Palota-Ujpest, 1926 (6. évfolyam, 1-51. szám)

1926-01-01 / 1. szám

Főszerkesztő: Brankovics György. — Felelős szerkesztő: Tanács Dezső. — Szerkesztők: Ceglédy Antal, Czuczor István, dr. Darás Sándor, Gere Lajos, Gyenesi Gy. Emil, Holl Béla és Nádas Sándor. — Lapzárta szerdán este. Megjelenik minden szombaton 1926 január hó 1. 11. (VI.) évf. * 1. szám ittPEST-Hamm­­ussé EGYESÜLETI ÉLET Előfizetési ára egy hóra 10.000 K. Egyes szám ára 4000 K. Hirdetések díjszabás szerint. Kéziratok nem adatnak vissza. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Újpest, Károlyi-utca 27. sz. Rákospalotai szerkesztőség: Károlyi-utca 21 (Polgári Kör). Virilis jogon uj tagokkal egészül ki a képviselőtestület az új év kezdetén s nagyon is kívánatos volna, hogy az új képviselő testületi tagokkal újévre egészségesebb felfogás vonuljon be a köz­gyűlés termébe. A virilizm­us intézményének egyik alapi gondolata az, hogy a városok ügyeinek in­tézésében a vagyonos elemeknek a részvétele biztosíttassék, akiknek az­ önkormányzat ügyei­ben fokozottabb érdekeltségük van, tehát mód adatik a városok legtöbb adófizetőinek, hogy a városok ügyeinek elintézése körül a­­saját jogos érdekeik megvédése körül síkra szállhassanak. S mégis mit tapasztaltunk eddig a virilis képviselőtestületi tagok ré­széről ? A virilis képviselőtestületi tagok halálos biztossággal jelen vannak minden olyan közgyűlésen, amelynek tárgysorozatán vala­mely magasabb dotációjú városi funkcioná­rius megválasztása tűzetett napirendre s még halálosabb biztossággal tündökölnek távol­létükkel olyan közgyűlésekről, amelyeken a városok jövedelmeinek és vagyonának ho­vá és mire fordításáról esik szó és történik döntés. Pedig elsősorban a legtöbb adófize­tőknek áll érdekében, hogy a városok ön­­kormányzatának keretén belü­l a város min­den egyes ügye politikamentesen intéződjék el, nekik áll különösen érdekükben, hogy a város jogaival a jó gazda gondosságával sáfárkodjanak, mert a könnyelmű városi gazdálkodás elsősorban és legjobban őket sújthatja pótadók tekintetében. S ha a tisztelt virilis képviselőtestületi tagok helyesen fogják fel a jogaikkal járó kötelességüket, így nagyon könnyen meg fogják tudni állapítani azt, hogy nekik a város életében egy nagyon fontos szerepkört kell betölteni, amely ha azt elhanyagolják, ha azt nemtörődömséggel kezelik, nagyon súlyosan és végzetesen bosszulhatja meg magát. Újév, újáru, új élet talán több megelége­dést fog kiváltani. Az újpesti református papválasztás dec. 27-én zajlott le. Tíz pályázó közül, mint azt előre jeleztük Mády Gyula rákos­­palotai egyik ref. lelkészt választották meg 132 szavazattöbbséggel. Este felé midőn a szavazás véget ért s az eredményt kihirdet­ték, autók és kocsik hosszú sorban vitték az újpesti ref. híveket át Palotára az újvá­rosi ref. parochiára, hol lelkes tüntetéssel üdvözölték ismételten megválasztott új lel­készüket , Mády Gyulát, ki meghatva mon­dott köszönetet a hűséges ragaszkodásért, szeretetért, melyben a hívek nagy többsége részesítette őt a választási hercehurcák egész ideje alatt. 