Palócföld, 1973 (7. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 3. szám - MŰVÉSZET ÉS KÖZÖNSÉGE - Korill Ferenc: A Petőfi '73 és ifjúságunk
KORILL FERENC A Petőfi ’73 és ifjúságunk Általános és ismert tény, hogy a film társadalmi értéke a közönséghatás révén valósul meg. Egy-egy film mennyiségi fogadtatása és a nézők visszhangja azonban nemcsak a filmet, hanem a közönséget is minősíti. A filmek erkölcsi, magatartásbeli, ideológiai mintául szolgálnak az aktuális események és jelenségek értékelésekor, a velük kapcsolatos érzelmi és értelmi állásfoglaláskor. Befolyásolják világnézetünket, ítéletalkotásunkat, gondolkozásunkat és — bizonyos esetekben - cselekedeteinket is. Hogy milyen irányban, az sem egyéni, sem társadalmi szempontból nem mindegy. Mindezek fokozottan hangsúlyozzák a filmhatás vizsgálatának jelentőségét, különösen akkor, ha olyan alkotásról van szó, mint Kardos Ferenc Petőfi’73 című filmje. A megkülönböztetett figyelem oka, hogy társadalmunknak ahhoz a rétegéhez szól, melynek befolyásolhatósága, mozgósítási lehetősége a legnagyobb, ahol a téves nézetek a kellő ideológiai képzettség és a társadalmi tapasztalat hiánya miatt a legkönnyebben hatnak. Kardos Ferenc: ,,A Petőfi réteg-filmnek készül, elsősorban a fiatalok, középiskolások, egyetemisták körében kellene hatásosnak bizonyulnia,... leginkább a fiatalok körében kell rezonálnia a film gondolatainak." Az is nyilvánvaló, hogy akik a filmet látták, a belőle szerzett „szabályozottságukat" továbbítják társaik felé, hiszen azokhoz sokoldalú társadalmi és egyéni konvenciók fűzik őket. A hatásvizsgálatot másrészt az indokolta, hogy a film — amelyet ankétok sora kísért országszerte — Nógrád megyében is kiváltotta a nézők aktivitását, társadalmi érzékenységét és továbbgondolkodó készségét.• A vizsgálatot Balassagyarmaton, Kisterenyén és Salgótarjánban végeztük középiskolások körében. A választható módszerek közül a spontán beszélgetés mellett döntöttünk, mert nem akartuk sugalmazni, befolyásolni a kialakuló képet, sőt még dimenzióit sem kívántuk megjelölni. A véletlenszerű mintaválasztás követelményének eleget tettünk, de a vizsgált elemszám (196) kevés. Ennek ellenére adataink sokkal több fiatalra vonatkoznak, hiszen a mintában szereplőkhöz számos, többnyire hasonló középiskolás van, s így a beszélgetéseken résztvevők őket is képviselték, megközelítően reprezentálták. A beszélgetések között a balassagyarmatit közvetlenül a film vetítése után tartottuk, a másik hármat 2-3 héttel a bemutató után. Ezért a közvetlen filmhatás vizsgálatára kevés módunk volt, s így maradt a másik két aspektus: a film távlati (többé-kevésbé tartós) hatása a személyiségre: az adott film és az egyén viszonyára jellemző, hogy milyen részletek maradtak meg az emlékezetben; — csoportokra (tömegekre) gyakorolt távlati hatás: milyen mértékű és minőségű a film motivációkeltő hatása, illetve a látott cselekvés- és gondolkodásséma kiváltja-e az utánzás vágyát. A felvetődött fontosabb problémacsoport hatásbeli sajátosságát két szempontból elemeztük: a) eszmei — milyen gondolatokat sugall? — melyek a levont következtetések? b) esztétikai filmműveltség vizsgálata - megvalósítás ,,miként”-jére adott válaszok. Természetesen az összegezést ebben az esetben nem lehet mechanikusan végezni. Ezért a beszélgetésekből kiemeltük a film azonos eszmei síkjaira vonatkozókat — véleményünk szerint minden vizsgált csoportban ugyanarról beszéltek, csak más-más szinten és egymás mellé helyeztük őket. Létrehozva így egy valóságban létre nem jött, de valóságos elemekből álló véleménycserét a vizsgált 196 fő körében. * A vélemények közül: "~,,A film lényege, hogy a mai fiatalságnak nincs hová kitörnie, a fiatalok nem akarnak és nem is kell változtatni. A mostani öregek, amikor fiatalok voltak, akkor harcoltak valamiért, elérték és most megnyugodtak (kocsi meg minden). Nekünk nem kell a szabadságért