Pápai Textilmunkás, 1981 (18. évfolyam, 1-24. szám)

1981-01-01 / 1. szám

Hír­mozaik A TITOKZATOS GÉNEK Amerikai kutatók azt ál­lítják, hogy a nők szerveze­tében kétszer több az olyan gén, amelyek az úgy­nevezett immunológiai gátat kialakítják. Ezeknek a gé­neknek az aránya az „X" kromoszómákban a nők és a férfiak szervezetében 2:1. FUTÁS AZ EGÉSZSÉGÉRT Dr. Otto Appenzeller, Új- Mexikó állambeli egyetemi tanár szerint a futás kivá­ló orvosság a mély depres­­­szió és a stresszek ellen. Futás közben ugyanis olyan hormonok termelődnek az ember szervezetében, ame­lyek segítenek a depressziós állapot leküzdésében. A LEGFONTOSABB SZERV Az Egyesült Államokban több éves kutatások után adatokat közöltek a szívbe­tegségek okairól. Ezekből többek között az is kide­rült, hogy az olyan nőket, akik álllandóan dolgoznak, nem fenyegeti jobban a szívinfarktus, mint azokat, akik csak az otthoni mun­kát végzik el. A Textilipari Műszaki és Tudományos Egyesület helyi szakosztályának munkájáról Mozgalmas évet hagyott ma­ga mögött a TMTE helyi cso­portja, bár az összlétszám va­lamivel fogyatkozott, s 110-re csokiként. E tény egyben meg­határozza az idei feladatok egyikét, a tagszervezés szüksé­gességét. Évzárójukon Barabás Árpád titkár összegezte a vég­zett munkát, s kiderült ebből, hogy a fonoda 3-at tartott meg 4 tervezett előadásából, de olyanokat is, amelyek nem sze­repeltek a programban. A szö­vődés csoport maradéktalanul teljesítette tervét, elsősorban az új gépek és berendezések meg­ismertetése volt a cél, előadá­sokon és tanfolyamokon. Ezen belül részletes tájékoztatást adott a győri szervizállomás és SZTB-­raktár munkájáról, vala­mint a SI mértékrendszerről. Kikészítőbeli csoportunk bár kis létszámú, ugyancsak aktív volt, végrehajtotta programját. Hasonlóan a közgazdasági szakcsoport, melynek tagjai többek között megismerkedtek a beruházásokkal és gyárláto­gatásokon is részt vettek. Ener­gia és gépész-szakosztályunk működött a leggyengébben, bár jelentősége, fontossága az ellenkezőjét indokolná. Szóba jött a fiatal műsza­kiak klubja, mely évek óta eredményes tevékenységet fejt ki, 1980-ban is Győrben, Sop­ronban voltak tapasztalatcse­rén, megrendezték az immár hagyományossá váló döbrentei tanácskozást, részt vettek a BNV-n, színes, változatos klub­életet jegyezhettek fel. A továbbiakban az idei prog­ram főbb célkitűzéseiről esett szó, melynek középpontjában a rekonstrukció folyamán üzem­be helyezett gépek és beren­dezések munkájának értékelé­se, a minőség javítása, az új technika és technológiák beve­zetési lehetőségeinek keresése áll. Másrészt pedig a VI. öt­éves tervben szereplő elképze­lések minél szélesebb körben való megismertetése szerepel. Ha szakosztályonként nézzük, a fonodáink az új tisztítósor, valamint a fésülőgépek munká­jának elemzésével, ilyen kísér­letekkel foglalkoznak, illetve a tőkés gyapotok tulajdonsá­gaival. A szövősök munkájának középpontjában változatlanul az SZTB szövőgépek, valamint az azokra felszerelt nyüstösgé­­pek működésének eddigi ta­pasztalatai szerepelnek­, illetve az előkészítés problematikái, a hatásfok javítása minden terü­leten. Idei első rendezvényük a Serra nyüstösgépek üzemelteté­sével kapcsolatos tapasztalatok az SZTB-gépeken, időpontja február 24. Ugyanezen a napon tanácskoznak a kikészítésök, a belső manipulációs készletek változásairól, a termékösszeté­tel tükrében. A későbbiekben a manipulációs készletek ala­kulásával, az új gépek munká­jával, napi problémákkal kí­vánnak foglalkozni.