Pápai Textilmunkás, 1987 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1987-01-01 / 1. szám

Akik a termelési feltételekért felelősek Az alaptevékenységet folytató üzemeinkről sok szó esik éven át, s annál kevesebb a kiszolgáló társosztályokról. Pedig a zavartalan üzemmenet ér­dekében, cseppet sem közömbös, hogy időben ren­delkezésre áll-e a termelésihez szükséges valamen­­­nyi feltétel. Igencsak lényeges szerep jut ebben az anyagforgalmi osztálynak. Erről beszélgettünk Lök­ Ikös Tibor osztályvezetővel. - Az egyik legnehezebb évet zártuk ezúttal - magyarázza és rögtön indokolja is -, sajnos anya­gilag ugyancsak nagyon érzékenyen érintett ben­nünket a festékhiány. Hónapokon keresztül jöttek a vészjelzések, hogy az NDK, cseh és szovjet partne­rek szállításával gondok lesznek. Legjelentősebb a fekete hiánya volt, ráadásul a sötétebb tónusú ter­mékek keresettsége miatt, nagy mértékben megnö­vekedett abból a felhasználásunk. - Hogyan találtak megoldást? - Gyors intézkedésre volt szükség, végül is tőkés relációból szereztünk be. Ez, mint említettem, je­lentős költségnövekedést jelentett, habár a minő­ségével sokkal elégedettebbek vagyunk. De nem is tehettünk egyebet, mert különben a festő leállt vol­na. - Mi a helyzet most, az induláskor? - Jelenlegi tartalékaink megnyugtatóak, az első negyedévben mindenképpen biztonságos ellátásról tudunk gondoskodni. Véleményem szerint ezzel nem sok vállalat dicsekedhet manapság. Némi készlet­­növekedést ugyan jelent, a termelés zavartalan vi­tele érdekében azonban mással kell ellensúlyoz­nunk. - Ha már a gondoknál tartunk, mi az, ami még zavarokat okozott? - Az SZTE alkatrészellátásában is sok kívánni­valót hagyott maga után a szovjet fél. Igaz, hogy házilag, illetve külső kooperációban jó részüket el tudjuk készíttetni, azonban akad, amit nem. Ilyen a torziós rúd. Rengeteg energiát fektettünk abba, hogy olyan partnert találjunk, amely megfelelő mi­nőségben és időre legyártja részünkre.­­ Alkatrészhiány miatt előfordult-e gépállás, ab­ból adódó termeléskiesés? - Tudomásom szerint nem, azonban azt nem tudtuk elkerülni, hogy költségnövekedést ne okoz­zon. Emellett a mostoha beszerzési körülmények nyil­vánvalóan aránytalanul nehezítik az osztályon dol­gozók munkáját, de fegyelmezett helytállással eddig sikerült megoldanunk. Persze kellő rugalmasság is szükséges, különösen az anyagbeszerzői beosztás­ban, hogy sikerüljön úrrá lenni a naponta jelent­kező új, addig ismeretlen problémákon.­­ Egy másik fontos terület is az osztályhoz tar­tozik, a szállítás. Túl az év végi hajrán, mit mond­hat erről? - Valóban, ezúttal sem sikerült elkerülnünk a szállítási csúcsot. Elismerés illeti a gépkocsivezetők, -kísérők, az udvaron dolgozók, a targoncavezetők, a szerelők helytállását, hiszen végül is, bár nem könnyen, de sikerült a ránk bízott feladatokat­ meg­­oldani. Különösen most, amikor ez utolsó csúcs to­ronymagasan előzte az eddigieket. Emellett a terü­letünkhöz tartozók besegítettek az­­ exportbálázás­ba is, mindent megtettek a kiszállítások teljesíté­séért. - Milyen a kapcsolatunk a MÁV-val, sikerül-e időben ki- és berakodnunk? - Évek óta jól tudjuk tartani a határidőket, mi­nimális fekbért fizetünk a MÁV-n­ak, ezt is csak azért, mert egy időben olyan nagy mennyiségű árut állítanak be az ipari vágányra, amit 6 óra alatt képtelenség kirakni. És jól funkcionál nálunk a készenléti rendszer is. - Mit várnak az új évtől? - Tulajdonképpen ismerve a körülményeket, az­zal nem számolunk, hogy könnyebb lesz, de szeret­nénk, ha egyenletesebb