Pécsi Hírlap, 1888. január-június (2. évfolyam, 1-52. szám)
1888-04-08 / 29. szám
II. évfolyam. Előfizetési árak: Egész évre . . . 6 írt — kr. Félévre . . . . 3 „ — B Negyedévre . . 1 „ 50 * Egy hóra . . . — 50 „ Egyes szám ára 8 kr. Kiadóhivatal: PÉCSETT, Széchenyi-tér 12-ik szám (Nádosy-féle ház) hová az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó felszólalások intézendők. Pécs 1888. április 8-án. Pécsi Hírlap Megjelenik hetenként kétszer: csütörtökön és vasárnap. 29-ik szám. Szerkesztői iroda : PÉCSETT, Széchenyi-tér 12-ik szám, hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Kéziratok vissza nem adatnak. Hirdetések a kiadóhivatalban vétetnek fel. Előfizetések elfogadtatnak még valamennyi könyvkereskedésben. Egyes számok kaphatók : Böhm Manó (fő-utcza), Weidinger N. utóda Dómjánál. (Széchenyi-tér),Engel Lajos (fő-utcza), Hochrein József (ferencziek-utczája) papír és könyvkereskedéseiben, ifj. Rézbányay János fűszerkereskedésében (Szigeti országút), a dohány főtőzsdében (fő utcza) és a vasúti tőzsdében. Mindezen helyeken előfizetések is elfogadtatnak. A Farkas-Ratkó alapítvány. Élt itt a mi városunkban egy csendes kedélyig jólelkü ügyvéd, aki életét jól töltötte mert küzdött, fáradott s gyakorolta a jótékonyság s a hazafiság erényeit s a ki a halála után fönmaradó emlékét is akként állandósította meg, hogy attól ne legyen elválasztható a hazafiság s a jótékonyság. Több nemes alapítvány őrzi híven néhai Farkas Istvánnak, s az ő szeretett nejének Ratkó Czelesztinnek emlékezetét. Egyebek közt kiválóan érdekes az az alapítvány, melyet a boldogult oly czélból tett le, hogy annak kamataiból a helybeli tanintézetekben működő oly tanár vagy tanító jutalmaztassák meg évenkint, a ki tanítványait a hazafias szellemben neveli. Az alapító levél rendelése szerint a nyolczvan forint ápril hó 6-án, Czelesztin napján adandó ki. Ez a nap pénteken volt, amikor is az erre kiküldött bizottság határozott a kiadatásra vonatkozólag. A bizottság tudvalevőleg úgy intézkedett, hogy az egyes tanintézetek között sorsot húzott s az urnából kikerült intézet tanitókarára bízta a jelölést. Ezúttal a pécsi katholikus főgimnáziumra esett a sor. Annak tanári kara három egyént ajánlott kebeléből e megtiszteltetésre s a pályadij bizottsága a három közül nagy szótöbbséggel Inczédy Dénes főgimnáziumi tanárt tüntette ki a Farkas-Ratkó-féle díjjal. A gyűlésre — a választás után — meghívták a kitüntetettet, aki a jelenlevők harsány éljenzése között lépett a városház dísztermébe. Aidinger János kir. tanácsos polgármester ekkor a következő beszédet intézte Inczédyhez: „ Boldogult emlékű Farkas István volt pécsi ügyvéd tekintélyes vagyonát egész összességében hazafias, humánus és tudományos czélú intézményeknek részben létesítésére, részben pedig a már meglevők emelésére és fejlesztésére hagyományozta. Az általa tett több rendbeli hazafias irányú alapítványok között kiváló helyet foglalja el azon intézkedés, hogy 2000 írt tőkének évi kamatjai azon pécsi tanár vagy tanítónak ítéltessenek oda, ki a növendékek szivébe az igaz hazafiságot már idejekorán nemcsak ülteti, hanem ezen zsenge növényt helyes irányú nevelés és gondos ápolás által erőssé és hatalmassá fejleszti. Az alapitói oklevél értelmében a testület, mely ezen kérdés elbírálására hivatva van, akként alakult, hogy a városi törvényhatóság küldöttjei s a városban lévő, az alapítói oklevél szerint számba veendő tanintézetek képviselői, illetve az abban működő tantestületek választottjai egy testté tömörültek, képezvén ezáltal a közvélemény legilletékesebb orgánumát. Ezen testület vagy helyesebben mondva jury tehát az alapítói oklevél értelmében a mai napon egybegyült, s a pécsi kath. főgimnáziumi testület által fölhívásunk folytán eszközölt hármas kijelölés alapján főtisztelendőségedet találta és ismerte el azon tanférfiúnak, ki fölfogta magasztos hivatásának nagy fontosságát s még nagyobb horderejét; ki növendékeinek nemcsak elméjébe csepegteti a tudományok és ismeretek elemeit, hanem főgondjai közé sorozza azon elengedhetlen kelléket is, hogy növendékeiből jó hazafiakat neveljen. A közvélemény ezen nyilatkozatát tehát amidőn kész örömmel hozom főtisztelendőséged tudomására, átnyújtom egyúttal ezen elismerés jelképét, de mégis megjegyzem, hogy ez a sokkal becsesebb erkölcsi elismerésnek csakis külső jelét képezi. Amidőn még azon szívből jövő óhajunknak adok kifejezést, hogy azon férfiak valamennyien, kik hazánk ifjúságának nevelésére hivatva vannak, kivétel nélkül a haza szent képét szemeik előtt tartva, a vezetésökre bízott ifjúságot az igaz hazafiság elveiben neveljék, hogy hazánk virágozzék és fényre derüljön.