A Pallas nagy lexikona, 16. kötet: Téba-Zsuzsok (1897)
V - Viet-nam - Vieux Saxe - Vieux Sčvres - Vieuxtemps - Vig - Vig - Vigadó - Viga Glumr - Vigályítás - Vigan - Vigée - Viger - Vigevano - Vigfússon - Vigilans - Vigiliák - Vigilius
Vietnam - 842 — Még azelőtt csak az ismeretleneket jelölték betűkkel, V. az algebrát oly általános és könnyen áttekinthető nyelv birtokába helyezte, mely azt újabb és bonyolódottabb kutatásokra tette alkalmassá, V. mutatta meg a másod- és harmadfokú egyenletek grafikai szerkesztését, ő oldotta meg a három adott kört érintő kör problémáját vonalzóval és körzővel és ő tökéletesítette a sík- és gömbháromszögtan módszereit. Műveit Schooteil adta ki Leydában 1646. Y. ö. Chasles, Aperçu historique (52. old.). Vietnam, Annám (1. o.) belföldi hivatalos neve 1802 óta. Vieux Saxe (ejtsd: νίβ száksz), a meisseni porcellán neve. L. Keramika. Vieux Sèvres (fran., ejtsd: viö szevr), francia puha porcellán (pâte tendre), 1. Porcellán. Vieuxtemps (ejtsd: vjötan) Henrik, francia hegedűművész és zeneszerző, szül. Verviersben 1820 febr. 20., megh. az algériai Musztafában 1881 jun. 6. Az atyja által korán megvetett alapon Lecoux olyan gyorsan fejlesztette képességeit, hogy Bériot magával vitte Párisba, díjtalanul tanította tovább s már 1830. nyilvánosan felléptette. V. 1833—34. Bécsben Sechternél, 1835. Párisban Reichánál tanulta a zeneelméletet s csakhamar hirre jutottak szerzeményei is. Pétervárott működött 1846—50. s a brüsszeli konzervatóriumon 1870—73., mikor bal oldalát szélhűdés érte. Mint előadó művész Amerikát is nagy diadallal járta be. Hat nagy hangversenydarabján kívül egy zenekari megnyitót (a belga nemzeti himnusz alapján), három cadenzát Beethoven hegedűkoncertjéhez, Erkel Ferenccel együtt Duo brillant-t magyar témákra, két gordonkahangversenydarabot és számos kisebb hegedűszerzeményt irt, részben zenekari, többnyire zongorakísérettel. Hátrahagyott műveinek zongoraszólamát Aggházy Károly dolgozta ki. Műveit nemes ízlés, behízelgő érzelmes dallamok, szabatos forma és a fényes előadó virtuozitással elérhető hatásosság jellemzik. 1844. vette nőül Eder Jozefa zongoraművésznőt (szül. Bécsben 1815 dec. 15., megh. Celle-St.-Cloudban 1868 jun. 29.). Fivérei : V. János, zongoraművész Brüsszelben, szül. 1828 jul. 5. és V. Gyula, gordonkaművész Manchesterben, szül. 1832 márc. 18. K-V. Vig (Vigoszero), Olonec orosz kormányzóság egyik tava a povjeneci járásban, 861 km.- tel, és számos szigettel. Belefolyik a Szegezsa és a Felső-, vagyis Déli-Vig (150 km.) ; lefolyása az Onega-öbölbe az Alsó- vagyis É-i Vig (112 km.). Vig., latin természetrajzi név után Vigors Aylward Miklós angol zoologus (megh. 1840.) nevének rövidítése. Vigadó, 1. Redoute. Viga Glumr, 1. Glumr Eyjolfsson. Vigályítás, a vigályos erdőgazdaságnál alkalmazott nagyobb mérvű megritkítás. Vigan, Le (ejtsd: Io vígan), az ugyanily nevű járás székhelye Gard francia départementban, a Cevennek egyik szép völgyében, az Arre bal partján, vasút mellett, (1891) 5474 lak., selyemhernyótenyésztéssel, selyem- és pamutfonással, bőrcserzéssel, kesztyűkészítéssel ; közelében szén- és litográf kőbányával , régi gót híddal , református konzisztoriális templommal. 