Pápai Lapok, 1894 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1894-01-28 / 4. szám

4. szám. XXI. évfolyam. X Megjelenik­­ min­den vasárn­a­p. Közérdekű surjgös közlésiekre kottfiljeim­­ TCftt­VivíiH számok is adatnak ki. Bérimen­jbeÜen levelek, csak­­ ismert kezektől fogadtatnak »1. — Kéziratok nem adatnak vissza. Alapnak szánt köz­l*­­m­é­n­ye­k * fop r­ r­­x szerkesztőségéhez (Jókai Mór , utcza 969. sz.) küldendők. *­Pápa, 1894. január 28. Előfizetési díjak. Egy évre 6 frt­­ Fél évre 3 frt Negyed évre 1 frt 50 krajczár. — Egy szám­ára 15 kr. Hirdetések Egyhasájos petitsor térfogata után 5 kr, nyilttérbel||30 kr. A díj előr­e fizetendő. Belyej|*is mindig külön számíttatik. Az előírtj­etési díjak s hirdetések a lap kijró hivatalába (Böhn Mór fiai , hirlapközvetitő iroda) küldendők. ^ (V Pápa város hatóságának és iöbb pápai, s pápa-vidéki egyesületnek m­­egválasztott k­özlöny­e. Ünnepet ülünk, Jókai ünnepet. De mikor Jókai érdemeinek adózunk; a magyar szellem munkásságának adózunk; annak a munkásságnak, a mely ötven éven át lankadatlan lelkesedéssel szőtte, fonta a magyar élet minden egyes alakját kedves eredetiségében, tősgyökeres valósá­gában feltüntető­­ meséit; annak a magyar szellemnek, a­mely Jókai műveiből, irodalmunk legolvasottabb termékeiből, mindig egy képen szól hozzánk.. .szépre, jóra buzdítva magyar haza érdekében. Más egy a Kisfaludy K­ároly, más egy Vörös­marty, más egy Petőfi, más egy Arany, más egy Jókai dicsősége, de egy halhatatlan érdemük,­ a magyar nemzetis népies irodalom megterem­tése. Jókai ötven éves írói pályája nemzetünk életének oly szakába esik, melyben annyi a­­ pirító, büszkitő je­lenet, melyben a dicsőség koszorúja mellett ott van balsorsunk fekete leple, majd a szabadság s alkotmány visszavívása, szellemi s anyagi éle­tünk nagy alkotásai, melyben az irodalom, mely mindig vezetője­ volt a nemzeti lelkesülésnek, méltó han­gokban fejezte ki a nemzet örömét, bánatát, melyben a nyelv erőben, szépségben emelkedett, tökéletesült , melyben fölépült nemzeti irodalmunk ragyogó csarnoka, hova sok-sok kin­cset hordtak össze nem lankadó lel­kesedéssel nagyjaink, kiknek egyikén sem akadhat meg szemünk anélkül, hogy ugyanakkor szemünkbe ne szök­nék a másik gyémánt ragyogású fénye. S e nagy nemzeti munkában, dicsőségben ott van Jókai is, egy Vörösmarty, egy­­ Petőfi, egy Arany munkássága csak egy Jókai munkás­ságával egészül ki teljessé a magyar irodalom terén; azon Jókai munkás­ságával, ki fantáziájának rendkívüli erejével ,egy csodás, bűvös-bájos vi­lágot varázsol elénk, egy világot, melyben a­­ gyermek álmai: a dicső­ség, szerelem, barátság s önérzet, miket az ifjú képzete ,gyönyörtől remegve átfogott; a férfikor ma­gasztos érzelmei, fenséges gondolatai; az aggkor édes­bús emlékei; a női sziv bol­dogsága s szenvedése, öröme s buja a kaleidoskop ezer szinpompáj­ában tárulnak elénk, oly világot, melynek idealizmusa s mo­rálja egyaránt nemesibb, egy­aránt tanit; azon Jókai munkásságával, a ki mint hazafi egymagában érezte 8 bűvös mesében, melynek lényege mindig a mese, cse­lekvény, tárta föl az ös­­szes hazafiak vágyait, re­ményeit, örömét, bánatát, a kor hangulatát, közérzését mesteri előadásban, mely­nek minden egyes hangja szivből fakadt, szivhez szó­lott. S e sziv hálás szere­tettel, kitörő lelkesedéssel adózott Jókainak országos jubileuma alkalmával, azon mérhetetlen kincsekért, me­lyeket egy félszázadon át pazar kézzel, végtelen bő­ségben osztott szót első­sor­ban