Pécsi Figyelő, 1895. július-szeptember (23. évfolyam, 148-223. szám)

1895-09-22 / 217. szám

a járulékban részesülnek. A lelkészi hivatalokról nagy teher esik le ezzel és ez a nagy teher átmegy a maga teljes, egészében a községi elöljáró­ságokra. A minisztériumban, mikor az ide vonatkozó „meghagyatik“ ot meggyártották, tisztán a községe­ket (falvakat) tartották szem előtt s ilyenformán sok hibája van ennek a rendeletnek, hibái, a­melyek alapos kiigazításra szorulnak. Olyan nyugdíjas egyén, kinek életbenlétét ezentúl a polgármesternek igazolni kell — oly ember mondja, a­ki a körülményekkel ismerős — Pécsett 2000 körül van. A mi munka ezekkel van, az még csak hagy­­ján volna, de hát honnét fogja tudni a mi pol­gármesterünk, hogy X. Y. hivatalnok még élet­ben van, vagy honnét tudja azt, hogy a nyug­díjazott özvegyek férjhez mentek - e vagy sem ? Ebből is látható, hogy a rendelet megállhat falu­he­lyen, a­hol a jegyző a falu minden lakóját ismeri, de máshol aligha. Mint értesülünk, az egyes városi hatóságok feliratokkal fognak élni az egyébként is későn, a 12 ik órában érkezett hiányos parancso­lat ellen, a­mely oly dolgok bizonyítását bízza a pol­gármesterre, a­melyeket ennek ellenőriznie lehetetlen. Hírek. Pécs, 1895. szeptember hó 21. — (László főherceg halálához.) József főherceg Baranyamegye részvétiratára a kö­vetkező meleghangú kézirattal válaszolt : „Az Istenben boldogult feledhetlen László fiam elhunyta alkalmából hozzám intézett fájdalmas részvétirata mélyen megindította atyai szivemet. Sajgó kebellel, de megadással olvastam az oly meleg érzéstől áthatott sorokat; megadással, melyet az isteni Gondviselés másithatlan végzésébe való belenyugvás szent kötelessége reánk parancsol ; megadással, mert fejet hajtva az Úr akarata előtt, az örök világosság országában való majdani viszont­látás tart fenn engemet mély bánatomban. Némi enyhié­ért találunk mélyen sújtott szi­vünkre annak vigasztaló tudatában, hogy sokan vannak és Baranya megye közönsége is azok közé tartozik , kik velünk gyászolják korán elhunyt fiamat, hajlott korom egyik reményét, a kik e gyászt oly meleg szavakban tolmácsolják. Fogadják kegyeletes érzésük e megható meg­nyilatkozásáért legbensőbb hálás köszönetemnek őszinte kijelentését. Alcsuthon, 1895. szept. 17-én. József főherceg.“ — (Kinevezés.) A vallás és közoktatásügyi miniszter Gall­ovi­ch Lajos fiumei állami felsőbb leányiskolai tanárt a pécsi állami főreáliskolához rendes tanárrá nevezte ki. — (Esküvő.) Ma délután vezette oltárhoz M­o­l­n­á­r János helybeli kereskedő aráját, özv. Edhoffer Jánosné kedves leányát — Mari­annát, ezekből a suttogásokból egy szemernyi sem került a vén Erdős fülébe. Gyakran találta pedig őket együtt, igen gyak­ran ; de hát miért gyanakodott volna ? — A kis­fiam és a kis­mamája! Ennyi az egész, se több, se kevesebb. Hadd ismerkedjenek meg egymással, hadd szokjanak össze . . . * Szép őszi alkony volt. A fák gályáiról csende­sen hull­dogált a sápadt, dörütött falevél .. . . hullott, pergett alá . . . beszélt a szívről, a szerelemről, meg­csalásról ... — Mily sok poezis van a természetben ! ? Meny­nyi bűbáj, mennyi kellem ! ? Az öreg Erdős barátja volt az ősznek. Sokszor órákig is elbolyongott hatalmas parkja zugó hársai között s nézte, milyen szépen hullanak azok a fényes sárga levelek. Öreg volt már, arra gondolt, hogy rövid idő