Pápai Textilmunkás, 1977 (14. évfolyam, 1-24. szám)

1977-01-07 / 1. szám

Ismét a TEMAX Talán nem lesz unalmas, ha ismét a TEMAX-i klubról írok. Legutóbb bemutattam a működését, így mindenki tudja — tudhatja —, hogy létezik. Most újabb esemény indokolja, hogy ismét foglalkozzam vele. Az egyik: a két irányító KISZ -bizottság közösen megvitatta a klub eddigi munkáját, és a továbbfejlesztés lehetőségeit. Felvetődött itt a heti többszöri nyilvántartás gondolata. Amennyiben arra valóban igény lesz, megoldható a keddi mellett a pénteki klubnapok bevezetése, a két gyár KISZ-alapszervezeteinek rendszeres foglalkoztatásával. Élni kellene e lehetőséggel, legalább úgy, mint az ELEKTHERMAX fiataljai, akik jelenleg mintegy 80 százalékát teszik ki a rendszeres látogatóknak. A klub életképességét bizonyítja a mikulási kívánságműsor, jó hangulat és vagy 80 derűs fiatal. Nagyon érdekes előadás, illetve beszélgetés volt Bölcs Csabával, a Napló munkatársával, a sajtópolitikánkról, az újságkészítés folyamatáról. És választ kaptunk az újságírással kapcsolatos kérdéseinkre. Szabó Gyöngyi Hírtozaik fájdalomcsillapítás — Arammal A moszkvai szülészeti és nőgyógyászati klinikán — főleg a szüléseknél — egyre intenzívebben alkalmazzák az elektromos fájdalomcsillapítást. Az eljárás egyszerű. Adva van egy műszer, amely 160—750 megaherz frekvencián impulzusokat bocsát ki a páciens megfelelő testrészeire. DOBJA KI AZ ALTATÓKAT! Aludjon géppel! — hirdeti az Arizona állambeli Phoenixben William Cook. És szabadalmazott altatógépe oly mély ólomba ringatta, hogy a tolvajok teljesen kifosztották a lakását. LÉZERES AKUPUNKTÚRA Egy kanadai orvos Akuplas PL néven új, akupunktúrás eljárást dolgozott ki. A (hélium-neon) gázlézer 10—15 milliméter mélyen behatoló sugarat bocsát ki. A hírek szerint több mint 1000 páciensen próbálták ki, mind ez ideig kiváló eredménnyel. ASZPIRIN ÉS TERHESSÉG Az amerikai Food and Drug Administration tudományos kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy az aszpirin és más fájdalomcsillapító gyógyszerek késleltetik a szülési fájdalmakat, s kedvezőtlenül befolyásolhatják az anya és a gyermek vérkeringését is. Hogyan lesz valakiből kiváló? A munkaverseny élenjárói között gyakran találkozhatunk azonos nevekkel. Nem véletlen, azok vannak az élvonalban, akik évek óta átlagon felül nyújtanak. Ezúttal közülük kérdeztünk meg kettőt: hogyan lesz valakiből kiváló? — Semmi titka nincs ennek — mondja Benczik Tiborné, a Polgár szakmány ! Ketten a szövőgl-ből és partiban. — Csak szeretek jól dolgozni, akkor vagyok nyugodt, ha mindent megteszek annak érdekében, hogy jó árut készítsek. Természetesen hozzásegít ehhez az ügyes, szorgalmas művezető, és a jó festőnő is. Nálunk ez megvan. És nem hozok be a gyárba családi problémákat sem, igaz, szerencsére nemigen Van most már, korábban építkeztünk, az nehezebb időszak volt, de már túl vagyunk rajt. Kiváló dolgozó kitüntetést többször is kaptam, jutalmat ugyancsak. Jól esett a megbecsülésnek ez a megnyilvánulása, habár néha úgy tűnt, az ünnepség után már nemigen jutott idő arra, hogy itt a munkahelyen is megkérdezzék, van-e valami gondunk, problémánk. Tudom, ott a termelési tanácskozás, csakhogy így közvetlenebb lenne. A VI-os partiban Bagócsi Sándorné így vélekedik: — Már 22 éve dolgozom a szövőben, ennyi idő alatt nagy gyakorlatra tehet szert az ember, s akiben egy kis akart van, el tudja sajátítani mindazt, ami szükséges hozzá, hogy jó eredményt tudjon elérni. Igaz, a hengerek minősége és még sok más is fontos hozzá, de mégis a legfontosabb a szövő figyelmes, pontos, szorgalmas munkája. Mostanában már kicsit jobban elfáradok, de azért nem gondolok arra, hogy könnyebb munkát keressek, itt majd igénybe vehetem a korkedvezményt, nem is olyan soká, 3—4 év múlva, 49—50 éves koromban. Addig pedig azon leszek, hogy a jövőben se legyen