Pápai Textilmunkás, 1981 (18. évfolyam, 1-24. szám)

1981-01-01 / 1. szám

Ajánlás a munkaverseny-mozgalom célkitűzéseire Régi szokás nálunk, hogy az éves terv nyilvánosságra hozásával egyidőben köz­readja vállalatvezetőségünk munkaverseny­­ajánlását is. Ez megkönnyíti a brigádok­nak felajánlásaik összeállítását, egyben vezérfonalnak szolgál év közben. Az idei vállalások középpontját valamennyi üze­münkben a minőség javítása képezze - olvashatjuk e dokumentum bevezetőjéből. És ez ne csak az I. osztályú termékek arányának növelését jelentse, hanem a fonodában például a deform csökkenté­sét, a hibátlan csevekezdést, a jobb kö­tözést és a fonalkeveredések felszámolá­sát. Ez utóbbi vonatkozik az előkészítő területére, úgyszintén a színválogatás ,jó megszervezése és a kifogástalan hengerek, készítése. Szövödénkben a mintahibák, a táblás­­ság és az elfűzések felszámolása, a lógó szálak eltávolítása, a szálbehúzások csök­kentése legyen a vállalások főbb pontja, illetve egy-egy fontos exportrendelés le­gyártásának elősegítése. Kikészítőnkben a retúráruk csökkentése, az új gépek kezelésének mielőbbi elsa­játítása, egyes exportrendelések határ­időre való kiszállítása, az elfestések csök­kentése, a bolyhozás és a kikészítés mi­nőségének javítása az elsődleges cél. Mindegyik üzemrészben rendkívül fon­tos a tervek teljesítése a hónap minden napjában, hasonlóan az idővel és az anyaggal való takarékos gazdálkodás. Kü­lön felajánlásokat vár a vállalatvezetőség a hulladék csökkentésére, az alapanya­gokkal való kíméletes bánásra. Az egyéb szempontok között szerepel a különböző határidők lerövidítésének válla­lása egy-egy munkánál. Az újítási mozga­lomban való aktív részvétel, a bevezetésre kerülő Werner szervezési rendszer segítése, a balesetmentes munkavégzés, a fegyelem javítása minden téren, a gyengébb képes­ségűek segítése, a szakmai képzés. Rész­vétel a vállalat és a város szépítésében, a munkahelyek tisztán tartásában, a gyár­udvarok parkosításában, a munkaerő meg­tartására és megszerzésére irányuló te­vékenységben. Ezenkívül van még az általános művelt­ség, a világnézeti, politikai és kulturális nevelés témája, a közéletben való aktív részvétel, a sport és egyebek, köztük a ne­vezetesebb események, társadalmi ünne­pek és az ezekről való méltó megemléke­zések, valamint a már eddig is bevált patronálások. A munkaverseny jutalmazására 450 ezer, a kiváló dolgozók részére 200 ezer, a bri­gádoknak ugyancsak 200 ezer forint áll rendelkezésre, amelyet a jól végzett mun­ka alapján fizet ki a vállalatvezetőség a szokásos időben. E keretek felosztásánál arra kell törekedni, hogy csak azok része­süljenek külön anyagi, erkölcsi elismerés­ben, akik jobb és több munkával járultak hozzá a vállalat előtt álló feladatok sike­res végrehajtásához. Mit hozott a Werner-szervezés Győrben? Laptársunk az Aranypille, fi­gyelemre méltó terjedelmes cikkben foglalkozik azzal, hogy mit hozott a Rábatextnek a Werner-szervezés. Először a fejlesztésekről szól, megemlítve a belső szállítás gépesítését, majd a szervezésről, melyet 1979. március elején kezdtek. Tevékenységükről csak cím­szavakban: A szövőelőkészítő és a szövöde optimalizálása — Werner—AMPS-szövők