Pápai Textilmunkás, 1988 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1988-01-01 / 1. szám

A közelmúltban már hírül adtuk, hogy régi szövőgépeink egy része a nemesszalóki­­ termelőszövetkezetnél hasznosul. Keze­lőik közül ezúttal Élő Istvánné és Dorner Jánosné szövő látható felvételünkön. Jelentés a várható eredményekől és feladatokról Az üzemi párt-végrehajtó bi­zottság, valamint az szb év végi együttes ülésére Pingi­­tzer József, vállalatunk vezér­­igazgatója készített jelentést az 1987. évi célkitűzések vár­ható teljesítéséről, illetve az 1988-ban esedékes feladatok­ról. A VII. ötéves terv első két esztendejében - a könnyűipari programmal összhangban -a termelés mennyiségi növelését tűzte feladatul vállalatunk. Ennek megfelelően, 1987-ben mindhárom gyáregységünk szá­mára ez volt az irányadó, s ugyancsak növekedés tükrö­ződik értékesítési tervünkben is. Ez utóbbi összhangban van az importalapanyag-beszerzési lehetőségekkel, különböző hi­telszerződésekben vállalt köte­lezettségekkel, másrészt a kon­vertibilis exportot növelő meg­állapodással. A november 30-ig elért tel­jesítmények alapján már meg­ítélhető, hogy a kitűzött célo­kat megvalósítjuk, ezáltal a tervezett eredményt is. A fo­nodában mintegy 5,5 száza­lékos túlteljesítés várható, így a termeléshez szükséges folya­matos ellátás mellett lehető­ség nyílt az eladásra tervezett­nél több fonal értékesítésére. A gyáregység jól felkészült, és megfelelő szervezéssel oldotta meg a rotor technológia beve­zetését, illetve alkalmazását, emellett jelentősen javult a fonalminőség is. Mindezek alapján eredménnyel valósítot­ták meg a rekonstrukciót. A szövődő év elejétől lét­számgondokkal küszködött. Vál­lalatunk igyekezett minden le­hetőséget megragadni, hogy a készáru-értékesítéshez szüksé­ges nyersszövet rendelkezésre álljon. Néhány százalékkal si­került növelni a gazdasági munkaközösségekhez kihelye­zett gépeken a termelést, emellett a második félévtől a Magyar Selyemipari Vállalat szentgotthárdi gyárában bőr­szövést végeztetünk. A vem­ek aktivitására ugyancsak igényt tartottunk. Mindezek el­lenére sem alakult a nyers­áru minősége a tervezett szin­ten. A szövődés kiesés pótlá­sára nyersszövetet vásároltunk, amelyet kikészítve, feldolgoz­va értékesítettünk mindhárom relációban. A kikészítőben leginkább festékellátási gondok jelent­keztek, különösképpen a cseh­szlovák és szovjet partnerek részéről, emiatt tőkés reláció­ból szereztünk be színezéket. A belföldi ellátásban pedig szállítási ütemtelenségek za­vartak. A kikészítőben eseten­ként csak túlórával, hétvégi műszakok szervezésével lehe­tett megoldani a feladatokat. Végül is, gyáregységeink munkájának eredményekép­pen, készáru-értékesítési és ár­bevételi tervünk túlteljesítésére minden remény megvan. Főleg a tőkés piacon várható jelen­tősebb túlteljesítés, szocialista rendelések esetében is több mint 10 százalékos. Azonban az ide juttatott árualaptöbb­let nagy része hiányzik a bel­földi értékesítésből, ez utób­bi várhatóan csak 80 száza­lék körül alakul. A fentiekből következően, tőkés exportár­­bevételünk szintén kedvező. A tervteljesítés mutatói tet­ték lehetővé, hogy a kiemel­kedő munkát végzőket meg­felelő anyagi juttatásban ré­szesítse a vállalat vezetősé­ge. Az igénybe vehető bér­preferencia biztosítja, hogy a központi szabályozásban elő­írt 4 százalékon felül, továb­bi 4-5 százalékos keresetnö­vekedéssel számolhatunk. Erre rendkívül nagy szükség van vállalatunknál, akár a létszám­megtartó képesség érdekében is, hiszen még így sem érjük el azt a szintet, ami a három műszakos munkát vonzóvá tenné. 