a magyar haza gyer­mekeinek. De nemcsak a magyar haza, az egész művelt világ adózott e nagy szellem szel­lemének. S valljon elmarad­hatott volna Pápa? Nem. Ott is volt többszörösen képviselve az országos ju­bileumon, de különösen is részt kér Pápa magának Jókai vi­lágra szóló dicsőségében azon egy év alapján, melyet Jókai körünkben töltött; hisz dicsőségének első alap­jait, a lelkesedést s a lelkesedést az irodalom iránt a pápai főiskolai képző társulatban szivta magába; a fölébredt nemzeti szellem hulláma, a mely tovább-tovább gyürüdzésében Pápát is zajgó lelkesedésre keltette, táplálta, sarkalta az ifjak lelkesedését, hogy köveket hordjanak a nemzeti irodalom épülő csarnokához* Ő a 17 éves Jókai nemes buzgalommal lé­pett a munkások sorába s Pápán aratta lelkesedésének első aranyát. S Pápa, bár az ifjú Jókainak sólyomszárnya támadt s csakhamar a halhatatlan dicsőség magaslatára szállott, nem feledkezett meg egy­kori lakójáról: emléktáblával je­lölte meg egykori lakását, sietett halhatatlan nevének aegise alatt Jókai körré egyesülni s ennek kez­­deményezésére a városi kép­viselőtestület általános lel­kesedéssel 50 éves jubileuma alkalmával az elsők között választotta meg díszpolgá­rának s nevezte el azon utcát, melyben egykor la­kott Jókai Mór utcának,­­hogy külső jelekkel is hir­desse dicsőségét azon lakó­jának, a ki magának oly dicsőséget biztositott, a mely nem eshetik a mulandóság hatalma alá, mert azt őrzi az a magyar szellem, mely műveit áthatja, az a nemes hazafi hit, mely az idővel egyre nő, mert Mi zengi tul a bérceket? Mi éli tul az éveket? Minek nem sírja a jövő, Mert az idővel egyre nő ? A hir! S e nagy Jókainak ünneplésére ünnepet rendez ma s általános, osztatlan lelkesedéssel zúg végig e szép jubileumi ünnepélyen minden alakról: áldás éle­tére, fény nevére! Ezen általános lelke­sedésben nem feledkezhe­tünk meg azon férfiúról sem, kinek fáradhatatlan buzgalmához fog fűződni e szép ünnepélyek rendezésé­nek emléke, kit Pápa város történetirója mindig azok között fog emlegetni, kik szivük egész hevével csüngtek vá­rosunk szellemi s anyagi jólétén s teljes erejükkel munkálkodtak an­nak megvalósításán, s e férfiú Feny­vessy Ferenc orsz. képviselő, a Jókai kör szeretett s fáradhatatlan buz­galmu elnöke, e szép ünnepélynek megteremtője; az a sok hervadha­tatlan koszorú, melyet minden ne­mes ügy iránti lángrakeltő lelkese­dése szerzett neki, egy ujjal szapo­rodott; s miként a „Jósziv" ünnepély alkalmával „beszédes szemek, áruló tekintetek" fűzték feje köré a nemes buzgalmával összegyűjtött fillérek­ért a szerencsétlenek, ajkairól föl­hangzó hálaadó szavakból a koszorut, melynek levelei között ott gyön­gyöztek, csillogtak a szerencsétlenek letörölt könyei; ugy ma is örven­dező szemek, a szép ünnepélyért hálaadó tekintetek fűzik homloka köré.a babérkoszorút, melynek min­den egyes levelén ragyogó betűk hirdetik: Élj soká! Dr. Kapossy Lucián.. Sí fi, * mm Jókai*) — félszázados írói jubileumára. — Van-e méltó szó, a mely őt dicsérje, A mindig hivat, igazat, nagyot? Gyönge a lantnak­ zengő hurii érce, Hangot a dal ha nevétől kapott; Ó egy nemzetnek örök dicsősége, Hozzá hasonlót hosszú századok, — Mik elmultának, még alig szülének: 'És mégis róla zendül most az ének. 'Milliók ne­ve forró dobbanása 'Egyetlen­­ hanggá válik e napon, S a hódolat,­melynek még nem volt mása, Nagy­­ nevét zengi millió ajakon.