kiképzé­se — a Loom—Fixor-program bevezetése (gépmester-újra­­képzés) — az üzemelési körül­mények javítása a kikészítő­ben. A szervezők az előre meg­határozott program szerint dol­goztak, elsődlegesen a terme­lést gátló tényezők megszün­tetésére törekedtek, megvizs­gáltak minden munkafázist, munkamódszert és javasolták az újraképzések megkezdését. Ez utóbbi folytán nőtt az egy szövő által kezelt gépek szá­ma, az UTAS gépcsoportban 16-ról 20-ra, az SZTB-2­175-ös gépeken 15-ről ugyancsak 20- ra, a RÜTI gépeknél 10-ről 13 gép kezelésére tértek át, így 67-tel csökkent a szövők szá­ma az előző évhez viszonyítva. Az egész szervezés lényeges eredményének könyvelik el, hogy a nyersáru I. osztályú részaránya 85,8-ról éves szin­ten 88 százalékra emelkedett, s a tőkés exportot a biztonsági tartalék csökkentésével tudták határidőre teljesíteni, ami csak a minőség javulásával volt lehetséges. Ez azért is jelentős náluk — olvashatjuk —, mert az előző évben 537 000 négyzet­­méterrel túl kellett teljesíteniük az éves tervet, az újragyártá­sok miatt. Lényegében a Werner-szer­­vezőiroda szakembereitől meg­tanulták az egész üzemre ki­terjedő minőségbiztosítási rend­szert - írja Börzsei András afféle konklúzióként­­, ami két csoportra osztható: egyik a fel­tételek szervezett biztosítása, másik a dolgozók újraképzése. S világosan kell látni, hogy a gazdasági tevékenység válto­zásával párhuzamosan mit kell tenni az üzemszervezés terén, melyet nem lehet évekre előre meghatározni, hanem mindig a tervezett követelményszinthez kell igazítani. A vállalati feladatokat min­dig a termelőberendezések kor­szerűsége és a dolgozók szak­­képzettsége alapján kell meg­határozni és optimális szinteket kidolgozni a minőségre, a ter­melékenységre, a mennyiségre egyaránt. Minden üzemnek konkrétan kiadni feladatát, megbeszélni a dolgozókkal, majd gondoskodni a feltételek állandó biztosításáról és az el­lenőrzésről. E szempontok fi­gyelembevételével készítik el 1981 -es tervüket. Ketten a törzsgárdából — munkájukról Ezúttal két élenjáró törzs­gárda tagunkkal beszélgettünk munkájukról: Őri Ferencné szö­vő és Márton Jánosné fonó­val. — 1957 óta dolgozom a gyár­ban, azóta is pillang gépeken — mondja Öriné. — De lehet,­­ hogy nem sokáig, mert itt is gépcsere várható. Nagy baj nem történik, hisz kockás gé­peken is tudok szőni, az SZTB-től viszont félek, mert a lábam sokat fáj. Ott meg, amint hallottam, rengeteget kell menni. Aki nem akar le­maradni a termelésben, annak itt nincs könnyű dolga. Én mindig a jó minőségű termék gyártására törekedtem, a világért sem szeretnék ha­nyagság miatt utolsó szövő lenni. A raporttól is mindig tartottam, nagyon szégyellném, ha ott magyaráznák el nekem, hogy elherdálom a drága fo­nalat. Inkább igyekszem, sokat fejtek, a szálat visszakeresem, így csak kevesebb a hiba az áruban. Megszoktam a becsü­letes munkát, bár látom, hogy egyesek nem olyan szigorúak önmagukhoz. Azért én tovább­ra is igényes maradok, mert szeretem a szakmámat. A ke­resetemmel is elégedett va­gyok, két gyerekünk van, s ahogy nőnek, egyre nagyobb szükség lesz a pénzre. Márton Jánosné a fonó­k szakmányában egyedül van nő a kártológépen. - Voltunk többen is - mond­ja -, de ők már nyugdíjba mentek. Egy fiatalt én is be­tanítottam, nem tetszett neki, kilépett. Szeretem a munkámat, ez a magyarázata, hogy 23 éve egyfolytában itt dolgozom. Igaz, azóta volt változás, ki­cserélték a gépeket. Most ezeken sokkal könnyebb a dol­gom, mert a gyapot csöveken jön a fonó tisztító gépekről, míg régen liften szállították, göngyölt állapotban, és csak nagy erővel tudtuk a gépekre­­ emelni. Most a kannákat emel­getjük, de az is elég. A gépeket állandóan tiszto­gatom, nehogy a lerakodott por, pihe belekerüljön, mert az rontja a fonal minőségét. Az­tán figyelem a kannákat, hogy megfelelő mennyiség legyen bennük, mert az is a minősé­get befolyásolja. Hat éve va­gyok tagja a Rákóczi brigád­nak, s elég szép eredményt értünk el, az ezüst fokozatig jutottunk. Az idén azonban megfogyatkoztunk egy kicsit, nyugdíjba mentek tőlünk. De fiatalok bevonásával tovább versenyezünk. 1974-ben kiváló dolgozó kitüntetést kaptam, elégedett vagyok mindennel, a keresetemmel is, s ha egész­ségem engedi, innen szeret­nék nyugdíjba menni. E. J-né Jubilálok Az év végén vehette át 50 évi munka után járó jubileumi jutalmát Magyari Károly anyag­­forgalmi osztályvezető, 40 év után: Dekovics Antalné kész­áru-minősítő, Kovács József szövő I. gépbeállító, Őri János és Pintér Imre a kikészítőből, valamint Tóth Sándorné áru­tisztító csoportvezető, 25 év után: Csukárdi Tiborné takarí­tó, Horváth Sándorné gyűrűs­fonó, Lemák Istvánné csoma­goló és Szabó Klára bérelszá­moló osztályvezető. Nyugdíjba mentek decemberben a fonóból: Mó­ricz István, a felvetőből: Mel­­zer Jenőné, a fűzőből: Lengyel Istvánné, a szövő 11-ből: Ihász Józsefné, a kikészítőből: Tóth Imréné, az általánostól: Hoff­mann Józsefné, valamint Gőz József gondnok, a szakszerve­zeti bizottságról: Cserkuti Er­zsébet. Előkelő helyen az újítók versenyében A tavalyi újítási ver­senyben előkelő helyet szerzett Németh József, az SZTE üzemmérnöke, aki komolyabban 1980- ban kapcsolódott be a mozgalomba, de már vagy 10 javaslatát el­fogadták. Egyébként fia­tal mérnökeink között évek óta nem akadt olyan aktív újító, mint ő.- Négy éve van válla­latunknál, és eléggé változatos volt számára ” 3-’* ez az időszak. - Sopronban kezdtem a szakmát - mondja magáról -, s 10 év után három dolog csá­bított­ a pápai gyárba: Prátser András, akivel­­ osztálytársak voltunk, az öcsém, aki a lánc­csévélőben dolgozik, végül szülőfalum, Szany közelsége, ahol építkeztem. - Milyen volt a fogadtatás? - Segédmester lettem az SZTB-teremben, és egyik leg­jobb blokkmester, Nagy Károly mellé kerültem. Tanultam tőle és igen sokat köszönhetek ne­ki. Ekkor már másodikos vol­tam a Könnyűipari Műszaki Főiskola levelező tagozatán, s elvégzése után üzemmérnöki beosztást kaptam. - Találkozott-e elképzelései­vel az itteni feladat? - Igen, hisz mozgalmas idő­szakban jöttem, átéltem a re­konstrukciót. A műszaki vonat­kozású dolgokkal kell foglal­koznom, különös figyelemmel a kiemelt fontosságú alkatrészek­ig.