Pápai Textilmunkás, 1984 (21. évfolyam, 1-24. szám)
1984-01-01 / 1. szám
Ha a malőrfűzőt keresi az ember, legjobb megnézni a szövöde falán lógó fekete táblát, mert arra írják krétával azokat a gépszámokat, ahová várják. így akadok Szigetvári Tamásnéra, aki 7 éve dolgozik ebben a beosztásban. — A szerelés után mi tesszük rendbe a hengereket - magyarázza. — Igen sok múlik a mestereken, mert ha ügyesen dolgoznak, akkor kevés a mi munkánk, ellenkező esetben több. Persze az is számít, hogy már nagyobb gyakorlatot szereztem, amikor idekerültem még a maiaknál sokkal rosszabb szerelésekkel bajlódtunk. Nem győztük fűzni a rengeteg kitépett szálat. — Egy-egy géphez kétszer visszamennek, igaz? — így van, mivel lamellázás után szintén javítgatjuk, csak azután adjuk át a szövőnek. Bár a lamellázó gépek elég sokszor rosszak, olyankor azt is mi, kézzel végezzük. Eléggé igényes, babramunka ez, mire egy-egy henger szövésre készen tesz. — Nem unalmas a sok szálat rakosgatni naphosszat? — Egyáltalán nem. A fűzés nem annyira, mint inkább a javítgatás igen érdekes. Izgul az ember, hogy jól sikerüljön, hogy az indítás rendben menjen. Csak egyetlenegy szálat kössünk máshová, akkor már igen sok plusz munkát végezhetünk, ezért fontos, hogy el ne kalandozzunk. — Párosával járnak, ugye? — Egyedül igen lassan menne, sokkal gyorsabb, ha egymásnak adogathatunk. Sőt, például a másfél pályásokon nem is boldogulnánk, mert nem érjük el a szálakat. — Lelkesen beszél munkájáról. — Mert szeretem csinálni, és jól érzem itt magam. Pedig fiatalon inkább menekültem volna. Aztán később egyre jobban kötődtem, főleg a munkatársakhoz. És jó brigádunk volt, míg a hagyományos szövődében dolgoztam, vezetőjükké is megválasztottak. Később már sosem vágytam máshová. Most szintén beszerveztek a Május 1. brigádba, igen lelkes kollektíva. Mindig az élvonalban szerepelünk, több kitüntetésünk van. Megvallom, jól esett, hogy nem hagytak elkallódni, és így igyekszem közreműködni mindenben, amire kérnek. Egy aktív nyugdíjas ízlésesen berendezett lakásban, jó egészségnek örvendve, hatodik éve éli nyugdíjasnapjait Kuti Ferencné, vagy ahogy sokan ismerik és szeretettel beszélnek róla: Havasi Irma. — Ha így van, akkor igazán boldog vagyok — mondja —, mert mindig azt tartottam, hogy olyan légkört teremtsek magam körül, amilyenben szívesen dolgozom, és a közelemben lévők ugyanezt érezzék. Harminckét évet töltöttem a gyárban, kezdetben mint szövő, majd festőnő, később gyártásközi ellenőr. A munkámat igyekeztem mindig becsületesen elvégezni. És a Szalagszakmányban voltam műhelytitkár vagy 20 éven át. A szakszervezeti feladatomat szívesen láttam el, bár sokszor futhattam volna az irodába, nem tettem. Mert úgy gondoltam, ha az üzemben van a probléma, itt kell helyrehozni. Végül mindig találtunk is megoldást. Főleg a segélyek elosztásakor akadtak gondok és nézeteltérések. Aki nem kapott, mert nem volt elég pénzünk, az elégedetlenkedett. De általában meg tudtam győzni őket döntésünk helyességéről. Az üdülési beutalók iránt is több igény volt, mint amit eloszthattunk. Megbeszéltük gondjainkat, bevontuk őket a döntésbe, és ez is