Pécsi Figyelő, 1881 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1881-01-01 / 1. szám

Kossuth az új fogyasz­tási adókról. A kettőzött fogyasztási adójavaslatok tárgyában Brázay Kálmán fővárosi keres­kedő éveiben kereste meg Kossuth Lajost, kinek nagy érdekű válaszából közli az­­Egyet­­értés­ a következőket: Collegno (al Baracconne),decz. 16. Tisztelt uram! Vettem becses levelét a czukor-, kávé és sörfogyasztás szándéklott újabb megadóztatása tárgyában.­­ A pesti kereskedelmi testület kér­vényének minden szava tökéletesen igaz.­­ A kérdéses adóterv merőben ellenke­zik a tipáncz tudománny és államgazdá­­szat legelemiebb alapigazságaival. Ha valaki czélul tű­zte volna ki ma­gának azt, hogy a magyar vidéki keres­kedés ellátását az ország fővárosából s ál­talában a hazai kereskedelem központjai­ból erőnek erejével az osztrák kereskedés markába terelje, e czélnak elérésére ennél az adótervnél alig lehetett volna hatható­sabb eszközt kigondolnia. Mert mintát­ Ausztria és Magyarország egy egységes vámterületbe vannak össze­foglalva, azt semmi csűrés-csavarással nem lehet elvitatni, hogy fogyasztási adóval ter­helni a magyar kereskedelmet oly árukra nézve, melyeket az osztrák kereskedelem fogyaztási­­adó nélkül vethet a magyar pi­­ac­ra, egyenesen annyit teszen, mint pré­miumot adni az osztrák kereskedésnek a magyar piac­on, a magyar, különösen pe­dig a fővárosi kereskedelem megrontására. Ez tagadatlan tény. Érezte ezt maga e szörnyeteg konc­epcziónak szerzője is, ennek tulajdonítható, hogy a zárt városok­ból a vidéki piac­ra kivitelnél az adó­visz­­szatérités temperamentumához folyamodik. Hanem ez merő szemfényvesztés , mert az adóvisszatérités a dolog természeténél fog­va oly zaklató ellenőrzést, s oly idővesz­­tés.­pl. alkalmatlansággal és költséggel ösz­---------------------------Ös­szekötött eljárást feltételez, hogy tiz eset kit.nt kilenczben m­­erőben illuzóriussá válik. A kereskedés nem tűri az ily akadékos­kodásokat. Okvetlenül oda fordul, a­hol ilyenekkel nem találkozik, és ha egyszer egy bizonyos kerékvágásba töröltetett, azt az összeköttetést kultiválja; — nincs két­ség benne, hogy ha ez a szerencsétlen adó­terv törvénynyé válik, a magyar vidéki kereskedés ellátása nemcsak a czukor és kávéra nézve, hanem általában az úgyne­vezett gyarmatárukra s velők rokon ágak­ra nézve a hazai kereskedelem eddigi köz­pontjaitól átsiklik, az osztrák kereskedés kezébe. , 111'tfQ . \ Nem elég, hogy a közös vámvonal '.ital az osztrák iratnak premium biztosit -'t a magyar daezon, akként, hogy e ált vers.­y miatt sem a magyar ítjlő- sem a magyar fo­t o, nem még az is nélkül kö­­­étával szá­­t (melynek ára mindig linaaviny­­tr kereske­­eredmény gavalyát ki­­igyi nyomo­dé érezhető ,jet. Olyan for­­’d rágyújtja az­t, hogy egy zsák 4f. ki csapás egy olyan • tt, hogy a népesebb tan, hol annyi tö­­­ a lakosok élelmét­­, az első szüségét el ei­­szségesen megdrágítja, É s lehet, hogy a kávé s a városokban az első szük­­közé tartozik Magyarország ,­­ úgy mint Angliában a t­ea. Jóformán a kenyérrel egy sorban áll. Ha ez az adóterv törvénynyé válik, a követ­kezés az­ lesz, hogy a városokban a kávé és czukor megdrágul s vagy a f­ogyasztás csökkenik, vagy az adulteratio a köze­­­gészség kajár­a terjedni fog; a vidéki gyarmatáru kereskedés ellátása pedig Ausz­tria kezére játszik. Minő irtózatos lelki szegénységre mutat a pénzügy kezelőinél, vagy ha ez nem, hát minő reménytelen kimerülésre