­­S véleményezem a külön­böző gyártási kísérleteket, pró­bagyártásokat, ellenőrzöm a gépbeállításokat. Nincs idő unatkozni, és az a jó. Most ismét jött 20 új gép, beszere­lésük után az egész szövöde felállása megváltozik, 9 parti helyett 11 lesz műszakonként. A 2 színes gépeknél 38 jut majd 1 mester plusz segéd­mesterre, a 4 színeseknél 28—32. No és a 3 színeseknél az eddigi 8 helyett 10 gépet kezel majd egy-egy szövő, hogy terhelésük jobban közelít­sen. Az SZTE alapozó tan­folyamot is én vezetem, mely január közepétől ismét kezdő­dik azok részére, akik még nem végezték el. - Szép sikereket ért el újí­tásaival. Melyikről beszélne legszívesebben? - Ami a nyüstös gépek kár­tyáira vonatkozik. Egyes cikkek, mint például a Weekendnél, olyan hosszú kártya szükséges, ami nem fér fel a „vezetőre", de igen drága is lenne. Ezt oldottam meg úgy, hogy 2 egymás fölött működő rövid kártyával lehet leszőni a cik­ket. Ezzel tulajdonképpen ketté­választjuk a színbevetést a nyüstemelés vezérlésétől, ez a lényege. Egyébként még na­gyobb variálási lehetőség van benne, alkalmas lenne nagy­­mintaelemű kötések szövésére is, vagy olyan cikkek gyártásá­ra, amit más vállalatok SZTB- gépein még nem tudnak szőni. Ráadásul, semmiféle beruhá­zást nem igényel, csak meg­takarítást jelent.­­ Újítási megbízottunk sze­rint országos viszonylatban je­lentős ez, de van egy másik javaslata, amely a vállalatnak ennél is több hasznot hoz. — Igen, az SZTB-gépekhez nyüstemelő karok perselyezése golyóscsapággyal. Ez az elő­kalkuláció alapján mintegy 150 000 forint megtakarítást je­lent import alkatrészekből, utókalkulálva még többre is lehet számítani. Eddig körül­belül félszáz gépre szerelték fel.­­ És milyen tervei vannak az új évre? — Járok németre, hetente kétszer, vezető-továbbképzőn szövéstechnológiát adok elő, készülök az alapozó tovább­képző tanfolyamra, mely körül­belül 50 órás lesz. És termé­szetesen figyelek ezentúl is minden olyan dologra, amit egyszerűsíteni lehet, vagy ész­szerűbben megoldani. A most érkezett gépek ismét olyan tí­pusúak, amilyen nálunk még nincs, 3 pályások és excenter­­blokkosok. Ez nem előny, de a szerelésük, bejáratásuk min­denképpen izgalmas feladat lesz. És remélhetőleg alkalom arra is, hogy további újításokkal gyarapodjunk. K. L-né PÁPAI TEXTILMUNKÁS - 1981. (I.) - 3 Teljesítettük energiatakarékossági intézkedési tervünket 5 százalék visszatérítést kaptunk a számlákból — gőz-és energiaköltségünk a tervezetten belül van Vállalatunk minden évben energiatakarékossági intézke­dési tervet készít, melyben té­telesen, határidőhöz kötve sze­repelnek a feladatok. Az 1980- as terv értékeléséről a követ­kezőkben számolunk be: Az irodák légcseréjét a külső hőmérséklettől függően min­denütt néhány percen belül elvégezték, az épületek állaga, fekvése és a nyílászárók álla­pota miatt azonban az előírt 20 Celsius-fok hőmérsékletet 1—2 fokkal túl kellett lépni, a megengedett hőfok-intervallu­mon belül. A nyílászárók fel­újítási munkálatai erre az évre húzódtak át, mivel eddig csak a gyorsan elkészíthető habszi­vacs szigetelést tudtuk biztosí­tani. A technológiai fogyasztóbe­rendezések gőz és csapadékvíz rendszerét naponta ellenőriz­tettük, a hiányosságok meg­szüntetéséről gondoskodtunk. A gőz-, víz- és csapadékvíz-há­lózat hőszigetelésének javítási munkálatait folyamatosan végzi a VÁÉV. A hálózat jelenleg is elfogadható állapotban van és figyelemmel