Palota-Ujpest, 1931 (11. évfolyam, 29-52. szám)

1931-07-25 / 29. szám

XI. ÉVFOLYAM. 29. SZÁM, 1931. JULIUS 25. EGYESÜLETI ÉLET Újpest és Rákospalota megyei városok pártokon felül álló, független várospolitikai lapja Az újpesti és rákospalotai ipartestületek hivatalos közlönye * • Ilikuim és a nemzeti kegyelet megsértését képezi a Budapestvidéki Újság múlt heti lapszámának egyik rövid közleménye. Ez a lapocska hírül adja, hogy a város ama szabály­­rendeletét, amely nemzeti ünne­pek alkalmával kötelezővé teszi a házaknak zászlódíszbe öltözte­tését, a vármegye jóváhagyta s ezzel kapcsolatban megállapítja, hogy már „I. István király“ nap­ján az újpesti házak zászlódiszt öltenek. A közlemény íróját ehelyütt oktatjuk ki, hogy a magyar nem­zet történelme, évezredes tradíciói nem ismernek I. István királyt. Történelmünk legkimagaslóbb alakja a honalapító magyar király, első viselője a magyar szentkoro­­­­nának, amely szimbóluma a ma­gyar egységnek, amelyben való hitünk képezi zálogát a történelmi Magyarország visszaállítására irá­nyuló törekvés sikerének, nem I. István király, hanem Szent Ist­ván király. Ez az elnevezés oly történelmi adottság, ez a név úgy összeforrott a nemzeti érzéssel, hogy még a felekezeti elfogult­ságnak sincs joga a történelem által elfogadott és hitelesített el­nevezést a közvélemény szeme­­láttára meghamisítani. Szent István király minden val­lásfelekezet előtt Szent István ki­rály. Ez az elnevezés nemcsak az ország katolikus jellegének kife­jezője, nemcsak egyházi szertar­tások egyoldalú epitethonja, ha­nem egy egész nemzet sokszá­zados összeforrottságának, kegye­letének, a jövőben való hitének jelképe. Valamely vallásfelekezet a maga hitéletében a szentekkel szemben helyezkedhetik a tagadás állás­pontjára, de azért egyik tagjának sincs joga ahhoz, hogy a hitélet keretén kívül a nemzeti érzés sú­lyos megsértésével oly módon fejezze ki a maga hitbeli felfo­gását, hogy a történelem által el­fogadott s az egész nemzet által évszázadokon át kegyelettel őrzött nevet megcsonkítson. Ravasz László püspök keddi imájában Isten áldását kérte a kormányzóra, tanácsadóira, a nem­zet védelmezőire és könyörgött, hogy kapcsoljon össze a forró hazaszeretet minden magyart a határon innen és határon túl. A népek igazságát kérte Magyar­­országra és Isten vezetését ,,a bujdosó és támasztalan magyar népre“. Ravasz László fenségesen ideális emberi egyénisége, szín­tiszta magyarsága a mai legázolt­­ságunkban aligha helyeselheti bármelyik hitsorsosának olyan megnyilatkozását, amely a hitéle­ten kívül a magyar összeforrott­­ságot megbontani alkalmas. Ravasz Lászlótól, a fenkölt szel­lemű magyar kálvinista püspök­től várjuk, hogy megrendszabá­­lyozza újpesti hívét, a Budapest­vidéki Újság közleményének író­ját, aki elfogultságában vagy deli­riumában szembehelyezkedni mer a magyar történelem elnevezé­sével. Mert Ravasz László, magyar kálvinista püspök mint magyar ember a hitéletén kívül úgyszin­tén nem ismerhet a magyar tör­ténelemben „I. István király“-t, csak Szent István királyt, amint azt a nemzet több milliónyi ka­tolikus és egyéb felekezetei is csak ezen történelmi elnevezés alatt ismerik. FŐSZERKESZTŐ: PINTÉR KÁROLY • SZERKESZTŐ: FŐMUNKATÁRS: CEGLÉDY ANTAL Dr DARÁS SÁNDOR Előfizetési ára egy hóra 1 pengő, negyed­évre 3 pengő. Egyes szám ára 25 fillér. Megjelenik minden szombaton. Hirdetések díjszabás szerint. Lapzárta csütörtökön este. Központi szerkesztőség és kiadóhivatal: Újpest, Ősz­ utca 46. Telefon: A. 945—77. Szerkesztőségi órák: naponta d. u. 2—4-ig. Rákospalotai szerkesztőség: Károlyi­ utca 35. Rákospalota város képviselőtestületének takarékossági bizottsága huszonegy pontból álló javaslatot terjesztett a közgyűlés elé. A belügyminiszter 81.300/1931. B.M. számú körrendeletében utasította a vá­rosok k­znnségét, hogy az 1930. évi XLVII. t.