az or­szág pénzügyi helyzetében, az, hogy­­Magyarország pénzügyminisztere annyira­­au hont de son latin* érzi magát, mi­­s­erint a máról holnapra tengésnek vala­­m­­ely más, kevésbbé káros expediensét hitelen lenne feltalálni. * E futólagosan papírra vetett észrevé­telek nem fogják önt győzni, hogy ha önnek hozzám intézet kívánságát nem teljesít ** , nem azért, nem teljesítem, mint at. pesti kereskedelemi testület álláspont­ja nem helyeselném , hanem éz azért nem eljesítem, hogy önök ügyinek ártalmat nem okozzak. Ön ugyi­­s felszólít, hogy nyilatkoz­zam a közösségg előtt e kérdésben, s ezt ön azon nézett­el indokolja, hogy az én nyilatkozaton irányadó hatással volna az ország, köt.­ur­gózó, tehát döntő befo­lyást gy­a­torolhat ’ a méltán rosszallott törvényjavaslat 14 ívére. Ön igen naiy levédésben van­­azt hiszi, hogy a nézetem­­ hatással van, vagy a r­­égre. — 31 évnek, de különösen az utóbbi 13 évnek ezerszer ismételt tapasz­talása e feltevést határozottan megczátolja. Hanem hagyjuk ezt. Ha ez, a­mit mondtam nem kivihető, legyenek önök meggyőződve, hogy kérvé­nyük megbukik. — Magyarországon a pártérdek határoz. Ez ellen hiába, min­den okoskodás „Vaterland!­­ was Vater­land? der Topf, der Topf ist Vaterland, das übrige sind Fratzen’* — Ilyen a magyar alkotmányosság. Hanem csakugyan rettenetes dolog egy olyan kormány, mely a­helyett, hogy megtakarításokra gondolna, egyebet sem tud mint útj meg uj adókkal fojtogatni a nemzetet, s adósságot adósságra hal­mozni. Irtózatos fináncz rendszer ez, m­ely­­lyel­­ez a szerencsétlen ország sanyargat­tunk. Még csak arra sem jut eszekbe gondolni, hogy a teher, melyet a nemzetre rónak, ne legyen minden mértéket meg­haladó arányban nagyobb, mint a­mit az ország kincstárának jövedelmez. Hogy példát mondjak: Francziaország­ban az adóbehajtás és fináncz-adminisztráció az összes bevételek 9 százalékát, Olaszor­szágban 7, Belgiumban 6, Oroszországban már épen csak 4 perc­entjét teszi, Ma­gyarországban többet mint 16 perczentet, sőt 17 százalékot teszen,254 millió bevétel kezelése 43 millióba kerül.­­ A fináncz­­administrátió Poroszországot kivéve sehol az egész világon nem olyan drága, mint magyarországon. Ha Olaszországban megtudják csinálni 7 perczenttel miért ne lehetne­ megcsinálni Magyarországon is, a­hol a munic­ipális intézmények a kezelés egyszerűsítésére oly gyönyörű tért nyúj­tanak. — Csak ez a 10 százalék különbség is, több mint 25 millió évi száraz korcs­ma terhet venne le a nemzet nyakáról,— ez maga ötszörösen fedezné azt, a minek fedezése­­végett oly adóhoz folyamodnak, mely a magyar kereskedésre nézve való­ságos csapás. Van szerencsém önt üdvözölni. Kossuth.­­ Külföldi hírek. Az 1880-ik év nevezetesebb külpolitikai jelenségek nélkül záródik be. — Anglia bajai, az is mozgalom, a délafrikai szabadság­harca és az afganisztáni háború korántsincsenek kiegyenlítve sőt mindinkább elmérgez­­­­nek. — A török görög kérdésbeli újabb hirek szerint a görög ki­ály hajlandó elfo­gadni a békebiróság ítéletét, de mi­­niszteriuma e miatt lemondott. — A porta huzavonára és ellen javaslatok hitelére adja magát akközben pedig fenyegetődzig azzal hogy Görögország ellen még mindig képes 120,000 ny-' sereget felállítani — Francziaországh­a» a köztársaság miudin­­■la'Unt - ebben a kamarában i­s/,é­s a pá­tok által előidézett által nem h igy,a magát zavar- A pápa karácsony ünnepére .Mint hallatta szavát, elmondá a régi panaszokat, csakhogy