Pécsi Közlöny, 1897. szeptember (5. évfolyam, 99-111. szám)

1897-09-02 / 99. szám

K­t­. szeptember 2. utolsó szerdáját szerencsétlennek tartván, kerüli az összecsapást. A maroknyi, de vitéz magyar sereg vérszemet kap, az ősi dicsőség megacé­lozza karjaikat. Tomory érsek és Perényi rohamra vezetik a lovasságot; 80 ágyú ontja torkából a halált. Ibrahim csatasora bomladozni kezd, a király és két vezére áttöri az ázsiai­­csapatot és eléri a szultánt janicsárai kö­zött. Már-már győzelmi mámor hangjait halljuk ... De ah­­a lesben álló török csapatok odaivást törnek elő, megtámad­va vitézeinket, kik most kétfelé harcolni kénytelenek. Mint a sebzett oroszlán, vívja élet halál harcát a magyar sereg, melynek csatarendjében több száz szerzetes elöl harcol „Jézusért és a hazáért.“ Harminckét magyar nemesből álló kis csapat merész fegyvertényre szánja el magát. Szolimán felé tör, őt élve vagy halva kézre akarja keríteni. Nem a pró­féta, nem Mehmed, de páncélja menti meg a biztos haláltól; királyunk e közben több nehéz sebből vérzik már . . . A döntő pillanatban ketté válik az anatoliák harcvonala s a meglepett ma­gyar vitézek szemben találják magukat 300 török ágyúval s mögöttük a kipróbált janicsárokkal. Megdördülnek az ágyuk és egy pillanat alatt Ball bég bekeríte had­seregünket. A szpahi lovasság nyilai, mintha felhőszakadás támadna, úgy omlik vitézeinkre, a janicsárok pedig öldöklő golyózáport szórnak reájuk . . . A török ágyuk másodszori m­egdör­­dülésekor elhull a magyar hadsereg szine­­java . . . Alig másfél óra után 22 ezer keresz­tény vitéz fekszik a mohácsi síkon. A­kiket a török fegyvere megkímélt, mene­külés közben a mocsarakban és nádasok­ban lelik sírjukat. Menekül maga a király is, futásában kamarása Zettric Ulrik és Acél István kisérik. Az omló zápor siettetve hozza meg az alkonyat bizonytalan homályát. A bu­dai országút felé tartva, a megáradt Cse­­lepatak rohanó árja útjukat állja. Zettric szerencsét próbál, halálos veszedelem kö­zött kel át rajta. Az utána ugrató királyt elhagyja szerencséje, fáradt, kimerült lova s a habokba bukik, maga alá temetve se­­­­bekből vérző fejedelmi gazdáját . . . A­­ hű kamarás újra megkockáztatja életét, • kivonszolja a patakból urát, gyorsan fel­tolja sisakrostélyát, még él ... de pár perc alatt a halálra sebzett kileheli lelkét. A gyász,hirt Zettric viszi meg Buda várába, Mária királynénak, hogy öltse föl özvegysége fátyolét, mely gyászával elbo­rítja az egész országot. Azt kérditek, kik véreztek el? Sok­kal könnyebb megmondanom, hogy kik maradtak életben. Hazánk főpapjai közül Erdődy Simon zágrábi, Joz­sics Ferenc zenggi és Brodarics István szerémi püspö­kök ; főuraink közül Báthory István a sánta nádor s a vésznapok kiváló törté- s netirója Batthány Ferenc tótországi bán, Zay Ferenc, Török Bálint, Rátkay Gáspár és Cibak Imre maradtak meg hírmondó gyanánt! Az ország szine-java, reménytel­jes ifjúsága, délceg leventéi, a pécsi egye­tem diáksága, sok száz szerzetes vérével pecsételte meg hűségét Istenéhez, királyá­hoz és hazájához! A papság csudákat művelve harcolt, hogy egy szemtanú nemes felkiáltott : »Azóta jobb barátja lettem a papoknak és mindig leveszem előttük kalapomat“ . . . (Vége köv.) „Pécsi Közlöny“ , s még talán három napig sem voltak távol a szülei háztól s íme most egy egész esztendőt kell a zaj s város falai között, idegen emberek társaságában tölteni. Min­denfelé megkezdődtek a beiratások és pár nap múlva darálják az első dekliná­ciót. Szinte megnépesül az utca, rég nem látott könyvcipelő alakok élénkítik a lát­határt. Vége a nagy vakációnak, bekö­szöntött ismét a hosszú tíz hónapból álló tanulási időszak. Népvándorlás. Az árvíz elöntötte főhercegi pusztákon megindult a népván­dorlás és már be is fejeződik. A Duna árjától sújtott pusztákról az uradalom egyéb pontjaira telepítik át a cselédséget, így kiváltkép Izabella­föld-xön, a­honnan egy­két kocsison kívül mind elköltözött a la­kosság, nagyobb részt Lipovicára. Izabella­­földön ennek következtében az iskolát is bezárták, mert nincs aki látogassa. Ilyen szomorú állapotok uralkodnak most a ma gazdag s szép vidéken. Városi küldöttség Hidasdon. Szept. 