Palócföld, 1973 (7. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 3. szám - MŰVÉSZET ÉS KÖZÖNSÉGE - Korill Ferenc: A Petőfi '73 és ifjúságunk
196 fő véleménye alapján A film nem csupán objektív értékelések, hanem szubjektív vélemények tárgya is. A beszélgetéseinken résztvevők szinte valamennyien tetszésítélettel kezdték mondanivalójukat. Többségüknek nem tetszett a film, kevés kivétellel — gyakran dühösen — elmarasztalták. ,,- Nekem nem tetszett, szerintem a magyar ifjúság nem ilyen. - Nagyon rossz film volt. - Ez nem is szatirikus, ennél is rosszabb volt a hangvétele, a srácok, akik szerepeltek, elhülyéskedték a filmet. - Petőfi emlékének meggyalázása, nem kellett volna. Illyés Petőfije az igen, az a Petőfi. - Sokat akart markolni — keveset fog. - A mi tanulmányaink alapján nem lehet Petőfiről filmet csinálni. — Ez a film sok hülyeséget mondott. — Nagyon tetszett, amit vártam, azt kaptam. - Ilyen jó megoldás még nem volt a világ filmművészetében. - Nagyon érdekes és jó film. Nekem nagyon tetszett, a mai fiatalságról lerántotta a leplet.” Marx szavaira gondolva — „Ha élvezni akarod a művészi alkotást, akkor művészileg művelt embernek kell lenned.” - temészetesen adódik a kérdés: vajon nem komoly érvek nélküli „nem tetszik - tetszik” ez csupán, ami a film nem-értéséből, félreértéséből adódik a hiányos filmműveltség következtében. A következtetések, az elhangzottak értékelése miatt is, először erre a kérdésre kerestük a választ a filmművészet eszközeinek csoportosítására (Nemes Károly: A filmművészet útján. 1968) és az adott válaszok alapján. Elemi eszközök: tér- és időszervezés. A résztvevők valamennyien érezték és értették a jelen-múlt kapcsolatot, a valóságos- és filmidő összefüggését s ezzel felismerték a film dramaturgiai feszítőerejét, lényegét (Kardos Ferenc: „A történelemnek és a jelennek ez a permanens együttélése — ennek kifejezése — a film egyik fő célja.") Plasztikus eszközök: plánok, beállítások, fény-árnyék. Ritmikus eszközök: vágás, gépmozgás, trükkök. Erről a két eszközről jóformán semmit sem mondtak, (egy balassagyarmati fiú hasonlította a filmbeli gépmozgást a Fényes szelek ben látottakhoz) a beszélgetésbe szőtt kérdéseinkre a jellemző válasz: „részleteiben nem figyeltük meg.” (?!) Szintetikus eszközök: irodalom, iparművészet, színművészet. Csak az utóbbiról - de arról bőven volt szó: ,,— Nem tetszett Petőfi megjelenése, más kellett volna. — Ez nem színész, ez statiszta és rossz volt. - A Petőfi gyenge volt, a többiek még csak játszottak valamit. - Legalább beszélni megtanulhattak volna.” Közismert, hogy a főhős — aki köré a cselekmény épül — erős azonosulás tárgya lehet ha az megfelel a néző önmagáról alkotott, idealizált képének. A Petőfi 73 esetében különösen nagy jelentőségű: egységesen ellenszenvesnek találták Petőfi figuráját, nem fogadták el a film nyújtotta Petőfi-képet. A vele való azonosulás főleg érzelmi, de értelmi vonatkozásban sem jött létre, és véleményünk szerint nagyrészt ez okozta az értékítéletekben megnyilvánuló visszautasító, nemleges beállítottságot. Kisegítő eszközök: hang, szín, plasztika, stb. Nem használták véleményeik indokolásakor. A halmozott eszközök: rajz-báb, festmény, zene. Az ülések jók voltak, még több zene lehetett volna. — Az „Európa csendes” az jó szám volt, de a Tolcsvayék is jók voltak. — Az volt a jó, hogy ilyen fiatalokról szóló filmben ilyen zenét játszottak, ami megfelel nekik: fiatalos ritmus, mozgás. ” Végeseményben a résztvevők filmműveltsége sok kívánnivalót hagy maga után, de jelen esetben nem ez negatívizmusuk oka. Az elemi eszközök felismerésével értik a Petőfi 73 lényegét, tekintettel arra, hogy ez a komponens jelzik elsődleges szerepet a film eszmeisgében. A Petőfi 73 középiskoláink körébe erős emóciókat váltott ki, nem tudtak kömbösek maradni. A film érzelmileg érzelmileg fogékony pontok sorozat érintette bennük. Katarzist nem okoz, a távlati hatást tekintve nem játszik jelentős élénkítő és energizáló szerepet, erős emóciók nyomán felhalmozódtak bzonyos agresszív töltések, de ezek elő addig fejtettek ki hatást, amíg megszületett a többnyire elutasító tetszésítélet, katarzis hiányában létrejövő ítéletalkotó kényszerének volt köszönhető, hogy nyitan beszéltek a filmmel kapcsolatban fe merült kérdésekről. Hogy az agresszi másképp vezetődjön le, mint ítéletalkotásokban, arról szó sem volt, és a filmbe látott cselekvés-séma sem váltotta ki a utánzás vágyát. Nyilvánvaló, hogy a filmhatás vizsgálatának végső célja gyakorlati, mégpedig kétirányú: egyrészt a filmalkotás, másrészt a közönség alakítása. Ez utóbbi érdekében kell levonni következtetéseinke még akkor is, ha jelen esetben ifjúságunknak csak szűk köréről volt szó. A viták során felmerült fő kérdésekkel - a forradalom és forradalmiság mai értelmezése, a nacionalizmus és internacionalizmus, történelmi személyiség és a forradalom vezető ereje - kapcsolatban kialakult nézetek, a bizonytalanság még akkor is figyelmeztető, ha minden csoportban jelen voltak olyanok is, akik e helyes irányt képviselték. Az bizonyos, hogy a téves nézetek nem a film hatása nyomán alakultak ki, bár ez sem segítette elő tisztánlátásukat. A kérdés lényegét Aczél György fogalmazta meg az országos agitációs, propaganda és művelődési tanácskozáson: „Azok a fiatalok, akik forradalmi ideálokkal, de tapasztalatok nélkül találják szembe magukat társadalmunk mai valóságával, sokszor azért igazodnak el nehezen társadalmunk jelenségei, problémái között, mert nem kaptak elég segítséget és útmutatást a forradalmi távlatokról és a távlati céljainkhoz vezető út nehézségeiről."