Pápai Textilmunkás, 1986 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1986-01-01 / 1. szám

Gazdag programok az új színházban ünnepélyes külsőségek között nyitották meg karácsony előestéjén a Jókai Művelődési Köz­pont új­ intézményét. A régóta óhajtott színházi rendeltetésű épület nézőterén 466-an foglal­hatnak helyet, színpada pedig amatőr- és nagyszínházi bemutatókra egyaránt alkalmas. Ezután megváltozhat a város közművelődési ar­culata is. Vajon mire számíthatnak mindazok, akik eddig csak másutt juthattak színházi él­ményhez? Erről tájékoztatott Aradi Gusztáv, közművelődés felügyelő: - Az alapfeladatok ellátására továbbra is a Jokai Művelődési Központ lesz hivatott. Az új intézmény révén elsősorban a nagytermi ren­dezvények bővülésére, színvonalának emelésé­re lesz lehetőség. Előadásokon túl, úttörőházi feladatokat is megvalósítunk itt, s nem utolsó­sorban a fiatalok számára is szeretnénk ott­hont teremteni. A programok összeállítása most van folya­matban. Annyi azonban biztos, hogy 1986.­ szep­temberétől kezdődik az évad. Bérletrendszert dolgozunk ki, s ebben a különböző színházak előadásait ajánljuk. A Veszprémi Petőfi Szín­ház mellett győri és zalaegerszegi, valamint fővárosi társulatokat is hívunk. De addig sem áll üresen az intézmény. A tervezett program alapján március 14-én A szabin nők elrablása című­­ darabot mutatják be a veszprémiek. Április 19-én kerül sor a szakmunkáskórusok megyei találkozójára, 22- én az Éneklő Ifjúság középiskolás bemutatóra, 23-án pedig Pancsev: A négy süveg című me­sejátékot mutatja be a Népszínház. Június 4- én szintén a Népszínházat fogadjuk, Zelk Zol­tán: Az ezernevű lány című mesejátéka ker­ül a színpadra. N. S. Babos János felvételein esti fényben a homlokzat, illetve a megnyitón fellépők között bemutatko­zó Vadvidág tánccsoportunk látható. Nagyobb követelmények 1986 (Folytatás az 1. oldalról) mintegy 830 798 000 forintot tesz ki. Ha ez az árbevétel realizálódik és­­ önköltségi terv­feladatainkat teljesítjük, a mér­leg szerinti eredmény 85 mil­lió 600 ezer forint lesz, vagy­is 16 százalékkal magasabb az 1985. évinél. S ha a nyere­ségből képezhető érdekeltségi alapok alakulását vizsgáljuk, megállapítható, hogy a jelen­legi közgazdasági szabályozó előírásokat figyelembe véve, ilyen nyereség elérése mellett, vállalatunk képes lesz fizeté­si kötelezettségeinek eleget tenni. Feladatainkat kétezres lét­számmal tervezzük megvalósí­tani, a keresetek várhatóan 4 százalékkal növekednek. Vége­zetül felhívta rá a figyelmet vállalatunk igazgatója, hogy magunk, s a népgazdaság­­ szempontjából egyaránt rend­kívül fontos gazdaságpolitikai célkitűzéseink megvalósítása, s hogy saját területén ki-ki te­gyen meg mindent a siker ér­dekében. Bontakozzék ki fo­kozottabban a munkaverseny­­mozgalom is, tevékenyen kap­csolódjanak be kollektívák és egyének a termelékenység emelésébe, a minőség javí­tásába, s munkálkodjanak az önköltség csökkentésén. Ezután a VII. ötéves terv fő célkitűzéseit ismertette a fó­rumokon, s a vállalati tanács­nak jóváhagyását is kérte. A fejlesztési elképzelésekre A, B, C változatot dolgoztak ki, me­lyek egymásra épülő beruhá­zásokat tartalmaznak. Az A variációban foglaltak megva­lósulása tulajdonképpen már bizonyos, hiszen erre kaptuk meg az 50 milliós állami alap­­juttatást. A B változat költső­ ban­ ge 91 millió forintot tartalmaz, a­z már egy merészebb el­képzelés, közel 160 millió ér­tékű beruházásra vonatkozik. Hogy e koncepcióból mi va­lósul meg a következő öt év­ben, azt még nagyon sok té­nyező befolyásolja. De a vál­lalat elképzelései megalapo­zottak, s amennyiben lehető­ség nyílna a harmadik válto­zat megvalósítására, akkor megteremtődne a feltétele an­nak, hogy a gazdaságtalan termékeket lecserélve, a pia­con keresett nyüstös, finom puplinokat