Pécsi Figyelő, 1891. április-június (19. évfolyam, 26-50. szám)

1891-04-01 / 26. szám

­­ viteli hatóság oly ügyekben, melyeket ezen vagy más törvény kijelöl; e) gyakorolja a közigaz­gatási bíráskodást külön törvény értelmében. 230. §. A fennebb körvonalazott általános hatáskör részint teljes ülésben, részint szakosz­tályi ülésekben láttatik el. 231. §. A közigazgatási bizottság teljes ülésének hatáskörébe tartoznak a következő te­endők: a) gyakorolja a hatósági felügyeletet és ellenőrzést a közigazgatás minden ágában és minden közigazgatási közeg felett. E jogánál fogva és a kibocsátandó utasítás alapján a fő­ispán kivételével bármely közigazgatási közeg­től jelentést kívánhat; észrevételeit és javasla­tait az illető miniszterhez közvetlenül fölterjeszt­heti ; megfigyeli a hivatalos közegek működését és kezdeményezi a szükségeseknek talált intéz­kedéseket ; a főispán kivételével a 28-ik §-ban fölsorolt hatósági közegek, valamint a községi közegek bármelyike ellen fegyelmi eljárást meg­előző vizsgálatot, illetőleg fegyelmi eljárást ren­delhet és akár egyidejűleg, akár a vizsgálat tar­tama alatt a hivatalból való fölfüggesztést is al­kalmazhatja; a miniszter rendeletére azonban akár az egyiket akár mindkettőt elrendelni kö­teles; a királyi ügyész fölött fegyelmi hatóság­gal nem bír, de ha az ő hatáskörébe eső ügyek­ben kötelességmulasztást lát, vagy ellene a fe­gyelmi eljárás elrendelését szükségesnek tartja, a további intézkedések megtétele czéljából az igazságügyminiszterhez fölterjesztést intéz; b) saját tisztviselő-tagjai ellen saját maga, vagy az illetékes hatóság által elrendelt fegyelmi vizsgálat megejtésére egy vagy több tagot kiküld; c) eldönti a különböző ágak­hoz tartozó közegek közt támadt hatósági össze­ütközéseket és intézkedik a közigazgatás ellá­tásánál támadt akadályok elhárítása iránt; d) eldönti az egyes szakosztályok közt támadt ille­tékességi vitás kérdéseket; e) miniszteri rende­­letek ellen, melyeket törvénybe ütközőknek, ká­rosoknak vagy kivihetetleneknek vél, a legkö­zelebbi ülésben fölterjesztéssel élhet. Ha az il­lető miniszter a fölterjesztésre 14 nap alatt nem válaszol, vagy rendeletét föntartja, az újabb ülés tartása nélkül végrehajtandó; f) tárgyalja az egyes közigazgatási ágak főnökei részéről be­adott negyedévi jelentéseket, azok és saját tag­jai részéről beadott indítványokat és hatásköré­ben a szükséghez képest intézkedik, illetőleg fölterjesztést tesz, vagy illetékes hatóságot in­tézkedésre utasít; g) megállapítja a megelőző évre vonatkozó és az ügyviteli szabályzathoz ké­pest szerkesztendő évi jelentést és annak egyik példányát legkésőbb február hó végéig a mi­niszterelnökhöz fölterjeszti, másik példányát a törvényhatósági bizottságnak bemutatja. Az f) pontban foglalt jogok az évi jelentés alkalmá­ból is gyakorolhatók; h) a polgári vagy bün­tető jog­ és a törvénykezés tekintetében szük­ségesnek látszó és törvény vagy rendelet útján eszközölhető intézkedések megtétele végett az igazságügyminiszterhez fölterjesztést tehet; i) ha­tároz a hatósági közegek elleni panaszokban, az ügyrend értelmében; k) az 1886 : XXII. és XXIII. törvényczikkek alapján másod-, illetőleg harmadfokon határoz oly fölebbezések fölött, melyek a fegyelmi eljárás vagy azt megelőző vizsgálat, vagy fölfüggesztés­el vagy el nem rendelése tekintetében alsóbb fokon hozott ha­tározatok ellen irányulnak; 1) az 1884 : XVII. t.-cz. 175. §-a értelmében az ipartanácsba, az 1878 : V. t.-cz. 43. §-a értelmében a felügyelő bizottságba 2­8 tagot választ; m) a járások beosztása tekintetében a jelen törvény 3. §-ához képest véleményt ad; n) gyakorolja a községek rendezéséről szóló 1886 . XXII t. cz. 108., 148., 149., 155. és 157. §§-aiban részletezett ügykört; o) ellátja a közutakról és vámokról szóló 1890 I. t.