Pápai Kristály, 2007 (13. évfolyam, 3-4. szám)
2007-09-01 / 3-4. szám
Jtájjat Kristály 2110?. 3-4. Dömök Eliz, Felsőörs „Egy fényes hangú kismadár...” (nekrológ helyett) IN MEMÓRIÁM G. Jáger Teréz (Pápa, 1935-2007) Gábrielné Jáger Terikével első személyes találkozásom a Pápai Alsóvárosi Temetőben történt. Szüleim sírjához igyekeztem. Útközben láttam, hogy egyik családi sírkertben többen szorgoskodnak szigorú feketében, s egy frissen hantolt sírdombra ültetnek virágot. Kíváncsian közelebb mentem, s láttam, hogy a Jáger család tagjai nyugszanak ott. Olvasom megdöbbenve: Jáger Tibor. Őt, mint nagyon humánus szakfelügyelőt ismertem meg kezdő pedagógusként. Megdöbbentett, hogy eltávozott az élők sorából. Közelebb érve, kedvenc rajztanárom, Bíró Károly nevét is olvashattam a legfrissebb fejfán. Nem tudtam megállni, hogy oda ne menjek, s részvétemet ne nyilvánítsam a sírok körül emlékezőknek, az ott szomorkodóknak. Annál is inkább, mert egyikőjüket már ismertem látásból. Pápai lévén, s pedagógusként tudtam, hogy Jáger Terike kolléganő, s örökmozgó alakja, szőke hajkoronája összetéveszthetetlen bárki mással. Közelebbi ismeretségünk a Pápai Pedagógus Kórusban mélyült el, ahová férjemmel, Nyulasi Aladárral együtt jártunk több éven keresztül. Mindenkihez volt valami közvetlen, vidámságot szuggeráló szava, látszott rajta, hogy szereti az embereket. Gyönyörű, szoprán hangja a kórus oszlopos tagjává tette. Számomra emlékezetes találkozás volt, amikor Pápakovácsiban ének-zene órámra a szakfelügyelőt vártam. Az igazgató kíséretében Teriké lépett be az énekórámra. Megdöbbentem, mert nem tudtam, hogy kinevezték szakfelügyelőnek. Biztatóan rám mosolygott, én meg el is feledkeztem, hogy ott ülnek az órámon. Az óra kiértékelésekor biztatott, hogy így tovább, látszik, hogy szeretem a gyerekeket, a zenét, s meg is tudom szerettetni velük. Szakmailag figyelmeztetett, hogy magasabban intonáljak a gyerekekhez igazodva. Néhány évtized elteltével visszatérve a pápai gyökereimhez, találkoztam kedves tanártársammal. Elmesélte, hogy most azon munkálkodik, hogy a családjuk történetét feldolgozza, hiszen értékes emberek, sorsok, sorsfordulók átélői vannak és voltak közöttük, ami mások számára is tanulságos lehet. Említette, hogy mint volt tanítványa, Bíró Károly rajztanár sógorának, jó lenne, ha mondanék néhány szót a pápai kiállításának megnyitóján, mert méltatlanul hallgatnak róla, pedig a régi pápai utcák, a Tapolca-part volt hangulatát már senki más nem tudja úgy láthatóvá tenni, ahogy ő tette képein. Szívesen tettem eleget kérésének, hiszen Pápára érkezve mindig a gyermekkorom, a gyökereim, az emlékeim felidéződnek bennem, s feltöltődve távozom. A Pápai Kristály Újság rendszeres olvasója vagyok, s ott is találkozhattam Tériké szakmai írásaival, zenei pályafutását segítő volt tanárainak megidézésével, s zeneirodalmunk méltatlanul elfelejtett alakjainak felidézésével. A „fényes hangú kismadár” úgy hallom, nagyon beteg. Nem tudom mikor lesz alkalmam személyesen meglátogatni. De nekem, és nekünk sokat dalolt nemcsak a hangjával, hanem a tollával és az egész lényével. Nekünk, pápaiaknak szól és zeng a dala. Hallgassuk, olvassuk Őt! „ Egy fényes hangú kismadár, Egy csipkebokron somra vár, Dinn, donn, doomn, donnt... ” P. Tófeji Valéria, Pápa (Elhangzott G. Jáger Teréz temetésén, 2007. X. 12-én, Pápán az alsóvárosi temetőben.) Nekrológ Drága Terikém! A Pápai Művelődési Osztály munkatársai, a volt Kilián György Ált. Isk. és a mai Weöres Sándor Ált. Isk. pedagógusai, városunkban és a megyében ének-zenét oktató kollégák, költő -írótársak és a magam nevében búcsúzom Tőled. E világtenger körül itt vannak mind, akik szerettek földi életedben, és odaát várnak, akiket nagyon szerettél. Itt, a csend birodalmában könnyhullatás közben jövünk rá, hogy az elmúlás olyan fogalom, amelyet se elhinni, se elfogadni nem bírnnk. Nem lázadó lélekkel, hanem boldog belenyugvással kell tudomásul vennünk, ahogy Te még ebben is példát mutatva, tudatosan készültél erre az utolsó útra. Ahogy egész életedben éltél, önfeláldozással mosolyogva, segítő szándékkal csendben adakozva, kitartással tűrve, becsületes, tiszta lélekkel, hűséggel szolgálva hivatásodnak és minden szépnek, jónak. Fájdalmas beletörődéssel tudtad, hogy már nem várnak rád színes álmok, nem köszöntenek csodás hajnalok. Szeptember utolsó hetében kezdtünk egy óriási munkába veled: ,,A lélek dallamai’’ c. életműköteted összeállításába fogtunk. Sajnos, nem volt már erőd bevárni a munka végét! De a Te lelkesedésed és az arcodról sugárzó öröm erőt ad a könyv befejezéséhez, ígérem, olyan lesz, amilyennek elképzelted, és látni szeretted volna. Szeretett nővéred, Gabriella egyik versének 2 sora jut most eszembe. ,, Ránézek sírodra, szívemben bánat ül, fülemben a fájdalom prímása hegedül. ” Számomra örökké emlékezetes marad az évtizedek alatt együtt megélt iskolai ünnep és a sok-sok dolgos hétköznap. Megőrzöm a budapesti Lírikusok összejöveteleire való utazásaink vidámságát. Megtiszteltetésnek tartom és lelkem mélyére elraktározva megőrzöm azokat az önfeledt, boldog perceket, amikor csak nekem zongoráztál. Köszönöm! A Pápai Kristály írói, költői nagyrabecsüléssel őriznek jó emlékezetükben. Lektori tevékenységed, zenei szakírói, szépírói, életrajzírói munkásságod példaértékű. Köszönöm, hogy nemzedékeket neveltél az ének-zene szeretetére, a szellemi értékek megbecsülésére, elkötelezettségre, hogy meg tudjunk állni Isten és ember előtt. Bíró Károly festőművész hagyatékénak gondozásával férjeddel együtt példát mutattatok a pedagógus társadalomnak. Búcsúzom tőled egy fohásszal: “Csak a süket csend pattog most a lelkünkben és a fejfák között. Valaki elment. Elköltözött. S bár a test halott, a lelke most is él. Itt, bent a szívünkben most is ő zenél. A magas égből csak nézzétek, most is ő mosolyog, és mintha szólna:,, Drágáim! Ne sírjatok! Csillagok közt él már, angyalok közt jár, ott, hol csendből épül a vár. S igaz lelkére az Isten vigyáz már. Uram! Adj neki nyugalmat, s egy csendesfelhőn párnát! Fogadd be Őt Uram! S vigyázd örök álmát! Amen!”