szelídebb és keresz­tény apostolhoz illőbb szavakkal, mellyek a viszály megszüntetésére sokkal jobban vezetnek, mint elődjeinek tehetetlen dör­gedelmei. — Oroszországban vajúdnak a reformok, de nem bírnak megérlelődni, Németországban pedig nya­bban a hadse­reg megszaporításán törik fejüket. Országgyűlés. A képviselőház decz. 18-án rövid ülésén áthozattak a főrendi ház üzenetei -a szállítási adó, az újjoncz jutalék, a bu­dapesti vasúti hídvám a közraktárak segély­­zéséről és az állami számvevőszék hatás­köréről szóló törvényjavaslatok elfogadá­sáról, melyek szentesítés alá terjesztettek.­­ Dec­ember 24 én tartott rövid ülésen az említettek, mint szentesített törvények hirdettették ki, a miniszterelnök pedig a fővárosi államrendőrségről szóló törvény­­javaslatot terjesztette elő. — A főrendi ház szinte egy törvényh­irdetési ülést tartott v______ Érdemes-e a pécsi mi. bír. áll. főreáliskola érdekében néhány szót vesztegetni 11) Midőn a lángkeblü egri főpap ama nevezetes replicájában, melylyel a feleke­zeti lyceumok létjogát a megtámadó mi­niszter ellenében oly hathatósan védte, e tételt olvastam: „A reáliskolák által ígért aranyhegyek, homokbuczkáknak bizonyul­tak önkénytelenü­l jött eszembe a kér­dés : vájjon a közös ügyes kiegyezés ál­tal ígért gazdag, virágzó, a boldogság tengerében fürdő szabad Magyarország nem bizonyult-e szintén az ínség és nyo­mor süppedékes pocsolyájának ? ! S vala­mint bizonyos, hogy e nyomorúságos ál­lapotnak nem a szabadság az oka, úgy bizonyos az is, hogy eme süppedékes mocsár fölé, sem a reáliskolák, sem a gymnasiumok , de még a közoktatás terén fel-felmerü­lő újabb és újabb chime­­rák sem lesznek képesek az óhajtott aranyhegyeket megvalósítan , s ennek sem a reáliskolák, sem a gymnasiumok nem okai, hanem oka a süppedékes pos­­vány, hol csak a corruptio mérges nö­vényzete virágozhatik, már semmi. E mocsárt kell mindenek előtt letemetnünk, a talajt megszilárdítanunk, ha végkép el­­sülyedni nem akarunk, s azután majd beváltja a reáliskola is aranyhegyes ígé­reteit legalább apró dombocskákban, ha nem is mindjárt égbenyúló nagy bérezek­*) Közöljük a nélkül, hogy a indokolással minden tekintetben egyetértenénk. Szerk. ben. Hisz minden képzett olvasó tudja, hogy századunk a tudomány végtelen bi­rodalmában óriási vívmányokat tett és tesz folyvást, valamint azt is tudja min­denki, hogy e vívmányok kivivója nem a humanisticus, hanem a reálirány. Sokat lehetne még itt fejtegetni, de félek, hogy kimarad czikkem a mai lapból, „proximus ardet ucalegon!“ Tehát átté­rek specziális tárgyamra. Köztudomású tény, hogy városunk s az itteni állami forrásiskola közt létező viszonyt szerződés szabályozza; az is köz­tudomású tény, hogy e szerződés mindkét szerző fél által megsértetett. A város előbb terminusról terminusra halogatta , most pedig végkép meg akarja tagadni a szer­ződésileg kötelezett építkezést; a minisz­térium pedig meggátolta a várost a szer­ződésileg stipulált négy tanszékre való candidálási jogának gyakorlatában. Innét származott a súrlódás, mely — ha a szárnyaló mendemondáknak hitelt lehetne adni, — a január 3 án*) tartandó városi közgyűlésen a főreáliskola megszüntetésé­vel fogna bevégződni. De én nem vagyok hajlandó ama mendemondán híreknek hi­telt adni, mert sem városnak nagyságos polgármesterét, kitől a hír szája ama mendemondán nyilatkozatokat számlázot­taknak mondja, sem a képviselőtestületet nem tartom oly kornértnak, hogy a mon­dott