lenne minden vonatkozás­ban, anyagellátás és szállítás tekintetében egy­aránt. Egyébként, véleményem szerint az emberi té­nyező, a rugalmasság, a jó hozzáállás, szintén fon­tos feltétele a sikernek. Ezért ez utóbbira is törek­szünk, és igyekszünk a ránk háruló feladatokat ma­radéktalanul elvégezni. Felvételeinken: Korpics Károly az előgyártás önt­vényeit szortírozza, Vései László a festék­ vegysze­rek kiadását végzi, a pótkocsinál pedig a hidro­­szulfid lerakásában segít a targonca. Többletfelajánlások az évfordulóra Várják a brigádok csatlakozását Az 1987. évi munkaversenyt a nagy októberi szocialista forradalom 70. évfordulója tiszteletére indítjuk. Brigádjaink az ünnepet többletvállalással köszöntik. A fonodai Gagarin kollektí­va 5 tagja a szocialista cím 18-szori elnyerése után ismét megújította vállalását. Tompa Ferencné, a brigád vezetője, a fő hangsúlyt a termelés terü­letén lévő hiányosságokra fek­tette. Tagjaiknak több mint fele szakmunkásvizsgát tett, a többieknek pedig átadják ta­pasztalataikat, a munkához szükséges ismereteket. Tovább­ra is a minőségre fordítanak nagy figyelmet. Sajnos erőfe­szítéseik ellenére van még ja­vítanivaló, hogy megelőzzék a fonalkeveredést és más egyéb kellemetlenséget elkerüljenek. Ketten leszedő csoportban dol­goznak, s nagyon szeretnék a fiatalokat gyorsabb és jobb munkára ösztönözni. A munka­­fegyelem terén is vannak ten­nivalók. Ha ebben sikerül előbbre lépniük, akkor méltó­képpen készülnek az évfor­dulóra. A szövős Balassi Bálint-bri­­gád sok gonddal küszködve tudta teljesíteni elmúlt évi vál­lalását. - Nem szoktam karba font kézzel keseregni - mondja Sá­gi Istvánná brigádvezető. -- Ezért új tervekkel indulok és a brigádunkat is lelkesítem. Na­gyon fontos lenne előre lépni a gazdasági munkánál, mert ez a kiindulópontja minden továbbinak. De legeslegfon­tosabb a minőség javítása, azt szorgalmazzuk. Ehhez nagy se­gítség lenne, ha a világítás ja­vulna, könnyen megoldhatnák, hisz a jelenlegi egy cső mellé a másik kettőt is be kellene csavarni, így a sötét szövetben is meglátnánk az elfűzést. A hulladékot szintén lehetne csökkenteni, ha javulna a bó­­nuszok minősége. Mi mindent megteszünk a jobb és több termelés érdekében, de ehhez közös összefogásra van szük­ség a vállalat minden terüle­tén. A vetülékcsévélő Schönherz Zoltán szocialista brigádja is pótvállalással készül az évfor­dulóra.­­ Nagyon szeretnénk többet tenni — mondja Ihász Lászlóné brigádvezető. — A gazdasági munkában annak ellenére, hogy mindig erőnk és tudásunk javát adva dolgozunk, van még csiszolnivalónk. Ez függ a fel­adatoktól, amelyek állandóan változnak. Nem kis gonddal járt az elmúlt évben a költöz­ködés. A jövőben tovább kí­vánjuk erősíteni az emberi kapcsolatainkat, melyekre kö­zös kirándulások szervezése, betegek és nyugdíjasok láto­gatása nyújt jó alkalmat. Ezen kívül az évfordulóval kapcsola­tos ünnepségeken, kiállításokon a brigád minden esetben kép­viselteti magát. Ha mindezt sikerül megvalósítanunk, akkor elégedettek lehetünk, hiszen a közért is tettünk valamit. Egyházi Józsefné 2 - PAPAI TEXTILMUNKAS - 1987. január Egy 77-szeres véradó Életmentésnél sok esetben nélkülözhetetlen a semmi más­sal nem pótolható vér. A gyógyszergyártás sem tehet meg e fontos alapanyag nél­kül. Vállalatunknál 500 vér­adót tartanak nyilván, akik önként állnak rendelkezésre, ha szükség van rájuk. Németh József szíjgyártó az idősebb nemzedék képviselője, már túl van a 77. véradáson. — 30 évvel ezelőtt a hon­védségnél kapcsolódtam a mozgalomba - mondja. - De