­­ A közgazdasági szakosztály munkája részben kapcsolódik a városban működő más szak­osztályokéhoz, házon belül el­sősorban ismeretterjesztő elő­adásokat kívánnak szervezni, s foglalkoznak az új terv célki­tűzéseivel. Az energia- és gé­pészeti szakosztály feladata az üzemelő berendezések megfe­lelő műszaki színvonalon való tartása, a velük foglalkozó szakemberek képzése. Az FMKT programjának ge­rince változatlanul az ismeret­­bővítés, a szakmai továbbkép­zés, amelyeket részben kerek­­asztal-beszélgetések, vagy ta­pasztalatcserék formájában kí­vánnak elősegíteni. És még eb­ben a hónapban megszervezik a döbrentei országos tanács­kozást, majd februárban Bon­cz István, vállalatunk igazgatójá­nak előadását hallgatják meg, A fiatal műszakiak helye, sze­repe, perspektívája címmel. Új szín városunk kö­zéppontjában a vár­kastély és a nagy­templom között felállí­tott három kandeláber, melyek egyike e képen látható. Nemcsak szé­pek, jól is világítanak környezetükben, s lé­tüket örömmel nyugtáz­ta mindenki. De igen sokan — főként fiata­lok — szóvá tették, mi­lyen jó is lenne egy hasonló, vagy akármi­lyen más, a régi zárda melletti kis utcába, amelyben csupán egy­­egy, egészen kis izzó világít, az idetorkolló utcák végén. És a sö­tétedést követően, szin­te középkori viszonyok uralkodnak e téren, bár az ipari szakmun­kásképző intézet diák­jai, kollégistái, s egy nagy lakótelepen élők közlekednek itt. S ami­kor síkos a járda, lesz nem mindig két lábon. S. G. Egy brigád, az óévről Tizenöt éve versenyez a szö­ve l-es Jókai brigád. Nagy Károly mester, a kollektíva ve­zetője így beszél az elmúlt év­­­ről: - A mi dolgunk is nehezebb volt a korábbi időszakokhoz viszonyítva. Ezzel nem azt alka­rom mondani, hogy elégedet­len vagyok a brigád munkájá­val, hisz a körülményekhez ké­pest mindent megtettek a jó eredményért. Gazdasági válla­lásainkat egy-két hónap kivé­telével sikerült teljesítenünk, éves szinten nem­ lesz baj. Novemberben pláne jól ment, elsőik lettünk. Egyéb vállalásainkat is tel­jesítettük, sőt némi többlettel zártunk. Évek óta tartjuk a kapcsolatot a 111 - as számú ál­talános iskola egy osztályával, társadalmi munkát végeztünk ott és könyvekkel ajándékoz­tuk meg a jó tanulókat. Óvo­dánkban is vállaltunk festés utáni takarítást, voltunk a rak­tárban ládákat „papírozni”, ezzel a kiszállítást segítve, és rendszesen látogatjuk a nyug­díjasokat. Részt vettünk a kommunista szombaton, sőt va­lamennyien szerződést kötöt­tünk a túlórákra. Rendszeresen járunk oktatásokra, egy bri­gádtagunk a középiskolát vég­zi. Lehetetlen felsorolni mi mindent tettünk még, s ha elé­gedetlen vagyok, csak azért, mert a régi Jókai brigádhoz mérem a miat, bár tudom, sok minden változott az át­szervezés folytán. Németh Józsefné I. alapító tag a brigádban, így véleke­dik: — Rányomja bélyegét a kö­zös munkára, hogy még nem fejeződött be az átszervezés, s ki tudja együtt