Pannonhalmi Szemle 1930

Könyvismertetések - Hajnal István: Esterházy Miklós nádor iratai. Mihályi Ernő dr.

rom csoportját és rámutat a kérdésre. Biztos könnyedséggel megy vissza a nyelvtudomány kezdetéig kérdésünk történetében, hogy eleven életként állítsa elénk alakulását. Fölállítja tételét: használható-e az összevont mon­dat kifejezés vagy nem? Keresi azután a logika történetében az összevonás eredetét és megállapítja logikátlan voltát. Eredménye: az összevonás tana a nyelvből indul ki és jut a logikába, majd a grammatika, mint logikai ered­ményt kritika nélkül magáévá teszi már a görögöknél és ez a felfogás a hagyomány erejével él a XIX. századig. Áttér ezeknek a mondatoknak mi­benlétét megállapítani a lélektan és nyelvtörténet alapján. Kétséget nem szenved megállapítása: ezek a mondatok egyszerű többtagú mondatrészekkel bíró mondatok. Jelentősége azonban nem csupán ebben a megállpításban van. Útmutatás, példa ez a munkája, milyen felkészültsége legyen az új nyelvész nemzedéknek, melyek az igazi nyelvész tudományos diszciplínái és milyen az a módszer, ahogyan a nyelvtudomány kérdéseit kutatnunk és megvilá­gítanunk kell. Köszönetünk épen ezért nemcsak megállapításának szól, hanem művének is, mert nemcsak eredmény, hanem irány. Alfay Pongrác: Történelem. Hajnal István: Esterházy Miklós nádor iratai. I. Kormányzattörténeti iratok. Az 1642. évi meghiusult országgyűlés időszaka. Esterházy Pál herceg kiadása. Budapest, 1930. 453 l. Esterházy Pál herceg nagyszabású mecénási feladatra vállalkozott, amikor nagy őseinek, Miklós és Pál nádor iratainak kiadására vállalkozott. Nemzeti történetírásunk valamikor nem kis egyoldalúsággal az erdélyi, kis­magyar politikusoknak kedvezett s szinte hazafisága­­ feláldozásának tekin­tette volna a nyugati, Habsburg-párti, nagy magyar politikusokkal való fog­lalkozást. Ezt a hiányt van hivatva pótolni Hajnal István mintaszerű publi­kációja, reméljük, publikációinak hosszú sorozata. Milyen más szellem árad ki Esterházy irataiból, hogy csak a legfontosabb nemzeti problémát emel­jem ki, az ország integritása szempontjából, mint az ország szívét kezében tartó töröknek örökösen szépettevő erdélyiek levelezéseiből. A középkori kereszteshadjáratok gondolata az ő memorandumaiban folytatódik, mikor állandó hadsereget kíván, mikor az ország pénzügyi háztartását a török miatt akarja rendezni, mikor az ország áldozatkészségét a törökkel szem­ben akarja igénybe venni, mikor még a vallásügyet is a török miatt akarja rendezni. Meg vagyok győződve, hogy ezek a kötetek az adatok súlyát ko­molyan mérlegelő olvasók felfogását erősen a nyugati, nagymagyar törté­neti felfogás javára billentik. Áldásy Antal: A XV. század nyugati elbeszélő forrásai. Bp. Kiadja a Magyar Történelmi Társulat, 1928. I. k. 7/c. füzet 31­­. Bartoniek Emma: Magyar történeti forráskiadványok. Bp. Kiadja a Magyar Történelmi Társulat, 1929. I. k. 3/b. füzet, 203­1. A Magyar Történelmi Társulat, melynek minden multat szerető, művelt magyar ember kell, hogy tagja legyen, egymás után adja ki a fontosabbnál fontosabb kézikönyveket. Áldásy könyve rámutat arra, hogy uralkodóink személyén keresztül mennyire belekapcsolódnunk a XV. századi, nyugati

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék