Pápa és Vidéke, 2005 (3. évfolyam, 1-46. szám)
2005-02-03 / 3. szám
2005. február 3. Pápa és Vidéke Zsolnai József Kiss Árpád-díjas A Magyar Kultúra Napján Zsolnai professzor kutatói tevékenysége elismeréseképpen Kiss Árpád díjban részesült. A kitüntetés ürügyén tervekről, elképzelésekről, feladatokról kérdeztük. - Mit képvisel professzor úr számára a díj? - A díj meglepetés volt számomra, mivel nem tartozom azok közé, akiket jutalmazni szoktak. Voltak renitens korszakaim a pedagógia fölforgatása terén. Harminc éven keresztül inkább büntettek, de egy ponttól kezdődően már kaptam szakmai, állami kitüntetéseket. A Kiss Árpád díj így, az életpályám vége felé azért fontos számomra, mert az eddigi tudományos kutatói tevékenységem elismerése. Azt is tudom, hogy hetvenéves embereket nem szoktak kitüntetni, ezért jött váratlanul. A díj névadóját, Kiss Árpádot ma Magyarországon már csak tudós körökben ismerik. A franciás műveltségű, széles látókörű pedagógiai kutatók közé tartozott, tanítványa voltam. A díjra meglepetésemre a Veszprémi Egyetem terjesztett föl, velük jó néhány konfliktust megéltem, de örülök, hogy ezek ellenére is jó a kapcsolatunk. A közvélemény számára én csak pedagógiai kutató vagyok, de a valóságban nyelvészettel, pedagógiával és tudományelmélettel is foglalkozom. A díj a pedagógiai kutatókat elismerő szakmai díj. - Milyen szakmai kihívások foglalkoztatják most? - Az én törekvéseim főként arról szólnak, hogy jó lenne a huszonegyedik században az iskolákban kicsit több tudománnyal, művészettel, filozófiával foglalkozni azért, hogy szalon- és versenyképesebb magyarok legyünk. A nyelvi kultúra nem üldözött az Európai Unióban sem, éppen erősíteni kellene. A nyelvét az fogja elveszteni - főleg angol nyelvi nyomás által - aki nem törődik vele. A pedagógiai kultúra azt a lehetőséget mutatja meg, amit elpazarlunk az iskolákban. Gyakorlatilag pazarlunk az emberi erőforrással, hiszen a ki nem fejtett képességek, kompetenciák és lehetőségek miatt a munkaerőpiacon kockázatos megjelennünk. Magyarország ezt nehezen veszi tudomásul, hiszen a zsigerekben a teljes foglalkoztatáspolitika él. Mi a kommunikáció terén nagyon alacsony szinten állunk, idegennyelvtudásunk nincsen, a helyzet katasztrofális. Ennek kiküszöbölésére már készek a programjaink, bár ezek egyelőre senkinek sem kellenek, csupán abban a nagyon szűk körben terjednek, amelyben 40-50 éve dolgozom. Jelenleg éppen doktori képzéssel foglalkozom. Ez a képzési forma kutatói utánpótlást nevel. Pápa nem tudja, hogy azon kisvárosok közé tartozik, ahova az ország egyetemeiről számos leendő kutató jár tanulni. Amikor idekerültem, a város vezetői azt kérték tőlem, hogy szervezzem meg a tanítóképzést, mert Pápa ezt szokta meg. Viszont a tanítóképzésnek az itt megszokott formája már a múlté, ezért honosítottam meg ezt a fajta képzést. A díjban nyilván ez a tevékenység is benne van. - Foglalkoztatja-e a visszavonulás gondolata ? - Nem gondoltam a visszavonulásra, viszont egy nemzetközi szabály alapján vissza kell, hogy vonuljak. A hetvenéves professzorokat mindenhol nyugdíjazzák. Át kell adni a helyet a fiatal tehetségeknek. Igaz, hogy ők külföldön, főleg Amerikában dolgoznak, mert ott megtalálják a számításaikat. A „professor emeritus” cím viszont lehetővé teszi, hogy nyugdíjba vonulásom után addig tevékenykedjek, amíg az egyetem igényt tart a munkámra, így tovább dolgozom a felsőoktatásban. Az általam kimunkált, levédett programokban ezzel szemben életem végéig tevékenykedhetem, legfeljebb kis arányeltolódással, erőteljesebben