. Lőfegyverek, 1. Lövőfegy­verek. Löfftz Lajos, német festő, szül. Darmstadtban 1845 jun. 21., eleinte kárpitos volt és csak 23 éves korában kezdte a darmstadti művészeti is­kolában a festészetet tanulni. 1870. a nürnbergi, 1871. a müncheni művészeti akadémiára ment, hol Dieznek lett tanítványa. 1874. segédtanító lett a müncheni akadémián, utóbb tanár és mint ilyen Dieznek utóda, egyúttal az akadémia igaz­gatója. A fiatal nemzedékre nagy hatást gya­korol. Eleinte főleg Quentin Massyot, utóbb Holbeint, majd Van Dycket tanulmányozta és utánozta. Legjelesebb művei: A séta (1873); Orgonázó bibornok (1876); Fösvénység és szere­lem (1879); Pietá (1883);­­ É. L. Lőgyapot (piroxilin). Schönbeintől 1846. felfe­dezett robbantószer, amelynek képlete : C6H7(N03)3 C2 (cellulotetrinitrat) v. C12H14(N0a)e04 (celluloze­hexanitrat). Mind a két képlet szerint a L. alkat­részeinek viszonyos mennyisége és egy százalékos összetétele ugyanaz, csak molekulasúlyaik és szerkezeteikkel kapcsolatos tudományos neveik különbözők. A L. készítésének lényege a követ­kező : 1 sr. jól megtisztított és kiszárított pamutot 24 óráig áztatnak 10°-ra lehűtött olyan savelegy 10 sr.-ben, mely 1 térfogat 1­­5 fajsúlyú tiszta kon­centrált salétromsavból és 3 térfogat Γ85 fajsúlyú tiszta koncentrált kénsavból áll. Ezután centri­fugáló gépekben vagy sajtolással a savnak fölös­legét eltávolítván, nagyobb mennyiségű vízbe dobják és több napig folytonosan tiszta vízzel mossák, végül az alacsonyabb cellulózanitrátok (kollodiumgyapot) kioldása végett 1 rész alko­holból és 3 rosz éterből álló elegyben áztatják és enyhe hőmérsékleten (25—27°) megszárítják. A sajtolt (komprimált) L. hasonló módon készül az­zal a különbséggel, hogy a jól kimosott tömeget a papírgyárakban használatos gépekben (rag en­gine) felaprózzák, forró vízzel péppé alakítják és nagy nyomású (600 atmoszférájú) sajtoló gépek­ben hengeralak­úvá formálják. A L. pamuthoz hasonló test, mely alkoholban, éterben, kloro­formban stb. oldhatatlan, aceton igen gyengén és lassan oldja fel, feloldódik azonban koncentrált savakban. A L.-ból koncentrált kénsavval és kén­esővel való összerázáskor az összes nitrogén mint nitrogénoxid távozik el. Ez a reakció a L. analizálásánál nyer alka­lmazást. 150 — 180°-ra me­legítve (néha már 136°-on) olyan gyorsan fellob­ban, hogy a puskaporra helyezett L. a meggyúj­táskor a lőport nem lobbantja föl. A sajátsága miatt tenyérre téve veszély nélkül meggyújtható. A tiszta L. a levegőn nem változik meg, a direkt napfény kis mértékben elbontja. Könnyebben bomlik akkor, ha nedves, legkönnyebben ha nem volt tökéletesen kimosva. Az ilyen L.-ból gázok, néha vörös gőzök fejlődnek. A lassú bomlás kö­vetkeztében gyakran a raktárakban veszélyes robbanások következnek be, melyek iszonyú rom­bolásokat okoznak. (Bouchetben, Dartfordban, Hirtenbergben.) Tapasztalás szerint a L. sokkal állandóbb lesz, ha kimosás után híg szóda- vagy vízüveg- (nátriumszilikát) oldatba áztatják. Leg­fontosabb sajátsága, hogy ütéstől, erősebb lökéstől vagy durranó kénesővel meggyújtva igen hevesen felrobban. A L.-ból a fellobbanáskor nagy meny­nyiségű gázalakú test képződik (1 gr. L.-ból a búvárok szerint 500 —720 cm3 gáz fejlődik), mén­főként szénoxidból, nitrogénoxidból, széndioxidból, vízgőzből, metánból és nitrogénből áll. Ha tekin­tetbe veszszük, hogy a tJ. fellobbanásakor a nagy mennyiségű gázon kívül igen magas hőmérsék­let, a számítás szerint 6000°, úgyszólván pillanat alatt fejlődik, mely a képződött gázoknak óriási feszítő erőt kölcsönöz, megérthetjük a L.-nak rendkívüli robbantó hatását, mely 4 -6-ször na­gyobb a puskapor robbantó erejénél. A rendkívül erélyes hatása miatt lőfegyverekben nem hasz­nálják, mert azoknak anyagát jóval hamarább tönkre tenné, mint a puskapor. De annál nagyobb mennyiségben alkalmazzák a sajtolt L.-ottorpedók megtöltésére, robbantó szerül és másféle robbanó anyagok (dualin, robbanó gelatin stb.) készíté­séhez. M­. Lőhatás, 1. Lövés. Löhe Vilmos, német lutheránus teologus, szül. Fürthben 1808 febr. 21., megh. Neuendesselsau­ban 1872 jan. 2. Ugy is mint lelkipásztor, ugy is mint egyházi iró, sok­oldalú tevékenységet fej­tett ki. 1849 óta belmissziói, 1854-től kezdve női diakonatusi egyleteket alapított s híre még Ame­rikába is eljutott. Nevezetes művei : Drei Bücher von der Kirche (2. kiadás, 181­5) ; Rosenmonate heiliger Frauen (1860). Mindkettőben a katoliciz­mushoz közeledést árul el. V. ö. Wilhelm Löhe's Leben, aus seinem schriftlichen Nachlass zusam­mengestellt (1874—80, 2 köt.). E-S. Löher Ferenc, német történetíró, szül. Pader­bornban 1818 okt. 15., megh. 1892 márc. 1. A jogi tanulmányok befejeztével 1853- évben a göt- Löher

Next