Palócföld, 2009 (43. évfolyam, 1-6. szám)

2009 / 2. szám - AMI MARAD - Kenderessy Lili: "Hallgatni Petőfi. Hallgatni Arany..." / Vass Tibor: Nem sok sem

Kenderessy Lili „Hallgatni Petőfi. Hallgatni Arany..." Vass Tibor: Nem sok sem „A Véleménynyilvánító vers­ben / Ön a véleményét nyilvá­níthatja,/ melyre írásban és szóban / a benne megjelölt helyeken kap lehetőséget (...) írásban most nyilváníthat véle­ményt:" Köszönettel veszem az iménti lehetőséget, s bár nem vagyok rest eleget tenni a szerző biztatásának, mégis kel­letlenül ülök le a klaviatúrához, hogy elkezdjem sorra venni gondolataimat a verscsokorról, hiszen nagyobb munka ez, mint hosszában-széltében átjárni Vass Tibor kötetét. Mert szó szerint át kell járni, bele kell gázolni, nyakig el­merülni benne, hagyni, hogy átjárjon a „Vass-szag", úgy kell kezelni, mint egy tömörített fájlt, ki kell bontani, ízekre szedni, a mélyéig kell hajolni, a szagá­val táplálkozni, minden formátumát megismerni, s ha tetszett írásvédetté tenni, archiválni magunknak. Próbáltam minél alaposabban meg­ismerni Vass Tibort, olvastam róla, isme­rem az általa adott összes interjút. Ne­vezték már miskolci „kultcápának", a Spanyolnátha szülőapjának, helytelenül bár, de festőnek. Elsők között 1996-ban már e-mail címmel rendelkezett, így - saját vallomása szerint - „pályakezdé­sem annyira a géppel, a nettel függ össze, hogy számomra nélkülük az alkotás elképzelhetetlen." így lehetséges, hogy egyes versei va­lóságos e-mailpoézisek, tömör, ténysze­rűségen alapuló villámüzenetek. Pilla­natnyi élménykomplexumok, melyek oly mértékben szorítkoznak Vass Tibor életére, mint saját elektro­nikus postafiókunk a mi egyedi életünkre. „(...) négy óra van, / eltelt nem egészen / tíz perc, / indulok a fiamért / az óvodá­ba, / tíz perc, / míg odaérek általában." Kénytelen-kelletlen jut eszembe kisiskolás korom, mikoris előszeretettel kaptunk utasítást olyan részletes fogalmazás megírására, mintha egy földönkívüli olvasná mun­kánkat. Kétségtelen, hogy Vass Tibor „lírai katalógusa" tökéletesen kielégíte­né a mi földönkívülink kíváncsiságát, hiszen „eszköztelen szabad verseiben" pontosan tájékoztat minden élményéről: „Rossz vonatra szálltam, / Miskolcra tartok Pestről Győrön át, / interszitiről van szó, Győrben áll meg legközelebb. / A modern kor embere, / ha rossz vonatra száll, alaposan megbánhatja, / modern korban az állomáshelyek távol esnek egymástól". Aprólékos helyzetismertetése egy sor új kérdést is felvet. Mire ez az „örök át­utazó" érzés? Miért szükséges minden eseményhez effajta jegyzőkönyvszerű leírás? Honnan a pillanat ilyen mérvű csodálata? Mértani pontosságú helyzetek, körzővel szerkesztett szituációk, szerep­lők. Miért van szüksége Vass Tibornak a pillanat ilyen szintű rögzítésére? Valószínűbb, hogy ezzel az eljárással olvasói számára nyújt fogódzót és a kötettel mintegy tükröt tartva irányítja a figyelmet a saját világunk alaposabb 63

Next