visszatérek a közoktatás gondjaihoz. Többek között az olvasás problémája foglalkoztat, hiszen az ország lakosságának jelentős hányada funkcionális analfabéta, főként a médiumok és az internet jóvoltából. Reményeim szerint a média hatása és az internet-kultúra - mint kommunikációs forradalmi újítás - hamar kifullad, és az olvasási kultúra visszakerül az őt megillető helyre. Egy kézírásos, nyomtatott, média és internetes rendszerben történő eligazodási képesség kimunkálása kutatni való új kihívásokat jelent. A másik nagyobb ügy az Európai Unió ügye. Nekünk most azért rossz, mert gazdaságilag is, szellemileg is hátul vagyunk. Későn jöttünk Európába, a hátrányokat nem tudtuk ledolgozni, ez iszonyú nagy kihívás, hiszen a magyarságot és a nemzettudatot nem elfelejteni, hanem gondozni, erősíteni kellene. A három nagy téma tehát: miként lehet a nemzettudatot erősíteni, hogyan lehetünk versenyképesek az unióban, illetve hogyan lehet a globalizálódó világban úgy eligazodni, hogy például a távoli kultúrákhoz is megértéssel viszonyuljunk. A politizálás most tényleg széles körű politizálást jelent, világban kell gondolkodnunk, hiszen az kitágult és egyben összeszűkült számunkra. Ez azt jelenti, hogy újra kell gondolni az egész pedagógiát. Ehhez kezdek hozzá az új évben. Kutatni, feltárni, gondoznivaló ezen kívül is akad, hogy csak néhányat említsek: a geronto-pedagógia, az élethosszig tartó tanulás; a tehetséges roma fiatalok helyzete, a kapitalizálódó világot elfogadni nem tudó, a társadalom perifériájára szoruló tömegek ügye. A fő kérdés az, hogy van-e, létezik-e még az igényesség az emberekben, hiszen a mostanitömegkultúra katasztrofális. Bízom abban, hogy ez az igény feltámasztható. Nagy Imre Zsolnai József Programajánló Február 4-én, pénteken 18 órakor kezdődik az „...emlékezzél meg az egész útról” című gyülekezettörténeti film díszbemutatója az evangélikus templomban. A film megtekintése után lehetőség lesz az alkotókkal való beszélgetésre. Február 8-án, kedden 19 órától tartja farsangi koncertjét a JMK Kamarazenekar. Jegyek válthatók a JMK jegypénztárában munkanapokon 15-17.30 óráig, valamint a koncert előtt. Február 9-én, szerdán 15 órakor kezdődik a Polgármesteri Hivatal tanácstermében a Szőkebb Pátriánk ifjúsági várostörténeti tanfolyam első előadása Sportlegendák Pápán címmel. Előadó: Erdélyi Gyula. 5 Beszélgetés Gáspár Sándorral Csokonairól, színházról, filmekről Az igazi hűség az elvekhez kapcsolható Az elmúlt héten láthattuk Csokonai Vitéz Mihály Karnyóné című komédiáját a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház és a Gyulai Várszínház közös produkciójában a Jókai Mór Művelődési Központ színháztermében. Az országszerte óriási sikerrel játszott szórakoztató, aktuális és tanulságos vígjátékban Eperjes Károly, Gáspár Sándor, Szűcs Nelli, Trill Zsolt játszották a főbb szerepeket. Gáspár Sándor Jászai-díjas, Érdemes művésszel az előadás előtt beszélgettünk. - Ma olyan klasszikus magyar vígjátékot mutatunk be, amely az elmúlt néhány száz év alatt mit sem kapott aktualitásából. Azért is izgalmas, mert olyan modernség van ebben a diákos, tele csínyekkel, szarkazmussal, kedvességgel való írásban, ami jócskán megelőzte a XX. század nagy abszurd műveit. Sikerült újra felfedeznünk Csokonait. - Mikor mutatták be Csokonai groteszk, szatirikus komédiáját? - A Karnyónét Gyulán három évvel ezelőtt mutattuk be, és dicsekvéssel mondhatom, hogy azóta megfordultunk vele rengeteg szabadtéri színpadon szerte Magyarországon, felléptünk Kijevben és Beregszászon, de játszottuk színházteremben