Pártélet, 1985. július-december (30. évfolyam, 7-12. szám)

1985-07-01 / 7. szám

apja - mivel semmiféle szakképzettséggel nem rendelkezett - alkalmi munkákból tartotta el családját, ő maga a szabó­­mesterséget Fehérgyarmaton és Csengeren tanulta ki, majd miután 1911-ben segédlevelet szerzett, Szatmáron állt mun­kába. Itt rövidesen megismerkedett a munkanélküliséggel, az ágyrajárással. Mindez elkeserítette s arra késztette, hogy sor­sát jobbra fordítsa. Régi csengeri mestere segítségével 1914 elején egy fővárosi szabóműhelyben kapott munkát. Az itt dolgozó szervezett munkások vitték el a szakszervezetbe. Mint visszaemlékezé­sében írja: „Ezen a vasárnap délutánon tudtam meg, hogy az a szó, szocialisták - amit korábban már hallottam, de értel­mét nem tudtam -, mit jelent.” Ettől kezdve élete összefonódik a munkásmozgalommal. Figyelemmel kíséri a világ eseményeit, rendszeres olvasója lesz a Népszavának. 1915-ben önként jelentkezik katonának, de megelégelve a velejáró borzalmakat, 1917-ben katonaszöke­vényként inkább a bujkálást választja. Majd kihasználva az adminisztráció pontatlanságait, alkalmatlansági igazolványt szerez, s így újra a szakmájában vállalhat munkát. 1918-ban az MSZDP tagja lett. Részt vett a fővárosban lezajlott háborúellenes tüntetéseken, ott volt a lánchídi csa­tánál. A Tanácsköztársaság idején önként jelentkezett a mun­káshatalom védelmére. A Vörös Hadsereg soraiban harcolt az északi hadjáratban, és a Rozsnyónál folyó harcokban súlyosan megsebesült. Amikor egészsége helyreállt - ez már a mun­káshatalom megdöntése után történik -, nem félve a veszély­től, bekapcsolódott a munkásmozgalom újjászervezésébe, tag­ja lett a fővárosi XV-ös szociáldemokrata pártszervezet vég­rehajtó bizottságának. Nem azonosult azonban a párt refor­mista vezetőinek politikájával, kritikusan szemlélte cselekede­teiket, és hamarosan csatlakozott a pártvezetés baloldali el­lenzékéhez. Erről így írt: „Vissza kell menni a szakszervezet­be, ahol a tömeg van, így is cselekedtem. Beválasztottak az MSZDP vezetőségébe ... Elégedetlenek vagyunk a vonallal. Ennek ellenére házról házra járunk, agitálunk, gyűjtjük az erőket. Sok rokon lelkű, rokon felfogású emberrel találkoz­tunk. Jó volt tudni, érezni, hogy a Tanácsköztársaság mély nyomot hagyott az emberekben.. Ekkor már eljutott hozzá az illegális KMP egy-egy röpira­­ta, és kisebb feladatokat is kapott a Bécsből pártmunkára hazaküldött Révész Gézától, akin keresztül kapcsolatba ke­rült Gerő Ernővel. Illegális munkájában az első megpróbál­tatás akkor érte, amikor 1922 szeptemberében őt is letartóz­tatták. A Gerő Ernő és társai elleni per idején három hóna­pot töltött a fogházban, de bizonyítékok hiányában szabad­lábra helyezték. A börtön nem törte meg, sőt szabadulása után még na­gyobb lendülettel kapcsolódott be mind a legális, mind az il­legális mozgalomba. Továbbra is aktív harcosa maradt régi pártszervezetének, s részt vállalt a szabók szakszervezetében

Next