Pápai Lapok, 1876 (3. évfolyam, 1-53. szám)
1876-10-14 / 42. szám
III. évfolyam. [ o 1 y könyvkereskedésébe, megyeházzal szemben , intéFelelős szerkesztő: Füredi Allin. ^^ ] Vegyes tartalmú társadalmi hetilap A pápai jótékony nőegylet- az ismeretterjesztő egylet, kertészeti társulat, lövész- tűzoltó- és a ,,Mercury-elmIet egy iven. 42. szám. ..... .... ..,(• I 1r 1 -III . centim. 20 kr, 50Q centimeterért 50 kr, 70Q centimeterért 70 kr, Előfizetési es hirdetési dijak, felszollamlasok, AV ajdlS ! Megjelenik e lap hetenkint egyszer, szombaton, 100Q centim. I frt, 150Q centim. I frt lo kr, 20dQ centim. 1 ft, 80 kr, 300Q c.MI ti i. i trt. 10 kr,100Q centim. ."» frt. A közbeeső térfogatoknál a következő magasabb fok díjjá számítatik. bélyegdij mindig külön fizetendő. Kiadó: Wajdits Károly. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztő lakásár"a" Főutca "20. sz . emelet, 7. ajtó, küldendők, rendek. Pápa, 197H. október 14. l:iofizetési ií.jalv. j Egy évre 6 fr. Félévre 6 ír. Negyedévre A hirdetési ítl.jalv térfogat 1 tr. 50 kr. szerint számitalnak: Jl •s 1 Le roi est morte, vi ve le roi! _tehát csakugyan megtörtént! A „Pápai Lapok" létezésük uj stádiumába léptek, s míg az eddigi lapvezető olvasó közönségétől bucsulvőn, a gyeplőt más kezek ragadják meg. Fájdalmasan meglepő e lény, de egyszersmind örvendetes tudatot ébresztő. — Fájdalmasan meglepő, mert azon jeles egyéniség, ki e közművelődési közegei a jól felfogott, magasabb érzelem sürgette szellemi mozgalom megkönnyítése végett lélesíté, alapító, az a higgadt férfin, ki a kezdet nehézségeit leküzdve, dacára a rémítően makacs közömbösségnek vas kezekkel és példás következetességgel fáradozott szép, de hálátlan munkáján, mert mondjuk, a kedves jó vezér „utolsó szó”-t irt s a nélkül, hogy sejteni is engedé, a szerkesztői piedestal-ról lelépett. De másrészt ismét örvendetes e tény, mert találkozott vállalkozási szellem, akadt kéz, mely a szabad eszmék toll— harcát tovább víni óhajtja.— Mi, kik a „Pápai Lapok" működéskörétől kissé távolabb álltunk, kik közvetlenül érdekelve nem vagyunk , mi minden félreértés gyanújától menten elmondhatjuk véleményünket e társadalmi lap eddigi eredményéről és szellemi értékéről. Az emberi tökély magvát képező szellemszabadság, melynek a szabad teher nagy tere, a nyilvánosság, képezi egyedüli termőképes talaját, lehetetlen, hogy a társadalomban gyökeret verjen és fejlődjék, ha nem akad motora, ügyvivője, szószólója, önzéstelen hü napszámosa. Ezen meggyőződés élt e sorok igénytelen írójában akkor is, midőn tisztelt barátjának, P. Szabó Károl úrnak egy szűkebb baráti körben tett azon nyilatkozatát hallá, mely a „Pápai Lapok** megindítására vonatkozott. Örömsugárzó arccal ragadám meg barátom kezét és kérve kértem e nemes szándéka kivitelére. P. Szabó Károly azon elvitázhatlan érdem, mely szerént Pápa városát, hol annyi szép tehetségű, sőt kitűnő szellem honol azon hazai városok sorába emelte, melyekben az életre való eszmék, a haladást eredményező ideák kellő közvetítésére, a szellemi közvagyon kimutatására lapok léteznek. És Pápa városára nézve már ez is elég nagy nyereség volt. Oly közeget nyert, mely nemcsak szűkebb körben, hanem kifelé a megye és e haza nagy közönségével is volt képes megismertetni azon ügyek fontosságát, melyekkel Pápa, mint kisebb város, reformmunkája közben foglalkozott. Közeget nyert, mely által jelen nemzedékünk Pápán lakó része törekvésének a társadalmi jóllétre, a mai iránytadó nagy eszmék megértésének és önerejéből való megvalósulásának tanúságát adhatá. Hogy mennyiben karolta fel e kedvező alkalmat s menynyiben nem, mily mérvben emelte közlönyének értelmi és morális befolyását, idejének súlyát, azt ezúttal bővebben fejtegetni nem kívánjuk. De kötelességünk felemlíteni, hogy sohasem hiányzott e lap vezetőjében