Pápai Textilmunkás, 1973 (10. évfolyam, 1-24. szám)

1973-03-24 / 6. szám

A több pénz többre kötelez A múlt év záróakkordja­ként felosztottuk a nyere­séget, kifizettük a részese­dést, és máris a bérrende­zésre irányult a figyelem: ugyan mennyivel kerül több a borítékba? Ez is kiderül, napokon be­lül. Mi van még, mi vár­ható? Elsősorban talán az eddiginél is fegyelmezettebb és hatékonyabb munka! Mert az­ igazgatói tájékoz­tató nemcsak pozitívumokat említ a múlt évi tevékeny­ség értékelésekor. Kedve­zőtlen jelenségekről, hibák­ról is szól, mint például a zavaró munkaerővándorlás. Új, gyakorlatlan emberek jönnek, többet hibáznak, s ez kihat a végtermék mi­nőségére , az értékesítésre, így sokszor eldobunk olyan pénzt, amit megmarkolhat­tunk volna. Hogy mi következik eb­ből? Többet kell tenni az emberekért, olyan munka­helyi közérzetet teremteni, hogy érzelmileg is kötődje­nek a gyárhoz. Mert az ilyen szálak gyakorta erő­sebbek a forintnál is. Va­jon számíthat-e ebben a vállalat azokra — műveze­tők és segédművezetők —, akik legelöl, legközelebb vannak az emberekhez? Akikre a kormányzat is megkülönböztetett figyelem­mel volt a mostani bérren­dezés kapcsán­? A többség­re igen, nem kétséges. De vannak, kik alaptermésze­tük, beállítottságuk és egyéb tulajdonságaik miatt nehe­zen birkóznak meg a több forintért elvárható nagyobb feladattal. Ami ott kezdődik, hogy az eddiginél jobban bizto­sítják a termelés zavarta­lan menetét. Anyagot, jó gépet és más egyebeket. Ezenkívül meg, élvezve a beosztottak bizalmát, ellát­ni őket ötlettel, tanáccsal, esetleg vigasszal, mikor hogy. És példának lenni mindenben! E téren elég nagy még a különbség Amíg az egyik szövő a legnagyobb tiszte­lettel szól mesteréről, a má­sik ellenkezőleg. Éppen a minap hallottam valakitől: „hangulatember a mester, ha kiteszem a táblát, azért kiabál, hogy miért nem szóltam — ha meg szólok, nincsen táblája!?” Ezenkí­vül az ilyen vélemény sem ritka, sajnos: „nincs miért felnézzek a mesteremre, hisz épp olyan, mint a szél, hol innen, hol meg amonnan fúj... — az érdekei sze­rint.” Olyan visszás helyzet­tel is találkozhatunk, hogy a művezető haragot tart valamelyik beosztottjával, s hónapok óta zaklatja, ide­gesíti okkal vagy ok nélkül is. Rendkívül elítélendő az ilyen, amikor a vállalat leg­főbb vezetői is „falaznak” munkaerő után járnak! Persze nem ezek jellem­zők, de nem is hallgatha­tunk róluk, mert közszájon forognak, rontják a hangu­latot, a munkamorált, s ki­hatással vannak a közvetlen környezetre is. Szólhatnánk más rendel­lenességekről is, de talán maguk az érdekeltek is tud­ják, mit tettek vagy tesznek rosszul, helytelenül — mi az, amin változtatniuk kell. Már a felismerés is jó, a pozitív cselekvés pláne! Divatirányzatok Az általános visszaté­rés a természetes ros­tokhoz " arányaiban, konkrét számokban ma még "nem állapítható meg. Ennek az irányzat­nak az előrehaladása azonban az ingeknél is tapasztalható. A pamut előretörését a gyapot­árak viszonylagos meg­nyugvása és a gyapjú­árak, valamint a szinte­tikus és műszálak, -ros­tok árainak emelkedése segíti. Az ingalapanya­gok közt megjelent gyap­jú-pamut keverékek si­kerét kétségessé teszi a gyapjú-áremelkedés. A szintetikus és mű­szál szövetek között a tiszta poharaid (nylon) sokat vesztett piaci jelen­tőségéből, a burshnglon­­kikészítés sem segít ezen. A tiszta poliészter anya­gok ugyancsak kevésbé keresettek, hasonló okból. Jobban tartja helyét az akrilszálas anyag, miután kellemesebb testi hordást biztosít. Ismét előretör­nek a pamut-viszkóz ke­verékek. A