1988-ban a vállalati gaz­dálkodás szabályozásában je­lentős változások lesznek. Ezeknek hatását a jelentés ké­szítésekor még egyértelműen nem lehetett figyelembe ven­ni, de már készültek számítá­sok a gazdaságpolitikai terv főbb pontjainak meghatáro­zására. Eszerint készterméke­ink termelői árának némi csökkentésével kell számol­nunk, amelynek hatásaként belföldi árbevételünk is keve­sebb lesz. A személyi jövede­lemadó terheinek átvállalása a bérköltségeket 13 millió fo­rinttal növeli. S ez utóbbihoz kapcsolódik közel 5 millió fo­rinttal több társadalombiztosí­tási járulék is. Importalap­anyag-beszerzési lehetőségeink behatároltak, de a szükséges mennyiség érdekében jelentő­sen növelnünk kell tőkés ex­portértékesítésünket. Nem is­meretes még a rubel árfolyam­­szorzó, s a szocialista- és a tőkésexport-támogatás minden feltétele sem. Vállalatunk vezetősége a fenti szempontok figyelembe­vételével határozta meg főbb megoldásra váró feladatain­kat. A fonodától 2,5 százalék­kal vár többet, mint 1987-ben. Ehhez az első negyedévtől újabb BD fonógépek állnak rendelkezésükre. Új követel­mény a közel 140 tonna kö­tőfonal exportra történő érté­kesítése. Emellett fontos fel­adatuk kialakítani a finom papírn gyártásához szükséges technológiát, keverékösszeté­telt, mégpedig elsődlegesen a termelékenység fokozásával, hiszen nagyobb létszám nem áll rendelkezésükre. Fontos tartaniuk a minőségi mutatók­ban elért színvonalat is. A szövődétől viszont mint­egy 4,5 százalékkal várnak ke­vesebbet az 1987-es szintnél, mivel a tervkészítéskor lét­számhiánnyal számoltak. Kü­lönböző célravezető megoldá­sokat továbbra is keresnek, hisz a szövődének fel kell ké­szülnie a jelenleginél fino­mabb termékek gyártására, a szabadidő-ruházati cikkek ter­melésének bővítésére, ráadá­sul gyártmányaink minőségé­nek javítására. A kikészítő az új évben az előzővel azonos nagyságrendű feladatot kap. A festék-, illet­ve vegyszerbeszerzéseket na­gyobb körültekintéssel úgy szükséges megoldaniuk, hogy a lehető legkevesebb fennaka­dás adódjon. Kiemelt felada­tuk továbbra is a minőség javítása, a fonalfestési és ki­készítési hibák megszüntetése, illetve csökkentése. Jövedelmezőségünk érdeké­ben, minden adódó lehetősé­get megragadunk, így az 1987. évinél nagyobb arányban ter­vezünk fonalértékesítést, sőt, egy részét tőkés exportra. Tárgyalásokat folytattunk több feldolgozóval, szorosabb ko­operációs kapcsolat kialakítá­sára, amelynek keretében kö­zös érdekeltséggel értékesí­tünk konfekcionált termékeket tőkés piacokon. Bár gazdálkodásunk mérleg szerinti eredményének megha­tározása pontosan még nem volt lehetséges a jelentés ké­szítésekor, az előzetes számí­tások szerint vállalatunk 41 millió forint nyereséget, a Hungarotex-Papatex betéti társulás pedig 2 milliót lesz képes realizálni, a nehezebb gazdasági környezetben. A témához szólók azt hang­súlyozták, hogy a jövőben legfontosabb a minőségi szem­lélet előtérbe helyezése, a jö­vedelmezőbb cikkek gyártása, a vevők mind teljesebb kielé­gítése. Nem mondhatunk le a megfelelő műszaki háttérről, de nem minden az új gép; a tudomány szellemi erővé válá­sa, a tartalékok felszínre ho­zása legalább olyan fontos. Németh Károlyné szb-titkár az 1988-as teendők megvaló­sítására vonatkozó szakszerve­zeti állásfoglalást ismertette a jelenlévőkkel. Kovács István pb-titkár pedig a testület po­litikai feladatait fogalmazta meg. ♦ 11T I­s Búcsú Bakody Lászlótól Mindig