-c. 5. §. rendelkezéseire figye­lemmel, a jelenlegi nyomasztó gazda­sági helyzet által kikényszerített szük­ségesség folytán és az adózó közön­ség terheinek csökkentése érdeké­ben különösen a személyi kiadásoknál hat év alatt akár létszámapasztás, akár az illetmények csökkentése, akár egyéb takarékossági rendszabályok útján leg­alább 10 százalékos megtakarítást érjen el. Egyúttal rendelkezett oly irányban is, hogy amennyiben a költségvetés egyensúlyának biztosítása érdekében a kiadások további leszállítása volna elkerülhetetlenül szükséges, úgy a kiadá­soknak a 10 százalékon túl való le­szállítását is keresztül kell vinni. A belügyminiszter végül elrendelte, hogy a képviselőtestület a keresztül­viendő takarékossági rendszabályokra vonatkozólag javaslattétel végett a saját kebeléből 10 tagból álló bizottságot küldjön ki. Ezen rendelkezés folytán Rákospalota képviselőtestülete folyó évi június hó 22-én tartott ülésén a 10 tagú takarékossági bizottságot kiküldte. A bizottság folyó évi július hó 6-án tartotta alakuló ülését, melyen elnökké dr. Darás Sándort, előadóvá Nemes Istvánt választotta meg. A takarékossági bizottság a belügy­miniszteri rendeletből mindenekelőtt megnyugvással állapította meg, hogy a legfelsőbb felügyeleti hatóság is tájé­kozva van arról, hogy a városok adó­fizető polgársága roskadozik a köz­terhek súlya alatt és hogy nemcsak a költségvetési egyensúlyt kell sürgősen helyreállítani, hanem jól megfontoltan az adófizetők nehéz helyzetén a leg­messzebbmenően könnyíteni kell. A bizottság többszöri tárgyalás után tizenegy nyomtatott troldalon foglalta össze statisztikai táblázatokkal és szám­adatokkal alátámasztott nagy munkáját s a szerdai közgyűlésen a huszonegy pontból álló következő javaslatot ter­jesztette a város közgyűlése elé: 1. A Belügyminiszter Úrnak a 81.300. B. M. 1931. sz. takarékossági körrendelet kibocsátásáért hálás köszö­netét fejezi ki. 2. Az összes alkalmazottak nyugdíj­­járulékát 11/2°/0-ról 41/2°/0-ra felemeli. 3. Az összes alkalmazottak pótillet­ményéből (10) tíz százalékot visszatérí­tett, azonban kimondja a közgyűlés, hogy a nyugdíjba az 1931. július hó 1-én élvezett pótilletmény teljes egészében beszámít. 4. A főbb tisztviselők által élvezett képviseleti pótlékot (reprezentációs költ­séget) és külön munkaátalányt 20 (húsz) százalékkal leszállítja. 5. A jövőben megüresedett állásokat pótilletmény nélkül tölti be. 6. A pótilletményt a közgyűlés sze­mélyhez kötött járandóságnak minősíti, ezért a pótilletmény fokozatos előlépés, vagy magasabb állásba történő válasz­tás (kinevezés) esetén sem emelhető. 7. A jutalom- és segély­alapot 4800 pengővel csökkenti. 8. Ismételten kimondja, hogy a gazda­sági tanácsnoki állást végleg beszünteti. 9. A megszervezett mérnöki állást nem tölti be. 10. A személyi járandóságoknak a bizottság által történt egyéb csökken­tését (5. oldal 6—9. és 11. sorsz.) tu­domásul veszi és az 1932. évi költség­­vetésen leendő keresztülvezetésre a polgármestert utasítja. 11. A megszervezett tűzoltó segéd­tiszt és 2 tűzoltó állást betölti. 12. A tanügyi kiadásoknak 11.921 pengővel való apadását tudomásul veszi és kimondja, hogy itt további apasztást egyelőre nem kíván eszközölni. 