Pápai Textilmunkás, 1979 (16. évfolyam, 1-24. szám)
1979-01-19 / 1. szám
Hírmozaik MŰTÜDŐ Elkészült az első bolgár műtüdő. Az oxygenerátoroknak két fajtája ismernt a világon: a bubble- (habzó) és a membrán-típus. A bolgár gyártmány az előbbiek közé tartozik. Mind felnőtteknél, mind gyermekeknél használható. TERHESSÉG ÉS ELEKTRONIKA Az amerikai piacon megjelent egy elektronikus „miniműszer”, amellyel meghatározható a terhesség kezdete. Ha a terhes nő ujját az Ovotrom zsebkészülék elektródába helyezi, a skálán megjelennek a megfelelő számok. VILLÁMZÁRÁS „ GIPSZ Algois Bloemer nyugatnémet sebészprofesszor végtagtöréseknél a gipszkötéseket speciális villámzárakkal látta el, amelyek segítségével a b beteg úgy veheti magára a gipszet, mint valamilyen ruhadarabot. Műsorkalauz A brigádok és gazdasági életünk színvonalának kapcsolatával foglalkoztak januári első összejövetelükön a szocialista brigádok vezetői, a kulturális felelősök az üzemi közművelődési bizottságok feladataival ismerkedtek meg, a Temtax klubban KRESZ-játékokkal szórakoztak a fiatalok, s megvitatták az 1979-es programot. 19-én, pénteken, a Munkás szabadegyetem természettudományi tagozatán Juhász Árpád geológus Meddig elég Földünk nyersanyagkészlete címmel tart előadást. Szintén e napon egy KISZ- alapszervezet mutatkozik be a Temax klubban, 22-én pedig az ipari tanulók tartanak összejövetelt, programjaikban ügyességi játékok szerepelnek. 26-án két amatőr művészeti csoport, a Pedagógus Művelődési Ház színjátszói és a Textiles Művelődési Ház Amatőr színpada vendégeskedik Adásztevelen. Az Amatőr színpad Baranyi Ferenc A lónak vélt menyasszony című komédiáját mutatja be, a Nők klubja pedig 29-én tárgyalja meg az 1979- es munkatervet. A Vajda Péter színházi bérletsorozat januárban szünetel. 32 ügy 3 hónapban Jogsegélyszolgálatunk új vezetője, dr. Horváth Csilla a közelmúltban tájékoztatta munkájáról az szb-t. Kiderült ebből, hogy vállalatunk dolgozói nemcsak hiányolták a jogsegélyszolgálatot, de (hogy hosszabb szünet után újból funkcionál) élnek is ezzel a lehetőséggel, hisz 3 hónap alatt 32 üggyel fordultak oda. És talán az sem meglepő, hogy jobbára fizikai dolgozók. Felvilágosítással, tanácsadással 19 ügy rendeződött. Ezek közül leggyakoribb volt a házassági perekkel, illetékösszegekkel, segélyformákkal, birtokháborítással, vagy nyugdíjjal kapcsolatos. Az ügyek intézése kapcsán 5 esetben kellett beadványt írni, 2-szer megelőzte ezt más szervekkel való kapcsolatfelvétel, 6 téma pedig iratszerkesztés nélkül rendeződött, csupán jogi tanács kellett. E jelentés óta (tudomásunk szerint) 4—5 ügy érkezett az iroda vezetőjéhez, melyek intézése folyamatban van. S bár nem elsődlegesen olyan témákban, amelyekre a jogsegélyszolgálatot létrehozták, így is jó, a bizalom jele az érdeklődés, s remélhető, mind nagyobb gondot vesz le főleg az ilyen ügyekben járatlanok válláról. A szakszervezeti érdekvédelemről Beszélgetés a titkárral Olyan jogok letéteményese ma már nálunk a szakszervezet, hogy nélküle aligha képzelhető el az üzemi élet. Képviselői ott vannak a munkapadoknál, a legkülönbözőbb testületekben, közvetlenül vagy közvetetten véleményt mondanak minden, az összdolgozókat érintő lényegesebb témában. Erről, azaz az érdekvédelemről beszélgettünk Varga Sándor vszt-titkárral az új év első napjaiban. — Mennyire tartja sikeresnek tavalyi érdekvédelmi tevékenységüket ? — Igen összetett kérdés ez, hadd kezdjem azzal, hogy előtérbe került az egyéni érdekvédelem, amely régebben nem