5-én Majorossy polgármester veze­tése mellett Pécs város tanácsa teljes számban, a törvényhatósági bizottság tag­jai közül pedig többen kirándulnak Hi­­dasdra, hogy átadják Kardos Kálmán orsz. képviselőnek, volt főispánnak, a díszpol­gári oklevelet. Kinevezés. Az igazságügyminiszter Gyika Emil budapesti kir. törvényszéki joggyakornokot a szigetvári kir. járásbíró­sághoz aljegyzővé nevezte ki. A mohácsi emlékünnep. Kiegé­szítésül a múlt számunk közleményéhez adjuk még az alábbi sorokat, melyek a keddi lapból elkésés miatt kiszorultak : Az 1526-iki csatában elesett hősök emlé­kére épült kápolnában folyt le az aug. 29 iki ünnepélynek egyházi része. Reggel 7-kor Horváth Mihály mohácsi káplán horvát prédikációt mondott, megragadó szavakkal buzdítván az idegen ajkú lakos­ságot, hogy a közös magyar haza szere­­tete, mely a mohácsi hősöket s vértanu­kat teremté, egyesítse ma is az ország polgárait. Utána Liebelt Ferenc tolnai káp­lán németül tartott remekül kidolgozott s nagy hatással előadott beszédet. A magyar prédikációt dr. Cobor Béla hírneves ar­cheológus, egyetemi tanár tartotta, mély benyomást gyakorolván a hallgatóságra történelmi hivatkozásokban gazdag, vallá­sos hazafiságtól áradozó, igazán szép emlékbeszédével. A magyar prédikáció után az ünnepélyes nagymisét dr. Cobor Béla mondotta, fényes segédlettel.• Csendélet a falun. Aug. 29-én Maisson esti 10 óra tájban véres vereke­dést vittek véghez a község egyik korcs­májában a »rekruták.« A szerb rekruták összetűztek a németekkel, de ezek ala­posan helyben hagyták a szerbeket. A verekedés egy szerb legényre végzetessé vált, mert annyira eldöngették, hogy élet­ben maradásához kevés a remény. A vizs­gálat megindult, a német legények azon­ban nem igen vallanak. Oroszok Pécsett, Slavijanszky orosz énektársulata egy hét óta vesztegel Pécsett, mert nincs pénzök a továbbuta­zásra. A társulat egész csöndben Eszékről jött városunkba s itt a szükséges reklám nélkül adott három hangversenyt, persze csekély anyagi sikerrel. Hangversenyeikről meg sem emlékeztünk, mert lapunkat nem értesítették ittlétekről, meghívót be nem küldtek hozzánk. Most a tagok a budapesti orosz főkonzulhoz, Slavijanszky maga a bécsi nagykövetséghez fordultak segítségért, útiköltségért, hogy hazájukba visszatérhessenek a szomorú kudarc után. Míg kérelmök elintézést nyer, addig itt nyomorognak Pécsett. Gyilkosság. Bános hegyháti köz­ségben Sebők Jánost fejszével szétvert koponyával, meggyilkolva találták. A ha­tóság a meggyilkoltnak rokonát, Sebők Ferencet vette gyanúba és le is tartóz­tatta, de a bűntényt nem sikerült még felderíteni.­­ Egyleti élet. A berkesdi róm. kat.­­ olvasókör alapszabályait a m. kir. belügy­­­­minisztérium f. évi 81.256 sz. alatt a be­mutatási záradékkal ellátta. Budapest — Berlin. Tegnap, szer­dán reggel 7 órakor nyitották meg s adták át a közhasználatnak a budapest- berlini telefonvonalat. Budapesten Szalay Péter miniszteri tanácsos, Berlinben Schäffler K. államtitkár beszélt először az új telefonon. Igen jól lehetett egymás szavait érteni. Az első napon mindjárt élénk forgalom indult meg a két főváros közt, különösen­­ a börze vette igénybe a távbeszélőt. A bünkrónikából. Papp Zsuzsánna oszrói fiatal leányt tegnap a pécsi kir. törvényszék magzatelhajtás büntette miatt hathavi börtönre ítélte. Vásár Maisson aug. 30-án folyt le a nyári országos vásár, eléggé kedvező eredménynyel. Sok szarvasmarhát és ser­tést hajtottak föl, melyek közül kivált az utóbbiak keltek el és pedig meglehetős jó áron. A borjak is keresettek voltak. Egyáltalán az idei vásár sikere, az előző évekhez viszonyítva, nagyon kielégítőnek mondható. Kiállítási szédelgő. Herceg Sán­dor a csalásnak egészen új módját találta föl s ezzel igyekszik a hiszékeny embe­rektől pénzt kicsalni. Egyik helyről a má­sikra utazik, mindenütt mint a kereske­delmi miniszter teljhatalmú megbízottja szerepel, a­ki a londoni és párisi kiállítá­sokon a magyar osztály főnöke lesz. S ilyen minőségben különböző ürügyek alatt pénzt csal ki. A kereskedelmi minisztérium most kommünikét adott ki, melyben tud­

Next