múlva az ő sirhalmára is így hullanak azok az őszi sápadt levelek. Mi lesz akkor a szegény Ilonból, a­kit ő olyan nagyon szeret, imád ? . . . . Szegény Ilon! . . . Vijjongó sirály csapta meg a park tavát és si­­kongva szállt az ég felé. Megrezzent a bokor . . . egy elhaló szerelmi sóhaj tört át a zörgő levelek között ... s az öreg Erdős lába mintha gyökeret vert volna. Szemeive üresen bámult maga elé, összeszorított öklei meg ránt dúltak, de csak egy pillanatra, a következőben­­már csendesen rebegte: A kis fiam, meg a kis mamája. Elvánszorgott a legközelebbi padhoz, fáradt tes­tével reá roskadt. Nem mozdult, nem szólt egy sem, csak fénytelen szemeivel bámulta az alkony setétjét. Vijjongó sirály csapta meg a park tavát és si­­kongva szállt az ég felé . . . Gonda József.­­ (Adomány.) Az épülő Kereky-féle háznál az állványok beomlása következtében megse­besült munkások részére a Ferenciek­ utcájában levő gyógyfűszer üzlet tulajdonosai, K­a­r­r­e­s György és G­e­rt­c­h Frigyes urak mai napon két (2) forintot küldtek be szerkesztőségünkbe. Az összeget a sze­rencsétlenül járt munkások fölsegélyezésére a rend­őrséghez beszolgáltattuk.­­ (Rendezik az anyakönyvvezetői hivatalt.) Tudvalevőleg a főjegyző szobájában fognak végbemenni az új polgári esküvők és az előtte levő tágas szobában maga az elkönyvelés. Most fog­lalatoskodnak javában a szobafestők ennek a két szobának díszesre való kifestésével, a­mit a teljesen új berendezés követ. A főjegyző régi bútorait más hivatalos szobákba helyezik, míg ő újakat kap érettük.­­ (Akvarellek) című novella-kötet megren­deléséhez szükséges lapokat mellékelünk mai szá­munkhoz. A kötet írója B­é­r­c­y Károly, rendes tárcaírónk, kinek elbeszéléseit a fővárosi szépirodalmi lapok útján is ismerhetik olvasóink. A kötet előfize­tési dija két korona, mely tekintve a mű illusztrációit és a csinos kiállítást, nagyon is olcsónak mondható. Az A­k­v a r e 11 e­k-et lapunk nyomdája fogja kiál­­­lítani s ugyancsak oda küldendők az előfi­zetési dijak is. A megrendelések legkésőbb a jövő hó első hetének végéig eszközlendők. A könyv bolti ára magasabb lesz.­­ (Újítás rendőrségünk körében.) Mint értesülünk városunk rendőrsége okulva más városok példáján két, esetleg négy tagból álló lovas rendőrséget állít fel, melynek célja éjjel a város te­rületén cirkálni. Ez új intézményt már rég nélkü­lözzük, s kívánatos volt is, most midőn ismét kezd szaporodni a munka nélküli csavargók száma, kik a szigorú tél elől a város falai közé menekülnek ; itt pedig, ha nem adtak nekik, — szükség törvényt bont — biz­toptak is. Már most lóháton rövid idő alatt nagy területet bejár a rendőrség s az esetleg futni készülő tolvajt könnyen nyakon csiphetik. Jó nyomon halad rendőrségünk, s most már remélhet­jük, hogy rövid idő alatt oly szerves egészet képez­nek — különösen ha számukat is növelnék — mi­szerint miniatűr fővárosi rendőrséggé kvalifikálhatjuk őket. Csak rajta ! (Népfelkelők jelentkezése ) A nép­felkeléshez tartozóknak a múlt évben életbeléptetett ellenőrzési szemléje október hó 16, 17, 18 és 19-ik napjain lesz megtartva, mely alkalommal a sörház utcai Scholtz-féle sörcsarnokban minden pécsi, az utolsó napon pedig minden Pécsett tartózkodó idegen népfelkelő jelentkezni köteles. Lehet írásban is je­lentkezni. A ki a jelentést igazolatlanul elmulasztja, meg lesz bírságolva.