kapott kellő hangsúlyt, mondhatjuk úgy is, háttérbe szorult kissé. Erre egy SZOT-határozat hívta fel a figyelmünket és úgy vélem, sikerült javítanunk e téren is. — Ha sorrendet nézünk, melyik helyen van ma az érdekvédelem? — A legutóbbi kongresszus a nevelési tevékenységet tette az első helyre, tűzte ki legfőbb feladatul. De szerintem ezen belül vagy mellette ott van az előbbi is, nem választható el. Sőt, a termeléssegítés is olyan feladatunk, amit szinkronban kell végeznünk minden mással, egyébként a gazdasági bázist is ez jelenti, például a szociális létesítmények fejlesztéséhez. Mindettől függetlenül külön szoktunk mi beszélni kimondottan érdekvédelmi kérdésekiől. — Említene egyet? — Hogyne. Megtervezi a vállalat a túlórákat, de csak velünk egyetértésben teheti. Menet közben is odafigyelünk, vizsgáljuk az indokoltságot, s így közünk van ahhoz, hogy e tekintetben nálunk jól alakulnak a dolgok. Ez egyébként olyan kétoldalú érdekvédelem, amikor a vállalatnak is segítünk, a dolgozónak is. — Az üzemi demokrácia fórumairól mit mondhat? — Egészében elégedett vagyok, bár azon leszünk, hogy ebben az évben tartalmi növekedést érjünk el. Mert nem elég a fórum, az is fontos, hogy a testületek tagjai jól felkészüljenek a tárgyalt témákban, részt vegyenek a vitában. Ilyen értelmű kívánalmak még a bizalmiak tanácskozásán is voltak, vannak. — Sokszor felvetnek emberek különböző problémákat, nem értik, miért nem rendeződnek azok. Ilyen az autóbuszállomással kapcsolatos panasz. — Mi ezzel kapcsolatos időben elmondtuk véleményünket. Megbeszéléseket tartottunk, igyekeztünk a bejárók érdekében szólni. Hasonlóan más nagyüzemek képviseleti szerveihez. Sajnos, buktatói is vannak munkánknak, nem mindig sikerül kedvünk szerint. Napjainkban messzemenő következtetéseket még nem vonhatunk le a kialakult helyzetről, de figyelmünk ott van. — Néhány üzemben örökösen visszatérő a munkaruhás probléma. Egyrészt, hogy nincs minden méretben, másrészt túl hosszú a kihordási idő. Hogy vélekedik erről? — Ami az első részét illeti, tudtommal javult a helyzet, eddig sem az áruházon múlott. A második része már komolyabb, mivel anyagi vetülete van. Nemrég még 200 forintba került egy férfi munkaruha, ma a duplája. A korábbi 350—400 ezer forint helyett már 600 ezernél tartunk. Én személy szerint elhiszem, hogy a légnedvesítőknek szükségük lenne legalább még egy nagyságra, de ígéretet nem tehetek rá . Csak azt mondhatom hogy a munkaruha kihordási idő módosítása az összes javaslat elbírálása után lehetséges, egy megfelelő időpontban. Egy kicsit alapozunk itt a dolgozók öntudatára, megértésére is. A kiegészítő és csomagoló dolgozói eléggé rossz körülmények közt vannak öltöző-fürdő tekintetében. Mire számíthatnak ? — Szociális létesítményeink fejlesztését a vállalati ötéves terv előírásai, illetve a rekonstrukció szabja meg. Az említett üzemekben valóban elmaradtunk a követelményektől. Szociálpolitikai tervünk végrehajtását márciusban vizsgáljuk, elemezzük. Ekkor javaslatot teszünk a további fejlesztésre. Persze tudni kell, hogy a korábbi terveket is többször módosítottuk, pénzügyi gondok miatt, így előfordulhat, hogy egylépcsős megoldás nem lesz, vagy áthúzódik ez a dolog, következő tervidőszakra. — Mi várható az egyéni érdekvédelem szélesítése terén? — A megelőzés hívei vagyunk, tehát arra törekszünk, hogy munkahelyeinkben senkit sérelem ne érjen. Ez megint csak kapcsolatos a neveléssel, meg sok mással. De innen kell indulnunk. Különös figyelemben részesítjük a