inkább később tudatosult ben­nem, hogy ez mennyire fontos a­­ betegek számára. Szeren­csére az egészségi állapotom sohasem gátolt abban, hogy vért adjak, így azután 1951- től, mióta a gyárba beléptem, mindig rendelkezésre álltam. Legutóbb a kórházban kellett vér egy kisgyereknek, fél­­ litert vettek le. A gyereket nem lát­tam, de mást sem, akinek vért adtam, pedig örülnék, ha egy­két emberrel találkoznék, akik­nek, nem túlzás, de lehet, hogy az életét mentettem meg. Jubilálok A közelmúltban vehették át 50 évi munkaviszony után járó jubileumi jutalmukat: Balogh József szervezési osztályvezető és Vámos Ká­roly esztergályos csoport­vezető. 40 után: Hegyi Józsefné lánccsévélő, Hencz József­né szerszámkészítő, Horváth Lászlóné adminisztrátor, Horváth István asztalos, Mórocz Gézáné desszinatú­­rafűző, Pilka Jenő csoport­vezető, Schneller Monat terv­programkészítő, Simon De­zső fonalfestő, Vámos Ká­­rolyné kalkulátor és Vincze Imre csőszerelő. 25 év után: Bálint József­né malőrfűző, Horváth And­­­rás fonalraktáros, Illés Jó­zsef gépkocsivezető, Kauf­mann Lászlóné szövő, Ko­csis Tamásné malőrfüző, Schuszter Ferencné kikészí­tő és Szilágyi József udvari dolgozó. Nyugdíjba mentek novemberben és decemberben a fonodából: Dolgos Lászlóné, Mórocz Imréné, Páré Lajosné és Varga Jánosné — a szövő gyáregységből: Császár Gyu­­láné, Hencz Józsefné, Holbok Lászlóné, Kőrös Jánosné és Polgár István — a meo­ csoma­­golóból: Kovács Ernőné, a kereskedelmi főosztályról Mó­rocz Gézáné, a­ központi mű­helyből: Gátos István, Horváth Lászlóné és Vámos Károly, a kikészítőből: Takács József, az általánosból pedig Schneller Ilona és Vámos Károlyné. Valamennyiüknek jó pihenést kívánunk! Add a neved! Jó pár éve bontakozott édes hazánkban egy moz­galom, az Add a neved! Olyan valami lett volna ez, ha el nem vetél, miszerint a munkás, a brigád, azaz a gyártó bélyegzővel vagy más módon jelöli a kezéből ki­került terméket, ilyképpen is szavatolva annak kifo­gástalan minőségét. Okos kezdeményezés volt ez még akkor is, ha senki­nek nem kellett kitalálni, mivel a kapitalista világban mindig is így volt és van. Mindez a karácsonyi játé­kok szemrevételezésekor ju­tott eszembe. Szembetűnt a magas ár, másrészt a névtelenség. A külföldről behozottnál a gyártó nevét is adta a portékával, a ha­zaiak már ritkábban. Hogy egy példát is em­lítsek, az ötszáztíz forintos babaruha-varrógépen (rend­kívül ügyes, ötletes és mun­kaigényes szerkezet) látom a PIKO SPIELWAENT-t, de a hatszáztizen­két forintért kínált és szemlátomást elég­gé értéktelen anyagból összedobott biliárdasztalkan egyetlen betű sem utal a gyártóra. Ám a műanyagból préselt golyók attól még gömbö­lyűek lehetnének, gondol­hatja az ember. Mert ezek csak olyanformák! És hogy nem egészen arra gurulnak, amerre lökik, pöccentik őket, az még hagyján, de a lyukból sem gurulnak ki, amíg fel nem emelik az asztalka távolabbi végét! Pehelysúlyúak! Reszelővel valamicskét javíthat rajtuk az ember, de amilyennek lenniük kel­lene, vagyis gömbölyűre aligha csiszolhatok. Egyéb­ként is, miért a vevő dol­ga ez? Másrészt, kit „tisz­telhetnek” e művelet köz­ben? — orv — ________________________y A TMTE évzáró ülése Rendkívül nagy jelentősége van napjainkban a megfelelő műszaki felkészültségnek, hogy megismerjük a legújabb ered­ményeket, az élenjáró techno­lógiákat. Ezt hangsúlyozta a TMTE helyi csoportjának 1986. évi tevékenységéről való­­ be­számolójában Barabás Árpád, az egyesület titkára. Ezért is jelentett sokat, hogy a tudo­mányos egyesület előadásain, rendezvényein, valamint