­­Hozzá sóvárg a lélek édes vágya, 'Midőn őt látja amaz alapon,­­Mit oly magasra épített magának, Hogy arról fénye nemzetére árad! És ez a nemzet ünnepelni jött el, Hogy a lángésznek tartson ünnepet, Az égi lángnak, mely nincs fedve köddel, Mely bevilágít hegyet, völgyeket, És megtelik minden sziv szent örömmel, Hogy látja őt egy félszázad felett, Ki életében — már­ia halhatatlan : Mert az ő ;fénye :ég — kiolthatatlan ! J De­­ nem hideg fény -ég az ő lelkében, Mely mint a Szirinsz csak felragyog, Hideg sugárít hintve szét az éjben, Mint a­hogy szokták ezt a csillagok: Ő fellobog az istenek­­ tüzében, Érzései mind 'teremtő napok't Érezzük­ hevét­­ ama sugaraknak,­­Melyekből tündérvirágok fakadnak! *) Szavalta maga a Wotff & Jókai-kor Által­­ t­íl»p tartott Jósai.arnnep eliö ttud­­alfeje. . Mily pazar kézzel szórja szét virágit;­­Romok felett is életet teremt; Lelke még a sírokba is világit, Hogy megmutassa, mi van odalent; A fájdalomból boldogságba kábít; Megvigasztalja a reménytelent, S annak, kit megmart az élet kígyója: Rézkígyót emel és lesz gyógyítója! . . . Oh volt idő, mikor mély gyászba minden, — Halálos volt a sötét nyugalom. Véltük: elhagyott már az örök Isten. Mi lett az ország? ... egy nagy sirhalom, Megrendült lelkünk az igér­ő hitben: Már azt sem hittük, hogy van fájdalom. A­­ próféták is mind elhallgatának­­ Bus éjjelén a­ sötét tetszhalálnak. Jó midőn ocsúdva ébredezni kezdtünk, Érezni — hogy fáj! — a­­ bilincseket: Megvillant fényes lángesze felettünk, Mint az „Ur lelke a vizek feletti" Szivünk reménye akkor újra feltűnt, Hogy jönni fog újra egy napkelet, S'bár még körülvett minket a nagy éjjel: De ő virrasztott tündérszép mesével. A költészetnek istenerejével Fölszálltá a véres könnyeket; A nemzet sebét gyöngéden köté el: "Muhkában "élt át nappalt, éjeket; "Majd­­ könnyezve, majd édes nevetéssel Ébresztgeté az új­­ reményeket i­­s megtanított hinni és remélni, Hogy újra fog még ez a nemzet élni ! Álmokat látott, miket elbeszélve, Lelkünket vitte fényes szárnyain; A szebb jövendőt szőtte a regébe: Mi sejtettük azt az ő álmain. El volt Mivüeknek igu wigh.nl«», Melyről midőn eltűnt a szikla-kin, Miként hajdan az Urnák sírboltjáról,­­Keblünk — éreztük, tetterőre lángol! Oh nagy, csudálatos az Ég kegyelme, Mely nekünk benne egy Váteszt adott! így egyesülve aranyszív, lángelme: A nemzetélet mélyéig hatott; De véghetetlen fennkölt honszerelme Adta kezébe azt a balzsamot: Melylyel enyhített, gyógyított, vigasztalt S lelkünknek nyújtott megterített asztalt. És nyújt ma is. Az istenek kelyhéből Táplálja ma is egyre nemzetét. És Európa az ő nagy nevétől — Ez ünnepen ma hangzik szerteszét, Nem vehetik el szivét nemzetétől, De megcsudálják lángoló eszét: Az örök munka ragyogó lelkének Harmóniáján végtelen dics­őnek! Oh hozzatok babért ma a dicsőnek Hazám fiai és leányai: Mutassátok meg a jövő időnek, Hogy mi nektek ma — Jókai ! Századok után évszázadok jőnek, Kiről akkor is fogják mondani: Ó a magyar faj örök dicsősége, Ó halhatatlan nemzete szivébe'! Komócsy József, A Jókai-ünnepély sorrendje.­­ 1894. évi január hó 2?