fiatalokat, hisz összlétszámúnk mintegy 40 százalékát teszik ki, s köreikben leggyakoribb a vándorlás. Tudott, hogy a nálunk képzett szövőipari tanulók tekintélyes része már az első évben kilép, továbbmegy. KISZ-bizottságunkkal is szorosabb kapcsolatot kívánunk teremteni e téren, és úgy szeretnénk hatni ezekre a fiatalokra, hogy felismerjék nálunk a biztos jövőt, az egyéni perspektívát is. Ismételten életre hívtuk a jogsegélyszolgálatot s igen jó tapasztalataink vannak. Változatlanul mindent megteszünk a terhes nők kíméletes foglalkoztatása érdekében. Az üzemi étkeztetés, a bölcsődei, óvodai ellátás mindenkinek rendelkezésére áll, méghozzá kívülállók által is elismert szinten. Művelődési házunkban olyan kulturális életet kínálunk, ami az igényesebbeknek is megfelelő, hogy ne is szóljak könyvtárunkról, mely városi funkciót is betölt. Mindemellett bármily magánügyben hozzánk fordulhatnak a dolgozók, időnkhöz, képességünkhöz mérten igyekszünk segíteni, hogy csupa elégedett emberrel legyünk körülvéve. És ha már nálam a szó, hadd fejezzem be azzal, hogy köszönetet mondjak azoknak az aktivistáknak, akik segítenek ebben, továbbra is kérve ez irányú fáradozásukat. 2 - PÁPAI TEXTILMUNKÁS - 1979 január 19. Készülnek az új áruutalványok Vélemények a kedvezményes vásárlásról Véget ért a textiles áruk kezdvezményes vására, amelyhez most először, kilós csomagra jogosító utalvány helyett, méterben lehetett hozzájutni, 1140 forint értékben. A vélemények az új módszert illetően igen megosztottak, s bár a kilós csomagok főleg maradék áruit tartalmaztak, sokan előnyösebbnek vélik, így utólag. De szóljanak inkább néhányan az érdekeltek közül: — A környezetemben mindenkinek az volt a véleménye, hogy anyagilag most rosszabbul jöttünk ki — mondja Tasnádi Mihályné. — Én például csak a negyedét váltottam ki. Persze nemcsak azért, mert drágább, hanem mert nem volt kedvemre való. Pedig 3—4- szer is bementem az üzletbe, szerettem volna szép ágyneműnek való műszálast, sajnos a boltban híre-hamva sem volt ilyeneknek. Nagykockás konyhagarnitúrát is akartam venni, de azt sem sikerült. Így aztán, hogy valami mégis legyen, a fiamnak vettem pizsamaanyagot. — Én például nem vettem semmit — kapcsolódik be Iványi Józsefné —, mert szerintem nem éri meg. Ha megveszem az ágyneműnek valót közel 30 forintért és megvarrratom, rosszabbul járok, mintha veszek készen. Ráadásul a készből nagy a választék, a textiles árukból pedig nem volt. Ha árut kapott a bolt, nagy volt a tumultus, ahhoz idegek kellenek, ha kiválogatják a javát, akkor meg már nem marad, ami tetszik. Most majd megkapjuk a 750 forintot abból szándékozom ágyneműt venni.. készen. Süle Lajosné elégedett, szép anyagot kapott, így beszél róla: “ Műszálas ágyneműnek valót vettem, 24 métert, azt könnyű kezeim. Én jókor mentem, volt választék. Igaz, majdnem 28 forint volt ennek métere, de jó minőségű, így megérte. Talán csak az lett volna jobb, ha több idő áll rendelkezésünkre és nem ünnepek előtt kell ennek is utánajárni. Remélem idén már korábban kézhez kapjuk a tömböt. — Egész évben vártuk tavaly, hogy vehessük a textiles árut — mondja Farkas Józsefné —, jó lett volna egy-két nyári blúz, ruha. Ősszel már jobbára ágyneműt akartak az asszonyok. Annál is inkább, mivel most méterben hozzájuthatunk. A többségnek azonban az a véleménye, hogy üröm is vegyült az örömbe. Mert most jó, hogy többet vélhetünk és belelátunk, nem úgy, mint a csomagba, viszont drágának tartjuk, szerintünk ez nem olyan kedvezményes. Vasvári