Pápai Textilmunkás, 1975 (12. évfolyam, 1-24. szám)
1975-01-10 / 1. szám
Idei gazdaságpolitikai célkitűzéseink és megvalósításának módja (Folytatás az első oldalhólgi cikkek választékát is, szem előtt kell tartani a korszerűségi követelményeket, mind a kikészítés, mind az alapanyag összetétel vonatkozásában. Fejlesztésre majdnem 30 millió forintot költünk ebben az évben, állóeszköz fenntartásra (épületek és gépek) pedig 40 millió forintot terveztünk. Feladatainkat 2 686 fő munkás, 444 fő alkalmazotti, 86 fő egyéb kategóriájú létszámmal hajtjuk végre. Egész évben fő feladatnak kell tekinteni a munkaerő toborzási tevékenységet, biztosítani az iparitanuló-képzést és utánpótlást, az anyagi ösztönzők finomításával, a jó munkahelyi légkör kialakításával, az üzemi demokrácia szélesítésével mindent el kell követni a meglévő munkaérő megtartása érdekében. A közvetett munkahelyeken szigorúbb létszámgazdálkodást kell folytatni, szorosabb kapcsolatot kiépíteni a vidékről bejárókkal, megismerni problémáikat, ahol lehet, segíteni. 1975-ben saját erőből 4 százalékkal emeljük dolgozóink bérét. Ennek összbérkihatása 3 580 ezer forint. A végrehajtandó béremeléssel el kell érni, hogy az átlagos bérszint 26,670 forint/év/fő legyen. Törekedni kell arra, hogy a rendelkezésünkre álló pénzt összpontosítsuk, ahol a munkaerőhelyzet kedvezőtlenül alakul, s törekedni kell az éjszakai, a nehéz testi, meg a magasan kvalifikált, egészségtelen munkakörökben dolgozók fokozottabb anyagi megbecsülésére. Bérezésünkben tehát jusson kifejezésre a munkaerő megtartására irányuló törekvésünk. A továbbiakban arról tájékozódhatunk, hogy mindegyik üzemrészünk és főosztályunk köteles kidolgozni éves takarékossági tervét, a hulladék csökkentésére, az anyagnormák szigorú betartására az energiával való takarékosságra. Ezek végrehajtását a vállalatvezetőség félévenként értékeli és a jutalmazási összegek meghatározásánál figyelembe veszi. Felül kell vizsgálni egész szervezési módszerünket, hatékonyabbá kell tenni. Elsőrendű feladatként kell kezelni a belső anyagmozgatás korszerűsítését, a fejlesztéssel együttjáró szervezéseket, az improduktív létszám csökkentésének lehetőségét, a gépi adatfeldolgozás kiszélesítését, korszerű szervezeti felépítés létrehozását, a meglévő ügyrendünkön a változások keresztül vezetését. Értékesítési propagandánkat is fejleszteni kell, rendszeres tájékoztatást kell adni termékeinkről, azok használhatóságáról — gyökeres változást kell elérnünk a munkásvédelem és a munkafegyelem terén. A technika és technológia rohamos fejlődése mindenkitől megköveteli a szakmai és általános műveltség emelését. Ezért továbbra is támogatjuk azokat, akik a munka mellett részt vesznek a munkakörük ellátásához szükséges iskola, vagy tanfolyam-rendszerű oktatásokon, és azokat, akik felsőbb iskolákon akarnak magasabb szakképzettséget szerezni. És ösztöndíjas szerződésekkel is biztosítjuk a mérnöki, közgazdász, technikus és művezető utánpótlást, megszervezzük a vezertők szakmai és politikai továbbképzését. Erőnkhöz mérten hozzájárulunk a természet- és környezetvédelemhez, gondoskodunk a munkahelyek állandó tisztaságáról, az egészséges levegőről, a megfelelő légcseréről, a gyárudvar szebbé, otthonosabbá tételéről. Ahol lehetséges, megfelelő színdinamikát alkalmazni, s gondoskodni kell a szabad