Pápai Lapok, 1894 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1894-01-28 / 4. szám
4. szám. XXI. évfolyam. X Megjelenik minden vasárnap. Közérdekű surjgös közlésiekre kottfiljeim TCfttVivíiH számok is adatnak ki. BérimenjbeÜen levelek, csak ismert kezektől fogadtatnak »1. — Kéziratok nem adatnak vissza. Alapnak szánt közl*mények * fop r rx szerkesztőségéhez (Jókai Mór , utcza 969. sz.) küldendők. *Pápa, 1894. január 28. Előfizetési díjak. Egy évre 6 frt Fél évre 3 frt Negyed évre 1 frt 50 krajczár. — Egy számára 15 kr. Hirdetések Egyhasájos petitsor térfogata után 5 kr, nyilttérbel||30 kr. A díj előre fizetendő. Belyej|*is mindig külön számíttatik. Az előírtjetési díjak s hirdetések a lap kijró hivatalába (Böhn Mór fiai , hirlapközvetitő iroda) küldendők. ^ (V Pápa város hatóságának és iöbb pápai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Ünnepet ülünk, Jókai ünnepet. De mikor Jókai érdemeinek adózunk; a magyar szellem munkásságának adózunk; annak a munkásságnak, a mely ötven éven át lankadatlan lelkesedéssel szőtte, fonta a magyar élet minden egyes alakját kedves eredetiségében, tősgyökeres valóságában feltüntető meséit; annak a magyar szellemnek, amely Jókai műveiből, irodalmunk legolvasottabb termékeiből, mindig egy képen szól hozzánk.. .szépre, jóra buzdítva magyar haza érdekében. Más egy a Kisfaludy Károly, más egy Vörösmarty, más egy Petőfi, más egy Arany, más egy Jókai dicsősége, de egy halhatatlan érdemük, a magyar nemzetis népies irodalom megteremtése. Jókai ötven éves írói pályája nemzetünk életének oly szakába esik, melyben annyi a pirító, büszkitő jelenet, melyben a dicsőség koszorúja mellett ott van balsorsunk fekete leple, majd a szabadság s alkotmány visszavívása, szellemi s anyagi életünk nagy alkotásai, melyben az irodalom, mely mindig vezetője volt a nemzeti lelkesülésnek, méltó hangokban fejezte ki a nemzet örömét, bánatát, melyben a nyelv erőben, szépségben emelkedett, tökéletesült , melyben fölépült nemzeti irodalmunk ragyogó csarnoka, hova sok-sok kincset hordtak össze nem lankadó lelkesedéssel nagyjaink, kiknek egyikén sem akadhat meg szemünk anélkül, hogy ugyanakkor szemünkbe ne szöknék a másik gyémánt ragyogású fénye. S e nagy nemzeti munkában, dicsőségben ott van Jókai is, egy Vörösmarty, egy Petőfi, egy Arany munkássága csak egy Jókai munkásságával egészül ki teljessé a magyar irodalom terén; azon Jókai munkásságával, ki fantáziájának rendkívüli erejével ,egy csodás, bűvös-bájos világot varázsol elénk, egy világot, melyben a gyermek álmai: a dicsőség, szerelem, barátság s önérzet, miket az ifjú képzete ,gyönyörtől remegve átfogott; a férfikor magasztos érzelmei, fenséges gondolatai; az aggkor édesbús emlékei; a női sziv boldogsága s szenvedése, öröme s buja a kaleidoskop ezer szinpompájában tárulnak elénk, oly világot, melynek idealizmusa s morálja egyaránt nemesibb, egyaránt tanit; azon Jókai munkásságával, a ki mint hazafi egymagában érezte 8 bűvös mesében, melynek lényege mindig a mese, cselekvény, tárta föl az összes hazafiak vágyait, reményeit, örömét, bánatát, a kor hangulatát, közérzését mesteri előadásban, melynek minden egyes hangja szivből fakadt, szivhez szólott. S e sziv hálás szeretettel, kitörő lelkesedéssel adózott Jókainak országos jubileuma alkalmával, azon mérhetetlen kincsekért, melyeket egy félszázadon át pazar kézzel, végtelen bőségben osztott szót elsősorban a magyar haza