Pannon Napló, 1995. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-28 / 24. szám
1995. január 28., szombat KULTÚRA Léthé folyóján evezve Nagy László grafikái Egyes vélemények szerint csak egy vékony hajszál választja el a lét és a nemlét állapotát. Einstein szerint, ha az agyunk 99 százalékát relatíve használnánk, akkor nem lenne szükség testünkre, csak a szellemiségre. Nagy László műve örök, írásai, fordításai az olvasót óhatatlanul is fogva tartják. Grafikái az ábránd, a jelenvalóság túlvilági élményeit, látomásait és vágyait rajzolják elénk fekete és fehér kontraszt színeikkel. A fekete tusnak súlya van. Olyan, ami önmagában hordozza a föld rejtett mélyének szénszínét és az éjszaka rideg, halk csendbékességét. Egy rajz születhet szeretetből, a benső gondolatvilág rejtelmeiből, de mindenekelőtt a „belém szorult gondolatokból”. Egy kínai mondás szerint a gondolatnak kell eredetinek és igaznak lennie, a forma csak díszítő kiegészítés. Nagy László kacérkodott a misztikum emberi, földhözragadt világával. Ezért volt annyira sebezhető, több sebből vérző. Mondják és írják, hogy „kétféle” Nagy László van. Daloló az egyik: életről, halálról, nehéz fájdalmakról, ropogó és szárnyaló örömről, magányról és borzoló vagy nyugtató szerelemről. Látomásokkal küszködő „hosszú énekek” reményeiben mélyre merülő a másik. Látomásoktól meggyötört, amelyeket a lét vetít elénk vagy maga vetít a létre. S e létről poémákban, terjedelmes lírai alkotásokban valló: életről, halálról, fájdalomról, gyönyörről. Meg történelemről, magányról, emberi próbákról, pusztulásról és megújulásról. Nagy László több mint három évtizeden át szólt a nemzethez írásaiban és fordításaiban. Álomvilágával rajzolta grafikáit, vetette gondolatait papírra. Amit Adyról írt, önmagát is képbe „lopta”: „Akinek ország nem fáj, azoknak: pózmagyarság, akiknek semmi sem fáj, azoknak házemberség. Póz-e, ha embert is magához mérhetőt kíván?” Verseiben folyton az emberi helytállás és odaadás „mércéjét” példázta. Költő ennél többet értünk nem tehetett. A veszprémi Városi Művelődési Házban ismét láthatták a szerencsések Nagy László grafikáit, fiának, Nagy Andrásnak jóvoltából, aki rendelkezésre bocsátotta az anyagot. A kiállítás megidézte a költő rajzaiból és képverseiből a múló pillanatot, az örökkévalóságot az örökkévalóságnak. * B. G. L. Nagy András Fotó: GÁSPÁR Aki a könyvet szereti... Mit olvasunk manapság? És egyáltalán kinek van kedve, mi több ideje olvasni a rohanó világban? A válasz reményében látogattam el a veszprémi Eötvös Károly Megyei Könyvtárba. — A veszprémi könyvtár beiratkozott látogatóinak száma évről-évre 1000-1500 fővel gyarapodik, s ez arról tanúskodik, hogy városunkban nincs hiány olvasási kedvben. A tavalyi év folyamán 10 775 olvasó iratkozott be a könyvtárba, és ezen felül meglepően sok (pontosan 143 226) azoknak a száma, akik csak újságot olvasni vagy tanulni járnak hozzánk. Mondják a tényeket a könyvtár dolgozói. A látogatók legnagyobb hányada 15 és 19 év közötti illetve 20-24 éves. A 25 év felettiek és az idősebb korosztály tagjai már jóval ritkábban látogatják a „ acultúra házát”. Meglepően magas azonban a könyvtárhasználó nyugdíjasok száma (1994-ben például 1010 időskorú látogatta rendszeresen könyvtárunkat). Az olvasók foglalkozásukat tekintve is igen széles skálán mozognak. E listán a középiskolásokat, egyetemistákat és a főiskolásokat a tanárok, nyugdíjasok, majd a munkanélküliek követik. Elgondolkoztató adat, hogy a könyvtárt szinte számszerűen ugyanannyi orvos látogatja, mint betanított munkás. Ráadásul a számadatokból az is kiderül, hogy a szellemi foglalkozásúaknak illetve az értelmiségieknek van a legkevesebb igénye az ingyenes „szellemi táplálékra”. S hogy mit olvasnak a legtöbben? A kikölcsönzött könyvek mintegy 40 %-a szépirodalmi alkotás. A számítógép adatai szerint a könyvtári sikerlista élén a kötelező olvasmányok, verseskötetek, fantasztikus és bűnügyi olvasmányok állnak. De különösen kedveltek még az olvasóközönség körében az irodalomtörténeti és történelmi könyvek, a pszichológiai, szociológiai valamint a filozófiai olvasmányok. Sok olvasó keresi még a számítástechnikai könyveket, az útikönyveket is és különösen a hölgyek körében számítanak kedvenc olvasnivalónak a háztartással, öltözködéssel, az egészséges életmóddal és a természetgyógyászattal foglalkozó munkák. A B. B. 190 éve halt meg