500—600 azoknak a szülőknek a száma, akik gyermekeik iskola beiratási kötelezett­ségének nem tettek eleget. Ellenök megin­dítják a kihágási eljárást, a gyermekeket pedig hivatalból íratják be az iskolába. Az újpesti Népművelési Bizottság elő­adás sorozatában hétfőn este 8 órakor Hé­­bert Béla tartotta meg felolvasását a Hitel­­szövetkezetekről. A nagyszámban megjelent iparosok élénk tetszéssel kísérték a szövet­kezeti eszmét ismertető előadás és melegen ünnepelték Hébert Bélát, aki korát megha­zudtoló élénkséggel tárgyalta az egészséges kereskedelmi életet jelentő szövetkezeti gon­dolatot. A Keresztény Női Tábor Doly Antalné ügyvezető elnöklete alatt 1926. január 10-én d. u. 4 órakor közgyűlést tart rendes helyén a Lőrincz u. fiúiskolában. Az ó- és az ujesztendő. Az ó- esztendő utolsó napja egy ráncosképű vastag szemöldökű, hosszú őszszakású elaggott apó: Szilveszter! Az uj tv, egy rózsaarcú, tüzesszemű fiatal suhanc, aki háromszázhatvanhat napig járja a bolondját, hite­get, csalogat, rászed mindenkit, akit csak rászedhet, míg végre ő is Szilveszter apóvá fejlődik. Szilveszter napkor minden ember kötelességének tartja az éj egy részét átmulatni. Jól teszi ! Búcsúztassuk el vígan a jó öreget. Ki tudja, mit hoz az új év. Azaz hogy új év voltaképen nincs is. Hiszen nem az idő megy, csak mi megyünk. S ha az idő nem lenne megszaggatva éjjelekkel és nappalokkal, annyira álló dolognak tűnnék fel, hogy nem volnánk képesek azt észrevehető részekre osztani. A részekre osztás azonban éppen olyan csalódás, mint a­minőt a vonaton tapasztal az ember. A vonat, amelyen ül, mozdulatlan, s mégis úgy látszik, mintha menne, ha mellette egy másik vonat suhan el. Az embert minden csalja, még a saját szeme és érzéke is. S mekkora bohóság ez az uj év ennek a vén gyer­kőcnek , a világnak ! Egy vök ezer esztendős gyerekjáték! Uj év kezdődik!.. . mondja mindenki, mintha az ácsok is azt mondanák, mikor hidat vernek a végtelen folyam testén, hogy : „új folyam kezdődik.“ Dehogy kezdődik! A régi víz folydogál tovább, siet a kavicsok közt, hömpölyög szárazföldi ágyában, és semmit sem tud a híd felől. De mindegy. Rakosgassuk el külön csomagokban az elmúlt éve­ket, mint az aszalt gyümölcsöt és mondjuk a francia Mirabeau-val: „hogyha az egész világ rosszul lát, hát akkor jól lát.“ Végre is zseniális dolog fölparcellázni az időt és bevetni mint a szántó­földet, melyről néhányan aratnak is. Az órás kicsike gépével parányi részekre méri a napokat, a naptár­csináló beosztja az időt hetekre, hó­napokra, évszakokra, s a festőművész négy női alakot gondol bele. A kisleány a maga fakadó bimbóival: a Tavaszt, — a dekoltált hölgyike, kinyílt rózsákkal a hajában : a nyarat, — a csinos asszony gyümölcscsel az ölében : az őszt, é­s az öreg anyóka, rozsé köteggel a hátán, Szil­veszter apó itt hagyott özvegyét, a telet ábrázolja. Ennyi az egész, de az év végéről éppen oly kevéssé lehet komolyan beszélni, mint ahogy a kezdetéről nem lehet. Kezdet és vég ! Ó- és Újesztendő ! Milyen egyhangú komédia ez már! Milyen unalmas sablon ! És még­is.. . Az új esztendő első napja egyike a legérdekesebb ünnepeknek, majdnem olyan jelentőség­­teljes mint a karácsony. Ez a vallás révén hatja meg az embert, az pedig a reális prózához vezeti. Az ember önkénytelenül visszapillant a lefolyt év eseményeire, átgondolja vagyoni helyzetét, tervekről el­mélkedik a jövőre s valami újhodás, javulás utáni vágy lepi meg.. Azután bölcs emberi gyöngeség, hogy a fentebb említett négy női alakból valamelyikbe okvetlenül min­den ember szerelmes! És igy már a hölgyek kedvéért se volna illő az órásnak, naptárcsinálónak és a festő­művésznek ellent mondani. Haladjunk tehát mi is a kitaposott nyomokon, s kí­vánjuk a „Palotaújpest“ olvasóinak a „Boldog újévet!