Pápai Lapok, 1876 (3. évfolyam, 1-53. szám)

1876-10-14 / 42. szám

III. évfolyam. [­ o 1 y könyvkereskedésébe, megyeházzal szemben , inté­Felelős szerkesztő: Füredi All­in. ^^ ] Vegyes tartalmú társadalmi hetilap A pápai jótékony nőegylet- az ismeretterjesztő egylet, kertészeti társulat, lövész- tűzoltó- és a ,,Mercury-elm­Iet egy iven. 42. szám. ..... .... .­.,(• I 1­r 1 -II­I­­ . centim. 20 kr, 50Q centimeterért 50 kr, 70Q centimeterért 70 kr, Előfizetési es hirdetési dijak, felszollamlasok, AV ajdl­S ! Megjelenik e lap hetenkint egyszer, szombaton, 100Q centim. I frt, 150Q centim. I frt lo kr, 20d­Q centim. 1 ft, 80 kr, 300Q c.MI ti i­. i trt. 10 kr,­­100Q centim. ."» frt. A közbeeső térfogatoknál a következő magasabb fok díjjá számítatik. b­élyegdij mindig kü­lön fizetendő. Ki­a­­dó: Wajdits Károl­y. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztő lakásár"a" Főutca "20. sz . emelet, 7. ajtó, küldendők, rendek. Pápa, 197H. október 14. l­:iofizetési­­ ií.jalv. j Egy évre 6 fr. Félévre 6 ír. Negyedévre A hirdetési ítl.jalv térfogat 1 tr. 50 kr. szerint számitalnak: Jl •s 1 Le roi est morte, vi ve le roi! _tehát csakugyan megtörtént! A „Pápai Lapok" létezésük uj stádiu­mába léptek, s míg az eddigi lapvezető olvasó közönségétől bucsul­vőn, a gyeplőt más kezek ragadják meg. Fájdalmasan meglepő e lény, d­e egyszersmind örvendetes tudatot éb­resztő. — Fájdalmasan meglepő, mert azon je­les egyéniség, ki e közművelődési közegei a jól felfogott, magasabb érzelem sürgette szellemi mozgalom megkönnyítése végett lélesíté, alapító, az a higgadt férfin, ki a kezdet nehézségeit le­küzdve, dacára a rémítően makacs közömbös­ségnek vas kezekkel és példás következetesség­gel fáradozott szép, de hálátlan munkáján, mert mondjuk, a kedves jó vezér „utolsó szó”-t irt s a nélkül, hogy sejteni is engedé, a szerkesz­tői piedestal-ról lelépett. De másrészt ismét ör­vendetes e tény, mert találkozott vállalkozási szellem, akadt kéz, mely a szabad eszmék toll— harcát tovább víni óhajtja.— Mi, kik a „Pápai Lapok" működéskörétől kissé távolabb álltunk, kik közvetlenül érdekelve nem vagyunk , mi minden félreértés gyanújától menten elmondhat­juk véleményünket e társadalmi lap eddigi ered­ményéről és szellemi értékéről. Az emberi tö­kély magvát képező szellemszabadság, melynek a szabad teh­er nagy tere, a nyilvánosság, képezi egyedüli termőképes talaját, lehetetlen, hogy a társadalomban gyökeret verjen és fej­lődjék, ha nem akad motora, ügyvivője, szószó­lója, önzéstelen hü napszámosa. Ezen meggyő­ződés élt e sorok igénytelen írójában akkor is, midőn tisztelt barátjának, P. Szabó Károl úrnak egy szűkebb baráti körben tett azon nyilatkoza­tát hallá, mely a „Pápai Lapok** megindítására vonatkozott. Örömsugárzó arccal ragadám meg barátom kezét és kérve kértem­ e nemes szán­déka kivitelére. P. Szabó Károly azon elvitáz­hatlan érdem, mely szerént Pápa városát, hol annyi szép tehetségű, sőt kitűnő szellem honol azon hazai városok sorába emelte, melyekben az életre való eszmék, a haladást eredményező ideák kellő közvetítésére, a szellemi közvagyon kimutatására lapok léteznek. És Pápa városára nézve már ez is elég nagy nyereség volt. Oly közeget nyert, mely nemcsak szűkebb körben, hanem kifelé a megye­ és e haza nagy közön­ségével is volt képes megismertetni azon ügyek fontosságát, melyekkel Pápa, mint kisebb város, reformmunkája közben foglalkozott. Közeget nyert, mely által jelen nemzedékünk Pápán lakó része törekvésének a társadalmi jóllétre, a mai irányt­adó nagy eszmék megértésének és önerejéből való megvalósulásának tanúságát adhatá. Hogy mennyiben karolta fel e kedvező alkalmat s meny­nyiben nem, mily mérvben emelte közlönyének értelmi és morális befolyását, idejének súlyát, azt ez­úttal bővebben fejtegetni nem kívánjuk. De kötelességünk felemlíteni, hogy sohasem hiányzott e lap vezetőjében a kellő szükséges jóakarat, midőn üdvös intézmények mellet­t és károsak jelien emeltetett szó, sohasem hiányzott a lelki bátorság, ha kellő értékére kell vala leszállítani a bizonyos ügyes-bajos kérdések megvitatása közben itt ott mutatkozott ferdeségeket. S mégis,­­ ha valahol, itt találtuk a „mediocritas aurea" elvét megvalósítva. Mostoha viszonyaink dacára is számos eset­­­ben sikerült e lapoknak alkotói szerepet vinni.