Csokonai Vitéz Mihály Csokonai a Balaton vidékén Mint a népmesék legfiatalabb testvére, indult el Csokonai Vitéz Mihály Debrecenből a Dunántúlra szerencsét próbálni. Nem volt egyebe, mint tehetsége, meg egy kötetnyi költeménye. Életében fordulópontot jelentett megismerkedése a komáromi Vajda Júliával, Lillával. A lány kezének elnyeréséhez azonban Vitéznek biztos állásra lett volna szüksége. Nyakába vette hát tarisznyáját és elindult Keszthelyre gróf Festetics Györgyhöz, a kor talán legnemesebb mecénásához, akitől azt remélte, álláshoz juttatja. Mindez 1797 decemberében történt. Állást ugyan nem kapott, de ígéretet igen. Ez azonban kevésnek bizonyult, azonnali biztos egzisztencia kellett volna. Csokonai 1898 márciusában ismét a Balaton vidékére utazott. Ekkor jutott el Balatonfüredre, Tihanyba, majd Tótvázsonyban és Nagyvázsonyban töltött hosszabb időt. Hogy miért pont a két Vázsonyt választotta, arra egyszerű a válasz. Tótvázsonyban ekkor Fábián József volt a lelkész, aki debreceni diák volt, mielőtt megjárta a genfi és a berni egyetemet. Egyébként kiváló természettudós, aki irodalmi körökben is otthonosan mozgott. Csokonai vélhetően még Debrecenből ismerhette Fábiánt. Egyes kutatók szerint a vendégeskedés során megtörtént esetet írta meg Petőfi Sándor 1844-ben Csokonai című versében. Az „Egy kálomista pap” tehát nem más, mint Fábián József. Nagyvázsonyban pedig a kor egyik ismert költője Édes Gergely volt, a lelkész. Édes Gergely is debreceni diák volt és bár tíz évvel idősebb Csokonainál, ismerhették egymást korábban is. Csokonai Nagyvázsonyban értesült Lilla férjhezmeneteléről, mint erre maga utal versében: „Vázsony szent omladékában A napra heveredem, S még reményem divatjában A violákat szedem. De jaj, mikor visszatértem Már az apró viola És minden remény én értem •*'» Hervadásra hajola” Csokonai egy pár hetet még a Balaton északi partján töltött, Füreden Pálóczi Horváth Ádámot látogatta meg, majd nyáron Somogyba ment, ahol Sárközi István vendége volt. 1799-ben Csurgón kapott állást, egy évvel később aztán, visszatért szülővárosába, Debrecenbe. A költő egész dunántúli tartózkodása során Szerb Antal szavaival élve „hivatásos vendég” volt. Éveken keresztül járta a falvakat, városokat és mindig akadt egy „kálomista pap”, egy oskolamester, egy gróf, vagy egy irodalmat kedvelő polgár, aki étellel-itallal, vetett ággyal várta, szívesen látta otthonában akár hetekig, hónapokig is. A vidékünkön töltött hónapok emlékét a költő számos verse őrzi. a. Vázsonyi Varga Béla Győztek a kacsák... Kabóca-produkció a művelődési központban Tapssal köszöntötte és várta a veszprémi Városi Művelődési Központ színháztermében összesereglett zsibongó gyereksereg a Kabóca Bábstúdió idei évadban immáron második bemutató előadását. Kabócáék Sarkadi Nagy László rendezésével Lakatos T. József a bátor kiskacsákról és a megleckéztetett rókakomáról szóló vidám és egyben tanulságos bábjátékával lepték meg a színházkedvelő kicsinyeket. A bábokat a stúdió lelkes, fiatal művészei: Kelemen Ágnes, Tamás Erzsébet, Zsida Ágnes, Tóth Csaba és Végh Zsolt keltették életre, akik a mókás bábfigurák, valamint az egyszerű, könynyen mozgatható és ötletes díszletek segítségével igazi mesevilágot varázsoltak a színpadra. A darab zeneszerzője, Kövi Szabolcs derűs, fülbemászó dallamait hallván össze-összecsattantak a kis kezek, és az előadás végén az egész terem fennhangon dalolta együtt a művészekkel: „Háp, háp, háp. Győztek a kacsák!”. Gyerekeknek játszani nehéz, de hálás és örömteli feladat, hisz alig akad kritikusabb közönség a kicsinyeknél. A VMK-ban összegyűlt óvodások és kisiskolások lelkes tapsa és őszinte megnyilvánulásai azonban egyértelműen elárulták, hogy kedvükre volt az előadás és szívükbe zárták Kabócáékat. Barbalics Beáta Képes pályázat Ezen a helyen szombatonként megjelenik egy alkotás, kissé átalakított formában. Az olvasónak kell párosítani a megfelelő nevet a címmel. A. Picasso B. Kondor Béla C. Rippl Rónai 1. Fürdő nők 2. Avignoni kisasszonyok 3. Aktok A megfejtők között minden héten könyvet sorsolunk ki a Megyei Közművelődési Intézet jóvoltából. (Veszprém, Komakút tér 3.) A megfejtéseket a jövő héten, legkésőbb csütörtökig várjuk aszerkesztőségbe. (A szerkesztőség címe: Veszprém, Őrház u. 38.) Múlt heti nyertesünk: Cseh Zsuzsanna, Csőr, Kossuth L. u. 39. Nyereményéhez gratulálunk, amit postán küldünk el.