Pécsi Közlöny, 1900. február (8. évfolyam, 9-16. szám)

1900-02-01 / 9. szám

éreztetjük vele az állam és társada­lom gondoskodó kezét és arra képe­sítjük, hogy telepén a társadalom és állam derék polgára lehessen. Ez a­­ szociális cél. Csak fél munkát végeznénk azon­ban, ha a telepítéssel együtt a jó agrár­politika útjára nem lépnénk. Enélkül kockára teszszük azt a sok milliót, mit erre a célra áldozunk, nemcsak, hanem saját pénzünkön szít­juk az agrár­szocializmust. Fontol­ják meg az érdekeltek, hogy a tele­pesek eddig csak azért nem tudtak boldogulni, mert a mezőgazdaság ke­rült válságos viszonyok közé. Kirschanek Ödön: A városi szegényügy ren­dezése. Szép verőfényes nap virradt fel ja­nuár 28-án Pécsre, mintha csak azon mo­dern intézménynek, melyet belügyminiszteri utasításra, de méginkább fáradhatatlan főispá­nunk sürgetésére a városi törvényhatóság életbe akar léptetni, kedvező ómenje lenne. Értjük a városi szegényügynek modern és a külföldi minták figyelembe vételével való megoldását, melynek megbeszélése, a készített tervezetnek meghallgatása végett vasárnap délelőtt 10 órára hívta egybe a polgármester a városi szegényügyi bizottság és a városi törvényhatósági bizottságnak tagjait, a jótékony egyletek vezetőit, a vá­rosban levő vallásfelekezetek lelkészeit, hit­községi elöljáróit. Már jóval 10 óra előtt gyülekeztek a városháza közgyűlési termében a meghí­vottak. Megjelentek az értekezleten Majo­ros­s­y Imre polgármester elnökön, Csizmadia Géza II. aljegyző, jegyzőkönyv­­vezetőn kívül B­á­n­f­f­a­y Simon kir. köz­jegyző, S­z­e­r­e­d­y József dr. és S­p­i­e­s­z János kanonokok, Dragonescu Dömjén kir. pénzügyigazgató, Incédy Dénes főgimn. igazgató, Pataky Lucidus h­g. r. perjel, Ángyán Aurél Szt. Fer. r. házfőnök, Fe­kete Mihály városi főügyész, Erreth Kál­mán, Kammerer Ferenc, továbbá Krasznay Miklós, Egry József, Egry Béla dr. és Stern Károly ügyvédek, Piacsek Gyula műépítész, Engel József fakereskedő és nagybirtokos, Lőwy Lipót orvos, Perls Ármin dr. rabbi, Eizer János kereskedő, Záray Károly dr. ker. kamarai titkár, Hartl ferenc, Dobszay Antal, ifj. Radocsay Má­tyás, Tamásy, Nürnberger József, Hilleb­­rand Ferenc, Cirják városi bizottsági tagok, Vaszary Gyula rendőrfőkapitány, Reed György és Herbert János tanácsosok, Trip­­pammer városi erdész, Tichy aljegyző, Cirer Elek városi főorvos. A pécsi jótékony nőegyletet Sávéi Kálmánná és Hinka Lász­­lóné, az izr. nőegyletet dr. Goldberger Mórné, a Szt Vince-Egyletet Hanug Ferenc dr. képviselték. Az értekezletet polgármester elnök meg nyitván általános vonásokban ecseteli az értekezlet célját, a­mely nem egyéb, mint véleményt nyilvánítani azon szabály­rendelet-tervezet felett, melyet a szegény­ügy szervezése ügyében a törvényhatóság elé kíván terjeszteni. A községeknek az 1886: XXII. t. c. 145 §-ában kötelessé­gévé tétetett, hogy szegényeikről gon­doskodjanak, amennyiben a társadalmi té­nyezők azokat ellátni nem tudnák. Ezen köteles segélyezésből az állam is az 1898 : XXI. tc. rendelkezése szerint, kiveszi részét, midőn a beteg szegények kórházi ápolá­sának, szállításának és a 7 éven aluli szü­lötten gyermekek eltartásának terhét e tcikkben magára vállalta, illetőleg az ezen tcikkben szervezett betegápolási alapokra rótta. A m. kir. belügyminiszter 1899. május 1. kelt rendeletében meghagyta, hogy a város a szegényügy szervezéséről sza­bályrendeletet hozzon és az összes városi szegényekről törzskö­nyve­t vezessen. Polgármester a törzskönyvet már össze is állította, a szabályrendelet-tervezetet is elkészíttette, melyet többek felszólalása után a következőkben ismertet. A javaslatnak kiinduló pontját képezi annak meghatározása, k­i­t értünk szegény alatt ? A javaslat azt mondja szegénynek, akinek önhibáján kí­vül nincs annyija sem, mint a legszegényebb napszámosnak. A város kötelessége tehát csak arra terjedhet, hogy minden szegény­nek, aki dolgozni nem tud, legalább ilyen megélhetést biztosítson. A javaslat további lényeges része az, hogy a várost 1­4 ke­rü­l­e­t­re osztják, melynek élén egy-egy a törv .bizottság által rosztott kerületi