súrlódást elég oknak találja arra, hogy egy állami középiskola jótétemé­nyét magától darezásan elhajítsa. Bár nem helyeslem a miniszter eljá­rását, de azt, hogy a város egy két ide­valósit — mint ők mondják — nem pre­legálhatott,*­ nem tartom elég oknak egy középtanoda megszüntetésére. No de hi­szem sem is ok ez, csak ürügy. A valódi ok, mint mondjuk másutt rejlik: t. i. abban, hogy Aidinger János polgármester úr­­ nagysága nem rokonszenvez Vész Albert reánsk. igazgató úrral. De én ezt így for­­malizálnám, Ngys. Aidinger János nem rokonszenvez Vész Albert úrral; vagy meg­fordítva : Vész Albert­­nem rokonszenvez Ngys. Aidinger Jánossal, — ők tehát quittek! Mi köze, mi befolyása e szem­é­­yes ügynek a reáliskola ügyére? Igény­telen nézetem szerint tehát ez sem lehet az igazi ok. Azt is mondják, hogy a reáliskolának nincs jövője; évről-évre fogy a tanulók száma; kár volna most építésre költőül, hát ma holnap úgyis m­egs­zünnek a reál­iskolák. Igaz, hogy Pécse­tt a reáliskola tálalóinak száma (noha még mindég elég nagy, mert az i-ső oszt. 60, a 8-ban, mely a néhány év előtt történt megosztás föl­­tán csak '/A osztály, 1 20 tanú­­ van, pár év óta fogy, de nem történt-e ez a 70-es évek elején, midőn a főreáltanoda megnyílt, épen így a gymnasiumban is, és m­ért senki sem mondta, hogy a gym­nasiamnak nincs jövője, hogy megszűnik magától?— ■­­Uraim! Gondolkozzunk egy kissé ko­molyan! Az egyes tudományszakok élőfái felyvást nőnek; a történelem, mathesis,­­különösen pedig a természettani, vegytani s terményrajziban könyvek évről-évre vas­tagodnak; már­is azon ponton vagyunk, hogy az összes középtanodai tananyagot felfalni és meg is emészteni csak rendkívüli tehetség képes, a legnagyobb résznél e tananyag sokasága okozza az egyesek­ben való felületességet. — És ez nem csak nálunk magyaroknál van így, hanem így van az egész tudományos világon. E bajon csak két módon segíthetni: vagy meg kell bővíteni az iskolai tanfo­­lyamot még egy pár évvel, a­mi veszélyes fogna lenni minden nemzetre nézve, de legveszélyesebb nekünk, mert igy az úgy­nevezett tanulói idő sokaknál fogna be­nyúlni az életkor 301g évében, itt pedig már az agglegénység kora kezdődik s ez, az úgy is szaporotlan magyar fajnak meg élő betűje lenne.­­ Vagy szét kell vá­lasztani a tudomány szakokat az önkényt kínálkozó humanisticus és reálisticus irány szerint. — Ezt pedig nem úgy értem, hogy a gymnasiumokból a reáliákat, a reális­kolákból meg a humaniorákat teljesen ki kellene küszöbölni, hanem úgy, hogy a gymnasiumokban forditassék főgond a classicitásra a reáliák pedig csak úgy a vonásokban tárgyaltassanak , ellenben a reáliskolákban a legapróbb részletekig tárgyaltassanak a reáliák , a humaniórák pedig, mint melléktárgyak csak vázlatosan. Természetes, hogy ezen eljárás m­e­­lett a realisták ezután sem mehetnének a tudományegyetemre, de viszont a gymna­­sisták előtt is be kellene záratniok a mű­egyetem és mindazon felsőbb tanintézetek kapuinak, melyekben fősuly a reáliákon fekszik. S így jönne létre a két közép­iskola egyenjogúsítása s e mellett mind a tudomány egyetem polgárai szerezhetnének maguknak a gymnasiumi tanfolyamon a reáliákból is annyi ismeretet, a mennyire az ügyvédi, orvosi, bírói stb. pályán szük­ségük lesz; mind a műegyetem polgárai nyernének a reáliskolai tanfolyamon a hu­maniórákból annyit, a mennyi minden mű­velt osztályi honpolgárt megillet. Ennek — tisztelt képviselő uraim! — előbb utóbb be