gyártsunk, amelyek révén lényegesen több devi­zával számolhatunk. Egyéb­ként a termékszerkezet jelen­tős korszerűsítése is csa­k a C variációs fejlesztéssel való­sítható meg, ugyanúgy a nem rubel elszámolású exportunk növelése is. Kivétel a rubel elszámolású export, amelynél az említett 50 milliós fejlesz­tés alapján 700 ezer négyzet­­méter többletet vállaltunk, s ezt a konfekcionálók rendelke­zésére adjuk. Anyagmegtaka­rítási, hulladékhasznosítási el­képzeléseink az A és B vál­tozatban tervezett fejlesztéssel valósíthatók meg, míg az ener­giaracionalizálási törekvése­ket illetően, jelentősebb korszerűsítést nem tudunk vég­rehajtani, csak részleges vál­toztatásokat tervezünk a ka­zánok felújításában. Valamennyi testület megvi­tatta a beterjesztett anyago­kat,­ s az üzemi párt-végrehaj­­tó bizottság határozatot hozott az 1986-os gazdaságpolitikai célkitűzések végrehajtásának segítésére. Végül a vállalati tanács elfogadta a VII. öt­éves tervi fejlesztésekre tett javaslatot. 2 - PAPAI TEXTILMUNKAS - 1986. január Sikeres évet zárt a TMTE helyi csoportja A Textilipari Műszaki Tudo­mányos Egyesület helyi cso­portjának 1985. évi tevékeny­ségéről Barabás Árpád, az egyesület titkára számolt be. Szólt arról, hogy a korábbi esztendők tevékenységét első­sorban a vállalatunknál zajló, fokozottabb ütemű rekonstruk­ció és a vele kapcsolatos mű­szaki feladatok megoldása, a szervezési kérdések megvalósí­tása jellemezte. Az elmúlt időszakban csökkentek a fej­lesztési lehetőségek, s ezzel párhuzamosan az egyes szak­osztályi csoportok programjai, célkitűzései is változtak. Töb­bet foglalkoztak különböző technológiák korszerűsítésével, az energia- és más területen való takarékossággal, a se­gédanyagok, festékek, vegysze­rek gazdaságosabb felhaszná­lásával. Nagyobb szerepet kapott a műszaki és közgazdasági terü­leteken végzendő elemző, ér­tékelő tevékenység, amelynek hatására jobb, megbízhatóbb adatok, információk álltak ren­delkezésre. Nagyobb tér ju­tott az újításnak, s számos te­rületen igazolódott be a to­vábblépés, a fejlődés lehetősé­ge. Fontosnak tarálta az egye­sület vezetősége a fiatalok be­vonását, többen komoly meg­bízatást kaptak a vállalat legkülönbözőbb részén. Támo­gatták, ösztönözték őket pá­lyázatok, cikkek, szakdolgoza­tok írására, amelyeket el is készítettek. A létszámhelyzet alakulásá­ról szólva hangsúlyozta a tit­kár, hogy a vállalatnál bekö­vetkező csökkenés ellenére az egyesületi tagok száma lénye­gében nem változott. A fonó­szakosztálynak 28, a szövődés­nek 45, a kikészítőnek 5, az ipargazdaságinak 19, a gé­pésznek pedig 9 tagja volt 1985-ben. Sajnos, vállalatunk­nál a nyugdíj utáni kapcsolat­­tartásra a távozók nem vállal­koznak, pedig egyre kevesebb az olyan jól képzett fiatal, akit pótlásukra fel tudnak venni. A meglévők aktivitásá­val viszont a vezetőség elége­dett. Ezután a múlt évben meg­tartott rendezvényekről adott képet röviden, kiemelve, hogy az ezeken való megjelenési arány jól illusztrálja a meg­növekedett érdeklődést. Kü­lönféle előadások, a műszaki hónap eseményei, s klubnapok tették változatossá a progra­mokat, de vállalaton kívül is kerestek kapcsolatokat az egyes csoportok, így például a közgazdasági akkor, amikor kapcsolódott a városi szakte­rület rendezvényeihez. De e téren különösképpen az ener­gia, a környezetvédelem, a gépészet és más hasonló te­rületen még további lehetősé­gei vannak az együttműkö­désnek. Hosszú idő után, ismét lét­rehoztunk külföldi kapcsolatot, melynek keretében bolgár szakemberek jártak nálunk. A tervek szerint ez évben meg­szervezzük a viszontlátogatást. A fentiek is igazolják, hogy még egy olyan régi múlttal rendelkező egyesületnél, mint a TMTE pápai csoportja, is le­het jó szervezéssel felfrissülést, élénkülést elérni. Jó példa er­re gépészszakosztályunk műkö­désében