Sándorné is ágyneműnek valót vásárolt: — Jóikor mentem, októberben, tudtam venni olyant, amit elképzeltem. Igaz, 580 forintot fizettem 20 méterért. Hát, nem olcsó, a munkatársaimnak is az a véleménye, nem is igen éri meg. Azért az mindenképpen jó lenne, ha most korábban kapnánk meg a hónokat. Ez utóbbira vonatkozólag annyit máris megtudtunk, hogy a tömbök készülnek, s előreláthatólag február-márciusban kézhez kapja mindenki, így elegendő idő áll rendelkezésre ahhoz, hogy ki-ki ízlésének megfelelő textiles árut válasszon. Egyébként a vállalatvezetőség döntése szerint a jövőben ez a módja marad a kedvezményes áruvásárlásnak, s a félreértések elkerülése végett hozzá kell tenni, hogy a kedvezmény azért így is 35 százalék, s míg a csomagokban maradékok voltak, most a teljes ár 65 százalékért, I. osztályú árut kapunk. Kerekes Lászlóné Patronáltak a brigádokról Nemrég elkísértük a bölcsődei Hámán Kató szocialista brigád tagjait özvegy Mészáros Károlynéhoz, a szociális otthonba. Bözsi néni ágyban fekve fogadta látogatóit, sírástól remegő hangon üdvözölt valamennyiünket. Bár titkon már várta a minden hónapban pontosan érkező vendégeit, mégis meglepődött jöttükön. Mint mondta, neki senkije sincs, aki látogassa, csak ezek a drága asszonyok. Nagyon kedvesek, mert ajándékukból és szeretetekből mindig jut a szobatársaknak is. S ha ez a kedvesség nem vele történne, el sem hinné, hogy ilyen is van, hisz némely gondozott 3 gyereket nevelt fel, mégsem jönnek el hozzá. — Én már a 80-on is túlvagyok — mondja —, tehát nagyon régen volt, amikor a gyárban, dolgoztam. Bizony, 20 évet húztam le az árutisztíitóban. Nagy szó voltam egy helyen, ennyi éven át... Sokat beszélgetünk erről, szóval nem vagyok egészen idegen a gyártól. Eljutnak brigádjaink a gyermekintézményekbe, így a kisegítő iskolába is. Mint Nagyváradi Józsefné igazgatóhelyettestől megtudtuk, a textilgyárból 3 kollektíva is patronálja az ottani gyerekeket, köztük egy ifjúsági brigád. — Valamennyi közösség jóindulatú segítségét szívesen fogadjuk, mert társadalmi kapcsolataink az iskola nyitottságát szolgálják. Az a célunk, hogy minél több tatanuló kerüljön kapcsolatba más gyerek és felnőtt közösséggel. Szeretnénk, ha minél többen vennének részt az iskola pedagógiai munkájában. Ezért ápoljuk és bővítjük az Egy ütem, egy iskola mozgalmat. Ez év folyamán alapvető feladatunk, hogy a meglévő kapcsolatot még tartalmasabb együttlétté erősítsük,hogy jobban megismerjük egymást. Segíteni akarjuk tanulóink pályaválasztását és ezzel azokat az üzemeket is, amelyek munkaerőgondokkal küzdenek. A brigádok segítségével szeretnénk üzemlátogatást tenni a textilgyárban is, hogy megkedveljék az ottani munkát leányaink. A fiúknak több lehetőség adódik a városban, sőt, folytathatják tanulmányaikat és szakmunkássá érhetnek. Szívesen elmennénk műsorral a gyárba egy-egy alkalomkor, például nőnapon, május 1-én, amikor a kiváló brigádokat jutalmazzák. Szeretnénk közös kirándulást szervezni a brigádokkal, akár helybe, akár vidékre. A kapcsolatbővítést valahogy így képzeljük el. Nem várunk nagy anyagi befektetést tanulóink jutalmazására, bár most kaptunk pénzt az SZTK-kifizetőhely Semmelweis szocialista brigádjától formaruha vásárlására, amelyet az iskolában viselnek majd a „hetesek.” A gyerekek évével kapcsolatos megemlékezéseket az úttörőéletben kívánjuk hasznosítani többek között, s minél több szocialista brigáddal szeretnénk találkozni, hisz külön hívás nélkül is valamennyi ünnepélyünknek szeretett