kell következnie, és akkor alighanem vissza fog jönni a tanulók áramlata az erőszakosan népszerűtlenített reáliskolák­hoz. Azért tehát jó lesz vigyázni! jó lesz vigyázni! Azt is beszélik, hogy a város a reáliskolára fordítandó költségeken inkább felsőbb népiskolát akar állítani. Uraim! igénytelen nézetem szerint ez h­imera! Ha az egri főpap állítása szerint a reálisko­lák által ígért aranyhegyek homoklevez­•) Talán 17-én( Szerk. *) Nem protectióról van itt szó a város ré­széről, de arról, hogy a miniszteri protectió ne graszszáljon a végtelenig. Sz­­káknak bizonyultak; az ipariskolák által l­egértek futóhomokká lesznek, melyet el- * hord, elsöpör a szél. — Nagyon csudálom, hogy a helybeli főgymnásium Ft. igaz­gatója is kardoskodik — a múlt tanévi programmezikkében e legújabb keletű­­uiosz­­trumok mellett. Ő ugyan ezen új kísérlet létokát abban találja, hogy a gymnasiumba tolakodó tehetség nélküli növendékeknek legyen intézetük, hol értelmes iparosokká képeztessenek. Ámde először is: még a tapasztalt tanár sem képes megítélni, hogy melyik növendékben mire, és mennyi te­hetség van. Ezen állításom mellett szól a ma igen gyakran előforduló tapasztalati tény, hogy oly növendékek, kik az alsó osztályokban csak lógtak, a felsőkben el­sőkké lesznek és megfordítva, kik az al­sókban kitűnők voltak, a felsőkben csak lézengnek. De másodszor: a lehetetlenség­gel határos feladat a szülőkkel elhitetni, hogy gyermekeik nem tudományos pályára valók. Harmadszor: az is bizonyos, hogy úgy a gymnasium, mint a reáliskola alsó osztályában a gyengék egyszersmind leg­­hanyagabbak és legvásottabbak szoktak lenni. Iti már most az ipariskolák nép­sége mind ilyenekből fog állani, akkor bizón megverte az úz Isten, azt az iskolát tanárostól, tanulóstul együtt, mert tanulás­hoz szolgalom és jóindulat ott is csak szükséges, ezek nélkül bizon ott sem bol­dogulhat senki; valamint ilyenektől bizon az ipar óhajtott felvirágoztatását sem lehet remélni. — Nézetem szerint az ipar óhaj­tott felvirágzása csak úgy lehetséges, ha mind anyagilag, mind szellemileg tehet­séges ifjak is lépnek e térre. Ehez pedig mindenek előtt szükséges, hogy levetkőz­zük aristokratikus álszégyenünket; azután, hogy ledöntstik azt a válaszfalat, mely — a rég diadalra jutott egyenlőség elve da­czára, — még ma is fennáll az úgyneve­zett honoratiorok és mesteremberek között, tovább s sükséges hazai iparunk meleg pártolása a rang- és pénzaristokraták ré­széről. Végre negyedszer: van körülbelül 40—50 iparág; várjon mindegyik számára állítanak műhelyt, vagy csak egyeseket, például a szabóságot, asztalosságot, vagy épen a kefekötést és kosárfonást részesítik e kiváló szerencsében? Annyi bizonyos, hogy azt az iparágat, a­melyre az ipar­iskolában műhelyt nyitnak, abban a vá­rosban, hol az ipariskola felállittatik m­eg­­nyornoki.j.­.|­ Tele leg­lá­bb arra a rövid időre, meddig az tengődni fog. Még ennél sokkal czélszerűDonbu in­teni a felsőbb ipariskolákat, melyek igen is helyén vannak oly városok­ és nagyobb községekben, hol középiskolák nincsenek ezen közmondás szerint (kérem! csak a fokozatra vonatkoztatva tessék venni.) ,,A hol ló nincs, a szamár is jó.