­­ (Halálozás) Fodor Antal földbirtokos az éjjel élte 84-ik évében Pécsett meghalt. Az el­hunytban Fodor József budapesti egyetemi tanár és Fodor Pál dárdai ügyvéd atyjukat, Antal Gyula dr. országgyűlési képviselő és budapesti egyetemi tanár és Lukács Adolf dr. kolozsvári egyetemi tanár pedig apjukat gyászolják. A boldogultnak halt tetemei holnap, vasárnap délután 3 órakor fognak Pécsett, Anna­ utca 1 sz. alatti lakásán beszenteltetni és hét­főn Somogy megye Fenékpusztai birtokán eltemettetni. —■ (Modern világítás.) Az elmúlt éjjel valami 20—25 fiatal embert állított meg a cirkáló rendőrség, hogy igazolják magukat, mert oly hango­san énekeltek, hogy a legmélyebben alvókat is fel­verték álmukból. Különböző helyeken történt a le­tartóztatás és sajátságos mindannyiukat „Gyere babám gyújtsál gyertyát, nem látom az ország útját“ című nóta hangos dalolásáért vonta kérdőre a rendőrség. Mint legújabban értesülünk a város törvényható­sága 50000 ezer példányban megrendelte e nagyszerű nótát, a­miket azután a város összes lakói között szét­oszt: inkább áldoz 25000 fotot kőtára, mintsem a gázlámpákat legalább éjfélig égni hagyja. Ezentúl a járó­kelők e nótát énekelik, s ha van babájuk, lesz gyertya világjuk is, ha nincs, akkor akár az orrukat beverhetik a pokoli sötétségben. Roppant kiváncsiak vagyunk az eredményre.­­ (Az igazmondó.) Egy helybeli úriem­ber, a­ki szeretett nagyokat mondani, hosszabb uta­zásról tért vissza és este a vendéglő törzsasztalánál élményeit beszélte el társainak. — Igen, uraim, olyan gyorsvonatot, mint a­milyenen most utaztam, még sohasem láttam. Kép­zeljék csak, Hamburgból Konstantinápolyig egy nap alatt jutottam el. — De hiszen ez lehetetlen, kiáltották a leg­­hiszékenyebbek is. — Hát persze ezt csak az első osztályon le­het megtenni, a­hol én utaztam, mert a másod osztályú kocsik még csak másnap érkeztek meg.­­ (Nyomtalanul eltűnt.) G­y­e­n­i­s Jó­zsef süket-néma, nagy doroghi (Tolnám.) illetőségű mester­legény f. hó 14-én reggel a mezőre ment, s azóta családjához vissza nem tért. Termete közép, kora 43 éves, arc­a gömbölyű, szemei feket­ék, orra rendes, bajusza fekete, különös ismertető jele, bal arcán sebhely látható és epilepsiában szenved. Eltű­nése alkalmával polgárias vászon inget, bő szárú vászon gatyát és fakult fekete paruszkát (mellényt) viselt s egy üllőt és egy kalapácsot vászon tarisz­nyában vitt a nyakába akasztva. Köröztetése elren­deltetett.­­ — (Baranyamegye és Pécs város kül­döttsége Zágrábban.) Bánffy Dezső b. minisz­terelnök értesítette megyénk és városunk főispánját, hogy a király zágrábi látogatása alkalmából, mely október hó második felében fog megtörténni, küldött­séget vezessen a király színe elé, még pedig 12 tag­ból állót a megye­ és 8 tagból állót a város részéről. Ezeket a küldöttségeket a legközelebbi közgyűlésekben fogják, megválasztani.­­ (Részeg színház­igazgató.) Egy kü­lönös színtársulat működik mostanában városunkban ponyvák alatt a vásártéren, melynek tagjai majmok, míg az igazgatója ember. Ez az ember az eddi­gi előadások alatt még mindig bemutatta, mennyire kedvelője a pécsi boroknak, mert még eddig mindig botrányosan részeg volt. A rendőrség figyelmeztette a nevezett majomtársulat igazgatóját, hogy máskor csak az előadások után szabad berúgnia, különben betiltja az előadásokat.