idő kulturáltabb felhasználásáról. Ittas vezetők a közúton „A felnőtt férfit, mikor megrészegedett, serdületlen gyermek vezeti, úgy tántorog, nem tudva hova lép, mert nedves a lelke.” Hénaklétosz e megállapítását már a tudat kevésbé tökéletes állapotának igazolásaként említette. Azóta persze nagyot változott a világ és ezt sem foghatjuk fel ilyen kedélyesen. Rendkívül megnőtt ugyanis az ittas állapotban történő járművezetés, valamint a közúti forgalomban résztvevő ittas gyalogos által előidézett veszélyhelyzet. Veszprém megye területén 1973-hoz viszonyítva 1974-ben mintegy 11,1 százalékkal emelkedett a közúti balesetek száma. A pápai járásban 1974. első félévben 40 sérüléssel járó közlekedési baleset történt. Ezek mintegy 14 százalékát ittasság motiválta. E száraz adatokat csupán bevezetőként említettem. Egyre emelkedik a járműpark is. A pápai járásban 1974. első felében csupán a gépkocsik száma 500—600- zal nőt. Az italozási kedvet növeli a szeszesitalok növekvő választéka, a fárasztó tempó utáni ,,oldódási kényszer” és számtalan más tényező. A gépjármű egyébként is veszélyes, ittasan vezetve pedig ellenőrizhetetlenné válik, elszabadul és útját zokogó, árván maradó gyermekek és özvegyen maradt anyák jelzik. A Pápai Járásbíróság az eléje kerülő közlekedési bűncselekmények megítélésében fokozott figyelmet fordít a szeszesital hatása alatt történt járművezetésre, miután ezeket az ittasság vonatkozásában szándékosság jellemzi. A gépjárművezetők ugynis tudják, hogy a szeszesital határ alatti vezetést mind a KRESZ, mind a büntetőtörvénykönyv tiltja, s egy-egy pohárkával felhajtanak abban a tudatban, hogy az úgysem árt meg. A bíróság elé azonban kerülnek kirívó példák is: Sárközi Géza vádlot körülbelül 3 liter fröccs elfogyasztása után, jogosítvány nélkül vezette testvére MZ típusú motorkerékpárját és egy kerékvezető kőnek, ütközve felborult. Pótutasa súlyos sérüléseket szenvedett. A járásbíróság 4 hónapi végrehajtható szabadságvesztésre ítélte és lévés 6 hónapi időtartamra mellékbüntetésként eltiltotta a járművezetéstől. Fokozott veszélyt jelentenek közútjainkon a kivilágításán lovaskocsik, melyek egyik állandó forrását képezik a kivilágítatlan kerékpárokkal együtt a közlekedési baleseteknek. Bíró József vádlott az esti órákban konyak és sör elfogyasztása után a csóti téesz tulajdonát képező kivilágítatlan hintával közlekedett, melybe Pápa és Nagygyimót között gyorshajtás következtében belehajtott Varga Imre. Az ütközés következtében a hintó utasa, Szmolenszki János súlyos sérülést szenvedett. A bíróság mindkét ittasan vezetőt magasabb összegű pénzbüntetéssel sújtotta. Sorolhatnánk tovább a példákat a kivilágítatlan kocsikkal, kerékpárokkal, a legdöbbenetesebb az, hogy a balesetek száma emelkedő. Kiszámíthatatlan, mikor találkozunk az utakon szeszesital hatása alatt vezetett járművel, és mikor téved ittas gyalogos, vagy kerékpáros járművünk elé. Kiszámíthatatlan az a kár is, melyet a balesetek következtében megrokkant, elhalálozott áldozatok jelentenek a családjukra, munkahelyi közösségekre és az országra nézve. Éppen ezért, ne legyen pusztába kiáltó szó „vigyázat”. Ügyeljünk elsősorban a saját, de embertársaink közúti magatartására is. Mellőzzük az italfogyasztást, ha közúti forgalomban veszünk részt, akkor remény lehet arra, hogy a balesetek