a fo­lyóiraton, szakirodalmon ke­resztül folyamatosan, napraké­szen tartották szakembereink felkészültségüket. A rendezvények témája a textilipar fejlődésének általá­nos helyzete, de zömében sa­ját belső problémáinkkal fog­lalkoztak. Eredményeket is jobbára e területeken sikerült felmutatnunk. Az elmúlt évben a TMTE 34 rendezvényén 753- an vettek rész­t. És egy esetben külföldi tapasztalatcserére is eljutottak tőlünk ketten. De más vállalatok előadásain szin­tén képviseltettük magunkat. Megélénkült az utóbi években a MTESZ Veszprém megyei szervezetének tevékenysége is, melynek munkájába ugyancsak bekapcsolódunk. Örvendetes, hogy a vállala­tunknál működő egyesületben lényeges változás nem követ­kezett be az összlétszám csök­kenése ellenére sem, összesen 97 tagunk van. Szakosztálya­ink önállóan tervezik, illetve végzik szervezeti tevékenységü­ket. A fonodaiak különösen ki­emelt teendők végrehajtásában működtek közre, hisz folyt ná­luk a rekonstrukció. Növelte a felelősségüket, a fejlesztés idő­ben történő sikeres megvalósí­tása, ami az egész vállalat tel­­jesítőképességét befolyásolta. A szövődében, az előzőekhez hasonlóan a gyáregységnél történt beruházások, kísérletek, műszaki fejlesztések eredmé­nyeinek ,és tapasztalatainak széles körű ismertetésére fordí­tottak nagy hangsúlyt, valamint felhívták a figyelmet a nálunk is alkalmazható új, korszerű megoldásokra. A kikészítő szakcsoport elő­adásaira, illetve megbeszélé­seire meghívta az egyesületen kívüli művezetőket, csoportve­zetőket is. Sőt, a gyáregység­gel kapcsolatban álló más szakembereket úgyszintén. En­nek köszönhető, hogy munká­juk színvonalát sikerült javíta­niuk, de kívánatos volna a jö­vőben taglétszámuk növelése. Az ipargazdasági csoport álta­lában mások rendezvényeihez csatlakozott. Részt vettek töb­bek között a városban tartott közgazdasági előadáson és szombathelyi üzemlátogatáson. Kedvező volna arra töreked­niük, hogy saját rendezvényei­ket is tegyék tartalmasabbá. Korábban bírálat érte a gé­pész szakosztályt, aminek sze­rencsére foganata lett, hiszen ezúttal mind a létszám, mind a végzett munka színvonalának javulásáról adhattak számot. Kiemelten kezelték az új be­ruházások mielőbbi megvaló­sítását, műszaki újdonságok alkalmazását, valamint a vesz­teségfeltáró vizsgálatok és in­tézkedések révén, az energiá­val való fokozott takarékossá­got. E csoportra hárul napja­ink legfontosabb feladatai kö­zül éppen az energiatakaré­kosság, a környezetszennyezés, a zajártalma, a szennyvízelve­zetés, és más fontos témák megoldása. Külön szólt a titkár az FMKT tevékenységéről, hiszen a mű­szaki és közgazdasági terüle­teken dolgozó fiatalokat tömö­rítő szervezet működése igen jelentős. Megállapítható, hogy szakmai kapcsolataikat tovább­fejlesztették, a KISZ-bizottság munkabizottságaként szervező, irányító, tanácsadó teendőket látnak el. A­­ műszaki klub ke­retében színes, gazdag progra­mokat valósítottak meg. Ren­deztek vetélkedőket, jártak ta­pasztalatcsere látogatáson, részt vettek az országos pa­mutfonóipari versenyen. S nagy szerepük van abban, hogy a vállalatnál folyó rekonstrukció során üzembe állított új be­rendezésekkel megismertessék a fiatal szakembereket. Az elhangzottakkal kapcso­latban többen mondtak véle­ményt, illetve kiegészítették azt saját szakosztályuk gond­jairól, terveiről szólva, összes­ségében kicsendült, hogy hasz­nosnak ta­rtják a TMTE kere­tében folytatott tevékenységet, s nagyon fontosnak ahhoz, hogy a műszakiak szinten tart­sák, sőt bővítsék ismereteiket.

Next