Pécsi Közlöny, 1894. június (2. évfolyam, 61-70. szám)
1894-06-03 / 61. szám
1894. június 3. ban álljon. Hogy mily mérvű lesz ez a változás, azt az új kormány programjából fogják megtudni. Valamint a legközelebbi napokban nyerünk felvilágosítást arról is, hogy milyen lesz az új pártalakulás. A mi értesülésünk szerint gr. Apponyi Albert pártja, a nemzeti párt is bele van vonva a kombinációba. Ha tehát a liberális párt egy része csakugyan felmondaná a szolgálatot, a nemzeti párt hozzájárulásával meg lesz a kormányt támogató többség. Hírek. A bolgár fejedelem az úrnapi körmeneten. Koburg Ferdinand bolgár fejedelem, ki egy hetet töltött bátyjának, Fülöp hercegnek gömörmegyei birtokain, május 24-én nagy kísérettel megjelent a pohorellai templomban. A szentmisét atyjától örökölt mély ájtatossággal hallgatta, s aztán részt vett a körmenetben. A falusi népre felemelő hatással volt az a ritka látvány, hogy egy ország fejedelmét látták hitéhez ragaszkodva megalázkodni a Mindenható előtt, ki nem tesz különbséget a pór és a koronás király közt. A nemes szivü fejedelem templomból való távozás előtt 100 frtot tett a pörsölybe. A nagyváradi káptalan és a pápa. Schlauch kardinális — mint a szatmári „Heti Szemle“ írja — táviratban értesítette Nogáll püspököt, hogy a pápa a nagyváradi káptalant kiváló kitüntetésben részesítette. Az egész káptalannak megadta a jogot a cappa major viselésére. A cappa major kerek hermelin gallér, melylyel együtt jár a jog az uszályos ruha viselésére. Ez a kitüntetés nálunk eddig csak az esztergomi és kalocsai káptalanok tagjait illette meg. — Ezenkívül a nagyváradi egyházmegyéből Schiffner kanonok, pápai prelátus, ki ma, jun. 3-án, Endrődön mondandó aranymiséje alkalmából nagyobb összeget áldozott jótékony célokra és még 3 nagyvárad-egyházmegyei pap pápai káplánokká lettek. Üdvözlet Zichy Nándor grófnak. A pécsi egyházmegye drávántúli részében fekvő d.miholjáci kerület papsága május 28-án Veliskovcen tartott tavaszi gyűlése alkalmával gróf Zichy Nándorhoz üdvözlő táviratot intézett, melyben egyúttal köszönetét fejezi ki a főúrnak az egyház jogainak védelmében kifejtett fáradhatatlan tevékenységéért. Zöldojtás. A megyei gazdasági egyesület által a pécsvárosi amerikai szőlőtelepen rendezett, versenynyel is összekötött, zöldojtási gyakorlatokon 51-en vettek részt. A versenyen jelen volt Ottocska Géza, a gazdasági egylet elnöke, Vörös Mihály, egyleti titkár, továbbá Gábor József szőlészeti vándortanító, Jeszenszky Gyula központi szolgabíró és Szinkovics Károly, megyei aljegyző. A jutalmakat akkor osztják ki, mikor a megeredés tájékoztatást nyújt majd a munka eredménye felől. A gyüdi barlang. A Mecsek-egylet csütörtökön tartott választmányi ülésén dr. Ágh Timót főgimnatanár beszámolt a gyüdi barlang megtekintésére kiküldött bizottság eljárásáról. A jelentés a barlang felkutatását javasolja. A választmány elhatározta, hogy ez ügyben átír a legközelebbről érdekelt Gyűd községhez a költségek elvállalásáért, a megyéhez pedig erkölcsi támogatásért. A meghívott alispán kijelentette, hogy a megyei hatóság nem fog kifogást tenni, ha a jómódú község az ügynek megfelelő áldozatot megszavazza. Szolgabirói hivatalok megvizsgálása. A siklósi eset után — úgy látszik — nagyobb figyelemben részesítik a szolgabirók hivatalos működését, mert Siklóson meglehetős