a kellő szükséges jóakarat, midőn üdvös intézmények mellett és károsak jelien emeltetett szó, sohasem hiányzott a lelki bátorság, ha kellő értékére kell vala leszállítani a bizonyos ügyes-bajos kérdések megvitatása közben itt ott mutatkozott ferdeségeket. S mégis, ha valahol, itt találtuk a „mediocritas aurea" elvét megvalósítva. Mostoha viszonyaink dacára is számos esetben sikerült e lapoknak alkotói szerepet vinni.A társadalmi életnek nagyon sok iránya és oldala van, de alig egy, melyet a „Pápai Lapok" harmadfélévi létezése alatt ne érintettek volna üdvösen. És egy város történetéhez minden legparányibb ügy is ép ugy tartozik, mint a legnagyobb. Na e szerint valaki bármikor fogja megírni akarni Pápa városa történetét, ennek minden egyes fejezetéhez a ,,Pápai Lapok" fogják szolgáltatni a kész és megbízható anyagot. Lehetetlen ily körülmények között ki nem mondanunk, hogy Pápa városa érdeke fűződik e lapok fennállásához s hogy a tényekből levonható tanúság morális kötelességévé teszi, e sajtóközegének, ha kell, áldozatot is hozni és oda segíteni, hogy összes életmozzanatainak hü őre lehessen. Semmmi kétség benne, hogy Pápa városa közönsége, — a mennyire van szerencsénk azt ismerni, — tudni fogja, mi minden szükséges culturalis fejlődéséhez. Intelligens köre oly nagy és impozáns, hogy lehetetlen mást tenni fel róla mint nemest, szépet és jót. Vagy ki feledje m I IJ ESKÜVÉS *). jjlsküszik a leányka, (^/z Isten, ember hallja: ty „Mához egy évre lesz boldog Esküvőmnek napja !" Elmúlik az egy év, — És két ruha készül. Az egyik tiszta fekete, Másik hófehérbül. Indul a nász népe Vigan a templomba . . . A menyasszony esküvejét Szívszorongva mondja. Szívszorongva mondja . . . Oh mert nagyon érzi, hogy a lelkét hamis eskü Vádja egyre vérzi. Jönnek a templomból, S gyászmenet jön szemben; IQu legényt, ha szeretőt Visznek ki oly csendben. *) Mutatvány a nemsokára megjelenendő költemény- füzetből A menyasszony reszket S Isten, ember hallja. Hogy mit rebeg olyan busán, Bánatosan ajka: Hamis esküt mondtam . . . Vigyázzatok arra: Mához egy évre lesz gyászos Temetésem napja ! . . II. ITTHON VAGYOK TEHÁT . . . Itthon vagyok tehát, oh milyen boldogság! Messze útról, hosszú, kínos útról jöttem. Szelídebb a nép itt, hegy, völgy ismerősöm. S még az ég is sokkal derültebb fölöttem! Csakhogy itthon vagyok a szülői házban. Keblén pihenhetek édes jó anyámnak, Ki alig ismert rám, hogy beléptem hozzá És szemei rögtön kénybe lábbadának. S igy ültünk szótlanul, siri hallgatásban Csak kis testvéreim csevegtek körültem, S ők is elhallgattak, észrevéve rajtam, Hogy bohóságuknak csak nem is örültem! Ott ült velem szemben fájó tekintettel Az én beteg öcsém s mintha vádolt volna: Mért hagyom el őt, ki számíthatja percét, S jó anyámat, kinek tengernyi a gondja? Végre megszólaltam vigasztaló hangon, S mint a nyári zápor, megeredt beszédünk. Tréfás mosolygással regéltem el mindent ; Kigúnyolván tarka-barka földi létünk. S midőn már mindnyájan megvigasztalódtak. S nem láttam a bánat gyöngyét fény ledezni: 9 Én fakadtam sirva, mintha kényeimnek Omló záporában akarnék elveszni! Ott függött a falon boldogult atyámnak nem nagy művészettel ecsetelt arcképe. Mintha mondta volna: légy őre a háznak : S ha elhagyod, oda többé ne is lépj be! Ujváry Elek. Akit még az Isten is megvetett. (hletjémes elbeszélés). Irta: Gajmássy János Iván. II. Kész. 4. Zavartalan boldogság. (II. folytatás. És akkoriban, az embernek ítélete többet nyomott a latban mint ma. — Mert a társadalom nem volt oly könnyen megbocsátó, mint napjainkban. Megvoltak az egyszerű erények, — s azokat aki nem tisztelte, veszve volt! Júliának elég alkalma volt tapasztalni, hogy cifra ruhái nem ajánlják őt úgy az embereknek, mint ajánlották egyszerű virágai S ha nem lett volna mámoros a szeremtől, mi 42