száma is csökken. Dr. Marosi Mihály KBT tagja 2 — Pápai Textilmunkás — 1975. január 10. — A DH sikere Lőrincen A lőrinci gyár pártbizottsága a közelmúltban megtartott összevont párt-végrehajtóbizottsági, KISZ és szb ülésen értékelte a dolgozz hibátlanul munkarendszer bevezetésének tapasztalatait. Az írásos anyag részletesen értékelte a keresztcsévélő és csomagoló üzemrészben elért eredményeket, kiderült, hogy a forintosítható gazdasági eredmény október 31-ig bezárólag 741 ezer forint volt, amely lényegesen túlhaladta a fél évre tervezett célkitűzéseket. — Minek köszönhető ez a kimagasló eredmény? — kérdezte újságíró kollégánk a DH intéző bizottság titkárától. — Elsősorban annak, hogy a dolgozók szívügyüknek érzik a hibamentes munkarendszer sikerét, azonnal jelzik a legapróbb hibákat, nagy figyelemmel és lelkiismeretesen végzik munkájukat, ami abban is megmutatkozik, hogy gyorsan telnek a hibajelző könyvek oldalai. Láthatóan örülnek minden feltárt és kijavított hibának. Ezzel magyarázható, hogy a hetek múlásával egyre jobban túlteljesítik vállalásaikat. Célul tűzték ki, hogy a megreklamált tételek nagysága az összes kiszállított mennyiségnél nem lehet több 0,5 százaléknál, s elérték, hogy ez még a 0,1 százalékot sem éri el, mindössze 0,4. A termelékenység emelésével 139 ezer forintos többletet termeltek, de itt nagymértékben közrejátszott, hogy a gyűrűsfonodában is jobb munkát végeztek, kevesebb hibát követtek el, s így az orsózó dolgozói zavartalanabbal tudtak dolgozni. 247 ezer forintot eredményezett a megmunkálási veszteség csökkentése, illetve a hulladékcsökkentés, amit úgy tudtak elérni, hogy maradéktalanul betartották a technológiai előírásokat. A legszebb eredményt ezek mellett a maradék és hibás termékek megmentésével érték el, 355 ezer forint nyereséget. A létszámot, illetve a ledolgozást jobb munkaszervezéssel biztosították. Lehetővé vált, hogy üzemidő alatt az M150-es gépen hibás termékmentést végezzenek, de ezenkívül társadalmi munkát is vállaltak. Egymás mellett dolgozik Nagy Lászlóné és Korpics Margit, mindketten fiatalok, alig másfél éve fűtőnek. — Nehéz volt megtanulni? — kérdezem Margittól. — Hat hónap a betanulási idő, az alatt kényelmesen megtanultuk — felelik. — Persze először nehéz volt, most már nagyon szeretjük ezt a munkát. Fizikailag nem nehéz, de azért fárasztó 8 órán át ez a feszült figyelem. — Most milyen hengert fűztök? — Én háromszínű Shimmyt — mondja Nagyné, Margit ugyancsak háromszínű Gogót. A lamellásokat nehezebb fűzni, de azokat a hengereket fizetik jobban. — Milyen a kollektíva? — Mi a másik partiban kezdtünk, de hamar megszoktuk az új kollektívát, segítőkészek. A főnökünk, Farkasdi Sándorné, Ilus néni, nagyon sokat segített és segít ma is. — Milyen terveitek, kívánságaitok vannak? — Esti tagozaton végzem a gimnáziumot, szeretnék leérettségizni — mondja Margit. — A munkakörülményekről annyit, jó lenne egy külön dohányzó helyiség. — Én marxista középiskolába járok — így Nagyné —, azt szeretném befejezni, esetleg továbbtanulni, közben majd szülni. A munkámmal kapcsolatban: jelenleg 2 szocialista brigád van a fűzőben, jó lenne a fiatalokból is egy harmadikat alakítani! T. K. Üzemi demokráciai és fórumai Sok szó esik a címbeli témáról, ám még az értelmezése terén sincs teljesen egység. Minden bizonnyal segít ebben vállalatunk igazgatójának kiadványa, mely a Minisztertanács 1021/1973. 