kísérjük. A közve­tett fűtésű villamos- és gőz­üzemű forróvíztárolók belső vízkőtelenítését a csőszerelő csoport ütemezés szerint vé­gezte. Az 1897. gyártási számú ikerdobos BW kazánon teljes forrcső- és túlhevítőcső cserét hajtottunk végre és a falazatot is egészen felújítottuk. A 3 kazánunk állapota jelenleg olyan, hogy a vállalat perspek­tivikus gőzellátása biztonság­gal kielégíthető. Nagyobb fel­újítási munkálatok várhatóan 1990. után lesznek. Az optimális szénkeverési arány (dudari, tatai, R-dara) elérésével tartani tudtuk a kí­vánt tüzeléstechnikai paramé­tereket. Habár elég sok gon­dot okozott a rakodógép gya­kori elromlása, meg a vagon­torlódás. A fonalfestő kondenz­­víz rendszerének felújításához megrendeltünk 10 darab Gest­­ra típusú kondenz edényt, ami hamarosan megérkezik. Gőzkazánjaink javítási­ és felújítási munkái során terme­lőüzemeket érintő kiesés nem fordult elő, üzemzavar jellegű hibákat például néhány órán belül elhárították szerelőink. A kazánok lefúvatási veszteségei­nek csökkentésére lúg- és hő­visszanyerő beépítését tervez­zük, eddig azonban kivitelezőt nem találtunk. Kikészítő üzemünk technoló­giai fógyvízigénye 8-12 köb­méter óránként, az áruválasz­téktól függően. Nagy problé­mát jelent itt, hogy a Bakony­­ér vízének keménysége 23—32 nk ° között változik, s ez be­határolja lehetőségeinket. Jobb a helyzet a villamos ener­gia terén, ha kisebb mérték­ben is, de tovább folytatjuk az izzólámpák lecserélést a­ cső armatúrákra. Habár a többszöri ellenőrzés során ki­derült, hogy nem minden iro­dában hajtják végre a takaré­kosságra vonatkozó igazgatói rendeletet, s olykor szükség­telenül is égve hagyják az izzókat. Erőátviteli villamosenergiánál tartottunk a 0,99-es teljesít­mény­tényező értékét, így a teljes számla összegéből 5 szá­zalékos visszatérítést kaptunk mindenkor. Az üzemi ivókuta­­kat, fürdőket, s egyéb vízfo­gyasztó berendezéseket rendbe tartottuk, habár erre még fo­kozottabb gondot kell fordíta­ni, csőszerelő csoportunk le­terhelésének csökkenése után. Egyébként a bakony-éri tározó üzembe helyezésével várhatóan a felszíni vízminőség is javulni fog. Kiemelten kezeltük az elmúlt évben a környező iparvállala­tokkal való hőkooperációt. Az Energiagazdálkodási Intézet ta­nulmányt készített, mely tartal­mazza a 144 millió forint meg­valósítási költséget, határidőt és a kooperációban részt vevő vállalatokat, bár a megnöve­kedett hőigénye miatt a hús­kombinát egyedül jöhet szóba. Az elkészített tanulmány alap­ján az Energiagazdálkodási Intézet a társminisztériumok fő­­energetikusait és a kooperáció­ban részt vevő vállalatok kép­viselőit összehívja a további teendők megbeszélése végett. Veszélyezteti azonban a terv megvalósítását az a tény, hogy mi a jelenlegi fejlesztési ala­punkból nem tudjuk előterem­teni a hozzájárulást, sőt bank­hitelt sem tudunk felvenni ilyen célra. Összefoglalva az eddigieket, fajlagos gőz- és energiakölt­ségünk a tervezetten belül van, az előbbinél komoly meg­takarítást is jegyezhettünk. A továbbiakban mégis jobb össze­fogásra van szükség, azon ke­resztül a költségek csökkenté­sére. Erre mód és lehetőség egyformán van, a figyelemből és akaratból sem lehet hiány.

Next