Pápai Textilmunkás, 1988 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1988-01-01 / 1. szám
A közelmúltban már hírül adtuk, hogy régi szövőgépeink egy része a nemesszalóki termelőszövetkezetnél hasznosul. Kezelőik közül ezúttal Élő Istvánné és Dorner Jánosné szövő látható felvételünkön. Jelentés a várható eredményekől és feladatokról Az üzemi párt-végrehajtó bizottság, valamint az szb év végi együttes ülésére Pingitzer József, vállalatunk vezérigazgatója készített jelentést az 1987. évi célkitűzések várható teljesítéséről, illetve az 1988-ban esedékes feladatokról. A VII. ötéves terv első két esztendejében - a könnyűipari programmal összhangban -a termelés mennyiségi növelését tűzte feladatul vállalatunk. Ennek megfelelően, 1987-ben mindhárom gyáregységünk számára ez volt az irányadó, s ugyancsak növekedés tükröződik értékesítési tervünkben is. Ez utóbbi összhangban van az importalapanyag-beszerzési lehetőségekkel, különböző hitelszerződésekben vállalt kötelezettségekkel, másrészt a konvertibilis exportot növelő megállapodással. A november 30-ig elért teljesítmények alapján már megítélhető, hogy a kitűzött célokat megvalósítjuk, ezáltal a tervezett eredményt is. A fonodában mintegy 5,5 százalékos túlteljesítés várható, így a termeléshez szükséges folyamatos ellátás mellett lehetőség nyílt az eladásra tervezettnél több fonal értékesítésére. A gyáregység jól felkészült, és megfelelő szervezéssel oldotta meg a rotor technológia bevezetését, illetve alkalmazását, emellett jelentősen javult a fonalminőség is. Mindezek alapján eredménnyel valósították meg a rekonstrukciót. A szövődő év elejétől létszámgondokkal küszködött. Vállalatunk igyekezett minden lehetőséget megragadni, hogy a készáru-értékesítéshez szükséges nyersszövet rendelkezésre álljon. Néhány százalékkal sikerült növelni a gazdasági munkaközösségekhez kihelyezett gépeken a termelést, emellett a második félévtől a Magyar Selyemipari Vállalat szentgotthárdi gyárában bőrszövést végeztetünk. A vemek aktivitására ugyancsak igényt tartottunk. Mindezek ellenére sem alakult a nyersáru minősége a tervezett szinten. A szövődés kiesés pótlására nyersszövetet vásároltunk, amelyet kikészítve, feldolgozva értékesítettünk mindhárom relációban. A kikészítőben leginkább festékellátási gondok jelentkeztek, különösképpen a csehszlovák és szovjet partnerek részéről, emiatt tőkés relációból szereztünk be színezéket. A belföldi ellátásban pedig szállítási ütemtelenségek zavartak. A kikészítőben esetenként csak túlórával, hétvégi műszakok szervezésével lehetett megoldani a feladatokat. Végül is, gyáregységeink munkájának eredményeképpen, készáru-értékesítési és árbevételi tervünk túlteljesítésére minden remény megvan. Főleg a tőkés piacon várható jelentősebb túlteljesítés, szocialista rendelések esetében is több mint 10 százalékos. Azonban az ide juttatott árualaptöbblet nagy része hiányzik a belföldi értékesítésből, ez utóbbi várhatóan csak 80 százalék körül alakul. A fentiekből következően, tőkés exportárbevételünk szintén kedvező. A tervteljesítés mutatói tették lehetővé, hogy a kiemelkedő munkát végzőket megfelelő anyagi juttatásban részesítse a vállalat vezetősége. Az igénybe vehető bérpreferencia biztosítja, hogy a központi szabályozásban előírt 4 százalékon felül, további 4-5 százalékos keresetnövekedéssel számolhatunk. Erre rendkívül nagy szükség van vállalatunknál, akár a létszámmegtartó képesség érdekében is, hiszen még így sem érjük el azt a szintet, ami a három műszakos munkát vonzóvá tenné. 