fájdalmas, ha valaki alkotó élete teljében, 54 évesen, tragikus hirtelenséggel távozik közülünk. Bakody László majdnem 40 évig dolgozott vállalatunknál. Leg­hosszabb ideig, éppen 3 évtizeden át, a szövő gyár­egységhez tartozott. Végigjárta a ranglétrát, volt szövő, segédművezető, művezető, majd technikus. Az utolsó 8 évben az üzembiztonsági osztályon tevékenykedett, ren­dészeti előadóként. Folyamatosan képezte magát, elvégezte a textiltech­nikumot, később a munkaköréhez kapcsolódó tanfolyamo­kat, valamint a marxista-leninista esti egyetemet. Elkötelezett ember volt, 1964-től tagja a pártnak, több­féle tisztséget, megbízatást látott el. Fiatal korában kul­­túrmunkás, sportoló, majd aktívan bekapcsolódott külön­böző közéleti tevékenységekbe, KISZ-munkába, később alapszervi titkár, propagandista, brigádvezető. Legutóbb az általános pártalapszervezet információs csoportjának volt tagja, a szakszervezetnél pedig főbizalmi. Jó munkája elismeréseként megkapta a Szakma Kiváló Dolgozója, valamint a Könnyűipar Kiváló Dolgozója kitün­tetést. A rábízott feladatokat mindig lelkiismeretesen, nagy szorgalommal végezte. Tudását állandóan bővítet­te, munkatársaival, beosztottaival a legjobb kapcsolatot alakította ki, szerették, becsülték. Emlékét megőrzi a textiles kollektíva. A volt dalosok találkozója Régi, de annál szebb emlékeket elevenítettek fel azon a ta­lálkozón művelődési házunkban, amelyen a Pápai Textilgyár ve­gyeskarának mintegy félszáz tag­ja gyűlt egybe. A kórus meg­szűnt ugyan vagy két évtizede — bár inkább a szükséges alá fogyatkozott a létszám —, de a sok közös élmény, a dalolás okozta örömök ápolására igény van. Ezért kezdeményezték a ta­vaszi összejövetelt, mely annyira jól sikerült, hogy azzal bú­csúztak: év végéig megismétlik. A szervezés dandárját Boldizsár Mária, Asbóth Ilona és Horváth Miklós vállalta, a szakszervezet pedig terített asztalról gondoskodott. Az egykori tagok többsége ma már nyugdíjas, nagyon örültek az invitálásnak. Eljött többek között Udvarnoki Zoltánná, Szalai Erzsike néni, Dudás Istvánné, Bernscherer Jenőné, Mayer G­ábor­­né, Rakolczai Lajosné, Szabó Sándor és felesége, Farkas Béla, Balogh József, Jákli Tibor, Juranics Sándor, Kiss Sándor, Hoff­mann Józsefné, Farkas József. Még olyanok is visszatértek, akik azóta már vidéken élnek. Természetesen meghívták Khell Zol­tánt, a valamikori karnagyukat is. A híres vegyeskar sok dicsőséget szerzett a textilgyárnak a legnehezebb időszakban, és legalább annyi kellemes órát, ma­radandó élményt a tagoknak. Hisz több esetben a család ap­­­­raja-nagyja együtt járt a próbákra. A rendszeres szereplésekkel emelték a vállalati ünnepségek színvonalát. Részt vettek orszá­gos rendezvényeken,, még a Kab-hegyi adó építőinek is adtak műsort. Bejárták az országot, Debrecenbe, Pécsre, majd a szombatihelyi Sportpalotába is elvitték hírünket. Évről évre meg­hívást kaptak Balatonfüredre, ahonnan arany minősítéssel tért haza kórusunk. A jó hangulatról tangóharmonikás gondoskodott, most is szépen szólt a nóta. A régi kottákat már nem könnyű megta­lálni, a csinos egyenruhák is feledésbe merültek - de az okle­velek tanúsítják, s a dalosok őrzik a régi, szép emlékeket. Felvételeinken, fent, a füredi dalostalálkozón résztvevők, az 1960-as évek elején­­ lent, a tavaly tartott összejövetelen meg­jelentek egy csoportja látható. 