­­ (A puff­ujj­ások végnapjai ) A divat­világ köréből oly hír érkezik, mely a hölgyeket el­­rémíti talán, de annál inkább megörvendezteti azo­kat, a­kik a divatok költségeit szokták viselni. Ber­linből azt írják, hogy jövő tavaszszal végkép eltűnnek azok a rémes puffujjak, melyek miatt a legszélesebb járdán is nehéz volt a járás és melyek oly sok drákói intézkedésekre szolgáltattak okot lóvasutakon, omnibuszokon. A szoknyák is keskenyebbek lesznek és testhez fognak simulni, mint az 1889 iki divat alkalmával. — Oly nagyon szép jövővel kecsegtet bennünket e hir, hogy szinte hinni se merjük. — (A barátság szülte tolvaj.) Kr­e­mer Ádám és Á 11 i­n­g­e­r Bernát köblényi lakosok a lehető legjobb barátságban éltek gyermekkoruk óta, úgy hogy többször ama kijelentésüknek adtak kifejezést, hogy testvérek sem lehetnek jobb viszony­ban mint ők. Feltűnt Kremernek, hogy Allinger mily nagy összegeket tart otthon, bántotta valami, szeretett volna ő a pénz birtokába lenni. Múlt év június 29 én történt, hogy Allinger Bernát és csa­ládja — Péter és Pál ünnepe lévén — templomba mentek. Mig ők az isten házában időztek, az alatt­a pénzvágyó Kremer lakásukba hatolt s a szobában levő egyik ágyból barátja vagyonát : 574 frt kész­pénzt és 1042 frt értékű kötelezvényt ellopott. Alig múlott el fél nap, a lopás után már nyitjára jöttek a dolognak s a helyszínen megjelent csendőrség le­tartóztatta az ál­barátot. Ma ítélt a pécsi kir. tör­vényszék Kremer Ádám felett, kit lopás bűntettéért 1 évi börtönnel s 3 évi hivatalvesztéssel sújtott, mi ellen úgy ő, mint kir. ügyész felebbezett.­­ (Körözött sikkasztó.) Berger János n. kanizsai illetőségű 40-42 éves középtermetű, so­vány, kerek arcú, szőke szakálu és bajuszu, déli vasúti teherkiadási irodai pénztárnok, f. hó 8 -án este 782 frt összegnek elsikkasztásával ismeretlen helyre megszökött. Az összes hatóságok felkéretnek, hogy nevezettet nyomoztatni, feltalálása esetén a n­­kanizsai rendőrkapitányságot értesíteni szíveskedjenek.­­ (Ha nem jösz,­­ viszlek!) Ilyen for­mán gondolkodott ma reggel Csonka József fiatal suhanc, mikor a barátok­ utcában egy bolt előtt megállott. Nézte nézte a kifüggesztett egészséges ruhákat és csizmákat, végre az egyiken megesett a szíve, egyet fordult, s a csizma már a kabátja alatt volt. Tán 10 lépést haladhatott — örülve az olcsón szerzett lábelin — a figyelmessé lett kereskedő nya­kon csípte Csonkát, s átadta a rendőrségnek, hol méltó büntetésben részesítik a gonosz lelkű fiatal­embert.­­ (A pálinka ördöge.) Tehén István Majláth-téri álm­ok üres óráit a pálinkás boltban tölti, hol is 10 fillér erejéig hitellel bir. Ma délelőtt, mikor már 25 krajcár készpénzét megitta — többet is kért, de az árusító látva, hogy elég neki ma, egy esetben megtagadta a hitelt. — Mit, hát olyan ember vagyok én, kinek hi­telezni sem lehet — fakad ki dühösen Tehén Ist­ván ? Ezen annyira össze­veszett a pálinkással, hogy annak rendőrt kellett hozatni, hogy a jól betörülkö­zött Tehén urat eltávolítsák üzletéből. (Fogspecialista és fogműtő Pécsett.) Rövid idő előtt telepedett le nálunk Dr. Breuer József, ki részben a hazai, részben a külföldi egyetemeken végezta fogászati tanulmányait, mint e szaknak ki­zárólagos és hivatott művelője bizonyára általános hiányt van hivatva pótolni. Részünkről is örömmel üdvözöljük a fiatal doktort és szerencsét kívánunk működéséhez. . PÉCSI FIGYELŐ, 1895. szeptember 22.

Next