simán ment, utólag senki sem vádolhatott azzal, hogy kivételezés történt. A besorolásokat ugyancsak megbeszéltük az érintettekkel, így ritkán akadt olyan, aki nem értett egyet a kiírt összeggel. Sokszor jöttek a magánéletben előforduló gondokkal, ha tudtam segítettem, de nem adtam tovább, így aztán nagyon sok dolgozó társam fordult hozzám bizalommal. Nyugdíjasként is végzek társadalmi munkát. A belvárosi pártalapszervezetnél vagyok bizalmi, a bélyegeket házhoz viszem. Kapcsolatom a gyárral, a szakszervezet, az üzemi lap és a férjem útján van. A nyugdíjas-találkozókra mindig örömmel megyek, tavaly is vártam a meghívást, de sajnos nem kaptam, csak utólag hallottam róla. Néhány volt munkatársammal ma is összejárunk, névnapon köszöntjük egymást, és beszélgetünk a régi dolgokról. Az utcán, ha ismerőssel találkozom, boldogan fogadom, ha rám ismer, mert elég gyakori jelenség, hogy a munkahelyen kívül nem akarják megismerni egymást az emberek. (E. J-né) Pesti (vidéki) mozaik A fiú * Ferihegy, kora délután. Fiatal lány és fiú sétál a nagycsarnokban. Előttük az úgynevezett csomagtoló kocsi, rajta egy aprócska női táska, lehet, vagy 30 deka. Gondolom várnak valakit. De nem. Egy idő után, magára hagyva a kocsit, távoznak a kijárat felé. Egy 7-8 éves gyermek nyomban pártfogásába veszi a kocsit, veszettül nyargalászik vele a forgatagban. Közben rájön, hogy közelítésre a kijárati ajtó magától nyílik. Először tamáskodik, visszacurikkol, majd újra indul. S ahogy az ajtó mindannyiszor kivágódik, mind gyorsabban ismételni kezdi a műveletet. Vagy 20 perce csinálja, mire valaki a sok „felnőtt" közül: - Mit csinálsz, fiacskám? - Ijesztgetem az ajtót! -És az helyes dolog? - Miért? Talán a magáé? A brigád Idős házaspár ül az Engels téri buszváróban, halkan beszélgetnek. Egy középkorú hölgy lép be, egyenesen hozzájuk tart: - Hol van a bigád? - Ott mutat az asszony. — És maguk miért nem mentek oda? - Nincs hely. — Dehogyisnem! Odanézek, vagy három pad összetolva, megannyi szembefordítva, és talán 15-20-an ülnek a jelzett sarokban, nők, férfiak vegyesen, mindannyian idősebbek. Előbb arra gondolok, hogy csakugyan valamiféle brigád, és utazni készülnek. Ám a további beszélgetésből kitűnik, a közeli házakból gyűltek itt össze, jobbára faluról Pestre felkerült idős emberek, így jött létre a brigád. Tán vonzzák őket a tér árnyas fái, a padok, a kőrengetegben e csipetnyi természet. De kint most hideg van. Közben hallgatom, amint az asszony beszél, fél-félszemével olykor rásandítva, az ismeretlenre. Most nem megyek haza a hét végén, neheztelek ugyanis az öcsémre. Tudja, élsportoló, 15-20 ezer forint befut hozzájuk havonta. Soha nem ment neki ilyen jól... Valamikor azt mondta, kitart mellettem az utolsó fillérig ... Amikor szombatonként hozzájuk mentem, éppúgy bevásároltam, mintha otthon főznék, vagy még jobban. Soha nem tiltakoztak ... És a végén még azt kellett meghallanom, hogy amióta odajárok, jóval többet fizetnek a villanyért. Képzelje, az a kis fruska ... Hát ezért neheztelek az öcsémre és anyáméknál sem akarok vele összefutni ... Kifújja magát az asszony, hisz eléggé belemelegedett