“ Brankovics György. Az iparosság jivő éve. Nehéz dolog a prófécia, különösen a mai időben, amikor a világégés okozta ál­talános gazdasági válság nemcsak a legyő­zött államokat sújtja, hanem az u. n. győz­tes államokban is érezteti káros hatását. Hi­szen elegendő ennek bizonyításánál Francia­országra hivatkoznunk, ahol még a legyőzött államoktól bevasalt súlyos kártérítési össze­gek sem tudják a frank katasztrófális árzu­hanását megakadályozni. Mennyivel nehezebb azonban a mi helyzetünk, ahol az elpusz­tult javak pótlását a fizetési kötelezettségek súlyos tehertétele mellett a szomszédos álla­mok politikai kapzsisága is megnehezíti. Te­rületünk, javaink kétharmad résszel csök­kentek, viszont tehertételeink aránytalanul növekedtek. Ily vigasztalan körülmények közt igazán heroikus lelkének kell lennie minden iparosnak, hogy az évek óta tartó meddő és reménytelen küzdelemben kitar­tással állja meg a helyét. Jóllehet a gazdasági válságos helyzet­nek okai nagy általánosságban egyformák a többi termelő osztály bajaival, mégis lehet állítani, hogy az összes termelő osztályok közül az ipari osztály rongyolódott le leg­jobban ezen súlyos gazdasági válságban. Pedig bizonyos jóindulattal meg lehetett volna akadályozni ezen aránytalanságot, épen azért az iparosság érdekképviseleteinek a jövő évben legfőbb törekvésének kell len­nie, hogy az „aránytalanságokat lehetőleg megszüntetni igyekezzék, így az ált. forgalmi adó lerovásának ma érvényben lévő rendszere egyik legfájóbb sebe az iparosságnak. Oda kell tehát töre­kednünk, hogy a mai rendszernek rengeteg adminisztratiót igénylő lerovási módszere által minél kevesebb terhet kelljen az ipa­rosságnak viselnie. Az ipartestület már­is országos mozgalmat indított az osztrák rendszer mielőbbi életbeléptetése végett. Ugyancsak igen fontos feladatát fogja képezni az ipartestületnek, hogy a kis­ipari hitel kiterjesztése, azonban elviselhetőbb feltételek, mellett. A kisiparosság ugyanis — termelési hitel hiányában — kénytelen volt üzemi tőkéjét igénybe venni, felélni, melyet csak olcsó és hosszú lejáratú hitel nyújtása által lehet pótolni. Első rendű feladatott kell, hogy képezze az ipartestületeknek, a kontárok elleni küz­delem, mert a ma érvényben lévő jogszabá­lyok egyáltalán nem alkalmasak ezen, a legális iparosságon élősködő fajzat kiirtására. Addig, a­míg a megrendelőt is nem bünte­tik, a kontárok burjánozását megakadályozni nem lehet. A betegsegélyző ügye egyik legfontosabb problémája a kisiparosságnak. Eddigi sza­kadatlan munkával elértük azt, hogy állam­­titkári ígéretünk van a törvény megreformá­lására, az ígéret azonban eddigi tapasz­talatunk szerint — csak ígéretet. Oda kell tehát törekednünk, hogy az ígéret testet öltsön. Mint igen fontos teendőt említjük még meg az ezer és ezer orvoslásra szoruló baj közül a tanoncoktatás idejének szabályozá­sát, mely nemcsak tanonctartó mestereknél, de a jövő ipara szempontjából is életbe vágó. Addig ugyanis, amíg az oktatási rendszer egyenesen megnehezíti a szakmai kiképzés alaposságát, mindenkinek, a­ki a kisipar sorsát szívén viseli, küzdenie kell az álhu­­manizmus sugalla mai rendszer ellen. Sok, igen sok baj ellen kell küzdenünk, reméljük azonban, hogy fenti alapvető bajok kiküszöbölése, továbbá a kormány által ki­látásba helyezet beruházási akció, a külke­reskedelmi szerződések kedvező megkötése a jövő év­ folyamán meg fogják hozni az iparosság jól megérdemelt termelési lehető­ségét, a sok munkát. a. L.

Next