1988-ban a vállalati gazdálkodás szabályozásában jelentős változások lesznek. Ezeknek hatását a jelentés készítésekor még egyértelműen nem lehetett figyelembe venni, de már készültek számítások a gazdaságpolitikai terv főbb pontjainak meghatározására. Eszerint késztermékeink termelői árának némi csökkentésével kell számolnunk, amelynek hatásaként belföldi árbevételünk is kevesebb lesz. A személyi jövedelemadó terheinek átvállalása a bérköltségeket 13 millió forinttal növeli. S ez utóbbihoz kapcsolódik közel 5 millió forinttal több társadalombiztosítási járulék is. Importalapanyag-beszerzési lehetőségeink behatároltak, de a szükséges mennyiség érdekében jelentősen növelnünk kell tőkés exportértékesítésünket. Nem ismeretes még a rubel árfolyamszorzó, s a szocialista- és a tőkésexport-támogatás minden feltétele sem. Vállalatunk vezetősége a fenti szempontok figyelembevételével határozta meg főbb megoldásra váró feladatainkat. A fonodától 2,5 százalékkal vár többet, mint 1987-ben. Ehhez az első negyedévtől újabb BD fonógépek állnak rendelkezésükre. Új követelmény a közel 140 tonna kötőfonal exportra történő értékesítése. Emellett fontos feladatuk kialakítani a finom papírn gyártásához szükséges technológiát, keverékösszetételt, mégpedig elsődlegesen a termelékenység fokozásával, hiszen nagyobb létszám nem áll rendelkezésükre. Fontos tartaniuk a minőségi mutatókban elért színvonalat is. A szövődétől viszont mintegy 4,5 százalékkal várnak kevesebbet az 1987-es szintnél, mivel a tervkészítéskor létszámhiánnyal számoltak. Különböző célravezető megoldásokat továbbra is keresnek, hisz a szövődének fel kell készülnie a jelenleginél finomabb termékek gyártására, a szabadidő-ruházati cikkek termelésének bővítésére, ráadásul gyártmányaink minőségének javítására. A kikészítő az új évben az előzővel azonos nagyságrendű feladatot kap. A festék-, illetve vegyszerbeszerzéseket nagyobb körültekintéssel úgy szükséges megoldaniuk, hogy a lehető legkevesebb fennakadás adódjon. Kiemelt feladatuk továbbra is a minőség javítása, a fonalfestési és kikészítési hibák megszüntetése, illetve csökkentése. Jövedelmezőségünk érdekében, minden adódó lehetőséget megragadunk, így az 1987. évinél nagyobb arányban tervezünk fonalértékesítést, sőt, egy részét tőkés exportra. Tárgyalásokat folytattunk több feldolgozóval, szorosabb kooperációs kapcsolat kialakítására, amelynek keretében közös érdekeltséggel értékesítünk konfekcionált termékeket tőkés piacokon. Bár gazdálkodásunk mérleg szerinti eredményének meghatározása pontosan még nem volt lehetséges a jelentés készítésekor, az előzetes számítások szerint vállalatunk 41 millió forint nyereséget, a Hungarotex-Papatex betéti társulás pedig 2 milliót lesz képes realizálni, a nehezebb gazdasági környezetben. A témához szólók azt hangsúlyozták, hogy a jövőben legfontosabb a minőségi szemlélet előtérbe helyezése, a jövedelmezőbb cikkek gyártása, a vevők mind teljesebb kielégítése. Nem mondhatunk le a megfelelő műszaki háttérről, de nem minden az új gép; a tudomány szellemi erővé válása, a tartalékok felszínre hozása legalább olyan fontos. Németh Károlyné szb-titkár az 1988-as teendők megvalósítására vonatkozó szakszervezeti állásfoglalást ismertette a jelenlévőkkel. Kovács István pb-titkár pedig a testület politikai feladatait fogalmazta meg. ♦ 11T Is Búcsú Bakody Lászlótól Mindig fájdalmas, ha