2 km.-nyire D. felé vannak a nyári tartózkodási hely gyanánt szolgáló Avèze falu (1138 lakossal) mellett Canvalat fürdői. Vigée Erzsébet Lujza, 1. Lebrun (2), Viger (ejtsd: vizsé) Mária Albert, francia politikus és miniszter, született Jargeau-ban (Loiret) 1843 okt. 18. Orvosnak készült, amellett azonban a politikával is foglalkozott. 1885., 1889. s 1893. képviselőnek választották ; a kamarában a radikális köztársasági párthoz csatlakozott. 1893-ban kereskedelmi miniszter lett és ezt az állást a Ribot-féle kabinetben is megtartotta, mig a Bourgeois-minisztériumban a mezőgazdasági tárcát kapta. M. L. Vigevano (ejtsd: vidsevano), város és püspöki székhely Pavia olasz tartományban, a Ticino jobb partján, (Issi) 20,096 lak., kalap-, szappan- és markaromgyártással ; jelentékeny selyemkereskedéssel ; árkádokkal körülfogott nagy térrel ; gránitból épített nagy kaszárnyával. Közelében van a Sforzesca-villa, egykori dominikánus kolostor. Vigfússon Gubrandur, izlandi tudós, szül. Frakkanesben (Nyugat-Izland) 1827 márc. 13., megh. Oxfordban 1889 jan. 31. Tanulmányait Kopenhágában végezte, ahol főkép a régi északi germán irodalommal foglalkozott. 1864. meghívást kapott Angliába, hogy a Cleasley Rikárd által megkezdett Icelandic-English Dictionaryt (Oxford 1869—74) befejezze. Azóta Oxfordban lakott haláláig. V. ezen munkáján kivül számos régi forrásmunkának kiadója. Igy p. Biskupasögur (Kopenhága 1856—62); Bardarsaga Snaefellsas, Viglimdarsaga, Fornsögur (1860) ; Eyrtyggja (Lipcse 1864); Flateyjarbók (3 köt., Kristiania 1860-68); Sturlurgasaga (2 köt., Oxford 1878), melyeket gazdag irodalomtörténeti jegyzetekkel és bevezetéssel látott el. Az összes ó-északi költészeti munkák jegyzékét szintén ő adta ki, érdekes bevezetést írva a gyűjteményhez, melynek címe: Corpus poeticum boreale (2 köt., Oxford 1883) s néhány kötet jelent meg Rerum britannicarum Medii aevi scriptores című munkájából. Hagyatékából jelent még meg : I.andnánabók. V. ö. Maurer Κ., V. (Zeitschrift für deutsche Philologie, XXII. köt.). Vigilans (lat.) a. m. éber, figyelmes. Vigiliák (lat. vigiliae), a rómaiaknál az éjjeli őrség elnevezése, szemben a nappalival (excubiae). Napnyugtától napkeltéig négy ilyen vigília volt, mindenik 3—3 óráig tartott, mely időt a vízórával (1. Klepszidra) számították. A kat. egyházban a nagyobb ünnepek előnapjai, rendesen böjttel összekötve (1. Böjt). A gör. egyházban nincsenek tulajdonképen i V., hanem a főbb ünnepek hajnalán (a régi éjjeli virrasztás helyett) nagy vecsernyét tartanak lillával, kenyéráldással és utrenyővel és ezt egész éjjeli virrasztásnak nevezik. V. ö. Melles E., Görög szert, liturgika ; Lonovics, Archeologia ; Wetzer- Welte, Kirchenlexikon. L. még Böjt. Vigilius, pápa (540—554), római születésű, pápai apokriziarius (nuncius) volt Konstantinápolyban Agapitus és Silverius pápák alatt. Theodora császárné bosszúvágyának felhasználásával és saját nagyfokú nagyravágyásával már elődjének Vigilius