A Pallas nagy lexikona, 14. kötet: Pillera-Simor (1897)

R - Roland - Roland-dal - Roland de la Platiere - Roland de Lattre - Roland-rés - Roland-szobrok - Roll

Roland — 624 á gős felkelést hirdetett R. ellen s egymásután vette be a Borsák várait, köztük Adorján várat, mire R. és testvérei meghódoltak s Endre ismét ke­gyelmébe fogadta őket. Endre uralkodásának vége felé az Anjoukhoz kezdett közeledni s né­mely történetírónk abban a véleményben­­van, hogy Endre kivégeztette a fellázadt R. vajdát, akit már 1295 körül a híres Kán László váltott föl a vajdaságban. Pauler szerint azonban nem­csak az 1299-iki rákosi és fejérvári országgyű­lésen vett részt, hanem Endrét is túlélte s 1801. azok közt volt, kiknek az özvegy királyné átadta a budai várat. II. G. Roland, Nagy Károlynak a Károly-mondában (1. o.) ünnepelt vitéze. Történelmi létéről csakis az Eginhard : Vita Caroli c. munkában foglalt rö­vid megjegyzés tanúskodik, mely szerint a Ron­céval völgyében, a Pireneusokban elesettek kö­zött volt «Hruodlandus, Brittanici limitis praefec­tus». A bretagnei monda R.-ot egész mondakör központjává tette. E szerint R. Nagy Károly nő­vérének Bertának és angianti Milonnak fia, a mainzi Ganelon árulása folytán, kemény harc után, melyet Marsilie mór király seregével vívott, végre elesett és Olifant nevü kürtjének hatalmas hangja későn teszi figyelmessé az elvonuló Ká­roly császárt. V. ö. Eicke T., Zur neueren Lite­rat.­Gesch. der Rolandsage (Lipcse 1891). Roland-dal. A Roland vitézről (1. o.) szóló monda alapján több népies költemény keletkezett. A has­tingsi csata előtt (1066) zengett ilyen dalt Taille­fer Hódító Vilmos serege előtt. Hasonló dalok tet­ték alapját az 1130 körül keletkezett Turpin-féle u. n. krónikának és a Carmen de proditione Gue­nonis c. költeménynek, s ugyanezen dalok alap­ján írta meg egy énekes a Chanson de Roland vagy De Roncevaux című­ francia nemzeti hős­költeményt (kiadta Müller Th., 2 kiad. Göttinga 1878, és Clédat, 2 kiad. Páris 1887). Az asszonán­cokban irt költeményt a XII. és XIII. sz.-ban több­ször átdolgozták. V. O. Seelmann J., Bibliographie d. Rolandsliedes (Heilbronn 1888). A francia eposz alapján Konrád pap írta meg 1181—33. a német Ruolandes n­et c. költeményét. Ezt átdolgozta egy alsórajnai költő a XII. sz. végén (v. ö. Bartsch Über Karlmeiner, Nürnberg 1861) és a XIII. sz. első felében az osztrák Stricker (kiadta Bartsch, (Quedlinburg 1857). Francia forráson alapszik a XV. sz.-ból származó töredékes angol költemény (kiadta Heritage, London 1880), továbbá az izlandi Karlamagnus-Saga (kiadta Unger) ; végre ismét származnak töredékek a XVI. sz.-ból (kiadta Bor­mans). Sostegno di Zanobi firenzei költőnek (a XIV. sz.-ból) La Spagna című­ olasz feldolgozása nem származik közvetlenül francia forrásból, ha­nem olasz költemények alapján van megírva. A Rolandról szóló spanyol románcok is francia for­rásokra vezetnek vissza, melyek azonban régieb­bek, mint a legrégibb francia költemények és nem később, mint a XIII. sz.-ban jöhettek létre (Prima­­vera de Romances, Berlin 1856). Ezeket a régi feldolgozásokat háttérbe szorították a monda ős­alakjától eltérő olasz hősköltemények : Morgante maggiore Pulci L.