Pécsi Figyelő, 1900. július-szeptember (28. évfolyam, 148-223. szám)
1900-07-01 / 148. szám
190 . Julius 1. világítás előjelei s az ünnep az egész város minden polgárának ünnepéül ígérkezett. Este hét óra után gyenge szél támadt, távolról felhők is borongtak ; de a szél csakhamar elállt s az ég derűlt maradt. Fél nyolc tájban kezdtek kigyulni az ablakokban a gyertyalángok és a mécsek, mikor nyolc órát harangoztak, már az Erzsébet királyné sétatér tele volt néppel. Az utcákon pedig még jobban élénkült az élet. S mikor fél kilenckor a templomok összes harangjai megkondultak s zúgtak kilenc óráig, megindult a népvándorlás a székesegyház felé, hol csakhamar egybegyűlt az egész város népe s ezer és ezer embertől feketében a Kardos Kálmán és Káptalanutca, a felső és alsó sétatér s a Scitovszkytér. A székesegyház előtti térre a beléptijegygyel bíró közönség megszakíthatlan tömegként vonult befelé. A téren tündéri fényben úszott minden s a székesegyház előtt lampionokkal körített helyen helyezkedett el az 52 ik gyalogezred zenekara s a monstre hangversenyben résztvevő összes dalegyesületek. És ünnepi komolyság, emelkedett hangulat uralkodott az ezer és ezer ember felett, kik vallási és társadalmi rend különbség nélkül megjelentek, hogy részt vegyenek Pécs és a pécsi egyházmegye ünnepén, melylyel a kilencszázéves magyar katholicizmust ünnepelte. (A hangverseny.) tény, hogy az énektársaság vagy háromszáz főből állott, oly jelenség, melyet a főváros irigyelhet tőlünk. Keressünk oly várost, ahol ennyit össze lehet hozni egy szíves kérő szóra, mint nálunk. Erre büszkék lehetünk. A Pécsi Dalárda, a Polgári Daloskör, a Bányatelepi dalegyesület, a növendékpapok, gimnázium, reáliskola és tanítóképző intézet énekkarai egyesültek erre az estre, hogy együttesen annál impozánsabbá tegyék a kilencszázados ünnepélyt. S az valóban az volt. Az óriási énekkart és a vele működő katonazenekart Hoffer Károly dirigálta teljes tudatában annak, hogy nem csekély feladat megoldását vállalta magára. S a várakozásnak Hofler megfelelt, és zengett az ének méltóságos erővel, fenséges ihlettel. A hatalmas énekkar lelkesedve adta elő azt a három számot: Isten áldd meg a magyart, a királyhimnuszt és a pápai himnuszt. A magasztos dallamok betöltötték a tágas teret s a hallgatóságot megbüvölték. Pécsett ilyet még nem hallottunk. A hymnus méltóságos akkordjai alatt a közönség úgy, mint az énekesek levették kalapjaikat s a honvéd tisztek sapkáikat (zárójelben megírjuk, hogy a közös hadseregbeli tiszteknek derogált a hymnus alatt levenni sapkájukat) s hasonlón hallgatták végig a könyörgő dallamot, melylyel e szép magyar hazára kérték a dalosok a nagy Isten áldását. S megdobbant a hatalmas könyörgésre a hazafi szives fohászát küldte fel az égre. Az ajkak elnémultak .... oly csönd honolt a térségen ... Az Isten szabad ege templommá vált e pillanatban, hol a hazafiság oltárán áldozták fel áldozatukat az énekesek .... A katonazenekar Scharf Róbert vezetése mellett a következő darabokat adta elő: Wagner »Tannhauser« ; Wagner »Rienzi« ; »Dal Aegirhez« a német császártól s a végén egy indulót A monstre hangverseny kezdetével kigyújtották a székesegyház tetején a görögtüzeket is. A hangverseny alatt, mely tíz óra után ért véget, állandóan piros, fehér, zöld görög tűz égett egyszerre kellemes fényt, szép világosságot szórva a térre. S mikor felhangzottak a pápai himnusz akkordjai, akkor a székesegyház homlokzata felett, szt. Péter és