Pártélet, 1985. július-december (30. évfolyam, 7-12. szám)
1985-07-01 / 7. szám
ményt villantott fel az ahír, hogy Szovjet-Oroszország tíz volt népbiztost és velük együtt közel négyszáz politikai elítéltet hajlandó kicserélni az osztrák-magyar hadsereg hadifogságba esett tisztjeiért. Ennek az akciónak az eredményeként került ki Matheika János is a második csoporttal a szovjetek országába. Itt újult lendülettel fogott munkáihoz. Alapító tagja a húszas években a RAPP (a Proletár írók Oroszországi Egyesülése) magyar tagozatának és a Magyarnyelvű Forradalmi írók és Művészek Szövetségének, majd egyik szerkesztője a Sarló és Kalapács című folyóiratnak. Egyik szerzője annak a platformtervezetnek, amely a magyar proletárirodalom helyzetét kísérelte meg értékelni a harmincas évek elején. Ez a tervezet szektás hibákkal terhes, magán viseli a kor bélyegét, a magyar kommunista mozgalomban és a szovjet irodalmi életben jelentkező egyoldalú felfogásokat, amelyek követése miatt a 30-as évek elején a RAPP-ot is feloszlatták. Matheika tevékenysége azonban nem merült ki ezekben az irodalompolitikai küzdelmekben. Egy időben főszerkesztő-helyettese a Mezsdunarodnaja Lityeraturának, igazgatóhelyettese a Gorkij Világirodalmi Intézetnek, vezetője a Nemzetközi Bibliográfiai Intézetnek. 1935-ben ő szerkeszti Magyar forradalmi költészet címmel az első orosz nyelvű magyar költői antológiát. Verseket, irodalmi tanulmányokat ír, szovjet költők verseit fordítja magyarra. Írásai a Sarló és Kalapácson kívül főként az USA-ban megjelenő Új Előre című kommunista lapban látnak napvilágot. Pályafutását a személyi kultusz éveiben elkövetett törvénytelenségek törik derékba, amelyek 1940 novemberében halálát okozták. Vásárhelyi József küzdelmes, nehéz, példamutató életutat járt be. Mint harcostársa, Szerényi Sándor mondotta róla: „Azok közé a pártmunkás forradalmárok közé tartozott, akik mindig a legszorosabb kapcsolatban voltak a munkástömegekkel. Elvhűségéért és önzetlen forradalmi odaadásáért a munkások tisztelték, becsülték, szerették, s ami a legfontosabb, követték.” Mózes Viktor nagy utat tett meg, amíg a Szatmár megyei Avasújfaluból, ahol 1895. július 8-án született, eljutott a kommunista mozgalom kimagasló személyiségeinek sorába. Édes Mózes Viktor 1895-1975