Palócföld, 1974 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1974 / 2. szám - VÁLTOZÓ VALÓSÁGUNK - Sulyok László: Madách-emlékérmesek "megvallatása"
lalkozás pedig valóságos hobby, amely abból fakad, hogy az egyetemen orosz és — fakultative — román nyelvet tanultam. S mint rovatvezető, fő törekvésem az, hogy minden jelentős kulturális esemény bekerüljön a lapba, hogy a jövő olvasója visszalapozva, kronologikus tükörképet kaphasson. Mert meggyőződésem, hogy a jövőnek is írunk. — Van-e olyan munkája, amit különösen kedvel? - Igen. A Salgótarján története című kötetben megjelent tanulmányomat, amely a város 1945 utáni kulturális fejlődéséről szólt. A másik pedig egy résztanulmány a megye felszabadulás utáni népművelésének történetéről. Jövőbeni tervei? — Először mint rovatvezető válaszolok: tovább bővíteni, megyénk határain túl is, az alkotók körét, és a rovat kritikai hangjának erősödésén munkálkodni. És mint pártmunkás: továbbra is a párt művelődéspolitikájának végrehajtása a város - és a megye - kulturális felemelkedéséért. Réti Zoltán személyében olyan művész és pedagógus részesült a kitüntetésben, akinek érdeklődése gyermekkorától kezdve egyenértékűn kétirányú:képzőművészeti és zenei. - Milyen gondolatokat, érzelmeket kívánt festményeiben „megfogalmazni?" - Ezzel úgy vagyok, hogy jobban szeretem, ha a képeim beszélnek. Mert bármilyen szépeket is mondok a világról, mely minket körülvesz, bármennyire irtózom is a veszélytől, amely feketévé változtatja a tiszta forrást, és élvezhetetlenné a friss levegőt, a szavak nem érnek semmit, ha a néző képeimből mindezt ki nem olvassa. A természet szépségét, az ember és a táj egymásrautalt, egymásra ható harmóniáját kívánom megjeleníteni. Itt, Nógrádban . . . Mert hiába mondják, hogy a dombok itt is olyanok, mint — mondjuk — München környékén; nem olyanok, és mégis egészen mások . Egyébként honvágyas típus vagyok. A háború alatt és után sokat hányódtam, s életem folyamán mehettem volna — hívtak — sokfelé, de nem mentem. Itt születtem Nagyorosziban, Nógrád megyében. Nem tudnék máshol élni. Még rengeteg tervem van, amit szeretnék megvalósítani. - A zenéről még nem ejtettünk szót, holott ön zeneelméleti szakember, a Liszt Ferenc Társaság alapító tagja, zenepedagógus, körvezető is, a balassagyarmati Rózsavölgyi Márk Állami Zeneiskola igazgatója. Hogyan ítéli meg a megye és Balassagyarmat zeneiskolai helyzetét? - Statisztikai tény, hogy Nógrád megye a zeneiskolai ellátottság terén még ma is hátul jár a megyék sorában. Különösen rossz a helyzet a megye nyugati felében. Mert míg Salgótarján és Hatvan között jópár zeneiskolát találunk, addig Salgótarján és Vác között csak a miénket: Balassagyarmaton. Lehetőségeink behatároltak: az idén negyven jelentkezőt voltunk kénytelenek elutasítani, a jelenlegi anyagi körülményeink között pedig fejlesztésre semmi remény nincs. Ezért vetődik fel nagyon élesen, szinte követelődzően a kérdés: hogyan fognak zenét tanulni a környék — fizikai — dolgozóinak gyerekei? Az alapvető szervezeti problémákat meg kell oldanunk, mert ez a tartalmi munka további mélyülésének feltétele. A zeneiskolai hálózat fejlődése szempontjából mindenesetre sokat várok attól a határozattól, amely célul tűzte Balassagyarmat középfokú kultúrcentrummá való fejlesztését. - Egyes vélemények szerint megyénk zenei élete elmaradott, különösen, ha más művészetekhez viszonyítva nézzük. Mi erről a véleménye? — Nem hiszem, hogy ezek az állítások a valóságot fejezik ki. Nem igaz, hogy a zene annyira lemaradt volna megyénkben. Ez csak látszólagos — véleményem szerint és abból fakad, hogy kevesebbet foglalkozunk vele szóban - különböző fórumokon és írásban - sajtóban, folyóiratokban —, mint más művészeti ágakkal . . . Különösen az utóbbi négy-öt esztendőben mérhető jól, mennyit fejlődött tartalmi, minőségi szempontból megyénk zenei élete. Tanulóink egyre gyakrabban érnek el sikereket országos bemutatókon, versenyeken. Iskolánk egyik tanulója hozta el például nemrég az észak-magyarországi területi hangverseny első díját. A szegedi országos hegedű és fafúvós versenyről mindhárom Nógrád megyei - salgótarjáni, nagybátonyi és balassagyarmati - iskola értékes díjakkal tért haza. Ezek a sikerek adnak önbizalmat valamennyiünknek, s egyben bizonyítják: komoly tartalmi, minőségi munka folyik az iskolákban. Szűts Pál, a nagybátonyi zeneiskola igazgatója, tudjuk, zeneszerző műveit játsszák az iskolákban, bemutatókon. Virág László Salgótarjánban a szimfonikus zenekarral dolgozik kitűnően; a balassagyarmati kamaraegyüttest jobban ismerik az országban, mint itthon, a megyében. Szerintem jobban oda kellene figyelni zenei életünk eseményeire, ezeket jobban meg kellene ismertetni megyénk lakosságával. - Könyvet is hallhatnánk erről bővebben? — Kmetty Kálmán biztatására és a Balassagyarmati Városi Tanács támogatásával kezdtem a város szülötte, Rózsavölgyi Márk életével és munkásságával foglalkozni. Helytörténeti munkának indult, s kiderült, hogy hézagpótló zenetörténeti mű lesz belőle. A Zeneműkiadó Vállalat 1975-ben fogja megjelentetni. Sulyok László 1G