panasz a munkámra, ellenkezőleg. ^ — PÁPAI TEXTILMUNKÁS — 1977. január 7. A szokásos körkérdés Mit tervez 1977-re? Új év, új vágyak, tervek, fogadkozások, ki mit szeretne, mit tervez? — ezt kérdezgettük körsétánk során. Az alapszervi titkár — Remélem könnyebb dolgom lesz, mint tavaly — vágja ,rá Hollós Iimréné —, mivel a rekonstrukciós állapotok miatt nálunk az emberek kedélye eléggé rossz volt az utóbbi időben. Most a szép, új felvető csarnokban, a jobb gépeken, a jobb környezetben, remélhetőleg mindenki elégedett lesz. Tudott, hogy vállalatunknál is lesz bérfejlesztés, az szintén kedvezően ihat majd, főleg a három műszakosokra. Itt közvetlen közelemben, az árutisztítóban is lesz némi változás. Öt új áruvizsgáló asztalt kapunk, bár jó lenne, ha folyamatosan a többit is kicserélnék. Nagy szükség lenne új méretező gépekre is, sok bosszúságtól szabadulnánk. Magánemberként abszolút takarékosságot irányoztam elő, mert a lányomnak egy leningrádi repülőgép utat ígértem, s ez annak előfeltétele. A brigádvezető — Mint az élet bármely területén, a brigádban is minidig többire, jobbra, újabbra törekszik az ember — mondja Szabó Károly, a XII-es parti művezetője. — Újat jelent például, hogy nálunk is folyik már átképzés az SZTB-gépekre, 3—4- en jelentkeztek, akik szeretnének ott dolgozni. Egy szövő átképzésként került hozzánk, most készítjük fel a szakmunkás vizsgára. És ha jól számolok, az idén jubilálunk, hisz 10 éve szerveződtünk brigáddá. S mit is kívánhatna ilyen alkalomból az ember, talán egy szép kitüntetést, a jó eredményeik után. A családunkban is van bőven esemény, az egyik fiam tavaly nősült, nekik a bútorvásárlásiban segítünk, a másik pedig házasságkötés előtt áll. Magunknak már csak jó egészséget kívánunk. h rr // szovono — Nálunk, itt a II-ben mindenfelé átszervezések vannak, ennek ellenére a munkafeltételeiket biztosítják, elég jól termelek, jól keresek — mondja Jabronka Lajosné —, elégedett is vagyok. Inkább a munkahelyen kívüli dolgok foglalkoztatnak jobban, leginkább az, hogy már 4 éve albérletben lakunk, s még csak 1978 elejére ígértek lakást. Arra gyűjtünk és a berendezésre, hogy minél otthonosabbá tehessük. Ezután, egy második gyereket szeretnénk, mert a fiam már 3 éves, s hiányolja a kistestvért. A sportoló — Mikor itt megszűnt a teke-szakosztály,3 és fél évet kihagytam — mondja Molnár János —, majd a pápai Honvéd Ezüst Nyíl egyesületéhez hívtak. Elég nehéz volt az újrakezdés, s heti 3 délutánom foglalt az edzésekkel. De hát valamiért valamit. Igen nagy terveink vanak 1977-re, a tavalyi jó szereplések után — megnyertük a Fertő Kupát, a Rába Kupán pedig III. helyet szereztünk —, most az I. osztályú minősítést szeretnénk megszerezni, utána részt venni a tízek bajnokságán. S a csapatunk legalább dobogós helyre számít ebben az évben. A pályakezdő — Tavaly, június végén álltam munkába a szövődében — mondja Szalai Piroska. — Marcaltőről járok be, már mindent megszoktam, csak most a X-es partiból a XI-esbe tettek. Három kívánságom volna, hogy minden jól menjen: jó hengerek, jó gépek és jó parti. Ami rajtam múlik, nagyon igyekszem jól termelni, főleg jó minőségű árut szőni és beilleszkedni. Szeretnék jól keresni, hogy a vágyaimat valóra válthassam. Nem különösebbek, csak a takarékot rakom, divatosan akarok öltözködni és a stafírungot is gyűjtögetem már. A nyáron a szabadságomat szeretném lehetőleg nyaralással, hasznosan eltölteni. A Moziműsor Pápán A Petőfi Filmszínház január havi műsora. 6—9: Fehér Agyar visszatér (felemelt helyár). 8—9: Copfos csoda. 10—12: Foglalkozása riporter + A négy testőr II. 13—14: A háborúnak vége, 16 éven felülieknek. 13—16: A sziklabarlang titka. 15— 16: A nagy mérkőzés. 17: Enyém, tied, kié? 14 éven felülieknek. 18: Szombat este és vasárnap reggel (Filmbarátok Köre). 18—19: A Charlot-k bejárják Spanyolországot. 20—21: Isztambuli akció. 