Pásztortűz, 1936 (22. évfolyam, 1-24. szám)

1936-11-30 / 22. szám

smxf.n és évet Új magyar humanizmus — Széljegyzetek az Apollo második évfolyamához — 1934. decemberében jelent meg az Apollo első száma: nemrégiben hozta a posta a II. évfolyamot alkotó 3. és 4. számot. Ez a tekintélyes, tudományos folyóirat érdekes vál­tozásokon ment át az első szám megjelenése óta. Mindjárt az alcíme is kifejezi ezt a változást. Az első évfolyam szá­main még ott díszeleg a hangzatos felírás: „Középeurópai humanista folyóirat“, — az új évfolyam már csak „idő­szaki folyóirat“. Ez a címbeli változás, ha nem is lényeg­beli, de mindenesetre látható belső változást jelent és ez előnyére vált az Appollonak. A szerkesztő szerint az I. filo­lógus és a II. filozopteres természetű kötet után a III. kötet már emberibb érdeklődésű és így humánusabb. A Pásztor­­tűz­be írt első ismertető cikkemben (1935. 440. o.) úgy lát­tam, hogy az Apollo egy életmozgalmaktól távolálló, tétlen szigetet jelent, ahonnan semmiféle élethatás sem fog kiin­dulni. Az újabb évfolyam azt mutatja, hogy a humanista szigetből humanista mozgalom kezd kialakulni. Most tehát az a kérdésünk, hogy mi értéke van a magyar humanista mozgalomnak abban a döntő fordulóban, melyben va­gyunk? I. Hogy ezt az értékelést elvégezhessük, ismerkedjünk meg ezzel a humanista mozgalommal. A II. évfolyamnak több cikke foglalkozik az általános európai humanizmussal. Erre különös alkalmat adott az, hogy a humanista szellem felé hajló Coopération Intellec­­tuelle gyűlése 1936­-ban Budapesten volt. Mann Tamásnak ebből az alkalomból mondott Európa és humanizums c. beszédét vezető helyen közli az Apollo. Emellett Thiene­­mann Tivadar: Erasmus, Márai Sándor: Humanizmus, Halász Gábor: A humanista hadvezér (Szavoyai Jenő), Győry János: Középkori szerelem, Benedek András: A francia szellemesség a AVIli. században és Bóka László: Az értelem dicsérete címen foglalkoznak általános huma­nista kérdésekkel. Anélkül, hogy ezeket a cikkeket külön ismertetnénk, állapítsuk meg belőlük, hogy mi az általános humanizmus? A felelet nagyon könnyű: a humanizmus Európa alap­ja és szellemi életfeltétele, mert benne a két leg­döntőbb európai szellemi áramlatnak, a keresztyénségnek és görög-római műveltségnek az itt kialakult belső egységét tudjuk feltalálni. Európa szelleme nem más, mint ennek a két szellemnek az ötvözete: a humanizmus. Ez a humaniz­mus akkor ismerhető meg leginkább, ha szembeállítjuk igazi nagy ellenfelével, a fanatizmussal. A humanizmus az igazság, szabadság, tudás, türelem, szelídség érzülete az európai emberben. Ennek a szellemnek első igazi megte­remtője Erasmus. Vele szemben Luther, a mai humaniz­mussal szemben főleg a marxizmus és a kizárólagos nem­­zetieskedés képviselik ezt a veszedelmes fanatizmust és egy­ben az európai szellem pusztulását. (Kár, hogy az Apollo nem ismeri ezt a humanizmust támadó új fanatikus keresz­tyén gondolkozást és mozgalmakat.) A humanizmus mindig szemlélődő szigetnek indul és mindig kénytelen mozgalommá válni. Ezek a humanista mozgalmak azonban nem p­ozitív, lesinő, hanem negatív, külső indításból születnek. Ezt különösen Erasmus példája mutatja (178. o.) „Független akart lenni mindenkitől és a humanisták szellemi vezére lett, csendes visszavonultságban kívánt élni és a háborús felek tekintete reá szegeződött. — Erasmusnak élete végén be kellett látnia: az ő humaniz­musa nem meríti ki az emberiség fogalmát, hanem csak egy felekezet a felekezetek, egy párt a pártok, egy világ­nézet a többi világnézet között.“ Mann Tamás férfiasan kiálló, harcos humanizmust követel s ha szatírát akarnánk írni, így fogalmaznánk meg: fanatikus humanisták kelle­nek a humanizmust a fanatikussal szemben megvédő hu­manista mozgalom élére. A mai általános humanizmussal kapcsolatban fel kell tenni a kérdést: mi ez az új humanizmus? Hattyúdala-e egy letűnő európai szellemnek, vagy kezdete egy új harcos humanizmusnak? Az Apollo a második lehetőségben hisz. A kérdést a történelem dönti el. II. Sokkal eredetibbek és gazdagabbak azok a cikkek, amelyek a középeurópai új humanizmus kérdéseivel foglal­koznak. A magyarországi új humanizmus középeurópai vonatkozásainak már határozott mozgalmi jellege van: célja a Duna-medencében élő, egymásrautalt népek közötti szel­lemi kapcsolatok létrehozása és ápolása. Ezen a téren a következő tények mutatják az Apollo eddigi sikereit: a cseh tudósok határozott érdeklődéssel fordultak az Apollo felé, a román írók felfigyeltek eddigi számaira, egy fiatal szerb tudós könyvet írt az új humanizmusról és a bolgár fiatalság folyóiratot indított Apollo címen. Egyedül a tót tudósok aggodalmaskodnak a mozgalom miatt. Ez az érdeklődés természetesen nem általános, csak azoknak a véleménye, akik olvasták az Apollót, de mindenesetre olyan jel, amely mellett nem lehet minden megjegyzés nélkül elhaladni. Különösen azok a középeurópai cikkek értékesek, amelyekben a szomszédos cseh és tót szellemiség felé for­dulnak az Apollo fiatal tudósai. Ilyen cikkek: Cs. Szabó László: Kárpát kebelében c. felvidéki útleírása, amelyben a Felvidéken élt és megfordult magyar szellemi nagyságok nyomait követi, de mindig úgy, hogy kitekint a tótok, cse­hek és lengyelek rokon viszonyaira is. Uhlár Rudolf (tót): Ady a szlovák irodalomban c. cikke Sziklay László fordítá­sában határozottan megállapítja, hogy „a fiatal szlovák író Adyban több közös vonást talált, mint bárki másban, mint a szomszéd irodalmak összes hozzá közelálló költőjében vagy írójában“. Adyban tehát a tót költők többet találtak, mint a rokon cseh költőkben! Sziklay Lászlónak a mai szlovák folyóíratirodalmat ismertető kis cikke szintén rá­mutat arra a tényre, hogy az új tót irodalom erőteljes új európai kitekintésében milyen jelentősége van a magyar szellemnek. Míg a titok felé a régi közös ország és egyönte­tűbb nevelés alkotja a szellemi kapcsolatok felújításának alapját, addig a csehek felé a két nép párhuzamos fejlődése, közös középkorvégi humanizmusa és a Habsburgok elleni harcai adják az összekapcsoló pontokat. A közös alapm­ű­­veltségű cseh, lengyel és magyar nép jelenti a mai Közép­­európa nyugati oldalát. Mindhárom nép egyidőben élte virágkorát és ez nagyjában összeesett a második európai 475 .

Next