is, a Nemzeti Színházban és az Új Színházban egyaránt. Boldog és büszke vagyok, hogy Csokonai Vitéz Mihálynak egy művét a XXI. század elején sikerre vihetjük. - Milyen szerepet játszik ebben a színdarabban? - Az egyik kérőt, Tipptopp szerepét alakítom, aki a hozomány, a pénz reményében ostromolja Karnyónét. Természetesen kiderül a turpisság, úgyhogy ő is pórul jár, csakúgy, mint az Eperjes Károly által játszott Lipittlotty. Rendkívül szórakoztató és tanulságos színmű, alapemberi problémákat tár elénk Csokonai, és teszi nevetségessé az álságosságot, a kivagyiságot, a pénz utáni sóvárgást. - Gáspár Sándort számtalan színházi és filmszerepben láthattuk eddig is. Úgy tudom, most is rengeteg feladata van. - Valóban, hiszen anyaszínházamban, az Új Színházban három előadásban játszom, a Komédiumban szintén három előadásban szerepelek, de játszom a Katona József Színházban, a Nemzeti Színházban és most a beregszásziaknál a Karnyónéban is. Nem igazán szerencsés, hogy ennyire összejönnek a dolgok, de csupa olyan előadást játszom, amelyet nem tudnak levenni a színházigazgatók a műsorról, mert nagyon szereti a közönség, és szerencsére én sem érezem kényszerűségnek ezeket játszani. - Korábban játszott a Vígszínházban, a Katona József Színházban, a Művész Színházban, a Kelemen László Színkörben. Most az Új Színházban otthon érzi magát? - Nem épülethez mérem az otthont, hanem ahhoz a gárdához, ahhoz az emberi minőséghez, akik körülvesznek. Soha nem is szeretném az egy társulatban eltöltött évek számát tudatosan növelni. Az addig működik, ameddig működik. Az igazi hűség az elvekhez kapcsolható, nem pedig a falakhoz. - Jelenleg a filmszínházakban is találkozhatunk Gáspár Sándorral, hiszen Koltai Róbert új filmjében, a Világszámban is fontos szerepet kapott. - A Világszám mellett a Zsiguli, Szőke András filmje is a mozikban van, a Filmszemlén egyszerre két filmem is szerepel. A Világszámmal most voltam vidéken közönségtalálkozón, és olyan öröm azt látni, hogy nagyon szeretik az emberek. - A lányát az Apám beájulna című film főszerepében láthattuk a közelmúltban. Ismerve a filmforgatás speciális világát, gondolom aggódott érte. - Hogy a csudába ne, mert filmet forgatni tizenöt és fél évesen az nagyon megterhelő tud lenni, és az utóélete sem egyszerű annak a tinédzsernek, aki ezt a dolgot végigélte. Persze, hogy aggódtam. - Nem örült neki, hogy ezt a szerepet elvállalta? - Nem szóltam bele, nem is tudták, hogy az én lányom. Ezt ő magának verekedte ki. Büszke vagyok rá látva a munkáját, hogy amit csinált pontos, érzékeny és céltudatos. Annak kevésbé örültem, hogy a film utóéletével párhuzamosan az ő sorsa befolyásolva lett a népszerűség által, és nehézségei támadtak az iskolában. Szerencsére ezen már túl van, most már ilyen problémák nincsenek. - Ahogy visszagondolok a korábbi évek pápai színházi előadásaira, nem emlékszem, hogy Gáspár Sándor az utóbbi időben szerepelt volna Pápán. - Nem sokszor jártam Pápán. Olyannyira nem sokszor, hogy utoljára talán valamikor általános iskolás koromban. Most viszont volt időm csatangolni, már amennyire a hidegben bírtam, így sétálgattam a kis utcáktól a Fő utcán végig. Újdonságként hatott rám, hogy ez milyen csodálatosan szép város. Fantasztikusan gyönyörűséges város, ide feltétlen vissza kell jönnöm, azt hiszem. A népszerű színművész hamarosan visszatér Pápára, hiszen február 23-án a Jókai Mór Művelődési Központ színháztermében a Stílusgyakorlatok című színdarab kerül bemutatásra, Bán Jánossal, Dörner Györggyel és Gáspár Sándorral. Polgár Sz. Gáspár Sándor