valaki alkotó élete teljében, 54 évesen, tragikus hirtelenséggel távozik közülünk. Bakody László majdnem 40 évig dolgozott vállalatunknál. Leghosszabb ideig, éppen 3 évtizeden át, a szövő gyáregységhez tartozott. Végigjárta a ranglétrát, volt szövő, segédművezető, művezető, majd technikus. Az utolsó 8 évben az üzembiztonsági osztályon tevékenykedett, rendészeti előadóként. Folyamatosan képezte magát, elvégezte a textiltechnikumot, később a munkaköréhez kapcsolódó tanfolyamokat, valamint a marxista-leninista esti egyetemet. Elkötelezett ember volt, 1964-től tagja a pártnak, többféle tisztséget, megbízatást látott el. Fiatal korában kultúrmunkás, sportoló, majd aktívan bekapcsolódott különböző közéleti tevékenységekbe, KISZ-munkába, később alapszervi titkár, propagandista, brigádvezető. Legutóbb az általános pártalapszervezet információs csoportjának volt tagja, a szakszervezetnél pedig főbizalmi. Jó munkája elismeréseként megkapta a Szakma Kiváló Dolgozója, valamint a Könnyűipar Kiváló Dolgozója kitüntetést. A rábízott feladatokat mindig lelkiismeretesen, nagy szorgalommal végezte. Tudását állandóan bővítette, munkatársaival, beosztottaival a legjobb kapcsolatot alakította ki, szerették, becsülték. Emlékét megőrzi a textiles kollektíva. A volt dalosok találkozója Régi, de annál szebb emlékeket elevenítettek fel azon a találkozón művelődési házunkban, amelyen a Pápai Textilgyár vegyeskarának mintegy félszáz tagja gyűlt egybe. A kórus megszűnt ugyan vagy két évtizede — bár inkább a szükséges alá fogyatkozott a létszám —, de a sok közös élmény, a dalolás okozta örömök ápolására igény van. Ezért kezdeményezték a tavaszi összejövetelt, mely annyira jól sikerült, hogy azzal búcsúztak: év végéig megismétlik. A szervezés dandárját Boldizsár Mária, Asbóth Ilona és Horváth Miklós vállalta, a szakszervezet pedig terített asztalról gondoskodott. Az egykori tagok többsége ma már nyugdíjas, nagyon örültek az invitálásnak. Eljött többek között Udvarnoki Zoltánná, Szalai Erzsike néni, Dudás Istvánné, Bernscherer Jenőné, Mayer Gáborné, Rakolczai Lajosné, Szabó Sándor és felesége, Farkas Béla, Balogh József, Jákli Tibor, Juranics Sándor, Kiss Sándor, Hoffmann Józsefné, Farkas József. Még olyanok is visszatértek, akik azóta már vidéken élnek. Természetesen meghívták Khell Zoltánt, a valamikori karnagyukat is. A híres vegyeskar sok dicsőséget szerzett a textilgyárnak a legnehezebb időszakban, és legalább annyi kellemes órát, maradandó élményt a tagoknak. Hisz több esetben a család apraja-nagyja együtt járt a próbákra. A rendszeres szereplésekkel emelték a vállalati ünnepségek színvonalát. Részt vettek országos rendezvényeken,, még a Kab-hegyi adó építőinek is adtak műsort. Bejárták az országot, Debrecenbe, Pécsre, majd a szombatihelyi Sportpalotába is elvitték hírünket. Évről évre meghívást kaptak Balatonfüredre, ahonnan arany minősítéssel tért haza kórusunk. A jó hangulatról tangóharmonikás gondoskodott, most is szépen szólt a nóta. A régi kottákat már nem könnyű megtalálni, a csinos egyenruhák is feledésbe merültek - de az oklevelek tanúsítják, s a dalosok őrzik a régi, szép emlékeket. Felvételeinken, fent, a füredi dalostalálkozón résztvevők, az 1960-as évek elején lent, a tavaly tartott összejövetelen megjelentek egy csoportja látható. 