szt. Pál apostolok között elhelyezett óriási kereszt alatta ezen felirattal »Krisztus győr« rakétái gyújtanak fel, majd a tornyok minden ablakában új és új görögtűz. Tíz óra után a hangverseny befejeztével oszladozni kezdett a tengernyi nép ép oly rendben és csendben, mint ahogy gyülekezett. Hetyey Sámuel, megyéspüspök a kivilágítás alatt szintén a téren volt, a publikum között, majd a vége felé visszavonult palotájába. (A kivilágítás.) Este fél kilenc órára már tündéri fényben állott az egész város. Minden túlzás nélkül lehet ezt mondani, mert nemcsak a belvárosban, hanem a külvárosokban is kivilágítottak s alig volt ház a legkülsőbb utcákban is, hol az ablakokban pár szál gyertya ne égett volna. Bármerről jött is az ember a székesegyházhoz, minden odavezető utca házai kivilágítással tündököltek. A király-utcán a jogakadémia, a kölcsönös segélyző-egylet, a posta- és távirda-igazgatóság, a Nemzeti Kaszinó, az Otthon Kávéház, Vigadó, a pénzügyigazgatóság és a pécs baranyai hitelintézet palotái voltak fényesen kivilágítva. A sörház-utca, malom-utca, lyceum-utca, Kazinci-utca, Mária és megye-utcák minden háza ablakában égtek a lobogó gyertyalángok. A belvárosi leányiskola, a Kath legényegylet, a Budai Külvárosi Kath. Kör, a keresk. és iparkamara, a Polgári Kör házai egykép fényben állottak. A vármegyeháza, a kir. törvényszék, a papnövelde-utca, a Mathessa-intézet, az Anna és József-ulcák is igen szépen voltak kivilágítva. Az összes plébániák épületei, a papnövelde, a püspöki tanítóképző, a belvárosi iskola, a királyi tábla, a plébánia és káptalan utcák, az összes kanonoki házak fényben úsztak. A Bedőkávéház, az ügyvédi kamara, a Majláth-tér és Irgalmas utcák házai szintén ki voltak világítva. Remek látványt nyújtott az Irgalmasok temploma, homlokzatán száz és száz mécsessel, az ajtó feletti Mária szobor körül lobogó lángokkal s felette a hit, remény és szeretet impozáns rajzával, melyen 1000—1900. felirás volt látható. A Széchenyi téren a Stern és Lőwypaloták, ez utóbbi három emeletének fényes ablakaival, a városháza toronyrácsán lobogó mécsekkel, ablakaiban gyertyákkal, a Tauszigtéle és Pincsek házak, a Nagytakarékpénztár három emelete, a Royal-kávéház lampionos terrasza, a Zsiga-féle ház, a Központi takarékNegyed kilenc után jött a helybeli cs. és kir. gyalogezred zenekara s közvetlen a katedrális lépcsőzete előtt körben állott fel. Nemsokára felvonultak zárt sorokban a dalegyesületek is és ugyancsak a lépcsőzet előtt állottak fel hangnemek szerint s miután elhelyezkedtek, meggyujtották lampionjaikat. Mikor a harangok ércnyelvei elnémultak, a katonazenekar megkezdte a monstre hangversenyt, melyhez hasonlót ritkán lehet élvezni a világvárosokban is. Nem szólunk a katonazenekar játékáról, mert felesleges, annak nagy hire s jó hire van s e jó hírnevének ha valamikor, most igazán megfelelt. Azok a finom árnyalatok, az egyöntetűség, erő és lágyság, melyet a fúvó hangszereken produkáltak, teljesen kielégíthetik a legnagyobb művészeti igényekkel rendelkező zenész embert, a legszigorúbb kritikust is. Most a dalárdák érdemét akarjuk inkább kiemelni, mert maga az a B.: Mit? A. : Teljes élvezetet. B. : így is az volt. A. : Nem egészen B.. Magyarázd, miért? A. : Ez a térség a megalkotásánál fogva, úgy, ahogy áll, mintegy amphitheatrumnak van praedestinálva. A hang a szabadban — hisz magad is tudod professzor létedre — a szabadban korlátlanul szétterjed. Ha tehát van helyünk, ahol a hangnak