a beszédbe, és várja a hatást. Ám azok ketten nem szólnak. Újra ő kezdi, a mesélő: -Szóval nem jönnek oda? — Nem — így a válasz. Erre elköszön, és megy a „társasághoz". Ezek összesúgnak, pontosabban az asszony mond valamit halkan, az ember motyog rá, aztán felállnak, indulnak ki, majd át a téren. Agyzűr kopott, moziplakátszerű felirat az egyik gyümölcsösbódé oldalán, rajta a sikeresnek mondott (nemrég a televízióban is bemutatott) magyar film, a Szívzűr, de átjavítva, mint a címben: Agyzűr. És egy - gondolom - az „elkövető” aláírása: Göre Gábor.orv- 2 - Pápai Textilmunkás - 1984. január (I.) Köd, csúszós út és követési távolság Az utóbbi hetek szomorú (az előző éveket jóval túlszárnyaló baleset) országúti eseményeinek zöme a címben említettek valamelyike, pontosabban azok figyelmen kívül hagyása miatt következett be. S mondhatnánk úgy is, hogy egyes tülekedő, taposó típusú emberek nagyfokú felelőtlensége szedi áldozatait a közutakon. Nézzük csak: köd, csúszós út. Ezekkel mindenkinek számolni kellene, aki volánhoz ül. Sajnos a gyakorlat más. Hiába az intelem a deffenzív vezetésre, némelyek nemhogy önmagukat védenék, veszélyhelyzetek sorát teremtik! Kezdődik azzal, hogy nem kapcsolják be a világítást, legfeljebb a helyzetjelző lámpákat. Egyszerűen képtelen megérteni az ember, hogy nincs annyi eszük, legalább magukat mutatnák, ahogy a KRESZ előírja! Másrészt, igen sok a türelmetlen, a tolakodó, akik miatt lehetetlenség megfelelő követési (fék-) távolságot tartani. Mert ha már 15—20 métert „kihagy” valaki, ők máris ugrálnak, szökdécselnek, szinte vakon, egész kocsisorokat veszélyeztetve. Az is szinte természetes ma már, hogy a lassú járművek tekintélyes része fittyet hány a szabályos követési távolságra, egészen egymásba bújva haladnak hosszú kilométerekn át, teljességgel kizárva a gyorsabbakat az edzés lehetőségéből. Úgy tűnik, mintha ezt soha senki nem ellenőrizné. Külön veszélyhelyzeteket szülnek környékünkön a bauxitos kocsik és a kamionok, egyáltalán nem tisztelik sebesség-előírási rendelet, ahogy az A és rendszámmal közlekedő autók többsége sem. Sokan teszik fel a kérdést, rájuk nem vonatkozik a KRESZ? Persze legtöbbször egy olyan „góré" ül a vezető mögött, aki ellenőrzés esetén minden „bajt” elháríthat. Néhány szót még a táblák becsületéről. Ezeket bizony sokan nem kellően tisztelik. Pedig senkinek sincs joga egyénileg felülbírálni, helyes-e, logikus-e egyik-másik utasítása. A ott van, addig érvényes, bármit írjon Csakis ebből lehet, kell kiindulni. Sok ragadhatna ránk a finnektől, svéd és más nyugati autósoktól, ahol -alomhoz mérten — sokkalta kevesebb baj telik az utakon. Persze, nemcsak lábukra vezetőknek, amellyel taposnak, fejük is, amellyé gondolkodnak! És — amellett, hogy jóval fegyelmezettebbek — megadják egymásnak a kellő tiszteletet. Hogy ez műveltség kérdése is? Valóban. De mi ennyivel lentebb vagyunk? -orv a cű Gépáthelyezés Megérkezett fonodánkba 5 darab Rieter DC/2-es nyújtógép. Ezért vált szükségessé egyes berendezések áttelepítése, illetve régebbiek selejtezése. Felvételünkön Fejes Dezső mester látható, amikor a fésűsgép áthelyezését