2 - PÁPAI TEXTILMUNKÁS - 1988. január Rendhagyó interjú a városi tanács elnökével A városi tanács folyosóján művészi fotók, pápai képek. Gyönyörű település ez, lakói mégis inkább azért apellál­nak, ami nincs, de kellene - ezt már dr. Németh Zoltán tanácselnöknek mondom a szobájában, akivel a város mindennapi valóságairól be­szélgetünk. — Azt nem értem — ráncol­ja homlokát —, miért vagyunk hajlamosak arra, hogy elmen­jünk a tények mellett? Miért csak a negatív dolgokat ves­­­szük észre? Hisz minden egy­szerre nem lehet. És nem tart­hatjuk szem előtt egyes cso­portok érdekeit, az egész hely­ség fejlődéséért, létéért fele­lősek vagyunk. — S ez a fejlődés találko­zik a polgárok igényeivel? — Nem egyszerű erre vála­szolni, mert az igényt mindig csak a rendelkezésünkre álló pénz arányáb­an tudjuk kielé­gíteni. Abból pedig nagyon kevés van. Röviden: intézmé­nyeink fenntartására, az utak­ra, a műemléki belváros re­konstrukciójára, a beruházá­sokra éppen, hogy futja. — Az új adórendszer segít­het? — Ne is folytassa, ami a személyi jövedelemadóból esetleg a tanácsnak jut, az arra lesz elég, hogy az egyéb támogatások hiányát pótolja. — Mit mondhat az új ren­del­őintézetről? — A TEHO-t fenntartjuk, csak így sikerülhet terveink­nek megfelelően, 1990-re meg­valósítani. 1989-re pedig el­készül a Fő utca 11—13. szám alatti csemegáruház, az eme­leten lakások lesznek. 1988- ban befejeződik a Killián la­kótelepen a tan-ABC építése. Tervezzük továbbá a szociális otthon rekonstrukcióját is, va­lamint 1989-re 40-60 lakás építését. — Lesz tanítóképző főiskola? — Nem, csak a konzultációs tagozat, amely már működik a városban. — Cigánykérdés. — Azt írta az előre leadott kérdéseiben, hogy egyesek úgy hiszik, a nagyüzemek kommu­nista műszakjainak pénzéből támogatjuk a cigányszövetsé­get. Badarság. Elfogadtuk, hogy a megyei cigányszövet­ség itt alakuljon, mert úgy gondoltuk, hogy partnereink lehetnek a cigányság gondjai­nak megoldásában. De Pápán sem laknak többen, mint Veszprémben, Devecserben vagy Tapolcán. — Mégis az a hír járja, hogy a betelepítés szándékos. — Én is hallottam, nevetsé­ges. Szándékosságról szó sem lehet. Nézze, minden állam­polgárnak szabad költözködé­­si joga van, ha lakást vesz, adni viszont nekik sem tu­dunk. — Az utak állapotáról, a közlekedés helyi gondjairól is eshetne szó. — Valóban, a város közútjai elég siralmas állapotban van­nak. A változtatás elsősorban pénzkérdés. Sokszor azonban még a karbantartásra sem fut­ja, nem beszélve a felújítások­ról, vagy új utakról. Problé­mát okoz egyes katonai ala­kulatok vonulása, nehéz jár­művekkel való közlekedése. Ennek megoldása folyamatban van. Lényege, ihogy a szovjet alakulatok ezentúl kikerülik a várost, persze, egyelőre csak egyeztetés szintjén van a do­log, döntés még nem történt.­­ A tanácselnök véleménye szerint, i­a ma pápai polgár­nak lenni? — Remélem igen — mondja némi szünet után.­­ Az itt élők nagyon szeretik városu­kat. Tudnak örülni az eredmé­­nyeknek, néha mégis úgy tű­nik, a meglévőt nem becsüli mindenki. Elsősorban a rongá­lásra és a szemetelésre gon­dolok. Bár akadnak jó példák is, amelyek egy tanácsi veze­tőnek hajtóerőt adnak. — Miilyen téren szeretne vál­tozást az új esztendőben? — Az emberek informáltsá­gát illetően a város helyzeté­ről, gondjairól. Elképesztő, hogy néha mi mindent hallani egyes jelenségekről. Különösen elgondolkodtat, hogy egyesek félreértésből, esetleg jóhisze­mű tájékozatlanságból, de az sem kizárt, hogy szándékos zavarkeltésből állítanak bizo­nyos dolgokat. Mi mindig ké­szek vagyunk bármiféle infor­máció adására, mert semmi titkolnivalónk nincs.­­ Ezúttal is ez történt, kö­szönöm a tájékoztatást. Németh Sándor

Next