főnök alatt annyi önként jelentkező szegény­ gondozó fog állani, ahányat szükségessé tesz a szegények száma. Átlag 4 szegény család jut az egyes gondozók alá, kik 2 hetenkint kerületi ülé­sekben tanácskoznak és határozataikat másnap a központi bizottsággal közlik. A központi bizottságnak tagjai lesznek a jó­tékony egyletek elnökei és alelnökei. A segély mennyisége egy hétre 1 frt 50 kr. havonkint nem lehet több mint 6 frt 50, egy évben mint 78 frt. A segély nem pénzben,­hanem természetben (étel, tüzelő, ruha, szerszámok, szállás) fog adatni, pénzt lakbérre a háztulajdonos kapja. Fedezetül fog szolgálni a betegápolási alap jövedelmén kívül a pénzbírságok és büntetésekből, letétekből, magán adomá­nyokból, mulatságok jövedelmeiből egybe­gyűlt pénz és főkép a szegényügyi kiadá­sok fedezésére az évi költségvetésbe felveendő összeg. A most fennálló jótékony egyletek autonómiáját a szabályrendelet nem érinti, azok maradnak amint voltak, segítik fő­képen azokat, akiknek a város által nyúj­tott segély­minimum családjuk eltartására nem elégséges. Az értekezlet meghallgatván, a részleteket Vaszary főkapitány, indítványára, melyet Szeredy dr. és Perls Ármin is támogat­tak, abban állapodott meg, hogy a szabály­rendelet-tervezet sokszorosíttassék és minden­­értekezleti taggal közöltessék, és csak azu­tán fog az értekezlet a részletekhez, sőt álta­lános elvi szempontból is a dologhoz hoz­zászólni. Igaza van. A XX-ik század a seces­­sió jegyében jön a világra, épen ezért a leghatározottabban kétségbe esném, ha va­laki oly biztosító társulatnál asszekurál­­tatna, melynek tagjai ezer évig nem hal­nak meg. Mert, hogy mi lesz egy évezred múlva, ha ez így folytatódik tovább, annak a jó­ig a megmondhatója. Hitet teszek rá hogy kész őrület lesz. (------------------------------------------------?) Ön csodálkozik azon, hogy Kielhau­­ser H. glicerin-crémejét oly alak hirdeti utolérhetetlen hatásúnak, a melynek a haja összeenyvezett és beszegett lószőrből ké­szült s a teste valami­féle, alkalmasint gli­­cerin virágból búvik elő? Oh kérem ne tessék az ilyen cseppségeken egy szipor­­kányit se fennakadni, vagy talán csak nem kívánja, hogy egy szecessziós figurában szellem és élet legyen?! Lesz még különb csodaszülöttekhez is szerencsénk. Úgy hi­­zem nem mondok sokat, ha azt állítom, hogy a jövő évben a rózsát aegyptusi hagy­mának fogják pingálni. Igen. A dekoratív festészetnek ez a felfogása, mely hogy művészi ne lenne, arról szó se essék, mindenre képes. Már most tessék elképzelni, ha a tanítónak ily nemű szemléltető képek segítségével kell magyaráznia, nincs-e kényszerítve, hogy ily meghatározást adjon: „A rózsa oly virág, melynek egészen más illata van mint a hagymának.“ Természetes, Ő Felsége nagyon is fe­jén találta a szeget, mikor azt mondotta, hogy a szecessszionisták nem tudnak fes­teni. Különben hagyjuk a szegény piktoro­kat, ne bántsuk őket még mi laikusok is, hisz’ úgysem csoda, ha szegények szeces­­siósakat hallucinálnak. Tudja kedves Uram, az éhes ember színesnek látja még a ha­vat is. (---------------- -----------------------?) Hogy nyilatkozik-e a szecessió más­ban is, mint a festészetben ? De mennyire. Ha Verásig fel tudnék emelkedni, akkor ezt a hasonlatot, melyet mondandó vagyok szecessziós rímekbe szedném. Valamint a szegény legény kabátján lyuk elül, lyuk hátul, lyuk mindenfelül , ép úgy a mai vi­lágon is szecesszió fent és lent, szecesszió hátul és elül, szecesszió mindenfelül, Anti­­szecessziós hirlapíról nyelven szólva : „A szecesszió orgiáit üli s napról-napra szedi áldozatait.“ Nézzük csak a jelenlegi angol férfi­divatot. No ne tessék elijedni, nem akarom bebizonyítani, hogy egy fashionable társa­ságban szívesen látott úriember öltözete a silk-hat-től (cilinder) kezdve egész a matt bőrből készült gombos és kettyű­bőr beté­tes, középmagas sarokkal bíró cipőig sze­cessziósan van felruházva. Ennyire még hál’ Istennek nem vagyunk, csak lehetünk. A­mi az én ízlésem szerint nagyon szecessziós szó, az mindenekelőtt, az újra felkapott nagy és széles mandhetta. Nem „PÉCSI KÖZLÖNY* 1900. február 1.

Next