-től, Bojardónak Orlando ina­morato-ja és végre a leghíresebb : Ariosto Orlando furioso c. hőskölteménye. Irodalom. Schmidt, Über die italien. Heldengedichte aus dem Sagenkreise Karls d. Gr., Berlin 1820 ; Immermann is feldolgozta a tárgyat Das Thal von Ronceval c. szomorú­játékában, Hamm 1822. Roland de la Platiere (ejtsd : rolan de la platyier, János Mária, francia államférfiú, szül. Th­izy­ben (Villefranche mellett), megölte magát Rouen­ben 1793 nov. 15-én. 1790-ban jakobinus klubot alapított Lyonban, mely őt 1791. a nemzeti gyü­lekezetbe választotta. Ott a girondistákkal lépett érintkezésbe és Brissot révén 1792 márc.­u gi­ronde-minisztériumban a belügyminiszteri tárcát kapta, mígnem XVI. Lajos egy nagyon szabadon szerkesztett levele miatt jun. 13. elbocsátotta. A király letétele (aug. 10.) után azonban újra be­lépett a minisztériumba. Leghevesebb ostorozó­ja volt a hegypárt anarkikus törekvéseinek, és az igazi népszabadság ellen intézett mindennemű tá­madásokat erélyesen visszautasította. A jakobinu­soktól bevádoltatván, hogy a vidéket politikailag önállósítani és a fővárostól függetleníteni akarja, 1793 jan. 23. elbocsátását kérte. Június elején (a girondiak bukásakor) R.-t is el akarták fogni, de Rouenba szökött, ahol felesége kivégezéséről ér­tesülvén, öngyilkossá lett. Iratai közül a nejéhez intézett Úti levelei (Amsterdam 1782, 6 köt.) és a Dictionnaire des manufactures et des arts qui en dépendent (3 köt.) említendők, amelyet Pan­ckouck Encyclopédie méthodique című műve szá­mára irt. — Neje, Mária Janka, szül. Párisban 1754 márc. 17., megh. a vérpadon 1793 nov. 9. Phlipon aranyműves leánya, a régi kor tanulmá­nyozása folytán a köztársasági eszmék hive. 1780 febr. 4. lett neje R.-nak, kit később hiva­talos teendőiben támogatott. Számos feliratnak és rendeletnek ő volt szerzője. Az elmenekült girondistákkal való levelezése miatt 1793 jun. 2. elfogatván, a forradalmi törvényszék előtt ön­maga védelmezte magát ; kivégeztetése pillana­tában rendkívüli nagy lelki erőt tanúsított. Ter­jedelmes és tanulságos Mémoires-jaiban (Páris 1820, új kiad. Faugéretől 1864,2 köt. és Cla­rettetől 1884, 2 köt.) a többi iratai is benfog­lalvák. Leveleit Dauban adta ki (u. o. 1867, 2 köt.). V. ö. Dauban, Étude sur Madame R. (Páris 1864) ; Blind M., Madame R. (London 1886). o. J. Roland de Lattre, 1. Lasso, Roland-rés, 1. Brèche de Roland. Roland-szobrok, máskép Ruland- v. Rutland­szobrok, kolosszális, fából vagy kőből durván fa­ragott szobrok, amelyek Észak-Németország sok helységének fő terein vagy vásárterein állottak és részben ma is állanak (u. m. Brandenburgban, Brémában, Halléban, Nordhausenban, Perleberg­ben). Rendszerint hajadonfejű vértes alakot áb­rázolnak vont karddal, amelyet a hagyomány a mondaszerű Rolandnak tulajdonít, de amelynek eredete még ma is homályos ; bizonyos csak az, hogy törvénykezés székhelyét jelképezik. Csakis a XIV. sz. óta említik ezeket a szobrokat, me­lyek gyakran a város önállóságának jelképei vol­tak. W. O. Beringuier, Die Rolande Deutschlands (Berlin 1890). Roll Alfréd Fülöp, francia festő, szül. Párisban 1847 márc. 10., a párisi École des beaux artsnak volt tanítványa, azután pedig Gérome és Bon­itat vezetése alatt dolgozott. Nagy feltűnést kelt Roll

Next