“ S ezzel a polgármester átnyújtotta a pályadíjat Inczédynek, ki a meglepetéstől , meghatottságtól reszkető hangon válaszolt, csodálkozásának adva kifejezést a fölött, hogy reá, a mathematika tanárára esett a jury választása. A köztisztelet- és szeretetben álló jeles tanár ismert szerénységével elhárítani igyekezett a kitüntetés jogosultságát s azért a jutalmul kapott összeget nyomban átadta igazgatójának azzal a kijelentéssel, hogy az takarékpénztárban elhelyezve kamatoztassák, miből aztán oly idegen ajkú helybeli gimnáziumi tanuló jutalmaztassák, ki legszebb előmenetelt tegyen a magyar nyelvben s ha ilyen nem találtatnék, akkor jusson az azon tanulónak, ki a magyarok történelmében tanusít legnagyobb szorgalmat. ’■S. ------------— tSBSBBBBS ' aáHBN A „Pécsi Hírlap“ tárczája. Véletlen hála. Van nekem egy jó emberem sok ellenségem közt, a ki a legnagyobb hálával viseltetik irántam, csupa jót beszél rólam hátam mögött, ami a ritkaságnál is nagyobb ritkaság. Pedig esküdözés nélkül is elhihetik, ha mondom, hogy az ujjamat sem mozdítottam meg érte. Egyáltalában kevés esetet kivéve, a legrosszabb protektor lennék, ha nagy állásbeli ember lennék, s bizonyára az leszek, ha majd a szavamra adnak a nagyfejnek, így azonban magamat sem tudom előre protegálni, annál kevésbé másokat. Különben is iró ember ne protektoroskodjék. Rendesen nagyobb a szíve az egész embernél, akit ajánlgat, úgy van mint az üzleti vállalkozással, ha nem is bukik bele, soha sincsnyi haszna rajta, mint annak, aki czirkulusait nem engedi a vér befolyása által zavartatni. Egyszer-másszor én is fölsültem már az ajánlottjaimmal, megfogadtam tehát, hogy ezentúl senkit sem ajánlok az ismerősöknek, ha csak nagyon nem érdemesnek találtam azt, aki éppen nem érdemes reá. Véletlenül megismerkedik az ember államtitkárokkal, főnökökkel, polgármesterekkel, iskolaigazgatókkal, bankpénztárnokokkal és végrehajtókkal, az ismeretség (talán a két utóbbit kivéve) csak annyira terjed, hogy az ember köszön nekik az utcrán vagy nyilvános helyen s ők elfogadják , de a protekczióra szoruló törekvő emberek egy kalapmozdulatból, a köszöntést elfogadónak szemhunyoritásából kiszimatolják az ismeretség közelségének fokát s nem mulasztják el adandó alkalommal a közvetítés kikérését, néhány évtizedre hálának biztosított fölajánlása mellett. (Néha azonban ez a váltó is üresen prolongáltatik és legtöbbször a dubiozások közé kerül.) Ez a jó emberem, Duhaj Benedek, akiről mesélni akarok, egyik vidéki városban ismerkedett meg velem egy ünnepély alkalmával, ahol a rendezőségnek fullajtára volt. Egészen megfeledkeztem róla, midőn egyszer csak elém toppan a fővárosban. Elmondja, hogy otthon sehogy sem jut előre, nyomorúságos napidíjon tengődik a városkapitányi irodában, pedig többre volna képes és a fővárosban megtalálná működésének a kellő tért, segítsem be valami hivatalba. — De hát itt hogyan él meg barátom, ha a vidéki városban nem futotta ki a jövedelme? Itt nem is kezdheti mindjárt a magasabb falú koplaláson, a dijnokságon, hanem helyrajzi ismereteket kell szereznie, amire rá is ér hónapokon át tartó csavargása alatt. Végre bejut valahová titkos dijnok gyakornoknak, akit egy írnok fogad maga mellé, amikor ki szeretne szökni egy gyalogsétára a zöldbe, ez azután alkalomadtán beprotegálja a hivatalfőnöknek ingyenes dijnoknak, de ezalatt és ezután még mindig a készből él . . . Mennyi az a kész ? — Nem értem kérem. — Hozott-e magával sok pénzt? — Hiszen kérem ki van adva a kis örökségem, árendába kapok abból kétszáz forintot. — Szerencsétlen! És ön ide jön dijnokoskodni, hisz a legjobb esetben kap ön háromszáz forintot. Siessen haza, dobja ki az árendást, szántson, vessen, kapáljon maga, lesz legalábbis négyszáz forintja, ha a bérlő kétszázat képes fizetni. Kap lakást hatvan forintért