beállt pozitív válto­zás. Mint ismeretes, évekkel ezelőtt az alacsony létszám és az érdeklődés hiánya miatt nem kis gondot okozott fenn­tartása. Ma jelentős a javulás, létszámuk emelkedőben van. S a felgyorsuló műszaki fejlődés, és az elektronika területén megjelent újdonságok arra késztették a tagokat, hogy minden lehetőséget kihasznál­janak a tanuláshoz, az isme­retek megszerzéséhez. Az egyes szakosztályok elemzésénél, a fonásoknál ki­emelte a titkár, hogy különö­sen az új műszaki megoldá­sokról és technológiákról esett több szó, valamint korszerű se­gédanyagok bevezetésével kap­csolatos kísérletekről. A mun­katervükben szereplő előadá­sok közül említésre érdemes a hidraulikus tengelykapcsoló­val foglalkozó, annál is in­kább, mivel ezt házi tervezés­ben és kivitelezésben készítet­ték el. Ezenkívül nagy érdek­lődés kísérte a Zentex orsó­hajtó szalagokkal szerzett üze­mi tapasztalatokat, valamint a 140-es Trevira feldolgozásának előnyeiről és a magyar pa­mutfonodák minőségi eredmé­nyeiről tartott előadásokat. A szövősök fontosnak tartot­ták a gyáregységnél történt beruházások, kísérletek, mű­szaki fejlesztések eredményei­nek és tapasztala­ta­inak széles körű ismertetését. Foglalkoz­tak a legújabb SZTB-k indí­tásának, s a kordbársony kí­sérleteinek tapasztalataival. Hallgathattak előadásokat az írezés minőségének javításával kapcsolatos törekvésekről is. Sőt, a házi rendezvényeken kí­vül, két ízben vendégelőadó állt rendelkezésükre. A kikészítő szakosztálynál ta­valy elsősorban azt vették fi­gyelembe, hogy a tőkés im­portból származó színezékeket milyen mértékben lehet kivál­tani hazai, vagy szocialista or­szágból származóval, vizsgál­ták továbbá azokat az ener­giatakarékos kikészítési tech­nológiáikat, amelyek bevezeté­se lehetséges vállalatunknál. A közgazdasági területen működők rendezvényei közül legnagyobb érdeklődés a sza­bályozók változásáról, vala­mint az energiagazdálkodás elemzéséről tartott előadások iránt mutatkozott. A gépész­nél pedig az új gépek, vala­mint műszaki újdonságok nyo­mon követése, a számítógép, az elektronika területei kime­­ríthetetlenek. Külön hangsúlyt kap náluk az alkatrészgyártás kialakítása és megszervezése. Munkájuk nyomán az SZTB- szövőgépek házi alkatrészgyár­tásának megoldásával nagy beszerzési gondot enyhítettek. A Fiatal Műszakiak és Köz­gazdászok Tanácsa a munka­­programjában meghatározot­tak szerint tevékenykedett. Az újonnan belépő fiatal szakem­berekkel való kapcsolat épí­tésében az FMKT-klub vállalt nagy szerepet. Részt vettek az országos tanácskozáson, több ismeretterjesztő előadást tar­tottak, voltak tanulmányi ki­ránduláson és szakmai találko­zókon. Tartottak szellemi ve­télkedőt és összességében eredményes munkát végeztek. Végezetül megállapította Ba­rabás Árpád, hogy a TMTE he­lyi csoportjában jól összefog­ták a műszaki és közgazdasá­gi területen dolgozókat. S a következőkben is arra törek­szenek, hogy e tevékenységük minél színvonalasabb, eredmé­nyesebb legyen. Megtartotta kongresszusát a textilszakszervezet Lapzártakor tartotta XXVI. kongresszusát a Textilipari Dolgozók Szakszervezete (ezért a témára következő számunk­ban visszatérünk). A kétnapos rendezvényen az ágazatot 217 küldött és 120 meghívott kép­viselte. Vállalatunktól Léránt Károlyné - akiit a központi ve­zetőségbe is választottak -, Németh Károlyné, Pingitzer Jó­zsef és Takács Józsefné vett részt. Dr. Martos Istvánné főtitkár szóbeli kiegészítőjében, vala­mint a beszámolóban hangsú­lyozta, ma már igazolt, a tex­tilipar nélkül a népgazdaság nem létezhet, szükség van rá. Mindhárom piacon keresettek termékei, öt év alatt lényege­sen javult a termelékenység, a csökkenő létszám, az anyag­­ellátási zavarok, az importtal kapcsolatos és sok egyéb gond mellett jöttek létre szép eredmények. A legsúlyosabb