Pápai Kristály, 1998 (4. évfolyam, 1-4. szám)

1998-03-01 / 1. szám

P. Tófeji Vali (Pápa) „1848, TE CSILLAG” 175 éve, 1823. január elsején szü­letett Petőfi Sándor Kiskőrösön egy parasztházban, amely semmiben sem kü­lönbözött az ország több ezernyi pa­rasztházától. Egy fekete hajú, kicsi asszony szlovákul rajongott. Napközben magya­rul beszélt, de az ima és a fájdalom gyer­mekkora szavait szakította föl benne... Végre gyereksírás hangzott: „a csecse­mők nemzetközi panasza ”... Vándorlása már huszonegy hónapos korában elkezdődött, amikor a Petrovics család Félegyházára költözött. Ötéves korában katolikus iskolába, majd a vagyonosodó apa Kecskemétre, az evangélikus elemi iskolába íratta 5 és féléves fiát, akit 6 esztendősnek írtak be az anyakönyvbe. Később betekintést kapott Sárszentlőrinc, Szabadszállás, Pest, Aszód iskolai oktatásába. Sárszent­­lőrincről magában vitte Berzsenyi költői nyelvét, a pesti piarista gimnáziumból a német nyelvtudást, Aszódról az első versét, és kitűnő bizonyítványát. Későb­bi hatéves vándorlása idején bejárta az egész országot, mintha minden magyart személyesen szeretett volna megismer­ni. Selmecen tanult, Pesten színházban statisztált, Ostffyasszonyfán újra készült a tanulásra, Sopronban katona volt, Zágrábban beteg. További állomásai Po­zsony, Dunavecse, Balatonfü­red, Veszp­rém, Somogy, Tolna... Pápán tanított és diákoskodott. Nem csoda, hogy az egész ország és minden település, ahol megfor­dult, a sajátjának tekinti. Sorsa akkor fordult jobbra, amikor Vörösmarty és Tóth Gáspár szabó mester kiadatta első kötetét, és a Pesti Divatlap­nál segédszerkesztő lett. Önmagát jakobinusnak, radikális for­radalmárnak tartotta. Eszméiben össze­forrt a haza, a forradalom ügye a nép­­szabadság gondolatával. Petőfi kétségtelenül első vezére volt a márciusi eseményeknek, és személye szimbóluma lett a nagy napnak. Mindez már történelem. Az évforduló alkal­mából Pápán írt versei közül az alábbival emlékezünk rá. CSOÓRI SÁNDOR: BREVIÁRIUM „...Petőfi valóban ’’élt a titokkal”, de kérdés, nem volt-e lehatárolt ez a titok? Nem olyan csillagkerítéssel volt-e körülvéve, aminek mi is csak a ragyogását láthat­tuk? A gyanakvás többszörösen jogos, mert ha a hozzá hasonló lángelmék egyszer megnéznek maguknak valamit, tekintetünket néha évszázadokig is terrorizálják. Már rég mást kellene néznünk, más eget, más hajnalhasadást, másféle mozdulatokat, de képtelenek vagyunk rá, mert a rész, amit kiragadtak, és szemügy­re vettek, a töredéksej­tés, amit megfogalmaztak, még mindig a teljesség és a nagy egész arányait őrzi...” A BOROZÓ Pápa, 1842 április Gondűző borocska mellett Vígan illan életem, Gondűző borocska mellett, Sors, hatalmad nevetem. És mit ámultok? ha mondom, Hogy csak a bor istene, Akit én imádok, aki­t kebelnek mindene. És a bor vidám hevében Füttyentek rád, zord világ! Szívemet hol annyi kínnak Skorpiói szaggatták. Bor tanítja húrjaimra Csalni nyájas éneket. Bor taníta elfeledni Csalfa lyányok, titeket. Egykor majd borocska mellől A halál ha űzni jő: Még egy korty - s nevetve dűlök Jégeledbe, temető! Emlékképek

Next