Pásztortűz, 1922 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1922-07-01 / 26. szám
is tudott már tetsző darabot írni, nem száll alá, hogy tollát a serdülő ifjúságért is forgatja. Az ifjúságnak jót írni : nem nívócsökkentést jelent, mint sokan ma is hiszik, hanem követel nagy önmegtagadást, önkihelyezést, másvilágba kapcsolódást. És mindehhez csorbítatlan művészi ambíciót. És ezért olyan szegény a mi ifjúsági irodalmunk. És ezért, ezekért nyereség Kabdebó Erna kis könyve. Berde Mária. Giszkalay János: A titok. (A Kadima r.-t. kiadása, Kolozsvár.) Giszkalay János kis drámájában már jó előre tiltakozik az ellen, hogy művében tendenciát, szereplőiben, a színhelyben és a cselekményben szimbólumokat lásson bárki is. Pedig nyilvánvaló hogy a darabjában szereplő „ifjú kirgizek“ alatt a magyarok, a cselekmény színhelyénél „Mogadzsarország“-nál pedig Magyarország értendők, mert hiszen a pogromok szerepeltetése, a zsidók destruktív voltának és a numerus claususnak emlegetése s még más egyéb körülmények is világosan Magyarországra utalnak. A tendencia tehát áttetszően világos, s így az eleve tiltakozás semmiképen sem másíthatja meg az alábbiak igazságát. Ennek a „belemagyarázás“ elleni védekezésnek különben sincs semmi értéke, vagy jelentősége, hisz ezáltal a szerző se több, se kevesebb nem lehet senki előtt, mint eddig volt. Az ő útjai és a mi útjaink már amúgy is régen szétváltak, akkor, amikor az erdélyi zsidóság egy kisebb része — kiknek ez az írás is szól — a magyarság nagy, évszázados érzelmi és eszmei közösségéből kiszakadt. Ez a szembeszökően sértő tendencia, szerintem, azonban még mindig a kisebbik hibája volna a darabnak, ha az író mesteri kézzel alakítani tudta volna az eseményeket, ha alakjai nem programmcédulák hordozói, a szerző elveinek nyílt szószólói, lennének, hanem élő, hús-vér valóságok egy magasabb művészi eszmény szolgálatában, s ha a politikai tendencia élességét a megformálás tökéletessége tompítani volna képes. Így még talán meg is bocsáthatnák némileg súlyos tévedéseit, erős elfogultságát, sőt leplezetlen cinizmusát és gyűlöletét is. De a papírmasé-emberek, a rossz vezércikk-tónusú, s nem egyszer demagógoskodó, nyelv, a mű alacsony erkölcsi szelleme, a folytonos tény-ferdítés és ellentét-kiélezés, a helyzetek minduntalan való gyűlölködésekbe torkolltatása lehetetlenné teszi az író számára a legkisebb dementi megadását is. A művésziség hiánya csak fokozza a darab és a szerző bűneit és hibáit. A kis dráma cselekménye röviden a következő : Judit, Dávid cionista egyetemi hallgató húga, szeretője dr. Tagarka Mogudzsarevicsnek, az ifjú, állítólag liberális gondolkozású, kirgizek vezérének. Mogudzsarevics ellenfele dr. Bitsak a harcias párt vezetője, aki mindenáron le akarja törni Mogudzsarevics népszerűségét. Pogromot szervez, Dávid és Judit ellen is. Mogadzsarevicsnek most színt kell vallania szeretője — a zsidó — mellett. Ám ő, mihelyt érzi a helyzet rá nézve csak kellemetlenségekkel járó él