maradunk-e. Így senki sem akarja hiába pa­zarolni idejét, pénzét olyan dologra, aminek talán soha nem láthatja hasznosságát. Németh Márta tavaly került a partiba, de korábbbn 5 évig a Déryné brigád tagja volt. — Nagyon jó, összetartó kol­lektíva fogadott be - mond­ja -, ha van időnk, segítünk egymásnak. A mester is fá­radhatatlanul és nagy-nagy türelemmel javítja gépeinket és senkit nem idegesít széká­csokkal. Ugyanígy a segéd­mester. A festőnőnk is igen lelkiismeretes, segít a szövők­nek fűzni, ha éppen ráér. Papp Lajosné és Rózsás Károlyné is 1 éve került a bri­gádba, de a jövő év elején már búcsút is vesznek a gyár­tól, korkedvezménnyel mehet­nek nyugdíjba. — Kicsit fájó szívvel gondo­lok erre — mondja Pappné —, mert olyan kollektívába kerül­tem, ahol szívesen dolgozik az ember. Egyházi Józsefné MHSZ-klubunk év végi közgyűlése Decemberben tartotta szoká­sos évi közgyűlését MHSZ-klu­bunk melyen részt vett Magasi Béla járási-városi titkár, aki is­mertette az átszervezés lénye­gét, célját, fontosságát, majd beiktatta a Honvédelmi klub elnökét, Németh Károlyt, illet­ve titkárát, Sass Nándort. En­­­nyiben eltérő volt a közgyűlés a szokványostól. Az 1980-ban végzett munkáról Sass Nándor számolt be. Elmondta, hogy a klubok teljesítették éves kikép­zési programjukat, megtartot­ták az előírt rendezvényeket. A tartalékosok száma évek óta stabil, tagdíjfizetésük is 100 százalékos, a lövész- és modellező klubnál viszont na­gyobb volt a lemorzsolódás, mint az új belépő. E tényből adódnak részben a további fel­adatok is. A tartalékos szakosz­tály az elmúlt kiképzési évben fejezett be egy 3 éves kurzust, jó eredménnyel. Legközelebb egy másik csoport indul, új te­matikával, remélhetőleg a megszokott sikerrel. A lövész­szakosztály végrehajtotta ugyan programját, de a járási össze­tett honvédelmi versenyen el­maradt a várt eredménytől. Fel­adatuk volt a Türr István Gim­názium lövészversenyeinek le­vezetése és két általános is­kola patronálása. A lövészve­zetők jó munkáját dicséri, hogy a sok száz gyerek lőgyakorlata rendben zajlott le. A modellező klub anyaghi­ánnyal küszködve javítgatja a meglévő sérült eszközeit, úja­kat épít, s szinte az egész Du­nántúlt bejárva jó minősítése­ket szerzett. Ha ilyen program­juk nincs, különböző bemuta­tókkal népszerűsítik a modelle­zést, ami nem tartozik éppen az olcsó sportok közé. Tájékoztatott a titkár arról is, hogy az üzemi párt-vb meg­tárgyalta a klubok helyzetét, s működésükről jó véleménnyel volt, majd az NDK-küldöttség látogatásáról, utána pedig a pénzügyi helyzetről szólt. A honvédelmi klubon belül egysé­ges gazdálkodási rendet kell kialakítani, tehát összevont költségvetés, pénztár, anyag­nyilvántartás lesz. Ennek meg­felelően történt a vagyon fel­mérését szolgáló leltározás, át­adás és átvétel. A szakosztá­lyok (külön nyilvántartást nem vezetnek) leltár és bizonylat alapján számolnak el az anya­gokkal, csupán a lőszerelszá­molás és a lőtérnapló vezetése történik szakosztályi szinten. Egyébként — közölte a titkár — anyagi gondok nincsenek, az idei költségvetés szerint 70 ezer forinttal gazdálkodnak, többek között 20 öltöny formaruhát, 10 kispuskát, 5 légpuskát, 3 japán távcsövet és plédeket vásárol­nak, de