3. számú határozatára, valamint a Könnyűipari Minisztérium múlt év augusztus 3-án kiadott irányelveire építve ismerteti az üzemi demokrácia lényegét, s nálunk kialakult fórumait. És többek között a következőket mondja: „El kell érni, hogy az üzemi demokrácia élő valóság és a vezetés mindennapos gyakorlati segítőtársa legyen.” A kiadványban részletesen ismerteti a vállalat vezetője az eddigi tapasztalatokat, de a kívánalmakat is. És elrendeli a leírt elvek, illetve ajánlások következetesebb érvényesítését a jövőben. Az újabb tapasztalatokról pedig írásbeli tájékoztatót kell" adniuk a fórumok vezetőinek, rendezőinek. Mindennek célja, a dolgozók legszélesebb tömegeinek bevonása az ügyek intézésébe, a vezetésbe. Trófeákról és egyebekről A tíz Kovács testvérből öt nálunk dolgozik. S úgy tűnik, családi hobbyjuk a vadászat. Mert a hét fiúból hat vadásztársasági tag, köztük Géza, a készáruraktár dolgozója is. Erről beszélgettem vele. — Amikor kimegyek a határba, szinte mindent elfelejtek — mondja. — Kikapcsolódás, szórakozás, élmény a vadászás, az összes szabad időm erre megy. Régen a nyúl, fogoly is élmény volt, most már csak a nagyvad az igazi. Mert ehhez nagyobb rutin, ügyesség kell. Előfordul, hogy egy hétig kell cserkészgetni, s ha nem sikerül puskavégre kapni, kezdődik éleből. A kis vad az más. Ha elsőre nem sikerül, rádupláz az ember. Ha meg az sem, ott a következő. — Úgy tudom, tisztséget is visel a vadásztársaságnál. — Csak brigádvezető vagyok, de helyettesítem most a vadászmestert is. Szóval, van mit csinálni. Szervezni a hálózást, a vadászatot és más közös programokat, így a társadalmi munkát, például az etetést. A kupi téesszel kooperálunk, tőlük kapunk eleséget, fogatot, egyéb támogatást is. Ellenében az összbevétel felét kapják. — Mit sikerült elejteni az idén? —• Két bikát, három bakot és négy sutát lőttem. Tehenet még sohasem. A szerencse dolga is ez. Mert én nem pályázom kimondottan a trófeára, ha az a tehén nem tenyészképes, elejteném. Itt nem is kell bemutatni semmit, még a reszkír is kevesebb. Persze én inkább a kétborjas tehénre lőnék, mivel ezek utódai gyengébbek és a hajlam is öröklődik. — Mit ért a bemutatás alatt? — A trófeákat kell bemutatni, nem is itt, hanem Veszprémben. Ha például egy ígéretes bakot lő ki az ember, mínusz pontot kap az egész társaság. Ha súlyos az eset, aki elejtette, fél évig sem lőhet olyan vadra. Ezért ötször is megnézi az ember. — Milyen bikára mondják, hogy selejt? — Amelyiknek az agancsa nem jó. De lehet kistestű, vagy más hibája. A 10-es agancsát még nem lehet kilőni. Páratlan 12-es, ha az egyik felén 6, a másikon 5 ág van. Ez is kilőhető. De a páratlan 14-es már nem selejt. Az akkor lesz golyóérett, ha már nem fejlődik. Az őzbaknál ritka a 8-as agancs, legtöbb a 6-os. De lehet szűkállású, ezért ki lehet lőni. — Most miből van a legtöbb? — Talán nyúlból. De elég rossz év volt a tavalyi. A nagy esőzések miatt már a kelésnél baj volt fácánnal, fogollyal is, sokkal kevesebb volt, mint az előző évben. Tavalyelőtt egy begyűjtéses vadászaton két puskával 58- at lőttünk, legutóbb 12 puskával is ennyit. Azelőtt 300- at egy nap, most csak 100- at. És a hálózás sem sikerült úgy, mint terveztük. Elmaradt a várt bevétel. — Mennyit kapnak