14 éven felülieknek + Én és a tábornok. Nyugdíjba mentek Novemberben és decemberben: a fonóból Kovács Teréz és Bóka Józsefné, a szövőből Kolláth Károlyné, Rába Zsigmondné, Számtó Gyuláné és Molnár Magdolna. Az árutisztítóból Németh József, az áruforgalmi osztálytól Hajdú Tibor, a mintaszobából Varga Sándorné, a csomagolóból Raffai Sándor,az általánostól Melhoffer Albertné, Örs Jánosné, Szabados Gézáné és Pitzer Pálné, a csévélőből: Steiner Ferenc. A képernyő előtt Mikor Vitray mesél Vitray ínyencségeket tálalt megint, legutóbbi, Csak ülök és mesélek című műsorában. Érdeklődéssel figyeltem Cromwell, illetve a kerekfejűek és a királypártiak viadalát, szinte a XVII. századba képzeltem magam. És tetszett, az egyik figura realitása; valójában titkolja hóbortját, nehogy kinevessék. Bolondos angolok, mondom magamban, miközben mélálkodom, hogy mik vannak a világban. Persze mi se menjünk ilyesmiért a szomszédba, hiszen a 80 éves bicsérdistánk (aki kamasznak tartja magát) optimizmusa Don Juanéval vetekszik. Már-már oda is képzeltem ebbe a csatába. Főleg a havi 266 forintos élelmiszer költségéért irigylem. Hisz az ilyen dolgok az érzékeny oldalamba vágnak. Mint általában. S miközben drukkolok Vitraynak a 80. születésnapjára, azaz a 2016. november 5-re megbeszélt randevút illetően, egy kis aggódás is van bennem, nehogy vajmi ok miatt elfelejtsen oda menni. És akkor a 120 éves bicsérdistárak meséljen nekünk a képernyőről , egy Vitrayról. No, nem tagadom, bűvészünk mutatványa is meglepett. Elharapta, aztán megette a 10 filléreseket. Fene bánja, ha egyszer szereti. De a poharat már sajnáltam. Legalább törött lett volna. Mivel az ilyen nem 10—20 fillér. Igaz, megsprórolja. Mutatvány előtt (pontosabban a pénz és üvegnyelést megelőzően), 12 órával semmi kaja. Utána 12 óráig megintcsak semmi, így egy kis húsra is össze lehet spórolni valamelyest, bizonyára. De azért a gombot nem engedtem volna felvarrni a csupasz oldalamra. Mit gombol oda? Akkor már inkább a hó Tetszett a jégtáncos főorvos, bár az elején azt hittem baj van a hallásával. Produkciója szerint fiatal, javasolnám őt is meghívni a hicsérdistával való randevúra. A lepkekirály kuriózum a javából. Én magam is szívesen megpaskolnám az indián leány üzepét, egy-egy olyan bogárért (ha hús vér volna amúgy is), amelynek értéke a Kossuth-díjéval vetekszik. Ilyen gyűjteménnyel én is vállalnám a 11 macskát, a 4 kutyát, meg a kakast is. Ez utóbbinak elnézném, hogy bojtos napokon az asztalra tojjon. Mert ugyebár valamit, valamiért. Gratulálok Vitraynak, minél kevesebbet mutatkozik, annál többet ad. Jó kedvre derített. És várom a következőt! LETŰNT ÉVTIZEDEK NYOMÁN Kézműiparunk sorvadása a gyáripar és kereskedelem fokozatos fellendülése Pápa is osztozott a többi magyar város sorsában a szabadságharc letiprását követő Bach-korszak évtizedeiben. Míg nálunk a fejlődést a még meglevő elavult céhrendszer kötöttségei akadályozták, a háborútól alig, vagy egyáltalán nem szenvedett osztrák és cseh városok új üzemei, gyárai ontották az iparcikkeket, melyeket most már a vámok sem terheltek, s így olcsóbb árakon jelentek meg a magyar piacokon. Az egyre erősebbé váló kapitalista versenyben már nemcsak a kisipar léte forgott kockán, hanem korábbi, nagyobb üzemek is megszűntek városunkban, mint a papír- és porcelángyár, meg a serfőző. A céhek 1872-ben szűntek meg, a város rendezett tanácsú várossá alakulása évében, s ezzel az iparosok között is kezdetét vette a versengés, melyben nem biztos, hogy a jobb minőségű terméket előállító tudta műhelyét fenntartani, hanem az, aki már vagyonnal, tőkével rendelkezett, így akár hónapokat átvészelhetett. Városunk kézműiparának egy részére ezekben az évtizedekben, szinte egészen a II. világháború kitöréséig a vásározás volt jellemző: csizmadiák, cipészek, szabók, szűcsök, szíjgyártók, fazekasok, kötélgyártók, kalaposok, takácsok, gyertyamártók, bábosok, nemcsak