gyermekeinek. De nemcsak a magyar haza, az egész művelt világ adózott e nagy szellem szellemének. S valljon elmaradhatott volna Pápa? Nem. Ott is volt többszörösen képviselve az országos jubileumon, de különösen is részt kér Pápa magának Jókai világra szóló dicsőségében azon egy év alapján, melyet Jókai körünkben töltött; hisz dicsőségének első alapjait, a lelkesedést s a lelkesedést az irodalom iránt a pápai főiskolai képző társulatban szivta magába; a fölébredt nemzeti szellem hulláma, a mely tovább-tovább gyürüdzésében Pápát is zajgó lelkesedésre keltette, táplálta, sarkalta az ifjak lelkesedését, hogy köveket hordjanak a nemzeti irodalom épülő csarnokához* Ő a 17 éves Jókai nemes buzgalommal lépett a munkások sorába s Pápán aratta lelkesedésének első aranyát. S Pápa, bár az ifjú Jókainak sólyomszárnya támadt s csakhamar a halhatatlan dicsőség magaslatára szállott, nem feledkezett meg egykori lakójáról: emléktáblával jelölte meg egykori lakását, sietett halhatatlan nevének aegise alatt Jókai körré egyesülni s ennek kezdeményezésére a városi képviselőtestület általános lelkesedéssel 50 éves jubileuma alkalmával az elsők között választotta meg díszpolgárának s nevezte el azon utcát, melyben egykor lakott Jókai Mór utcának,hogy külső jelekkel is hirdesse dicsőségét azon lakójának, a ki magának oly dicsőséget biztositott, a mely nem eshetik a mulandóság hatalma alá, mert azt őrzi az a magyar szellem, mely műveit áthatja, az a nemes hazafi hit, mely az idővel egyre nő, mert Mi zengi tul a bérceket? Mi éli tul az éveket? Minek nem sírja a jövő, Mert az idővel egyre nő ? A hir! S e nagy Jókainak ünneplésére ünnepet rendez ma s általános, osztatlan lelkesedéssel zúg végig e szép jubileumi ünnepélyen minden alakról: áldás életére, fény nevére! Ezen általános lelkesedésben nem feledkezhetünk meg azon férfiúról sem, kinek fáradhatatlan buzgalmához fog fűződni e szép ünnepélyek rendezésének emléke, kit Pápa város történetirója mindig azok között fog emlegetni, kik szivük egész hevével csüngtek városunk szellemi s anyagi jólétén s teljes erejükkel munkálkodtak annak megvalósításán, s e férfiú Fenyvessy Ferenc orsz. képviselő, a Jókai kör szeretett s fáradhatatlan buzgalmu elnöke, e szép ünnepélynek megteremtője; az a sok hervadhatatlan koszorú, melyet minden nemes ügy iránti lángrakeltő lelkesedése szerzett neki, egy ujjal szaporodott; s miként a „Jósziv" ünnepély alkalmával „beszédes szemek, áruló tekintetek" fűzték feje köré a nemes buzgalmával összegyűjtött fillérekért a szerencsétlenek, ajkairól fölhangzó hálaadó szavakból a koszorut, melynek levelei között ott gyöngyöztek, csillogtak a szerencsétlenek letörölt könyei; ugy ma is örvendező szemek, a szép ünnepélyért hálaadó tekintetek fűzik homloka köré.a babérkoszorút, melynek minden egyes levelén ragyogó betűk hirdetik: Élj soká! Dr. Kapossy Lucián.. Sí fi, * mm Jókai*) — félszázados írói jubileumára. — Van-e méltó szó, a mely őt dicsérje, A mindig hivat, igazat, nagyot? Gyönge a lantnak zengő hurii érce, Hangot a dal ha nevétől kapott; Ó egy nemzetnek örök dicsősége, Hozzá hasonlót hosszú századok, — Mik elmultának, még alig szülének: 'És mégis róla zendül most az ének. 