Pápai Kristály, 2001 (7. évfolyam, 1-4. szám)
2001-03-01 / 1. szám
Pápai Kristály 2001. 1. szám Kisfiam Elemi ösztönzött-hajtott, nagyon akartalak, Ősi vágy zengett véremben, méhembe kívántalak, Hogy első ágyként, testemben ringathassalak, Vérem cseppjével etesselek, jól tarthassalak, Olyan nagyon vágytam Rád, édes kisfiam. Hónapról-hónapra sóvárogva vártalak, S ujjongott szívem-lelkem, mikor megtudtalak. Örömtől könnyű lábbal, nem teherként hordtalak, Gondolatban bőrömön át is simogattalak. Olyan nagyon vágytam Rád, édes kisfiam. Vasárnap lett minden nap, mikor megkaptalak, Mintha ez a csoda velem esett volna csak. Büszke boldogságom nem ismert határokat. Hálás voltam apukádnak, hogy befogadhattalak. Nagyon-nagyon vágytam Rád, édes kisfiam. A tavasz illata Érzi-e orrod ezt az illatot, ezt a semmi máshoz nem fogható, meg-megújuló szűz varázslatot, ezt a bűvölő szél és napszagot? Látja-e szemed e fénylő eget, a fényben fürdő felhősereget, sok kis különös bárányfelleget, mit világra hozott a kikelet? Hallja-e füled: madár csicsereg, hajnalban a csalogány énekel, szőlőkben cinke kérdez és felel, a fecskék is útnak eredtek. Érzi-e kezed hóvirág selymét, aranyeső ezer gazdag kelyhét, bársonybarna szentek érintését, édes tavasz kérdés-feleletét... Pörben és haragban Pörben és haragban vagyok a Nappal, Tüze a tüzemet hamvasztja jajjal. Pörben és haragban vagyok a Széllel, Örvénye tőlem messzire fúj el. Pörben és haragban vagyok a Úttal, Elvisz és távoli tájakon bújtat. Magányos esték Magányos estén, Amikor rád gondolok, A szívemen könny csorog, Szemedbe néznék. Magányos estén, Válladra ráborulok, És a szívem mosolyog: Öledbe ülnék. Magányos estén, Lélekben elutazok, És tehozzád rohanok Csókodig mennék. Magányos estén, Oly sötétek az álmok, Szavad hallani vágyom, Melletted lennék. Magányos estén, Hogy is lehetnék boldog, Mikor a lelkem vacog, Csak hozzád mennék. Magányos estén, Mikor ágyamba bújok, És a szemem behunyom Föléd hajolnék. Vágy (XII) Ülök a monitor előtt, Ujjam billentyűkön kopog, Távolságod lassan legyőz. Árva vágyam sír combomon Selyme tőled lesz nevetős Gondolatom fényként robog: Útján hegységet eltöröl, Könnyedén hág át poklokon Kikacagja az ördögöt. S már-már az ajtódon kopog. De találkozásunk előtt, Ébredek, megint álmodom... Törölj el teret és időt Átlépek a korlátokon, És felszállok a földről. Vágy (XIII.) A genetikailag kódolt Legősibb, legelemibb Élesre feszült Húrjaimat pengeti Az a forró gondolat, Hogy szerelmem rohan, Hozzám, hozzám rohan, Itt lesz, itt lesz hamarosan. Örömömben dal duruzsol, Bugyog fel a torkomon, Tánc fonódik bokámra, fényt fésülök hajamba. És felszárnyal a fantázia: Milyen lesz, ha karjába kap, Öleli-simítja derekamat, És teste testemhez tapad. Ujjaink sorra járhatnak Minden izgalmas útvonalat, Számba véve rejtett pontokat, Szertehintve csókjainkat, Köszöntve völgyeket-dombokat, Sóvárgó testtájakat. Lepkeszárnyú a gondolat, Beígér pazar kalandokat. Közös arcunk Arcomra az évek árkokat véstek, Hajamba az évek fehér csíkot tettek. Arcodat nézem, virág a szemedben, Szakállad néhány fehér száltól ékes. Szívemben az évek dalaikkal égnek, Bőrömre az évek pöttyöt cseppentettek, Az örökkéből immár huszonhat eltelt, Hinné-e, hinné-e, férjemuram édes? 3