a Fő téren ütötték fel sátraikat a pápai vásárnapokon, hanem kettesével, hármasával, kocsit bérelve járták a megyét és annak határain túli helységek piacait is. Hogy a pápai vásárokra is nemcsak a környék parasztsága jött, hanem messze föld iparosai, kereskedői is, mutatja, hogy már a múlt század ötvenes éveiben ismert volt a Tirol, Griff, Korona, Fehértó és Csóka beszáló vendéglő, melyeket a századfordulón még újabb 8-^- 10 követett. Ma talán kissé hihetetlennek tűnik, hogy ezeken felül még 4 szállodája volt a városnak, ha nem is a mai értelemben vett nagy szállodák voltak ezek, de a városba vetődő idegen nem maradt fedél nélkül, mint napjainkban. A jó vásárokra áldomást, a közel félszáz kocsmában lehetett inni, melyek nagy részében étkezni is lehetett. A vásárok elmaradhatatlan velejárója a lacikonyha, a mutatványos bódék körül bámészkodó gyerekek, a rongyos, hosszú hajú, teknővájó cigányok és tarka szoknyás asszonyaik veszekedése és a nyomorék koldusok hada. Bár más napokon is sűrűn csengett a város 6—7 kovácsműhelyében az üllőn a kalapács, ezeken a napokon több dolga volt a patkóló kovácsnak, a hosszú úton patkót hányt lovak patájával és a vasalásokat is meg kellett erősíteni a rázós utak nyomán. A kiegyezés utáni időszak nagyobb jogokat hozott a magyar haza és népei számára, de a több évtizedes lemaradást nehéz volt pótolni. Különösen nehéz helyzetben voltak az olyan városok, mint Pápa, ahol az első vasútvonalat — a Győr—Szombathely közöttit — 1871-ben, a csornait 1891-ben és a bánhidait újabb 11 év múlva nyitották meg. A gyáripar létesítésének elsődleges feltétele a jó közlekedés, melyen keresztül a nyersanyag, majd a késztermék eljuthat rendeltetési helyére, s nem utolsó sorban a termelést biztosító — akkor még kizárólag a szénre épülő energia. A Kluge-féle kékfestő üzem a múlt század hatvanas éveiben alakult, ehhez ugyan még nem voltak fontosak a fenti feltételek, de az 1895-ben működését megkezdő dohánygyár, helyesebben szivaigyár üzemelése, csak a vasút megépülése után valósulhatott meg. A századfordulón avatták az évtizedekig működő jéggyárat és a ma már világhírnévre szert tett húsipari vállalat elődjét, a közvágóhidat, ahol a város mintegy 20 hentese, mészárosa vágóhúsát esetenként ellenőrizték. A következő év a textilipar térhódításának éve városunkban. A kezdetben még csak százakat foglalkoztató üzemekbe nemcsak a tönkrement, a kézműiparból megélni nem tudó egykori mesterek, legények és asszonyaik találtak megélhetést, hanem a környező falvak nincstelenjei is, akik közül egyre többen költöztek be a városba. S az amúgy is rossz lakáshelyzet és kereslet arra ösztökélte a vagyonosabb városi polgárságot, hogy bérházak építésébe fektesse pénzét, így a múlt század kilencvenes éveiben városunkban is fellendült az építőipar. A korábbi hagyományos építőipari szakmák — kőműves, ács, asztalos — mellett nyilvántartottak 6 bádogost, 3 cserepest, 4 szobafestőt, 4 mázolót, 14 lakatost, sőt 3 építészt is. A kéményseprés őrizte meg szinte napjainkig céhbeli szervezetét, amennyiben az egyes területek egy-egy mester, vagy inkább család tulajdonában, hatáskörében voltak. A több munkaalkalom, a hivatalokban, üzemekben végzett munka utáni kereset, az egykori önellátás felszámolása szükségessé tette a kereskedelem fellendülését is. Mivel ezekben az évtizedekben, és még nagyon sokáig olyan nézet alakult ki, hogy magyar embert lealáz a kalmárkodás, németek és Galíciából érkező zsidók vették ezt kézbe. A textil- és rövidáruüzletek mellett, különösen ők élelmiszer- és vegyesboltot nyitotak, nemcsak a belvárosban, hanem a perifériákon is. A több mint félszáz kisebb-nagyobb bolt, csak úgy létezhetett, hogy a napjainkban oly hiányolt legalapvetőbb kereskedői fogások mindegyikét ismerték és alkalmazták. Gáti László