hanyagság került napfényre. Szily alispán pénteken a pécsváradi szolgabiróság ügykezelését vizsgálta meg. Dragonescu pénzügyigazgató a szentlőrinci, sásdi és pécsváradi szolgabirói hivatalokat járta be az utóbbi 3 nap alatt. Az Albrecht ezred jubileumit. A Pécsett állomásozó 44. számú Albrecht félig gyalogezred fennállásának 150 éves jubileumát f. é. aug. 25-én ünnepli a Buda közelében levő piliscsabai táborban. Somogy vármegye, mely az ezred hadkiegészítő területét képezi, azon kérelemmel fordult az ezredtulajdonos Albrecht fhghez, hogy a jubileumi ünnepség Kaposvárott tartassák meg. A kir. hercegtől már leérkezett erre nézve Somogymegye törvényhatóságához a válasz, mely szerint az emlékünnepélynek katonai szempontból Pilis-Csabán kell lefolynia. Az ezred eredetileg lombardiai volt s csak e tartomány elvesztése után, 1860- ban alakították át magyar ezreddé. 1869-ben a krivosdai fölkelés alkalmával sokan estek el a dalmát sziklák mögé bújt vad ellenség golyóitól és kőbattériáitól; 1878-ban pedig Boszniába rendelték nemcsak az ezredet, hanem a szekér és lóval rendelkező somogyi polgárokat is, kik közül nem egy hagyta ott a fogát abban a görbe országban. E miatt az együgyű somogyi parasztok Albrecht féget okolták s ez az oka, hogy mikor a főherceg-ezredtulajdonos 1880-ban Somogyban megfordult, igen barátságtalan fogadtatásra talált, sőt kis hijja, hogy meg nem kövezték. A főherceg, ki különben szeret a néppel érintkezni, egy görösgáli paraszt szekerén vitette magát Kaposvárra. Fuvarosa, a birógazda maga, gebéit püfölve, szidta a rossz utat. Albrecht fhg azt kérdezte kocsisától, hogy volt-e katona ? — Voltam bizony, válaszolt ez, még pedig Ferenc Károly, mert akkor még nem soroztak a Habrexekhez (Albrechtek). — Akkor hát régi ember, ugye jobbak voltak akkor az utak ? — Bizony gyenerális uram, olyanok voltak, akár a deszka, a német világban, meg aztán az adó se volt akkora, mint most. — E szerint talán még jobb is volt a német világ, mint a magyar? — Jobb bizony! — Hát aztán szeretnék-e, ha megint visszajönne ? — Azt már éppig nem mondhatnám ! — Miért ? — Azért, felelte nyakát hátraszegve az ügyetlen atyafi, mert mégis huncut a német. — Ez a párbeszéd annak idején bejárta egész Somogy megyét, és most senki sem veszi ki a somogyiak fejéből, hogy a regementjubileum azért nem lesz Kaposvárott, mert Albrecht kir. hg. még mindig haragszik a bicskás somogyi magyarokra. Életunt tanító, Somogyi József szemerecsehi (Tolna) tanító átrándult a nagyszokolyi korcsmába s ott fejbe lőtte magát. A halál azonnal bekövetkezett. Tettének oka ismeretlen, csak gyanítható, mert annyi hagyatéka sincs, hogy a 30 frt temetési költség kikerülhetne belőle. Balogh Etel jutalomjátéka. A pécsi színházlátogató közönség kedvencének, Rónainé Balogh Etelnek, jövő csütörtökön lesz a jutalomjátéka. A rokonszenves, kiváló művésznő Gilbert szerepét választotta „Frou- Frou“-ban. Úgy hisszük, hogy a közönség, mely Baloghné játékát mindig élvezettel nézte, örömmel fogja őt jutalomjátéka alkalmával elismerésben részesíteni s tömeges látogatásával az est sikerét biztosítani. A két és egy gyermekrendszer. A „Debreceni Protestáns Lapl” utolsó száma nagyon figyelemre méltó cikket közöl. A kálomista újság elpanaszolja, hogy a reformátusok szaporodása régóta marad vissza a többi felekezetekhez képest. Ennek