klasszikus inganyag­szövések mellett egyre divatosabb a nyü­stös és a jerseyanyag. Általában a könnyebb súlyú szöve­tek felé tér el a divat. A színek, szövésminták változatosak, élénkek maradnak, de a tartózko­dóbb stílus dominál — így mondják a nyugati divatmagazinok szakértői: Tisztes helyezést remélünk az országos versenyben is Igazgatói tájékoztató tavalyi gazdálkodásunkról Túl a nyereségrészesedés kifizetésén,, néhány szót ej­tünk még tavalyi munkánk­ról, gazdálkodásunkról — Boncz István elvtárs tájékoz­tatója alapján —, s néhány olyan kérdésről, melyből okulni kötelesség. Mindegyik üzemrészünk többet termelt az előző évi­nél, bár sok gátló körülmény zavarta a munkát. Mind­emellett termékeink minősé­gét a bázis­szint körül tar­tottuk. E téren azonban még mindig sok a tennivaló. Fő­képpen a poliészter termé­keknél. Csökkenteni a bordahibá­kat, eltűzéseket, a táblás­­ságot és a szennyezettsé­get, úgyszintén a festés­hibát, valamint a szálsza­kadást. Ez mind alapvető ahhoz, hogy értékesítési tevékenysé­günket fejleszthessük. Tavaly keresettek voltak cikkeink, mind a belföldi, mind a külföldi piacokon, így maradéktalanul teljesít­hettük szállítási kötelezett­ségeinket. Kb. 1,4 millió négyzetméterrel adtunk töb­bet, mint az előző évben. Különösen a tőkés exportot emeltük. Ennek megfelelően árbevételünk is kedvezően alakult,­ 44,2 millió forinttal haladta meg az előző évit. Ez 11 százalékos növekedést jelent. Szerencsénkre 20 százalékos árnövekedést is elértünk a tőkés piacon, elsősorban az összetétel változás, illetve a maga­sabb árfekvésű poliészter termékek révén. Létszámgazdálkodásunk is akadozott, különösképpen a szövődében komoly gondok voltak nap mint nap. Erre a jövőben is nagy figyelmet kell fordítani, feltárni a bel­ső tartalékokat. Életszínvonal-politikánk következetes végrehajtása kapcsán 4,5 százalékos bér­emelést valósítottunk meg tavaly, összege 3,5 millió fo­rint volt. Ez megfelel 5,3 százalékos átlagkereset-növe­kedésnek. Javítottuk a dol­gozók szociális és kulturális helyzetét, amellett szinttar­tás jellegű beruházásokra is 34,6 milliót költöttünk. Álló­eszköz-fenntartásra pedig 30,5 millió forintot . A jóváhagyott vállalati mérleg alapján 54 965 000 fo­rint nyereséget oszthattunk fel, melyből nyereségadó és városi, és községi hozzájáru­lás címén 32 825 000-et fi­zettünk be. A fejlesztési alapra 12 568 000, a részese­désire 6 804 000, a tartalékra pedig 2 768 000 forint jutott. A fejlesztési alap a ter­vezett beruházásokra szol­gál, a kötelező tartalékot csak meghatározott célra lehet igénybe venni. A részesedési alap más for­rásokkal kiegészülve jelenti azt az összeget, amelyet pénz vagy egyéb formában a dolgozónak visszajuttat a vál­lalat. A teljes összeg ezúttal 11 841 000 forint volt. Ezen belül legmagasabb a részese­dés címén kifizetett összeg, kereken 3 700 000. Alig ma­rad el az étkeztetési kiadás, 3 000 000, ez utóbbit az üze­mi konyha megnövekedett étkező létszáma indokolja. Ennek a felét, 1 500 000 fo­rintot a gyermekintézmé­nyekre fordítunk. A bérszín­vonal emelése miatti elvonás 892 000 forint, 500 000 jutal­mazásra, 400 000 nyereség­prémiumra, 380 000 sportra, 350 000 tanulmányi ösztön­díjra, 280 000 üdültetési hoz­zájárulásra, 210 000 segélyre, 200 000 lakásépítési hitelre, 180 000 kulturális célokra ju­tott ebből az összegből , 189 000 pedig kisebb költsé­gekre osztódott el. Összegezve az igazgatói tá­jékoztatót: múlt évi gazdál­kodásunk hatékony és ered­ményes volt, és tisztes he­lyezést remélhetünk a vál­lalatok közötti országos ver­senyben