-én, szombaton este. Jókai Mór tiszteletére a „Pápai Jókai kör" által a­ városi, színházban rendezett első HuntSadra Emlékezés a Pápán tartott első Jókai-ünnepre. Az 1880. évi j­ulius 18-án egy szerény de magasztos ünnepet ült városunk derék­intelligentiája, ekkor leplezték le azon emléktáblát, melyet a koszorús írónak, a most már Jókai utcában levő egykori la­kóháza falába illesztett a hazafias lelkese­dés és hálás elismerés kegyelete. A Jókait dicsőítő ilynemű ünnepély első volt az egész országban. Hisz szülő­városa Komárom is csak a következő év­ben jelölte meg emléktáblával azon házat, melyben nagy fia először látta meg a napvilágot. S azóta hány hely jelöltetett és hány fog még megjelöltetni Jókaira emlékeztető jel gyanánt. Büszkeséggel jegyezhetjük fel, hogy városunk közönsége mindenkor az elsők között volt a Jókai nagynevének ünnep­lésében. Mire elég tanúbizonyság e város díszpolgárává lett megválasztása, nevéről egy irodalmi- és művészi körnek és a vá­ros egyik legszebb utcájának elnevezése, végre a Jókai ereklyék megőrzésére szánt „Jókai-múzeum" tervezése. A Jókai múzeumban elhelyezendő drága emlékek egyikét mutatjuk be olva­sóinknak azon szép levelekben, melyeket koszorús írónk az emléktábla leleplezés alkalmából Fenyvessy Ferenchez, mint az ünnepély rendező-bizottság alelnökéhez és Horváth Lajos akkori jogtanárh­oz intézett.­­ Műsor: 1. j Nyitány, Erkel F. Hunyady László operájából. (1844. január 27-iki első elő­adás 50 éves jubileuma alkalmából.) Elő­adják: Csoknyay Erzsi, Kiss Vilma úr­hölgyek, — Gráthy Zoltán, Hannig Gyula, Kakas Ferenc, Kemény Béla, Kramaszta Imre, Krancsák József, Rácz Elemér, Stei­ner Hugó, Tschepen Alajos, Vermes La­jos, Vid Károly, Braun Pál és Steiner Kornél urak. 2. Óda Jókaihoz. Irta Komócsy Jó­zsef, a Petőfi társaság alelnöke. Szavalja maga a szerző. 3. Liszt Ferenc Rapsodia­­ XII.) Elő­adja zongorán Kiss József ur. 4. bujába verseimből." Irta Komócsy József. Szavalja maga a szerző. 5. Premiere". A nősülő Brj. Eredeti vígjáték 1 felvonásban. Irta Harmos Zol­tán, a Jókai kor irodalmi szakosztályának előadója. — Személyek: Tósoki Cesar ministeri fogalmazó — Varga Rezső ur. Zolna neje — Hanauer Sarolta úrhölgy. Bordács orvos — Kis Tivadar ur* Marcsa szobaleány — Hannos Etelka úrhölgy. II. 1894.­ évi jan. hó 28-án, vasárnap. A) Délután 3 órakor. Pápa város képviselőtestületének ha­­tároza­ta folytán, Jókai Mór városunk disz­­­polgárának nevéről elnevezett utcának ünnepélyes felavatására f. évi január hó 28-ik napja tűzetett ki. Felkérjük pol­gártársainkat, hogy ezen ünnepélyre minél számosabban megjelenni szíveskedjenek. Az ünnepély részletei a következők­ben ilapitottak meg i 1. Gyülekezés a városházánál d. u. 2­2 órakor. 2. Elindulás d. u. 3 órakor. A menet a Fő-utcán és a Széchényi­ téren át vo­nul a Jókai Mór utcába. 3. A helyszínére érve, a főiskolai dalárda a Szózatot énekli. 4. Városunk képviselőtestülete által hozott határozatnak hivatalos kihirdetése. 6. Ünnepi beszéd. Tartja Gyurátz Ferenc a pápai Jókai kör alelnöke. 6. Az utcatábla megkoszorúzása, a polgári leányiskola növendékei által. 7. Hymnus. Énekli a főikolai da­lárda. 8. A menet a sétatér megkerülésével a városházához vonul. B) Este 7 órakor. A "Jókai-kör" második díszelőadása a városi színházban. Műsor: 1. Magyar nyitány. Premiere. Szer­zette Gáthy Zoltán a Jókai kör zenészeti szakosztályának előadója. Előadják: Csok­nyay Erzsi, Kiss Vilma úrhölgyek, — G­áthy Zoltán, Hannig Gyula, Kakas Fe­renc, Kemény Béla, Kramaszta Imre, Krancsák József, Bacz Elemér, Steiner Hugó, Tschepen Alajos, Vermes Lajos, Vid Károly, Braun Pál és Steiner Kor­nél urak. 2. Arditi „L 1 ",stasi­ u valse brillante. Énekli Szilágyiné­­ Bárdossy Ilona urno, a m. kir. operaház,s tagja. Zongorán ki­séri Aggházy Károly ur. 3. Jókai Mórok Irta Mikszáth Kál­mán. Felolvassa Barthalos Olga úrhölgy. 4. Verdi "Álarcos bálja" operából. Énekli Beck Vilmos ur, a m. kir. opera-

Next