'Milliók neve forró dobbanása 'Egyetlen hanggá válik e napon, S a hódolat,melynek még nem volt mása, Nagy nevét zengi millió ajakon.Hozzá sóvárg a lélek édes vágya, 'Midőn őt látja amaz alapon,Mit oly magasra épített magának, Hogy arról fénye nemzetére árad! És ez a nemzet ünnepelni jött el, Hogy a lángésznek tartson ünnepet, Az égi lángnak, mely nincs fedve köddel, Mely bevilágít hegyet, völgyeket, És megtelik minden sziv szent örömmel, Hogy látja őt egy félszázad felett, Ki életében — mária halhatatlan : Mert az ő ;fénye :ég — kiolthatatlan ! J De nem hideg fény -ég az ő lelkében, Mely mint a Szirinsz csak felragyog, Hideg sugárít hintve szét az éjben, Mint ahogy szokták ezt a csillagok: Ő fellobog az istenek tüzében, Érzései mind 'teremtő napok't Érezzük hevét ama sugaraknak,Melyekből tündérvirágok fakadnak! *) Szavalta maga a Wotff & Jókai-kor Által tíl»p tartott Jósai.arnnep eliö ttudalfeje. . Mily pazar kézzel szórja szét virágit;Romok felett is életet teremt; Lelke még a sírokba is világit, Hogy megmutassa, mi van odalent; A fájdalomból boldogságba kábít; Megvigasztalja a reménytelent, S annak, kit megmart az élet kígyója: Rézkígyót emel és lesz gyógyítója! . . . Oh volt idő, mikor mély gyászba minden, — Halálos volt a sötét nyugalom. Véltük: elhagyott már az örök Isten. Mi lett az ország? ... egy nagy sirhalom, Megrendült lelkünk az igérő hitben: Már azt sem hittük, hogy van fájdalom. A próféták is mind elhallgatának Bus éjjelén a sötét tetszhalálnak. Jó midőn ocsúdva ébredezni kezdtünk, Érezni — hogy fáj! — a bilincseket: Megvillant fényes lángesze felettünk, Mint az „Ur lelke a vizek feletti" Szivünk reménye akkor újra feltűnt, Hogy jönni fog újra egy napkelet, S'bár még körülvett minket a nagy éjjel: De ő virrasztott tündérszép mesével. A költészetnek istenerejével Fölszálltá a véres könnyeket; A nemzet sebét gyöngéden köté el: "Muhkában "élt át nappalt, éjeket; "Majd könnyezve, majd édes nevetéssel Ébresztgeté az új reményeket is megtanított hinni és remélni, Hogy újra fog még ez a nemzet élni ! Álmokat látott, miket elbeszélve, Lelkünket vitte fényes szárnyain; A szebb jövendőt szőtte a regébe: Mi sejtettük azt az ő álmain. El volt Mivüeknek igu wigh.nl«», Melyről midőn eltűnt a szikla-kin, Miként hajdan az Urnák sírboltjáról,Keblünk — éreztük, tetterőre lángol! Oh nagy, csudálatos az Ég kegyelme, Mely nekünk benne egy Váteszt adott! így egyesülve aranyszív, lángelme: A nemzetélet mélyéig hatott; De véghetetlen fennkölt honszerelme Adta kezébe azt a balzsamot: Melylyel enyhített, gyógyított, vigasztalt S lelkünknek nyújtott megterített asztalt. És nyújt ma is. Az istenek kelyhéből Táplálja ma is egyre nemzetét. És Európa az ő nagy nevétől — Ez ünnepen ma hangzik szerteszét, Nem vehetik el szivét nemzetétől, De megcsudálják lángoló eszét: Az örök munka ragyogó lelkének Harmóniáján végtelen dicsőnek! Oh hozzatok babért ma a dicsőnek Hazám fiai és leányai: Mutassátok meg a jövő időnek, Hogy mi nektek ma — Jókai ! Századok után évszázadok jőnek, Kiről akkor is fogják mondani: Ó a magyar faj örök dicsősége, Ó halhatatlan nemzete szivébe'! Komócsy József, A Jókai-ünnepély sorrendje. 1894. évi január hó 2?