is. Szocialista brigádok fóruma A csomagoló hét szocialista brigádja megbeszélés­re hívta Gyürke Imréné országgyűlési képviselőt és dr. Mayer Lászlót, a városi tanács titkárát, akik vála­szoltak kérdéseikre. Az érdeklődés középpontjában természetesen a város jövője, fejlődése állt. Többek között a szépítés­ben és csinosításban való közreműködésre tettek ígé­retet a brigádtagok. Kérdéseket tettek fel a város­­rendezés, közte a műemlék jellegű épületek tatarozása, valamint a lakáshelyzetet illetően, érdeklődtek az egészségügyi ellátás korszerűsítésével kapcsolatban, felvetettek jogi és szociális jellegű kérdéseket is. Ezekre a kérdésekre részben választ kaptak ezen a Fórumon, másrészt levélbeni értesítést kaptak. Dr. Mayer László igen hasznosnak mondotta a brigá­d­­tagokkal való eszmecserét, más kollektívákkal is szí­vesen találkoznának a város vezetői , megbeszélnék közös dolgainkat. (e.) Szövőipari tanulók a tanműhelyben — és szabadidő a leányszálláson (3. oldal) Jobb szervezéssel — takarékossággal az idei terv sikeréért! Műszakiak tanácskozása Gépesek, művezetők, fő­művezetők és más műszaki vezetők vettek részt a leg­utóbbi nagyaktíván, melyen Szocsevka Ferenc főmérnök értékelte szakterülete múlt évi tevékenységét, majd tá­jékoztatott az idei feladatok­ról. Előbb a termelő üzemek munkájáról, utána az általá­nos és energia osztály tevé­kenységéről szólt, hangoztat­ván, hogy ez utóbbiak nagy­ban befolyásolhatják az egész vállalat gazdasági ered­ményeit. Részletesen foglal­kozott a létszám és túlóra­gazdálkodással, bérezési kér­désekkel, tanulóképzéssel, munkavédelmi problémákkal, az eddig megvalósított fej­lesztéssel. Azután az idei feladatok­ról tájékoztatott. Jobb szer­vezésre, takarékosságra hív­ta fel a műszakiak figyelmét, kérve, ez évben is tegyenek meg mindent a zavartalan üzemmenet biztosítása érde­kében. A hozzászólások során Pingitzer József többek kö­zött a segédanyag-ellátás fo­gyatékosságait bírálta, ugyan­akkor ígérte, hogy a na­gyobb feladatokat is meg­oldja a fonodai kollektíva. Tóth Tibor a magas hulla­­dékképződésről szólva felve­tette a művezetők felelőssé­gét, majd munkaerő- és munkaszervezési problémák­ról beszélt. Hoffman László­­né a fonodai brigádok mun­kájáról szólt. Benkő Lajos, a pártbizott­ság titkára, azt kérte többek között a résztvevőktől, hogy minél többen mondják el észrevételeiket, javaslataikat, ezzel is segítve az eredmé­nyesebb gazdálkodást. Hol­lós Imréné szervezési, Varga Zoltán fegyelmi kérdéseket említett, Molnár Béla a szö­vő utánpótlásról, majd a vi­dékről bejárók utazási prob­lémáiról beszélt. Horváth Géza utalt a gazdaságosabb termelésre vonatkozó hatá­rozatra, ígérte, hogy amen­­­nyiben vízgondjaink nem lesznek, nagyban hozzájárul­nak a kitűzött feladatok el­éréséhez. Varga Sándor szb-titkár az üzemi demokráciáról, a mun­kahelyi vezetők felelősségé­ről, majd a DH-mozgalom je­lentőségéről beszélt. Horváth László a szövő utánpótlás­ról, a fiatalokkal való törő­dés fontosságáról Baumann József mintegy kisegítve az előtte szólót, elmondta, hogy náluk a szövő átképzősökért a szocialista brigádok felelő­sek, hetenként más-más bri­gádtag mellett dolgoznak és az átképzési idő alatt külön­böző típusú gépek és áruféle­ségek sokaságával ismerked­hetnek meg. A háromórás tanácskozást Szocsevka Ferenc válaszadá­sa, majd Boncz István igaz­gató kiegészítése zárta be, utóbbi a munkafegyelem megszilárdítására, a helyesen értelmezett üzemi demokrá­ciára hívta fel a figyelmet, mindezek fejlesztése elenged­hetetlen. G. L. Poliészteres pizsama anyag