2 - PÁPAI TEXTILMUNKÁS - 1988. január Rendhagyó interjú a városi tanács elnökével A városi tanács folyosóján művészi fotók, pápai képek. Gyönyörű település ez, lakói mégis inkább azért apellálnak, ami nincs, de kellene - ezt már dr. Németh Zoltán tanácselnöknek mondom a szobájában, akivel a város mindennapi valóságairól beszélgetünk. — Azt nem értem — ráncolja homlokát —, miért vagyunk hajlamosak arra, hogy elmenjünk a tények mellett? Miért csak a negatív dolgokat vesszük észre? Hisz minden egyszerre nem lehet. És nem tarthatjuk szem előtt egyes csoportok érdekeit, az egész helység fejlődéséért, létéért felelősek vagyunk. — S ez a fejlődés találkozik a polgárok igényeivel? — Nem egyszerű erre válaszolni, mert az igényt mindig csak a rendelkezésünkre álló pénz arányában tudjuk kielégíteni. Abból pedig nagyon kevés van. Röviden: intézményeink fenntartására, az utakra, a műemléki belváros rekonstrukciójára, a beruházásokra éppen, hogy futja. — Az új adórendszer segíthet? — Ne is folytassa, ami a személyi jövedelemadóból esetleg a tanácsnak jut, az arra lesz elég, hogy az egyéb támogatások hiányát pótolja. — Mit mondhat az új rendelőintézetről? — A TEHO-t fenntartjuk, csak így sikerülhet terveinknek megfelelően, 1990-re megvalósítani. 1989-re pedig elkészül a Fő utca 11—13. szám alatti csemegáruház, az emeleten lakások lesznek. 1988- ban befejeződik a Killián lakótelepen a tan-ABC építése. Tervezzük továbbá a szociális otthon rekonstrukcióját is, valamint 1989-re 40-60 lakás építését. — Lesz tanítóképző főiskola? — Nem, csak a konzultációs tagozat, amely már működik a városban. — Cigánykérdés. — Azt írta az előre leadott kérdéseiben, hogy egyesek úgy hiszik, a nagyüzemek kommunista műszakjainak pénzéből támogatjuk a cigányszövetséget. Badarság. Elfogadtuk, hogy a megyei cigányszövetség itt alakuljon, mert úgy gondoltuk, hogy partnereink lehetnek a cigányság gondjainak megoldásában. De Pápán sem laknak többen, mint Veszprémben, Devecserben vagy Tapolcán. — Mégis az a hír járja, hogy a betelepítés szándékos. — Én is hallottam, nevetséges. Szándékosságról szó sem lehet. Nézze, minden állampolgárnak szabad költözködési joga van, ha lakást vesz, adni viszont nekik sem tudunk. — Az utak állapotáról, a közlekedés helyi gondjairól is eshetne szó. — Valóban, a város közútjai elég siralmas állapotban vannak. A változtatás elsősorban pénzkérdés. Sokszor azonban még a karbantartásra sem futja, nem beszélve a felújításokról, vagy új utakról. Problémát okoz egyes katonai alakulatok vonulása, nehéz járművekkel való közlekedése. Ennek megoldása folyamatban van. Lényege, ihogy a szovjet alakulatok ezentúl kikerülik a várost, persze, egyelőre csak egyeztetés szintjén van a dolog, döntés még nem történt. A tanácselnök véleménye szerint, ia ma pápai polgárnak lenni? — Remélem igen — mondja némi szünet után. Az itt élők nagyon szeretik városukat. Tudnak örülni az eredményeknek, néha mégis úgy tűnik, a meglévőt nem becsüli mindenki. Elsősorban a rongálásra és a szemetelésre gondolok. Bár akadnak jó példák is, amelyek egy tanácsi vezetőnek hajtóerőt adnak. — Miilyen téren szeretne változást az új esztendőben? — Az emberek informáltságát illetően a város helyzetéről, gondjairól. Elképesztő, hogy néha mi mindent hallani egyes jelenségekről. Különösen elgondolkodtat, hogy egyesek félreértésből, esetleg jóhiszemű tájékozatlanságból, de az sem kizárt, hogy szándékos zavarkeltésből állítanak bizonyos dolgokat. Mi mindig készek vagyunk bármiféle információ adására, mert semmi titkolnivalónk nincs. Ezúttal is ez történt, köszönöm a tájékoztatást. Németh Sándor