készíti elő. (Fotó: B. J.) Magamban dödör Lehet, hogy vannak, különösen a fiatalabb* nők az új évre tett ígérgetésekben, például hányzom, jobban fogok dolgozni, sportolni, csak az ünnepek előtti, alatti mámoros állapodásnak tudható be. S mivel egyre több a szeszító élvezeti cikk, annál kevésbé komolyat is hittem a meteorológiának, ma már az sem jön hetet-havat. Igaz, nem is hiányzik, hisz egy kis ajánlatos gyanútlanul a járdán sétálni. Az útépn ugyanis nemcsak a műszere, hanem valószínű az elveszett, hisz alig van utca, ahol jó a cső elvezetése a sok felbontott — gáz, kábel miatt - úttestre vól. Ezért is félek az új évtől, mert bizonyára megvéve egy csomó munka, amit el kell kezdeni, de a befejezést senki sem kéri számon. Hacsak ne számonkérő gazdasági munkaközösség, mert a 8 c ugyebár másra kell! Miért nincs buszjegy? A pápai vasútállomásra érkezők és onnan helyijárattal utazók panaszolják, hogy bizonyos napszakokban egyáltalán nem lehet buszjegyet vásárolni. Érdeklődtünk a helyszínen, s kiderült, hogy a posta árusít ilyen jegyeket, újságospavilon, pedig gyed 6-től délután 15 a posta szombat* vasútra és szombaton déli reggelig a pavilon i gos a kívánság: va az állomás / IBUSZ-pavilor ni portásod űrt. S e likálni k A laikusok számára ugyan nem sokat mond, ha termékeink fantázianevével találkoznak. Annál többet a termelési főosztályon dolgozó Rózsás Margitnak, aki jól eligazodik a Holiday, Paulette, Roberto, Regina, Némo, Elizabeth, Bakelitex és a többi összetételét, adatait illetően. — Ha meghallom egy cikk nevét, rögtön beugrik miről van szó, hiszen pontosan 10 éve csinálom ezt a munkát - magyarázza. - De az is előny, hogy 3 évtizede vagyok már a vállalatnál, s korábban jó ideig desszinatőrként tevékenykedtem. — Látom, van itt néhány púpos dosszié, kimutatások, mit tartalmaznak? — Tulajdonképpen mi szolgáltatjuk az új gyártmányokkal kapcsolatos összes adatot, így, egy-egy kartont, úgynevezett gyártási nyilatkozatot vezetek minden cikkünkről. Készítek külön műszaki tablót is, amely a termékekre vonatkozó fonalminőség, gramm/négyzetmétersúly, szakítás és hasonlókat tartalmazza. Miután elkészülnek egy-egy minta gyártásával, ellátom a műszaki adataival, majd a meó a KERMI-hez és Az ügyintéző a TEXIMEI-hez küld belőle vizsgálatra, s a jóváhagyás után kezdődhet el a nagyüzemi gyártás. — Gyakran megfordul az üzemekben is, igaz? — Legtöbbet a kikészítőbe ésa csomagolóba járok, figyelemmel kísérem, milyen stádiumban tartanak a nagyüzr próbák. Legtöbbször akkor magam futok, ha árut kell fe hozni bemutatásra. Megtehetém ugyan, hogy leszólok é te, de egyszerűbb így, hisz én tudom miről van szó, nem ke keresgélniük. — Elég nagy itt az Írodban a forgalom. Telefon szintén sokan érdeklődnek Margitkám, a Nusi kever vagy pamut?... Hányas főne ez Margit?” — 68 Nm-es — így ő, s magyarázólag hozzáteszi: — Ezek csak információk. Nekem elsősorban arról kell gondoskodnom, hogy a cikkeinkkel kapcsolatos műszaki adatok időben, pontosan és oda jussanak el, ahová kell. — Tudom, hogy nemcsak technikusi, de egyéb, adminisztratív feladatokat is ellát itt. — Igyekszem kéznél lenni és a b va