számolnak itt a főpa­­vilon legalább 10 ezer forintos bevételével és a 100 százalékos tagdíjfizetéssel. Ezután az idei kiképzési feladatokról és a tájékoztó­tlub kapcsolatairól volt a titkár. Hajtó János, a tartalékos szakosztály vezetője, a kikép­zéseken való megjelenéssel fog­lalkozott, s közölte, hogy a taglétszámot szeretnék megtar­tani, majd köszönetét fejezte ki a Rákóczi MHSZ szocialista brigád tagságának aktív tevé­kenységéért. Fehér Attila ön­kritikusan elismerte, hogy a szervezés visszaesett, e tekin­tetben aktívabban kell dolgoz­niuk, várják a fiatalokat sora­ikba. 1980-ban két 3. helyezést értek el, szólt a döbrentei be­mutatóról, idei terveik között jelölte meg a további gépesí­tést és egy 4 családos adó­vevő beszerzését. Mózes Gábor a lövészetről tájékoztatott, meg­említve, hogy a járási verse­nyen többen egyszerűen nem vettek részt. A lőtéri edzésre ap áttételét kérte hétfőről keddre, s helytelenítette tömeges lövé­szet légpuskával való megtar­tását. Magasi Béla kapcsolódott néhány felvetett témához, s egészében jónak ítélte az itt folyó munkát és további sikere­ket kívánt a tagságnak, a klub új veztőségének. Végezetül Sass Nándor foglalta össze a vitát, megköszönte a bizalmat és az aktivisták eddigi munká­ját. Új vezetőség és tagtoborzás - PÁPAI TEXTILMUNKÁS - 1981. (I.) .m N -* JL a a íj t/> o o 5.3 jj-S­e = q 0 I +5 ;o *ö — ör c­o _ 0­ 0) ó 5 " o o "’slí SIS _Q <31 (D ~ __ U) <D­O'Q) "i-p . O ° G -C t/i <D *3 O <u -Q E P1“ :S 0-31 ^ DR« O E ;0 . ■í ® --o 2 E-o E Sikeres üzletkötések görög cégekkel Nemrég járt Görögországban igazgatóhelyettesünk, s elég jó üzletet kötött. Ennek részletei­ről tudakozódtunk: — A Hungarotex tervezte uta­zásunkat — kezdte — az emlí­tett cél érdekében, s 10 napot töltöttünk a görög fővárosban. És a külkereskedelmi vállalat ottani ügynökének kalauzolásá­val tárgyalásokat folytattunk görög vevőinkkel. Néhány üzle­tet is felkerestünk, szívesen be­mutatták partnereink más or­szágokból beszerzett áruikat. Nekünk a feladattervben sze­replő 800 ezer négyzetméter helyett 830 500 folyóméter ter­méket sikerült értékesítenünk, a­­ korábbinál előnyösebben­. Különösképpen vonatkozik ez a Fonna nevű cikkünkre. — A részletekről is hallhat­nánk valamit? — A vevőkkel történt tárgya­lások alapján 780 ezer folyó­métert különféle cikkekből konkrétan lekötöttünk idei szál­lításra, egy vevőnk pedig 50 ezer méter Trikes cikkre kért elővételi jogot január végéig. Megállapodtunk abban, hogy a 70-es fonalból készült Trilla he­lyett új minőséget adunk Trikes néven, melyet 60-as fonalból készítünk, valamivel nehezebb súlyban. Az új mintákat időben kiküldjük az ügynökségnek. — Milyen tapasztalatokat sze­reztek Athénben? — Az eladott mennyiség, illet­ve az elért áremelés mutatja, hogy a görög piac számunkra jó. Most már csak azt remél­jük, hogy a szükséges licence­­ket a vevők időben megkapják és így a lekötött mennyiségben sikerül kiszállítani az árut. Azért mondom ezt, mert elő­fordult már­ sajnos, hogy licen­­cek hiányában egyes tételek lemaradtak. — Milyen divatcikkeket keres­tek? — Különösen a tarkán szőtt flanellt, abból többet is elad­hattunk volna, ha bolyhozási kapacitásunk nagyobb. Ez azonban