új termékek és minták Látogatás a desszinatúrában Örök téma a gyártmány­­fejlesztés minden gyárban, nálunk — ahol nemcsak a praktikusság, de a divat is közbeszólhat — pláne. Hogy s mint alakul ebben az év­ben, melyek a tervek? Erről nyilatkozik Varga Elemér osztályvezető: — Ha összességében néz­zük, tulajdonképpen a tava­lyival azonosak idei célkitű­zéseink. Hisz még mindig 85 százalékban pamut­árut gyártunk, bár szeretnénk növelni a poliészter arányát. Az ilyen cikkek iránt válto­zatlanul nagy az érdeklődés, az idén ezek közül 10, eddig már jól bevált cikkünket fejlesztjük tovább, mintegy 70 mintában, 4 színállásban. Ilyenek a Trilla, Sió, Simmy, Nílus, Chantal, Holli stb. Ezenkívül 10 új poliészte­rest is kollekcióképessé aka­­­­runk tenni, reméljük ezek is megnyerik majd a vásárlók tetszését. Ilyen a Rapall fan­tázianevű, középvastag anya­gú ingkabátnak való, vagy a Pipó, ugyancsak poliészteres pizsama anyag. Itt érdemes megemlíteni, hogy eddig nem gyártottunk poliészteres pi­zsamát, úgy véljük, eziránt is nagy lesz az érdeklődés, hiszen kellemes viselet. Vagy a Metalle női ruhanyag is az idén kerül először a piacra. Tavaly kezdtük el a kísér­leteket a fonodában, egy noppos vetülékfonal kellett poliészterbőll, hogy azután megszülethessen a noppos fe­lületű Nopping nevű cikkünk. Először simán ment, de már csikós és kockás változatban is készítettük. Ugyancsak megvan a prototípusa a Pa­­nacare és a Linepan nevű panama-kötésű csikós és koc­kás inganyagoknak is és kü­lönleges a crepp-kötésű Mou­­lin-bleu és Moulin-rouge fantázianevet kapott, szintén csikós és kockás inganyag. A hagyományos cikkeink közül főleg azokat fejleszt­jük tovább, amelyek mű­gyantás kikészítésre is alkal­masak, mint a Marietta, Ma­­rius. Mindent összevetve, 500—600 új minta az idén is megszületik, reméljük. A teremben — mint tudott —, 60—100—180 méteres mintavégeket gyártanak a vevők kérésére,­­ amit mos­tanában már mind gyakrab­ban a Férfi Fehérneműgyár késztermékeként mutatnak be. Itt azt tartják, a vevő ked­vére sok mindent meg kell csinálni. Erre az évre például csak a franciák 40 mintavé­get rendeltek meg eddig, 100 méteres tételekben. S ilyen­formán a többi vevőnk. Mon­dani sem kell, mennyi új szerelést jelent ez a minta­teremben, az itt dolgozóknak — akik többnyire betegség miatt kerültek erre a kön­­­nyű munkára — mennyire tudni kell megszervezni a munkát, hogy ne forduljon elő elcsúszás, végülis „üzlet­rontás”. Hogyan látják ezeket az illetékeseik? Mórocz Gézáné fűző: — Egy olyan társunk ment el nyugdíjba, aki 35 évi gya­korlattal rendelkezett, nem kaptunk helyette senkit. Ezt bizony nem könnyű pótolni. A rövid végek semeddig sem tartanak, amit ma befűzünk, másnapra már le is szőtték. — Egész héten tele volt mind a 10 gép — mondja Somogyi Tibor művezető —, de most egy kicsit le va­gyunk robbanva. Négy üres van, úgy tűnik, ma már nem is tudják befűzni. És itt mindent a szövő végez, gé­pet tisztít, befűz, fest, igaz, csak két gépet kezel, de la­mella nélkül, nagyon kell fi­gyelni. — Úgy 5 éve kerültem fel ide a szövőből — mondja Molnár Magdolna —, de néha többet indítok a 8 órában, mint lent a 6 gépen. Fájnak a kezeim. Aztán az érezéssel nem vagyunk elégedettek gyakran puhák a hengerek, meg be vannak szakadva. Lakat Vincéné felvető: — Könnyebb is, meg nehezebb is, mint a szövőben, ahogy vesszük. De a kollektíva jó, jól meg­vagyunk együtt. Most kap­tunk 90 fillér javítást, az is jól jött. Órabérben vagyunk, azért mindenki tudja, mit várnak tőle, meg is tesszük, rajtunk ne múljon. — ir —

Next