Pápai Kristály, 2001 (7. évfolyam, 1-4. szám)
2001-03-01 / 1. szám
2 2001. 1. szám. Pápai Kristály A A köntélet.Alapija Falusi József (Nagyberki) „Ha nem tudsz mást, mint eldalolni...” Ha nem tudsz mást eldalolni, mert fáj a mindennapok kudarca: szomorú Don Quijote-i harca, a simára koptatott szavak vakító, hamis csillogása, a vétkezők meakulpázása, a szolid, kellemes fájdalom... Nem tudok mást eldalolni, mert én szegénysoron születtem: zsuptető öregedett fölöttem (apám is szó nélkül elhagyott, jégcsappá dermedt a napsugár), és ezernyi sötét hajnalon ágyamban ébredt a fájdalom... Palkovicsné Berecz Ilona (Pápa) Költészet napjára Hatalmas elmék, magasztos eszmék: költők, írók, kik műveikben megírtak mindent, mi történelmünk során végbement. Üdvösség nékik, tőlük sokan remélik: a szépet és jót, műveikkel segítettek lelkiekben e sokat szenvedett magyar nemzetnek. Ma élő költőinket áldja meg az Isten: sok ihlettel, hogy alkotásaikkal buzdíthassák a népet, a magyar kultúra nem veszhet el! József Attila emlékére Maradjon tavasz az élet! „Tavasz van! Tavasz van, gyönyörű tavasz!” Mondá a nagy költő egyik szép versében. Örömteli nap: boldogság, kikelet, Hóvirág, ibolya illata a szélben. Tavasz van! De csodás a gyermekkacagás! A természet csodája a rügyfakadás. Tavasszal minden dal hajnali zene, új élet, vidámság, madarak éneke töltse el egészen éledő szívedet, kísérje végig az egész életedet! P. Tófeji Vali (Pápa) A Magyar Sajtó Napja (Március 15.) A Veszprém Megyei Önkormányzat és a Veszprémi Petőfi Színház 2001. március 15- én, csütörtökön 11.30 órakor a Petőfi Színházban az 1848-49-es forradalom és szabadságharc tiszteletére ünnepi közgyűlést rendezett a zsúfolásig megtelt színházteremben. Beszédet mondott Kuti Csaba úr a megyei közgyűlés elnöke. Az ünnepi műsorban közreműködtek a Petőfi Színház művészei, a Galántai Kodály Kórus és a kárpátaljai versmondók. Az ünnepséget követően 12.30-kor a közgyűlés elnöke és a színház igazgatója koszorút helyezett el a Petőfi-szobornál. A koszorúzás után a média-és az írott sajtó képviselőit a Veszprém Megyei Közgyűlés elnöke, Kuti Csaba a Magyar Sajtó Napja alkalmából fogadásra hívta a Megyeház Szent István-termébe. Immár 3. alkalommal rendezte ,meg ezt a szerkesztők, újságírók részére rangos eseményt a Veszprém Megyei Önkormányzat, amelyen a Pápai Kristály szerkeszőjeként magam is részt vehettem. Nagy megtiszteltetésnek érzem, hogy folyóiratunk ennek az elismertségnek örvendhet. A fogadás a Megyei Közgyűlés alelnökének, Harangozó Zsigmond úrnak a pohárköszöntőjével kezdődött: „Nagy szeretettel köszöntöm a sajtó képviselőit a Magyar Sajtó Napja alkalmából! Külön öröm, hogy e gyönyörű teremben köszönthetem Önöket! Három éve már, hogy a Megyei Önkormányzat és a Megyei Közgyűlés vezetése szükségesnek és mindenképpen fontosnak tartja, hogy megköszönje azt a munkát, amit Önök végeznek. Úgy gondolom, nemcsak az országos és a megyei sajtó képviselőit hívtuk meg, hanem a „kicsiket” is, az amatőr, az intézményi, a községek, a városok sajtóképviselőit is. Nagyon pontosan állították össze a meghívottak névsorát. Úgy gondolom, kötelességünk, hogy a,,nagyok” mellett, akik országos szinten sok elismerést kapnak, a kicsiket is megbecsüljük azzal, hogy a Magyar Sajtó Napján köszöntsük őket. Pohárköszöntőre kaptam felkérést, ha ünnepi beszédre kaptam volna, sok mindenről kellene beszélnem pl.: a sajtószabadságról és arról, hogy az írott szó milyen erős és döntő jelentőségű az emberi gondolkodás alakításában, a politikában, a kultúrában és az emberi élet egészében. A média szó ereje óriási. Minden szóban, amit Önök leírnak felelősség van. Minden magyarban és újságíróban vannak néha olyan gondolatok is, amelyek az „ördögöt” idézik fel. Mikor értelmes a szó, akkor feltörnek az emberből a gondolatok, sóhajok. Amikor erkölcsi értékekről van szó, soha nem azt mondjuk, „ó, ördögöm!”, hanem azt, hogy „ó, Istenem!” Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy az ember mindig visszatér a jóhoz. Öröm az, ha együtt térünk vissza a jóhoz, együtt gondolkodva, munkálkodva az ország fejlődésében. A Megyei Közgyűlés nevében nagy tisztelettel megköszönöm a sajtó minden képviselőjének a munkáját, jó egészséget, sok sikert kívánok mindenkinek. A pohárköszöntő elhangzása után mintegy 60-70 sajtóképviselő és önkormányzati képviselő koccintotta össze szomszédjával a pezsgős poharát. Majd az étel- és italkülönlegességek kóstolgatása következett. Az egymás számára talán ismeretlen de közös ügyért fáradozó szerkesztők, újságírók egymással való ismerkedése és eszmék cseréje tette igazán hasznossá ezt az én számomra felejthetetlen ünnepnapot. Csukárdi Tibor (Pápa) Húsvétvára Közeleg a húsvét napja, sürög-forog, Panni, Julcsa. Tojást főznek, meg is festik, Díszes tálba ki is teszik. Van itt piros,zöld meg lila, Finom sonka és sült liba. A két leány izgalomban, Készülődik nagy titokban. Jön-e legény, netán lány is? Tanakodnak, jön-e más is? Eljön-e a Tamás, Gábor? Vagy a Gergő, meg az Áron? Kertek alatt rigó füttyent, Siet Gergő nagy léptekkel. Kezében a szagos vízzel, Tarsolyában kicsi verssel. Elmondja a mondókáját Meglocsolja Julcsát, Pancsát, Meg is kapja a jutalmát. Megkínálják sült libával, húsvéti főtt sonkával, Piros, zöld, meg kék tojással. Izzad Gergő sietne már, elszárad a többi leány. Eliramlik mint egy táltos, Nyomában is illat szálldos. Nem szárad el Panni, Julcsa, Jön a legény újra-újra. Meglocsolják őket vízzel, És köszöntik újabb verssel. Belefáradt a két fruska Elfogyott a tojás, sonka. Ők nem bánják jó is volna, Ha minden nap húsvét volna.