‘ — Azon­ban nem helyeselhető a magas kormány azon nyíltatkozata, me­llyel az ily polgári iskolák növendékeit­­­sebb fokú közhiva­talokra t tipesitetteknek ígéri, — azaz Ifiig, lehetnek belőlük írnokok, lajstromozók, számtisztek stb. Igénytelen nézetem szerint sokkal jobb lett volna mondani, hogy vál­hatnak belülök értelmes, belátásos, meg­fontoló, ügyes, független iparosok s mezei gazdák. Pedig mennyivel dicsőbb állapot szabad hazában a szabad, független, ön­álló kézműves vagy földművelő állapota ama gép emberekéinél, kik a poros irodák pulpitusainál — mint a felhúzott órák egy­hangú kegyegő lengései — egész életükön át görnyedezve végzik gépies munkájukat. Még a felsőbb polgári iskolánál is czélszerűbbnek tartom a kereskedelmi is­kolát, hol mindazon tananyag szakszerűen előadatik,­­mikre az értelmes iparosnak szüksége van. És Pécs városának évek óta van ily kereskedelmi középiskolája, csak­hogy a fenntartás nehéz terhe egy magán­ember vállaira nehezül, anélkül, hogy a város mindeddig legcsekélyebbel is se­gélyezte volna. Pedig ez az iskola meg­­állhatna, virágozhatnék és a legnagyobb haszonnal működhetnék Pécsett a főgym­nasium­ és a főreáliskola mellett is, mert hivatva volna pótolni azt a hézagot, me­lyet Dr. Szalay Alfréd főgym.­igazgató úr a fennebb említett programmczikkében mond, de csak úgy, ha a város részéről méltányos segélyezés a szükséges pirtol­­tatásban részesülne. Befejezésül bátor vagyok még a nagy érdemű városi képviselő uraknak kegyes megszívlelésre ajánlani, miszerint legkor­­nírtabb felfogás volna azt hinni, hogy a magyar ember Magyarországnak csak­ azon városában vagy falujában volna otthon, a­melyben született, s hogy a hivatalvise­lésre nézve mások felett ez által jogos előnynyel bírna. E felfogás szerint a sik­lósi születésű Petrovics Ferencz, a vaskuti Bermüller Ferencz s a pécsi Váradi Wéber Antal nem lehetnének budapesti tanárok. E felfogás szerint Kazinczy Ferenc?, Kos­suth Lajos, Deák Ferencs stb. nem lehet­tek volna egyebek, mint illető szülő hely­ségeik bírói. Pár év előtt olvastam egy lapban, hogy egy nő utazás közben a va­­sút vagyonban szült egy egészséges figyel­­meket e fafogás szerint ezen szerencsétlen fiából nem lehetne más, mint vasúti con­ductor, mert ő oda valósi! A pécsi m. kir. áll. főreáliskola tanári karának minden tagja becsületes honpol­gár, kik fölött a protectiót sürgetők egyike sem bír képzettség tekintetében sem előny­nyel;*) e miatt bizon­yár volna az állami *) Mindkettő csak nézet dolga, talán kivétel is megengedhető.­­ Azon vád, hogy a város saját fiait a vidékiek hátrányára protegálja annyira igaz­ságtalan, hogy még a fővárost is nagyobb joggal érhetné, mint bennünket, tanúsítja ezt a városi hi­vatalokban elemi tanítói állomásokon élő vidékiek légiója, sőt mondhatni, hogy a képviselő testben is a nem pécsiek voltak mindig a leghangosabbak ! Szerk. főreáliskolát átköltöztetni. A­mi város jogait illeti, azokat megvédni i­tán még biztosabban lehet. íme ezeket akartam az érdemet,­ viselő urak becses figyelmébe ajánlat most ezek megszivetése után kérem i­s m­indetfil szivére a kezét s a mint a­­ jól felfogott érdekével megegyezőn úgy szavazzon a közgyűlésen a fITM­kora ügyében. Videat consul nequid m­enti respubi­ca capiat! ____ Egy üg Ügyvédi Köczczi Tudvalevőleg 1861. o a vissz­.