13. Az 1932. évi költségvetés „Do­logi kiadás“ rovatai alatt mutatkozó 22.138 pengő megtakarítást tudomásul veszi és a bizottsági javaslatban rész­letezett tételeknek (emelkedés-csök­kenés) az 1932. évi költségvetésen le­endő keresztülvezetésére a polgármes­tert utasítja. 14. A jövőben megüresedő állásokat az 5600. B. M. 1925. számú körrende­lethez mellékelt II. számú kimutatás szerint kívánja betölteni. 15. A műszaki ügyosztály vezető állását az 5600. B. M. 1925. számú körrendelet I. fejezet 7. pont, harmadik bekezdése figyelembevételével jövőben „főmérnöki címmel“ VIII. fizetési osz­tályba sorozott építészmérnökkel tölti be. 16. A bijnoki állást — a természetes apadás útján megüresedő állások be nem töltésével — beszüntet és az így megtakarított összeg felhasználásával­ további 5 bijnoki állást XI. fizetési osztályú adótiszti állássá szervez át. 17. A belügyminiszteri rendeletek alapján a közgyűlés határozatilag ki­mondja, hogy a jövőben megüresedő bijnoki állások betöltésénél a gyors- és gépírás perfekt tudását feltétlenül megkívánja. 18. A takarékossági bizottság által az 5600/1625. B. M. számú körren­delet figyelembevételével összeállított normálstátust teljes egészében elfogadja és a jövőben megüresedő állásokat annak megfelelően tölti be. 19. Utasítja a közgyűlés a polgár­­mestert, hogy az elfogadott határozatok alapján a szervezési és nyugdíjszabály­­rendelet megfelelő módosítására tegye meg a szükséges lépéseket. 20. A takarékossági bizottság összes javaslatainak figyelembevételével a köz­ségi pótadó kulcsának leszállítása iránt tegyen a polgármester az 1932. évi költségvetésben megfelelő javaslatot. 21. A takarékossági bizottság jelen­tésének nyomdaköltségeit a közgyűlés engedélyezi. (150 példány.) A bizottság annak a reményének ad kifejezést, hogy javaslatainak elfoga­dása esetén sikerülni fog a költség­­vetést a lehető legszűkebb keretek közé szorítva, a pótadót 50 százalék­ról kb. 45 százalékra csökkenteni. Ez olyan eredmény, mely már lényeges könnyebbséget hoz az adófizető közön­ségnek.* A takarékossági bizottság elaborá­­tuma mindennel számolt, amivel egy komolyan dolgozó bizottságnak ilyen nagy horderejű, a magánérdekek vagy a közérdek húsába vágó pensum meg­oldásánál számolni kell, de ezt a köz­gyűlés méltányolni nem tudta. Nem pedig azért, mert a terjedelmes szövegű, számadatokon, statisztikai kimutatáso­kon, törvény- és rendeletszakaszokon alapuló nyomtatott javaslat a közgyű­lést megelőzőleg huszonnégy órával kézbesittetett ki a képviselőtestületi tagoknak s igy a képviselőtestületi tagoknak — eltekintve azok nagy része törvényismeret hiányától — nem volt módjukban a lelkiismeretes és jóhiszemű kritikára elkészülni. Ez tapasztalható volt az ellenzéki felszólalásoknál, ame­lyek a szükséges előkészültség és tájé­­kozódottság hiányában inkább társaság­beli tereferék, mint objektív bírálatok voltak, bár órákon át szónoki kendő­­zöttség alá voltak rejtve. Nem a pro­bléma­ végleges megoldását, hanem a leghiggadtabb idegek felajzását ered­ményezték. A magunk részéről is érezzük, hogy a takarékossági bizottság munkáját rö­vid 24 óra alatt ellenőrizni, megbírálni lelkiismeretesen nem lehet s ezért a képviselőtestületnek sem lett volna szabad az érdemleges bírálatba bo­csátkoznia, annál kevésbé egyeseknek óraszámra hangoztatni, hogy nincsenek tisztában a tárggyal. Azonban egyet nem szabad elfelejteni. A takarékossági bizottság tagjait az egyes pártok a saját kebelükből küld­ték ki. Ezen tagoknak kötelességükben

Next