­cz. 4, 7., 9., 14., 19., 22., 26., 28., 50., 67., 68., 83., 84., 90., 92., 95. és 99. §§ ai sze­rint hozzáutalt ügykört, vagyis az alispán hatá­rozatai ellen beadott felebbezések másodfokú elintézésén kívül, melyek a közigazgatási szak­osztály illetékességébe utaltatnak, az összes te­endőket; p) a börtönök és a fogházak általános állapotáról, az azokban való élelmezésről, egész­ségi viszonyokról, a fegyelem mibenlétéről, ré­szint a királyi ügyész, részint saját küldöttsége által tudomást szerezvén, a fönnálló törvények és rendeletek korlátai közt a hiányok orvoslása és a bajok elhárítása iránt saját hatáskörében intézkedik, illetőleg az igazságügyminiszterhez fölterjesztést intéz. E feladatának érvényesíthe­­tése végett minden év első ülésében küldöttsé­get alakít, melynek elnöke a főispán, vagy al­ispán,­­ tagjai a főorvos, főmérnök, valamint a választott tagok sorából a bizottság által vá­lasztott 2 tag. E küldöttség a börtönöket az e §-ban jelzett tekintetekből rendszerint minden félévben egyszer megvizsgálni és a bizottságnak jelentést tenni tartozik ; q) a posta, távirda és távbeszélő, valamint vasúti ügyekben észlelt hi­bák és akadályok elhárítása iránt a kereske­delmi miniszternek jelentést tesz; r) gyámsági és gondnoksági ügyekben az árvaszékek műkö­dését közigazgatási szempontból ellenőrzi. E részben való egyéb hatáskörét külön törvény határozza meg. 232. §. A szakosztályok hatásköre azon teendőknek bármely fokon való ellátására ter­jed, melyek a közigazgatási bizottság hatáskö­rébe tartoznak, de az előző­k szerint a teljes ülésnek föntartva nem lettek. Ezen keretben az ügyrend során megállapítandó részletezés szerint: a) a közigazgatási szakosztály hatásköre a köz­ségi, cselédügyi, közrendészeti, közegészségügyi, kivándorlási, házközösségi, kisajátítási, közúti és vámügyi, közlekedési, népiskolai, kivételes nő­sü­lési ügyek körüli teendőkre, vagyis a belügyi­­vallás- és közoktatásügyi, igazságügyi, kereske­delmi és honvédelmi miniszterek illetékességi körébe tartozó ügyekre terjed; b) az adóügyi­­ szakosztály ügyköre a pénzügyminiszter tárczá­­­­jába és általában az állami törvényhatósági és­­ községi pénzügyi közigazgatás körébe tartozó ügyekre; c) a közgazdasági szakosztály a me­zőgazdasági, állategészségügyi, állattenyésztési, mezőrendőrségi, halászati, erdészeti, vízszabályo­­zási és vízhasználati, vagyis a földmivelésügyi miniszter tárczájába tartozó ügyekre nézve ille­tékes; d) a fegyelmi választmány hatásköre a fegyelmi törvények során hozzá utalt ügykörre terjed ki. 233. §. A bizottság és egyes szakosztályai úgy az egyes miniszterek, mint az önkormány­zati testületek elé akár egyes esetekre, akár a közigazgatás, illetőleg az önkormányzat általá­nos működésére nézve javaslatot és jelentése­ket terjeszthetnek, sőt a miniszterek felszólítá­sára jelentéseket tenni tartoznak.­­ Ha a je­lentések tartalma iránt a nézetek eltérnek, azok, kiknek nézete kisebbségben maradt, föl vannak jogosítva, hogy az általuk szerkesztett különvé­­nyüknek a jelentés melletti fölterjesztését köve­teljék. A főispán, ha egyet nem ért a fölterjesz­téssel, jogosítva van külön jelentésben előadni, miben és miért nem ért egyet. 234. §. Az egyes szakminisztereknek jo­gában van egyes ügyeknek vagy szakmáknak tárgyalásához és pedig akár a közigazgatási bi­zottság telj­es, akár szakosztályi üléseibe szak­közeget küldeni, ki ott fölszólalhat, sőt a szük­séges fölvilágosításokat megadni tartozik, szava­zati jogot azonban nem gyakorolhat. 235. §: A szakosztályokat is megilleti a teljes ülésnek biztosított hatósági felügyelet és ellenőrzés joga olyképen, hogy azok is jogosul­tak a hatáskörükbe tartozó egyes ügyekre nézve : a) a főispán kivételével a hatósági közegektől jelentést kívánni; b) a hivatalos közegek műkö­dését megfigyelni és intézkedéseket kezdemé­nyezni, illetőleg javaslatba hozni. 236. §. Az 1883 : XV. t.-cz. 12. §-ában szervezett küldöttség illetékességi körébe tarto­zott ügyek az adóügyi szakosztály illetékességi körébe utaltatnak s ehhez képest az 1890. évi I. t.