okát a debreceni újság sem az elkeresztelésben, sem a többi főzik, a szivek nagyot dobbannak, valahányszor a játék sorsa eldől s a pénzhalmaz egyik helyről a másikra vándorol. A sok, sok pénz között a bűn, az erkölcsi tönk s a legnagyobb földi nyomor jár itt karöltve, — s ezek felett az emberiség nemtője szárnyaszegetten hullat keserű bánatteli könyüket. Kovács állandó szerencsében van, nem úgy szomszédja, ki épp most bizza utolsó bankjegyét a szerencse kerekére. Arca fakó szint játszik, szemei az izgalomtól könyeznek, térdei inognak s ujjai görcsösen babrálnak kabátja zsebében. Vesztett. Szótlanul felkelt. A pincérnél megivott egy pohár rummal kevert sherryt s ingadozó léptekkel távozik. Pár percre hatalmas dördülés s emberi test zuhanása verte fel a játékosokat. Kiki bezsebelvén a pénzét, kirohant. Ott fetrengett vérében a néhány perccel ezelőtt még viruló életnek örvendő erős férfi. Hatalmas vérsugár tör elő szivetájáról. Jobb könyökére támaszkodva, iszonyúan eltorzult arccal körülnéz; megtört szemei a részvéttelen csoporton akadnak meg. Két kézre támaszkodva s mereven maga elé nézve, szederjes ajkai e sújtó szavakat mormogják : — Átok reátok, gyilkosok ! . . . — Kell is nekem a te vacsorád. Nem azért jöttem haza, — tette fenyegetőleg hozzá. Remegés fogta el az asszony minden tagját s az ájulás környékezte. — Pénzre van szükségem, adni fogsz, — mondja parancsoló hangon. — Jól tudod, hogy nincsen, — mondja az asszony, könyvit alig türtőztetve, — amit keresek az élelemre sem elég. — Nincsen ? — ordít a férj s nagyot üt az asztalra, — bolonddá akarsz tartani; azt hiszed, nem tudom, hogy 400 forintos takarék- pénztári könyvecskét őrizel ott a szekrényben, Ide vele. Szükségem van reá. Az asszony elképedve tekint a szörnyű emberre és ajkán meghal a szó, csak nagynehezen tudja kinyögni: — Jól tudod, hogy az nem a miénk ; a gyermekek utolsó menedéke az, ha engem kivisznek a temetőbe, téged pedig . . ., — nem fejezhette be, mert mint vasgyűrűk fonódtak csuklói köré férje vaskarmai. — Nem adod elő a pénzt ? — mordul reá arcából kikelve. — Nem, — mondja az asszony a fájdalomtól sziszegő, de határozott hangon. — Veszsz hát, te cefet! — s arcba üti öklével a szegény asszonyt, ki a vértől elborulva, gyenge sikolylyal összeesik. Éles sikoltás szakítja meg e jelenetre a gyermekek csendes sírását. Kovács haragtól szikrázó szemekkel feléjük tekint s káromló szavakat mozdulva a szekrényhez siet. Ajtaját erővel felfeszegeti s halomra kihányja belőle a ruhadarabokat. Már-már eredménytelennek látszik a kutatás, de egy utolsó kísérletnél elégült mosoly ült eltorzult arcára, mert kezében van a keresett kincs. Övéire ügyet sem hányva, elrohan . . . A gyermekeitől elrabolt pénz, úgy látszik, szerencsét hozott Kovácsnak, halomszámra feküdt előtte a játékasztalon a pénz. Irigylő moraj futott végig, valahányszor nagyobb összeget sepert be. Mily visszataszító látvány ! A félelem s reménytől eltorzított arcokra a szenvedély kitörölhetetlenül ráírta mindazt, ami rút és piszkos. A megcsalt s összedőlt remények csendes átkot adnak a vonagló ajkakra, a reszkető kezek idegesen simulnak végig a redőkbe ráncolt homlokon, melyre a gyér hajzat az izzadtságtól csatakosan alálóg, a szemek kétségbeesetten forognak mély üregeikben, a halavány homlokon hideg verejték gyöngye „PÉCSI KÖZLÖNY“.