­..] a királyi tábla és annak Ügyvéd­i váló bizottsága, a czenzora még eug„ vétetett, mint sem az 1848 ig gyakori­ volt. — Nem csak, hogy az jogfi­lyamot akár hogy végzettek megu­ji­tattak, hanem olyanok is kik nem téli könnyű szerrel szereztek bizo­nyokat állítólagos magán tanulás letett vizsgálatokról, de mi még kormány minden protegáljuk szól engedélyeket olyanok részére, is. hat gymnasialis osztályt sem végeztéd Most hogy az ügyvédi sőt a bírói író igazgatási tisztikar eme rengeteg sok pes és nem képes elemekkel infiei­­ van, az ügyvédi rendtartás komiog­nálta férezműve pedig hatalmat um kamarának megtisztítani a 111. I, az u újság­irkászok serege minden al­­aló az ügyvédi kar piszkolás­­ra hany“ az ily ügyvédekké kormány tag­al­mazottak maguk viseletét; de egy s sem rosszalják a kormány és az a vizsgáló bizottságot, mel­­iy ugy adott a karnak talán csak : hu’t, . tekintélyét készakarva rontsa. A kormány zsoldján élő lirái n­.’., azután reá fogja az ü­gyvidi k ura mit rég kicsapott ügyvéd jelei’.«1«, olyan kormányilag diplom­aták 13 el, kik az ügyvédi karból é­s kam­­ra lékéből már törülve vannak és’igg - hoz már nem tartoznak, mint e la­zelebb helyben a jogakadann ! ad állomásra való kérvényezési el­­­l­eged Mit tehet az ügyvédi ar * lénti és tisztességes része arról, 1 a, a k­mk, és ez által kinevezett üg éd riz«fi* bizottság méltatlan tagoki« , aj i .«léki meg a kart?4 nogy pedig mily kevéssé l,:'iiL tik az ügyvédi kamara fi- vek... blróg tisztítási törekvésében a via ital,1 fényesen mutatja egy légi-uh ti d,!«tt A pécsi ügyvédi legyein­k nrisiig helybeli fiatal ügyvédet, k licit uj ér.­­vámos panasz érkezet­­ s blévifl fdggesztésre ítélt, a curia­­ -ra«* tán azért mert vádlott, edd.,,­­. Juh Tcdt- ’n­ézvV' Eágyregyiime.iii! meg ’ tatta a büntetést 100 frt ,..i.«A^.r. vádlottól ép úgy be nem hajthat*'­, számos rendbirság behajthat mert semmije sincsen. — Vádlott kifütyülheti a curia kegyelmit „Vautabit vacuus. . .“ — Ese tál pepi ellenne folyamatba lévő paar sí ok­a­­ sem nyilatkozik, de annál ink­ább is mert a Curiától megvárja, h­ogy ntc telnek be, tuég annak rendje és , szerint kilökhetik az ügyvédi karóé Fekete leves, A Fekete viz-szabályozási egylet év, decz. 21 én tartott választ­­ányi általán kevés érdekkel és ered­mén­­­ny . A főtárgy egy ministeri leirat melynek két kérdése igy hangzik : 1., Ha a Fekete viz ji lebarti I. csak a dr. palkonyai hídig nyújtatik, szenved-e ez által Dr. Palkonya kő­sége kárt? 2., Ha a Nádiga here­, ágai a­­ felül nyitva hagyatnak, nem fenyegeti ez ellen betóduló ár a Fekete vi­­­tort? hátulról támadva, meg azokat elmosái Mind a két kérdésre az lett a h­­ozat, hogy a művezető mérnök a j. január 15-én tartandó választmányi ül­nek kellő felvilágosítást, okmányt támogatva adjon. De volt ez ülésnek érdekesebb zárt is, mely a programmban nem volt. Nad­ságos Baán kanonok úr ugyanis az el­ségről már előbb lemondván, termés­ben az alelnök lett volna hivatva az el­­széket elfoglalni. De ő nagysága kir. Ja esős polgármester úr, érezte tán a pe­nge szagát, — jónak láttak napon egy fontos és közérdekű munkára menni, vadászni ! Az elvonulásra az adhatott el hogy az egyleti pénztárnok beterjeszt a számadásokat, melynek megvizsgál egy háromtagú küldöttségre bízatott, az­ból az tapasztaltatott, hogy Aidinger a nők úr a Fekete viz pénztárából a „Pi viz” részére kiutalványozott és kifize­tett 300 frtot. Ezen önkényü eljárás t­r­mészetesen ingerültséget keltett, s az al nőkkel közlendő megrovást eredményeze. Valószínüleg a kifakadásokat melegében hallani nem tartotta tanácsosnak, s azért ment el „közügyben“ vadászni. Csak azt kell még hogy ez ülésre elnökről kelljen gondos­kodni, annak egyhangúlag Biedermann Otto úr választatott meg, ki azt, az Ug iránti­ érdekeltsége és a leg­apróbb rész­letekig tájékozottsága által fényesen iga­zolta is. ».

Next