Parlando, 1991 (33. évfolyam, 1-6. szám)
1991 / 2. szám - Solymosi Tari Emőke: "...ha szépnek találok valamit, szeretném, ha más is szépnek találná".: Beszélgetés Földes Imrével, a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola zenetörténet és zeneelmélet tanárával
Solymosi Tari Emőke .....HA SZÉPNEK TALÁLOK VALAMIT, SZERETNÉM, HA MÁS IS SZÉPNEK TALÁLNA ”. Beszélgetés Földes Imrével, a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola zenetörténet és zeneelmélet tanárával Vannak tanáraink, akiket hamar elfelejtünk, és vannak, akiket sohasem. Különös dolog ez: hogy kire emlékszünk vissza akár évtizedek múltán is, az nem pusztán attól függ, hogy valaki milyen magas szinten tudja a tantárgyat, amit tanít, hanem attól is, sőt talán leginkább attól, hogy tud-e életreszóló útravalót adni, hogy hozzá tud-e járulni az emberpalánták emberré neveléséhez. Földes Imre, a Zeneművészeti Főiskola zenetörténet és zeneelmélet tanára azok közé tartozik, akik mind szakmailag, mind emberileg a maximumot nyújtják. Azt hiszem, nem számít sem meglepő, sem ritka vallomásnak, ha elmondom: számomra ő az egyik olyan tanáregyéniség, akinek tudásomat és szemléletmódomat tekintve is a legtöbbet köszönhetek, és akinek a munkamódszere, intenzitása életreszóló mércét jelent. Az itt lejegyzett beszélgetésben főként arra próbáltam választ kapni, hogy mi a titka, mi mozgatja, hogyan vált olyan tanáregyéniséggé, akire oly sok öregdiák emlékszik vissza hálával és szeretettel. Sokszor elgondolkodtam azon, hogy vajon miért választotta Tanár úr éppen a tanítást. A szakma sok lehetősége közül talán ez a legkevésbé mutatós... — Ha valaki foglalkozást választ, lehetnek külsődleges szempontjai, de aki hivatást érez magában - nem méricskél. Zeneszerzést végeztem, és bár jól esett, hogy mesterem, Viski János, látott bennem fantáziát, és a két másik jeles zeneszerző-tanár, Szervánszky Endre és Farkas Ferenc évekkel a diploma megszerzése után is csalódottságuknak adtak hangot azért, mert nem komponálok, én ellenükre döntöttem a pedagógia mellett. Boldog vagyok, hogy taníthatok. Bennem az munkál, hogy ha megismerek valamit, szeretném, ha más is megismerné, ha szépnek találok valamit, szeretném, ha más is szépnek találná. Tanár úr zenetörténet óráit - többek között - az jellemezte, hogy sohasem csak a zenéről szóltak. — Olyan családban nőttem fel, ahol mindenki kíváncsian figyelte a világ dolgait, a művészeteket, a politikát. Anyám zeneakadémiai fokon zongorázott. Nagyapám színműíró volt, az egyik nagybátyám is író. Nagynéném iparművészettel foglalkozott. Annak ellenére, hogy meglehetősen ügyetlenül rajzoltam, a képek, a szobrok mindig vonzottak. Sohasem tudom már megköszönni a Zenei Gimnázium nagyszerű művészettörténet tanárnőjének, dr. Balázs Ilonának, azaz Ica néninek a felejthetetlen órákat, ő tovább mélyítette az érdeklődésemet a művészettörténet más tájai, így az építészet irányába. És ha már a Zenei Gimnázium szóba került, hadd mondjam el, hogy akkoriban, amikor én jártam oda, óriási szerencsénkre, nagyformátumú tanáregyéniségek tanítottak ott. Osztályfőnökünk, Bíró Lajos Pál, neves nyelvész volt, angol-magyar szótárát egy