-cz. 26. § a is módosul. 237. § Az 1879 : XXXI. t.-cz. 26 §-ában szervezett bizottság megszüntettetik és ügyköre közgazdasági szakosztály illetékességi körébe utaltatik. 238. §. Az 1879 : XXXI. t.-cz. 118. és 120. §- aiban szervezet II. fokú erdei kihágási bíróság ügykörére nézve a közigazgatási bírás­kodásról szóló törvény rendelkezik. 239. §: úgy az egyes szakosztályok, mint a fegyelmi választmány minden január havi tel­jes ülésnek a múlt évről évi jelentést tartoznak adni, melyben működésük és tevékenységük adatait az ügyviteli szabályzat rendelkezéseihez képest előterjesztik, észrevételeiket és javaslatai­kat köztik. Pistikának nevezett el az öreg tiszttartó néni egy négy lábú, nagy szürke szemű, hosszú farkú és fényes szőrű házi­állatot, egy vén kandúrt. Mióta özvegységre jutott, azóta nevelte föl, s annak már közel 17 esztendeje lesz. Minden falatot hűségesen megosztott vele, oly gondosan ápolta, mint anya egyetlen gyermekét. Télen át soha sem eresztette ki a szobából, s azért is vadult el annyira. Ha véletlenül egy idegen eltévesztette az ajtót s a tiszttartó szobája helyett az anyókáéba nyitott, úgy elkezdett mormogni a vén kandúr s olyan mérges szemeket meresztett a belépőre, hogy szinte zavarba hozta az embert. Szerencse volt, ha az anyóka ölében tar­totta, mert máskülönben neki is ugrott volna az idegennek, a­mint az meg is történt egy alka­lommal. A kisbiró ugyanis a falu házáról meghívót hozott a nemzetes úr számára, s a­helyett, hogy azt az irodába vitte volna, szerencsétlenségére a tiszttartóné szobájába nyitott. Senki sem volt bent. Alig hogy körülnézett, egyszerre csak neki­­ugrik a vén kandúr a kegyetlenül össze-vissza tépi arczának legnagyobb tekintélyét — a bajuszt. Kis híja, hogy szemét ki nem kaparta. Nagy erőmegfeszítés után sikerült kimene­külnie, — de bajusz nélkül — véresen. Szörnyen röstelte a dolgot. Ó, a falu pél­dányképe, véres arczczal menjen a falu­ házára ? Nem, azt nem teszi! Szó nélkül eltávozott, a meghívót is ott bent felejtette s a szőlők közt sietett haza­­ lefeküdni. Hiába várták a faluházán, ő csak nem jött vissza. Két hétig feküdt, mig valahogy begyó­gyultak a vér­nyomok. De azért elcsapták, mert mindenki azt fogta rá, hogy kisbiró létére ve­rekedett. Hasztalan mentegette magát, az igaz­ság szolgáltatói nem hittek neki, hisz arczán ott voltak a jelek,­­ neki mennie kellett! Dupla veszteség. Nem elég, hogy a baju­szát elvesztette, még állását is, tekintélyét is elrabolta egy vén kandúr. Meg is fogadta, hogy annak pusztulnia kell. Addig les majd utána, míg végre agyon­ütheti, h így csak sikerülni fog a rajta elköve­tett méltatlanságot megboszulnia. Mást már ügy sem tehetett! * Tavaly májusban, mikor a tavasz javában pompázott, meglátogattam Gyöngyösi tiszttartóé­­kát. Késő este értem oda, s igy az­nap keveset beszélgethettünk. Másnap korán fölkeltem. Gyönyörű idő volt, az eresz alatt vigan csicseregtek a kis fecskék s bent a kert lombjai közt csattogott a fülemüle. Kimentem a kertbe a rózsák közé, melye­ket a tavasz fugalma ide-oda ringatott. Főleg egy hely tűnt föl nekem, hol szebbnél szebb rózsák diszlettek. Ott megálltam. A­mint igy merengek, halk lépéseket hallok. Az öreg tiszttartóné volt. Siettem őt üdvö­zölni s a kert fölötti elragadtatásomat kifejezni. Első szava is az volt, hogy bizony azóta, mióta én körükből eltávoztam, nagy esemény történt. (Rögtön arra gondoltam, hogy valószínűleg penzióba küldték az öreg tiszttartót s ez fáj annyira az anyókának. Pedig nem !) — Képzelje csak — folytati könnyező szemekkel — az én aranyos Pistikém már nincs többé az élők között, már nem czirógathatom meg kis fejecskéjét — meghalt 1­ 891. április 1-én HÍREK. — (Föltámadt!) Az elnémult harangok­­­érezszava ismét megkondult, az oltárról lehul­­­­lott a gyászfátyol s a templomokban viszhango­

Next