-én, szombaton este. Jókai Mór tiszteletére a „Pápai Jókai kör" által a városi, színházban rendezett első HuntSadra Emlékezés a Pápán tartott első Jókai-ünnepre. Az 1880. évi julius 18-án egy szerény de magasztos ünnepet ült városunk derékintelligentiája, ekkor leplezték le azon emléktáblát, melyet a koszorús írónak, a most már Jókai utcában levő egykori lakóháza falába illesztett a hazafias lelkesedés és hálás elismerés kegyelete. A Jókait dicsőítő ilynemű ünnepély első volt az egész országban. Hisz szülővárosa Komárom is csak a következő évben jelölte meg emléktáblával azon házat, melyben nagy fia először látta meg a napvilágot. S azóta hány hely jelöltetett és hány fog még megjelöltetni Jókaira emlékeztető jel gyanánt. Büszkeséggel jegyezhetjük fel, hogy városunk közönsége mindenkor az elsők között volt a Jókai nagynevének ünneplésében. Mire elég tanúbizonyság e város díszpolgárává lett megválasztása, nevéről egy irodalmi- és művészi körnek és a város egyik legszebb utcájának elnevezése, végre a Jókai ereklyék megőrzésére szánt „Jókai-múzeum" tervezése. A Jókai múzeumban elhelyezendő drága emlékek egyikét mutatjuk be olvasóinknak azon szép levelekben, melyeket koszorús írónk az emléktábla leleplezés alkalmából Fenyvessy Ferenchez, mint az ünnepély rendező-bizottság alelnökéhez és Horváth Lajos akkori jogtanárhoz intézett. Műsor: 1. j Nyitány, Erkel F. Hunyady László operájából. (1844. január 27-iki első előadás 50 éves jubileuma alkalmából.) Előadják: Csoknyay Erzsi, Kiss Vilma úrhölgyek, — Gráthy Zoltán, Hannig Gyula, Kakas Ferenc, Kemény Béla, Kramaszta Imre, Krancsák József, Rácz Elemér, Steiner Hugó, Tschepen Alajos, Vermes Lajos, Vid Károly, Braun Pál és Steiner Kornél urak. 2. Óda Jókaihoz. Irta Komócsy József, a Petőfi társaság alelnöke. Szavalja maga a szerző. 3. Liszt Ferenc Rapsodia XII.) Előadja zongorán Kiss József ur. 4. bujába verseimből." Irta Komócsy József. Szavalja maga a szerző. 5. Premiere". A nősülő Brj. Eredeti vígjáték 1 felvonásban. Irta Harmos Zoltán, a Jókai kor irodalmi szakosztályának előadója. — Személyek: Tósoki Cesar ministeri fogalmazó — Varga Rezső ur. Zolna neje — Hanauer Sarolta úrhölgy. Bordács orvos — Kis Tivadar ur* Marcsa szobaleány — Hannos Etelka úrhölgy. II. 1894. évi jan. hó 28-án, vasárnap. A) Délután 3 órakor. Pápa város képviselőtestületének határozata folytán, Jókai Mór városunk diszpolgárának nevéről elnevezett utcának ünnepélyes felavatására f. évi január hó 28-ik napja tűzetett ki. Felkérjük polgártársainkat, hogy ezen ünnepélyre minél számosabban megjelenni szíveskedjenek. Az ünnepély részletei a következőkben ilapitottak meg i 1. Gyülekezés a városházánál d. u. 22 órakor. 2. Elindulás d. u. 3 órakor. A menet a Fő-utcán és a Széchényi téren át vonul a Jókai Mór utcába. 3. A helyszínére érve, a főiskolai dalárda a Szózatot énekli. 4. Városunk képviselőtestülete által hozott határozatnak hivatalos kihirdetése. 6. Ünnepi beszéd. Tartja Gyurátz Ferenc a pápai Jókai kör alelnöke. 6. Az utcatábla megkoszorúzása, a polgári leányiskola növendékei által. 7. Hymnus. Énekli a főikolai dalárda. 8. A menet a sétatér megkerülésével a városházához vonul. B) Este 7 órakor. A "Jókai-kör" második díszelőadása a városi színházban. Műsor: 1. Magyar nyitány. Premiere. Szerzette Gáthy Zoltán a Jókai kör zenészeti szakosztályának előadója. Előadják: Csoknyay Erzsi, Kiss Vilma úrhölgyek, — Gáthy Zoltán, Hannig Gyula, Kakas Ferenc, Kemény Béla, Kramaszta Imre, Krancsák József, Bacz Elemér, Steiner Hugó, Tschepen Alajos, Vermes Lajos, Vid Károly, Braun Pál és Steiner Kornél urak. 2. Arditi „L 1 ",stasi u valse brillante. Énekli Szilágyiné Bárdossy Ilona urno, a m. kir. operaház,s tagja. Zongorán kiséri Aggházy Károly ur. 3. Jókai Mórok Irta Mikszáth Kálmán. Felolvassa Barthalos Olga úrhölgy. 4. Verdi "Álarcos bálja" operából. Énekli Beck Vilmos ur, a m. kir. opera-