behatárolja lehetősé­geinket. Egyébként, változatla­nul a régi hagyományos cikke­ket keresik, az újonnan k­i­fej­­lesztettekből egyáltalán nem­ rendeltek, bár próbálkoztunk. Kivétel a 70-es fonalból ké­szült Trilla, ami helyett a Trikes cikket sikerült elfogadtatni, amely az SZTB-gépeken is jó hatásfokkal gyártható. Kisebb átalakításokkal, megközelítve a Trillát, de más kikészítéssel fog­juk az árut bemutatni és szállí­tani. Kockás és csíkos változat­ban egyformán igénylik a ve­vők. — Minek tulajdonítható, hogy áremelést sikerült elérni? — Közrejátszik az a tény is, gondolom, hogy Görögország­nak a Közös Piacba való belé­pése után, évente csökken az igen magas vám. — Másokéhoz hasonlítva, mi­lyenek a mi áraink Görögor­szágban? — Elsősorban a vevők véle­ménye mérvadó ebben, szerin­tük más szocialista országokból lényegesen alacsonyabb áron vásárolhatnak. Éppen ezért örülhetünk a sikeres üzletkötés­nek. — Milyen cikkeket szállítunk? — Legtöbbet, 262 ezer folyó­métert és még 50-et a Tőkés­ből. Alpesiből 214 500-at, Fan­­nából 155 000-et, Boleróból 80 000-et, Cordboleróból 44 000- et,­ Tátikából 25 000-et. S az átlagár 94,8 c/fm. — Milyen következtetést von­hatunk le a látottakból, illetve hallottakból? — Mivel görög piacon a ha­gyományos szövőgépeken ké­szült termékek iránt nagyobb az érdeklődés, célszerű követ­nünk azt a módszert, amit a Trillával csináltunk. Hason­mást készíteni SZTB-gépeken, mint amilyen a Tickes. Meg kell keresni a módját az Alpek­- Boleró helyettesítésének is, mi­vel a régi gépek száma évről évre csökken, vele az ilyen ter­mékeké is. Gyártmányfejleszté­sünk egyik legfontosabb fel­adata tehát a helyettesítő cik­kek konstruálása, s ezt mi­előbb, hisz sokat nyerhetünk rajta. Az ellenkező esetben vi­szont szűkül a piacunk, romlik a helyzetünk. Ezt mondhatom. — Köszönjük a tájékoztatást. A ragyogó tiszta folyosók a szövő II. Ódor szakmányában, Cs. Horváth Mihályné munkáját dicsérik. Most éppen az emeleti öltöző köveze­tét mossa — eközben váltunk vele pár szót. — Szövő voltam korábban, 16 éven át, de be­tegségem miatt könnyebb munkát kellett vál­lalnom. — Sokak szerint a takarítás sem nevezhető an­nak. — Ez így is van. Talán csak azért jobb, mert itt nincs norma, magam osztom be a munkát, és ha nagyon fáradt vagyok, pihenhetek egy ki­csit. — Eléggé nagy a területe, igaz? — A női és férfiöltözők, a lépcső, a folyosók, a pártiroda, a tanácsterem és a porta takarí­tása a feladatom. De ha hiányzó van, több is jut. Mikor a hóvihar volt, nem tudott bejönni a váltótársam, helyette is megcsináltam mindent, nagyon elfáradtam. — Mennyire rendesek az emberek, becsülik-e a munkáját? — A főmester megdicsért, ez jólesik. Akik Cell­­ből járnak be az utánunk következő szakmány­ba, azok már egy órával előbb bent vannak, gyakran mondják: Eta néni, milyen szép tiszta az öltöző! De nem vagyunk egyformák, nem mindenki ügyel a rendre. Ahogy jön a váltás, úgy sokasodik a hulladék. Feldobálják a szekré­nyek tétjére, otthagyják az összetört poharakat, meg mindent, ahogy jön ... És Cs. Horváth Mihályné másnap újra kezdi a rendcsinálást, mert ő igen igényes a munká­jára. Bárcsak jobban becsülnék ezt azok, aki­kért fáradozik. A takarító

Next