Pártélet, 1985. július-december (30. évfolyam, 7-12. szám)
1985-07-01 / 7. szám
apja - mivel semmiféle szakképzettséggel nem rendelkezett - alkalmi munkákból tartotta el családját, ő maga a szabómesterséget Fehérgyarmaton és Csengeren tanulta ki, majd miután 1911-ben segédlevelet szerzett, Szatmáron állt munkába. Itt rövidesen megismerkedett a munkanélküliséggel, az ágyrajárással. Mindez elkeserítette s arra késztette, hogy sorsát jobbra fordítsa. Régi csengeri mestere segítségével 1914 elején egy fővárosi szabóműhelyben kapott munkát. Az itt dolgozó szervezett munkások vitték el a szakszervezetbe. Mint visszaemlékezésében írja: „Ezen a vasárnap délutánon tudtam meg, hogy az a szó, szocialisták - amit korábban már hallottam, de értelmét nem tudtam -, mit jelent.” Ettől kezdve élete összefonódik a munkásmozgalommal. Figyelemmel kíséri a világ eseményeit, rendszeres olvasója lesz a Népszavának. 1915-ben önként jelentkezik katonának, de megelégelve a velejáró borzalmakat, 1917-ben katonaszökevényként inkább a bujkálást választja. Majd kihasználva az adminisztráció pontatlanságait, alkalmatlansági igazolványt szerez, s így újra a szakmájában vállalhat munkát. 1918-ban az MSZDP tagja lett. Részt vett a fővárosban lezajlott háborúellenes tüntetéseken, ott volt a lánchídi csatánál. A Tanácsköztársaság idején önként jelentkezett a munkáshatalom védelmére. A Vörös Hadsereg soraiban harcolt az északi hadjáratban, és a Rozsnyónál folyó harcokban súlyosan megsebesült. Amikor egészsége helyreállt - ez már a munkáshatalom megdöntése után történik -, nem félve a veszélytől, bekapcsolódott a munkásmozgalom újjászervezésébe, tagja lett a fővárosi XV-ös szociáldemokrata pártszervezet végrehajtó bizottságának. Nem azonosult azonban a párt reformista vezetőinek politikájával, kritikusan szemlélte cselekedeteiket, és hamarosan csatlakozott a pártvezetés baloldali ellenzékéhez. Erről így írt: „Vissza kell menni a szakszervezetbe, ahol a tömeg van, így is cselekedtem. Beválasztottak az MSZDP vezetőségébe ... Elégedetlenek vagyunk a vonallal. Ennek ellenére házról házra járunk, agitálunk, gyűjtjük az erőket. Sok rokon lelkű, rokon felfogású emberrel találkoztunk. Jó volt tudni, érezni, hogy a Tanácsköztársaság mély nyomot hagyott az emberekben.. Ekkor már eljutott hozzá az illegális KMP egy-egy röpirata, és kisebb feladatokat is kapott a Bécsből pártmunkára hazaküldött Révész Gézától, akin keresztül kapcsolatba került Gerő Ernővel. Illegális munkájában az első megpróbáltatás akkor érte, amikor 1922 szeptemberében őt is letartóztatták. A Gerő Ernő és társai elleni per idején három hónapot töltött a fogházban, de bizonyítékok hiányában szabadlábra helyezték. A börtön nem törte meg, sőt szabadulása után még nagyobb lendülettel kapcsolódott be mind a legális, mind az illegális mozgalomba. Továbbra is aktív harcosa maradt régi pártszervezetének, s részt vállalt a szabók szakszervezetében