Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1922
I. Petőfi és Pápa. Irta s a főiskola 1923 március 15-iki emlékünnepén elmondotta Kozma Andor egyházker. tanácsbiró
I. Petőfi és Pápa, írta s a főiskola 1923 március 15-iki emlékünnepén elmondotta Kozma Andor egyházkerületi tanácsbíró. Mikor ide indultam Pápára Petőfiről beszélni, szinte úgy éreztem magamat, mint a hellén ókorban az az ember, aki baglyot vitt Athénbe. Éppen oda, ahol több volt a bagoly, mint bármely más városában a világnak, ahol y Xav.ő)7cig, vagyis bagolyszemü Pallas Athénének szent madarát az athéni bölcsesség szimbólumaképen tisztelték. Íme, én pedig Pápára hozom ma Petőfit, a magyar lantos költészet szent madarát s a nemzeti szabadság szimbólumát. Éppen ide, ebbe a városba, melynek megadatott a dicsőség, hogy az a szent madár itt bontott szárnyat s itt csapott fel először az egek magasságába, hogy utóbb onnan zengje le csodás dalait az egész magyar hazára. Ide hozom Petőfit Pápára, ahol ő itthon van, mint e város lelki integritásához tartozó élő hagyomány. Ide, ahol egykoron az ő katonasorban elsanyargatott vézna legényke-teste is valósággal itthon volt. Ide hozom, éppen ebbe a pápai főiskolába, amelyben több mint nyolcvan esztendő óta minden professzori és diáknemzedék idevalónak érzi őt. Valaki csak felpillant Pápán az ó-kollégium vén falaira, mind önkéntelen azt susogja: „Ide járt Petőfi iskolába". Aki e város utcáin bolyong, abban lehetetlen, hogy fel ne ébredjen néha a kérdés: hátha Petőfi lába valamikor éppen azt a földdarabkát érintette, amelyet most az övé?... Itt a régi templomok és ódonabb házak mintha dicsekednének: „Mi már akkor is itt álltunk, mikor a szegény diák Petőfi béleletlen köpönyegben rohandászott a mi utcánkon". Itt egy-egy százados fa tiszteletreméltóságát növeli a kedves elképzelés, hogy ennek árnyékában már Petőfi is hűsölhetett. S ha itt a fiatal pápai diák, vagy akár a magamféle veteránus beléphet a főiskola könyvtárába s belekukkanhat a szellemi kincsesládákba, melyek a Petőfi maga keze-irta és a Petőfiről az ő idejében irt nagybecsű reliquiákat rejtik, — mily áhítat szállhatja meg annak a szerencsés pápai diáknak lelkét. Valóban itt Pápán nekem a múlt és jelen, a holtak és az élők, az emlegetettek és az emlékezők, a föld, az ég, a természet, az iskola, a falak. 1.