­­A társadalmi életnek nagyon sok iránya és ol­dala van, de alig egy, melyet a „Pápai Lapok" harmadfélévi létezése alatt ne érintettek volna üdvösen. És egy város történetéhez minden leg­parányibb ügy is ép ugy tartozik, mint a leg­nagyobb. N­a e szerint valaki bármikor fogja megírni akarni Pápa városa történetét, ennek minden egyes fejezetéhez a ,,Pápai Lapok" fog­ják szolgáltatni a kész és megbízható anyagot. Lehetetlen ily körülmények között ki nem mon­danunk, hogy Pápa városa érdeke fűződik e la­pok fennállásához s hogy a tényekből levonható tanúság morális kötelességévé teszi, e sajtókö­zegének, ha kell, áldozatot is hozni és oda se­gíteni, hogy összes életmozzanatainak hü őre lehessen. Semmmi kétség benne, hogy Pápa városa közönsége, — a mennyire van szerencsénk azt ismerni, — tudni fogja, mi minden szükséges cul­turalis fejlődéséhez. Intelligens köre oly nagy és impozáns, hogy lehetetlen mást tenni fel róla mint nemest, szépet és jót. Vagy ki feled­je m I IJ ESKÜVÉS *). jjlsküszik a leányka, (^/z Isten, ember hallja: ty „Mához egy évre le­sz boldog Esküvőmnek napja !" Elmúlik az egy év, — És két ruha készül. Az egyik tiszta fekete, Másik hófehérbül. Indul a nász népe Vigan a templomba . . . A menyasszony eskü­vejét Szívszorongva mondja. Szívszorongva mondja . . . Oh mert nagyon érzi, h­ogy a lelkét hamis eskü Vádja egyre vérzi. Jönnek a templomból, S gyászmenet jön szemben; IQu legényt, ha szeretőt Visznek ki oly csendben. *) Mutatvány a nemsokára megjelenendő költemény- füzetből A menyasszony reszket S Isten, ember hallja. Hogy mit rebeg olyan busán, Bánatosan ajka: Hamis esküt mondtam . . . Vigyázzatok arra: Mához egy évre lesz gyászos Temetésem napja ! . . II. ITTHON VAGYOK TEHÁT . . . Itthon vagyok tehát, oh milyen boldogság! Messze útról, hosszú, kínos útról jöttem. Szelídebb a nép itt, hegy, völgy ismerősöm. S még az ég is sokkal derültebb fölöttem! Csakhogy itthon vagyok a szülői házban. Keblén pihenhetek édes jó anyámnak, Ki alig ismert rám, hogy beléptem hozzá És szemei rögtön kénybe lábbadának. S igy ültünk szótlanul, siri hallgatásban Csak kis testvéreim csevegtek körültem, S ők is elhallgattak, észrevéve rajtam, Hogy bohóságuknak csak nem is örültem! Ott ült velem szemben fájó tekintettel Az én beteg öcsém s mintha vádolt volna: Mért hagyom el őt, ki számíthatja percét, S jó anyámat, kinek tengernyi a gondja? Végre megszólaltam vigasztaló hangon, S mint a nyári zápor, megeredt beszédünk. Tréfás mosolygással regéltem el mindent ; Kigúnyolván tarka-barka földi létünk. S midőn már mindnyájan megvigasztalódtak. S nem láttam a bánat gyöngyét fény ledezni: 9 Én fakadtam sirva, mintha kényeimnek Omló záporában akarnék elveszni! Ott függött a falon boldogult atyámnak nem nagy művészettel ecsetelt arcképe. Mintha mondta volna: légy őre a háznak : S ha elhagyod, oda többé ne is lépj be! Uj­váry Elek. Akit még az Isten is megvetett. (hletjém­­es elbeszélés). Irta: Gajmássy János Iván. II. Kész. 4. Zavartalan boldogság. (II. folytatás.­ És akkoriban, az embernek ítélete többet nyo­mott a latban mint ma. — Mert a társadalom nem volt oly könnyen megbocsátó, mint napjainkban. Meg­voltak az egyszerű erények, — s azokat aki nem tisztelte, veszve volt! Júliának elég alkalma volt tapasztalni, hogy cifra ruhái nem ajánlják őt úgy az embereknek, mint ajánlották egyszerű virágai S ha nem lett volna mámoros a szeremtől, mi 42

Next