szétterjedését korátozzuk, szóval mintegy felfogjuk, úgy, hogy mégis szabad téri hangverseny jellegével bírjon, mindenesetre ennek a hangversenynek a helyét oda helyezzük el, ahol ezt a célt elérjük. Ha a csütörtöki működők a rács melletti (belső) egyenes térségen helyezkednek el, a hang egyrészről, a két kolossus építmény között a templomig álló közönség ezreinek füle kagylója mellett felirat egész a vártemplom faláig Ott visszaütődve, hatványozva hallja a közönség azokat a szépen előadott darabokat a legkisebb részletekig, sőt még az az előnye is lett volna, hogy a közönség nem egymásnak a halat, hanem egymástól feljebb állva azt a remek képet folyton szemlélhette volna, mit a nép ezreinek látása és a mozgó lampionok nyújtottak. B. : Tudod , mivel győztél most meg leginkább ? A : Nos ? B. : Azzal, hogy egy sétatéri zene alkalmával ott sétáltam egy káplán barátommal a templom lépcsőzetjáróján s a zenét oly erősen hallottam, akárcsak a katonakört képező karmester helyén állottam volna. A. : Természetes. Mert a hang a vártemplom falazatába megütődve, erősen támadta meg a hallóideget. Ez történt volna a csütörtöki hangversenyen is, mig így a hang felülről hatolva lefelé, már annyira a mennyire, előbb beleütközött a népáradatba, annak ruházatába s igy természetesen gyengén hatott le annyi torok és hangszer működése az alsó csoportban állókhoz. De meg ott van az a nagy bolthajtásos iv. A templom oldal főbejárata. Ez maga egy óriási sugólyuk. Ennek torkába énekelve, muzsikálva, ha még egyszer annyian lettek volna is, mint ahányan voltak, hangjukat jórészt elnyelte volna — mint ahogy el is nyelte — ez a kolosszus ajtóboltozat. S még egyet mondok : ha ott állnak fel a működők, ahol jelezte ma, nemcsak a rengeteg nép, amely a sétatereken foglalt állást, részesült volna teljes élvezetben, a jegygyel ellátott közönséggel, hanem az egész város viszhangzott volna a felséges és precíz dalaiktól, épúgy mint a katonazenekar virtuóz játékától. B. : Egyet feledtél barátom ! A. : Mit? B. : Hogy az egész ünnepség a kereszténységet s igy annak szent hajlékát illette, következéskép ahhoz közel kell felállani a működőknek, mintegy jelezve ezáltal azt, kit s a mit megillet a mai napi ünnepély, azután nem illett volna a publikumnak háttal fordulva állani a templomnak, bizonynyal az is kérdésbe jött. A. : Az ünnepies érzet nyilvánítására az mindegy, kissé közelebb vagy távolabb állnak-e a templomtól. Ami a háttal fordulást illeti, a közönségnek Tio része most is igy állt, lefelé nézve s gyönyörködve a néptengerben. Egyébként mindez csak az én véleményem. B. : Elfogadom. Mit mondasz a többihez? A. : A zenés mise előtt meghajtok, a megyés püspök úr beszéde előtt pedig leborulok. B. : Tudod mi lett volna még a legfenségesebb az ünnepélyen? • A.: Tudom ! B.: Mondd hát, talán egyet gondoltunk. A. : Ha az a 15 ezer embernyi nép ajka akkor, midőn Hoffer felemelte karját a dirigáló pálcával, a dalárdistákkal együtt rázendítette volna Isten áldd meg a magyart, hidd el, még az ég angyalai is mosolyogtak volna örömükben. B. : Én is azt gondoltam. Hja, hová lettek a lelkesült idők ! Fuimus troies. A.: Majd megjönnek még! * Ezzel elvált egymástól a két beszélgető úr, én pedig szintén elkotródtam és gondolkozóba estem, hát már csakugyan fuimus troies? Ha netalán az a két beszélgető úr kutatni kezdené, ki pletykázta el párbeszédjüket, csak vonjanak felelősségre, de előre jelzem, hogy azt is dobra ütöm. A ... s. FIGYELŐ 3