vendégei. Egyházi Józsefné Mondom a magamét Végre túl vagyunk az óéven, melyet több mint egyhetes édes semmittevés tett változatossá, illetve szinte egyhangúvá. Még szerencse, hogy a leltár sokadmagam részére egy kis színt is vitt a két ünnepsorozat eszem-iszomja közé. Hogy már az év végi leltár sem az igazi, azaz immár másodízben túl szárazra sikeredett, erről azoknak teszünk szemrehányást, akik a bensőséges emberi kapcsolatok kiépítését és jókívánságaik tolmácsolását csak több pohár tömény, töményebb és legtöményebb szesz elfogyasztásával tudták elképzelni. Persze azért talán többen is voltunk, akik nemcsak az ünnepi asztalok és a tévé, vagy az újságok és könyvek olvasásával töltöttük a napokat s a szinte tavaszias időben jó nagyokat sétáltunk. Azok, akik ezt nyitott szemmel csinálták, örömmel állapíthatták meg, hogy az óév nem múlott el nyomtalanul városunk felett sem. Szilveszter előtti nap a máskor zsúfolt Fő tér szinte kihaltnak tűnt. A be nem avatottak talán nehezen jöttek rá ennek okára, de mi, akik nap mint nap szemlélői, sőt mondhatni szurkolói voltunk a Piac téri autóbusz-pályaudvar építésének a néhány határidő módosításnak — amint ez már lenni szokott — az utolsó hetek hajrájából, a fényes kivilágításból, sőt az oda is felállított mindenki karácsonyfájából szinte biztosra vettük, hogy fellélegezhetnek a Hunyady utca és Fő tér lakói, s velük együtt a ligetek és parkok pázsitjai és bokrai, s a csikkek nikotinjától sorvadozó virágok. Kár, hogy a nagy hajrában nem maradt egy órácska, hogy az építés során keletkezett, vagy azóta eldobált nem érékesíthető hulladékot össze lehetett volna szedni, de talán abban bíztak, hogy az átadás ünnepélyes pillanatában szép fehér hótakaró borít mindent ünnepi díszbe. A meteorológia által ígért hó és hideg azonban késett, így az induló járatok törzsközönsége immár újra feljogosítva érzi magát a szemetelésre, annál is inkább, mivel az ilyen helyen — jobb érzésűek által keresett — hasznosnak ígérkező hulladéktárolók is hiányoznak. Az új buszállomásnak azért nagyon örülünk, mert a kulturáltabb utazási, illetve várakozási lehetőségen túl a város amúgy is szűk és túlzsúfolt főútvonalát részben tehermentesíti. A forgalom egy része a Bajcsy-Zsilinszky úton a Bakonyér híd után a külső várkertben zajlik le. Itt az újabb bökkenő... A híd körül a gyalogosforgalom az úttestre kényszerült, s a veszélyt még csak fokozza, hogy a máshol szinte nappali fényben ragyogó úton Itt 3 egymást követő oszlopon a világítás szünetel. Ám a Fő utca tér felőli torkolatánál már jobban vigyáznak a gyalogosokra, mert a zebránál villogó sárga fény veszélyes helyre hívja fel a figyelmet. Nem úgy a tanáccsal szemben lévő zebránál, holott a sejtelmes fényben ott is emberek közlekednek. Ha már a közlekedésnél tartünk, nincs igaza Hofinak, hogy adjuk oda a pénzt — ha kéri — a rendőrnek, hogy romoljon annál. Márpedig az utóbbi hetekben sűrűn kérte a Rákóczi utcában a szokás hatalma által vezérelve gyanútlanul odahajtó és parkírozó gépjárművezetőktől. Mert mi is történt itt! A felfestett parkírozóhelyen — gondolom jó pénzért — bazárosok kaptak sátorozási-, illetve árusítási engedélyt. Szóval erről a 20 méter hosszú szakaszról az ünnepek előtti forgalomban két helyről is húzták a pénzt. A szokatlan dolgot még tovább bonyolítja, hogy a parkírozó és és ez néhány éretlen huligán, vagy tán a az egyik megállást tiltó tábla hordozható, közlekedés rossz szellemének szeszélyes játéka következtében ide-oda vándorol. Gáti László