harcolni, beteszünk a takarékba ennyi meg annyi pénzt, amiből kiveszünk és veszünk belőle lakást. Csinálunk két gyereket, adnak érte hatvanezer forintot és kész. Negyvennyolcban volt alkalom forradalminak lenni, ma nem látjuk az utat és különben is elcsépelt közhely a forradalmiság. És mégsem tudjuk, mi az. A forradalom nem az, hogy megdöntjük a társadalmi rendet, ma az is forradalom, hogy segítünk egy öreg házaspárnak.” ,,Mai fiataloknak nincs szükségük arra, hogy úgy harcoljanak, mint Petőfiék. Ilyen forradalmiságról ma nem lehet nálunk beszélni, ma lassú fejlődés kell." ,,Nem akarok beleavatkozni semmibe, középembernek tartom magam. Most a szocializmus alapjait rakjuk le, és ezen forradalommal nem lehet semmit csinálni. Akkor miért pont most beszélünk annyit a forradalmiságról? Pár évvel ezelőtt nem volt róla szó.” ,,A kulturális forradalom is évtizedek alatt folyik: az analfabéta nem tanul meg gyorsan írni, ezért lassú a folyamat. Cél az, hogy a mai kort is forradalommá tegyük. Van lappangási idő, utána jön a robbanás. Petőfi után, 1919 után miért most vetődik fel megint? — azért mert nemsokára elkövetkezik a vége a lappangási időnek.” „Én csak egyetlen egy dolgot tudok, de azt biztosan: manapság nincsen olyan fok, amit át kellene ugranunk, amire szükségünk volna, hogy forradalmat kelljen csinálni. 1973-ban az a forradalom, hogy az emberek gondolkozzanak, az is forradalmi dolog, hogy ifjúsági törvény van, és ez jó jel." „Szerintem az a forradalom, hogy mindenki kivonul kokárdával és piros-fehér-zöld zászlóval. És elmondják, hogy nem tetszik. Persze, ez milyen jól jönne a provokatív (!) elemeknek: mehetnének, szíthatnák az ellenségeskedést. Ott volt Prágában is a csőcselék a hokimeccsen,egy kis csoport, akinek van hatása a fiatalokra és meg lehet nézni, hogy akkor mit csinálnak. Utána ezerszer megbánták.Az biztos, hogy ha nálunk összegyűlik egy nagy tömeg március 15-én és valaki elmondja a Nemzeti Dalt, azért a rendőrség nem fog kivonulni. Azért nem! A tömegnek van egy olyan tulajdonsága, ha van két ember, aki elkezd teljesen mást csinálni, mint amit eredetileg akartak, mennek utána." „Ma nem is felvonulni kell. Hanem a cél az, hogy felgyorsítsuk a fejlődést és elérjük a kommunizmust. Forradalmat nem úgy kell csinálni, hogy mindent összetörjünk. Tág ez a fogalom, sok fiatal nem tudja, mit csináljon. Ez a film sem mutatott semmit, csak felvetette a problémát. Úgy mint a gyűléseken, újságokban és a könyvekben. De megoldást senki nem ad. Azt nekünk kell megtalálni." • „Ezt a filmet nemcsak Magyarországon nézik meg, és kérdezem én, hogy miből látják a forradalom nagyságát, Petőfi nagyságát. Ez az egész olyan, mint amikor Peter Weiss drámáját angol filmen láttuk, ahol a nagy francia forradalmat a charentoni elmegyógyintézeti lakók játszották el. Jellemző, hogy azt egy francia nem írta volna meg és nem vitte volna filmre. De mi leköpjük magunkat. A Cromwell a jó történelmi film, úgy kell megmutatni a múltat. A rosszat inkább ne mutassuk, hogy ne tanuljanak belőle. A Szovjetunióban 1917- et nagy tiszteletben tartják az emberek és jó filmeket csinálnak róla. Az olyan történelmi filmek sem jók, mint az Egri csillagok, mert az ki van színezve. A magyar történelmet úgy kell ábrázolni, ahogy a Szegénylegények meg a Hideg napok. Nincs szükség arra, hogy úgy ábrázoljuk a történelmet, hogy ami magyar, az csak jó lehet, csak győztes stb. De azért az értéket meg kell becsülni." „Ez a békés helyzet sokkal bonyolultabb, mint egy forradalom. Itt előre pontos terveket kell csinálni és azokat számon kell kérni. A fáktól nem látjuk az erdőt, túl sokat írnak a pártról ahelyett, hogy megmondanák, hogy mit kell csinálni. Az hogy itt tart az ország, az annak köszönhető, hogy vannak, akik irányítják, akik tudják, hogy mit kell csinálni, és ez ma a párt. Ma a vezetőknek nem kell lovon vágtatni a sereg élén, hanem határozatokat kell hozni." 13