egyegy vadért? — A nyárért 340 forintot, fogolyért 140-et, de ez a társaságé, ebből viseli költségeit. Egy elsőosztályú szarvas kilójáért 27 forintot, de a harmadosztályúért már csak 17-et kapunk. — És egyénileg mire vadászhatnak? — Csak vizi vagy nagyvadakra. Különben 60 kilogramm vadhúst szabad hazavinni, ennyi az úgynevezett vadászrész, évente. Nálunk ez 5 nyúl és 45 fácán. Ez általában meg is van, kivéve a tavalyi évet, amikor nem sikerült. — Mindenki szereti a vadhúst a családban? — Mindenki. Eleinte kapósabb, ha több van már nem annyira. Esetleg valamelyik ismerősnek ajándékozunk. — Mióta vadászgat? — Éppen 20 éve. — Hogyan történik a vadbecslés? — Tavasszal, márciusban meghajtjuk a határt, egyegy részét 20—25-en, és szorzunk, osztunk, összeadunk és ebből áll össze a becslés. Egy jó átlagot hozunk ki, persze ez sem biztos, mert a vad mozog, igyekszik a jobb területre. Némely helyen esetleg a fele sem marad meg. — Látom, az óráját nézi, talán készül valahová? — Igen, kilépőm van. Mert ha ma is megvárnám a munkaidő végét, öreg este lenne, mire kiérek a területre. Pedig ma fontos dolgom van halaszthatatlan. — Hát akkor sok sikert hozzá, s köszönöm a beszélgetést. —or— Miért égett el a tragacs? Nem tudni pontosan így történt-e, nem-e? Egyik üzemcsarnokunkban beszélik. De egészen hihető. Szóval, X-éknél, ahogy szokás, kora reggel összejöttek a disznóölők. Minden elő volt készítve, a vájdling, a főzőkanál, a kések, a teknő, így a többi. Nem hiányzott a gyomormelegítő sem. Igazi kisüsti szilva. Talán mondani sem kell, először ennek volt szerepe. S amikor már többszöri konstatálással bebizonyosodott a valódisága, semmi akadálya sem volt a böllérkedésnek. — Várják már meg a reggelit — ajánlja az anyóka. Ám az elszánt triumvirátus, élén a főböllérrel, hajthatatlan. — Az csak utána dukál — mármint az ölés után. Azzal összecihelődnek, körülcserkészik az ólat, ki-ki feladatára készülve. Szegény vacsora nélküli kibódult disznó röfögve, mit sem sejtve bújik elő az anyóka biztató hangjára, miközben fülön csípik, vonszolják, leteperik, s vérét ontják, így szokott ez lenni. S amikor már a hörgés is elhal, a társaság bevonul az imént felkínált reggeli elfogyasztására. Csak a gazda kiált vissza a suttyó Józsi gyereknek: — Hozzál még egy tragacs szalmát! Nem kellett kétszer mondani, teszi az gyorsan. A szalmával púpozott tragacsot otthagyja közvetlen a kinyúlt disznó mellett. Aztán fut a többiek után, nehogy lemaradjon valami jó bemondásról. Mert a disznóöléssel az is velejár. A reggeli kiadás, no meg a szilvórium sem kutya. Sietni sem kell, hisz annyira mégsem sürgős a dolog. Egy-két anekdotikus eset is előkerül csakugyan, amikor a sötétben leszúrják a malacos kocát a hízó helyett, meg effélék. Aztán szépen kivonul a társaság, és a lengedező déli széllel ellentétes oldalon hamar lángra lobban a szalma. Az egyik piszkafáért fordul, a másik kaparó késért, szóval mindenki elfoglalt. És csak a nagy pattogásra figyelnek fel. Ennyire nem pattoghat az a szalma? Nem is. De a tragacs már 20 éven át nyikorgott az udvarban. Jó száraz fája volt. Az első felocsúdás nagy kérdőjele: hova is lett a disznó? Futnak az ólhoz, annak legbelsőbb sarkából, talán éppen az utolsót passantja a bámészkodókra. A házigazda mintha kárörömöt olvasott volna le a kimúlt állat ábrázatáról. (h)