problémák­ról szólva kiemelte a gépek elöregedését, s hogy a fej­lesztésre fordítható összeg a tervciklusiban az előző ötéves időszakhoz képest közel felé­re­ csökkent. Mindezek ellené­re, a vállalatok keresték azo­kat a lehetőségeket, elsősor­ban a belső tartalékok feltá­rásával, amelyek révén az el­maradt fejlesztések részben el­lensúlyozhatók. A jó szakem­bergárdának és a többlet­­mun­ka-vá­­allásoknak tulajdo­nítható, hogy a termelési ered­mények legtöbb helyen jól ala­kultak, növelni tudták többek között a hatékonyságot és a korszerű termékek arányát. Beszélt a főtitkár a munka­­verseny-mozgalom, valamint az újító tevékenység jelentősé­géről, a munkahelyi demokrá­cia érvényesüléséről, a textil­iparban dolgozók élet- és m­u­n­ka­körül­m­ényeinek vá­ltozá­­­salról. Javult a szociális ellá­tás, az elmúlt tervidőszakban mintegy 500 millió forintot köl­töttek klímára, megszervezték a szűrővizsgálatokat. Szólt a tisztségviselők derekas mun­kájáról, az érdekképviseleti szervek tevékenységéről, a bérek, keresetek alakulásáról, valamint a nyugdíjasokkal való fokozottabb törődésről. A jövőre vonatkozólag azt hangsúlyozta, hogy az ágazat akkor tud eleget tenni fel­adatának, ha fejlesztheti álló­­eszköz-állományát. Ehhez a kormányzattól várnak segítsé­get, s a három műszakos mun­ka jobb anyagi elismeréséhez ugyancsak. Hiszen a textilipar hozzájárulása a nemzeti jöve­delemhez jelentős, azt kéri, hogy ennek arányában kép­ződhessenek nagyobb forrá­sok. Majd bejelentette, a szak­­szervezet kezdeményezésére megszületett a döntés: 1986- ban a fonók 22 millió forint bérpreferenciát kapnak. Kinek kedvezmény? Az ünnepek előtt több segí­tőkész megnyilvánulás tanúi lehettünk, ezek közül is talán a „kis" nyugdíjasokkal való fokozott törődés a leginkább említésre méltó. Néhány éve a Pannonker meghirdetett egy akciót, s ezt 85-ben is nagy örömmel használták ki azok, akik nyugdíja alig több a mi­nimálisnál. Nevezetesen, leg­alább 400 forint értékű vásár­lás esetén 150 forintnyi enged­ményt kaptak, s egyetlen élel­miszert sem rekesztettek ki a körből. Hasonló jó szándékú törek­vés nyilvánult meg a Komfort boltjaiban is, s a 84-es gya­korlat igen jónak bizonyult, hiszen vehettek meleg holmit, alsóneműt, kényelmes cipőt, vagyis korlátozás nélkül, ami­re szükségük volt. S az előző havi nyugdíjas szelvény bemu­tatásával, „elengedtek a vég­összegből”. Ám most, ez utób­bi karácsony előtt, nagy meg­döbbenéssel tapasztalták, hogy a komfortnál az ilyen fajta lehetőséget felváltotta egy 20— 50 százalékos árengedmény, de a bolt által kijelölt cikkek­re. Ez is nagyon szép, mond­hatná az ember, ha nem győ­ződött volna meg arról, hogy lényegesen több bosszúságot, méregelődést okozott ez akció, mint amennyi megtakarítást jelentett a rászorulóknak. Ugyanis a legritkább esetben kínáltak idős embereknek való holmikat. Ám szerepelt a vá­lasztékban bakfisruha, bébi­­doll, anyagból készült falinap­tár, csizmák 8 centis sarokkal és sorolhatnánk. örök törvény, a kereskede­lem attól igyekszik szabadulni, ami felesleges, s ha enged­ményt ad, bevon ilyen dolgo­kat. De ha jó ügyet szolgálni készül, akkor miért csak ilye­neket? Hiszen ezzel épp az ellenkezőjét éri el; ürömöt szerez öröm helyett. S önkén­telenül ötlik fel a kérdés: ki­nek kedvezmény ez? -h­ Emléktáblát avattak ,a ház falán (Világos utca 20.), ahol a korán elhunyt jeles költőnk, Nagy László lakott. Hazai Sándor Nyugdíjba mentek a szövő gyáregységből Cseh József, Gyurom Istvánná, Or­bán Endre, Sági Rudolfné, Schranc Imréné, Szabó Sándor­­né, Takács József és Varga Jó­zsefné. A fonodából Mészáros Katalin és Muli Tiborné. A ki­készítőből Cseh Béla és Polgár István. A csomagolóból Marton Miklósné, az általánostól pe­dig Balogh Józsefné és Szili An­tal­né. Valamennyiüknek jó pihenést kívánunk!

Next