Pécsi Közlöny, 1902. július (10. évfolyam, 86-112. szám)
1902-07-30 / 111. szám
1902 julius 30. PÉCSI KÖZLÖNY ő sek voltak és a két utóbbi a politika terén tevékenyebb volt, mint a nőtelen Deák és Szilágyi Dezső, sőt bátorságuk is volt legalább is annyi, mint ő csak magukról gondoskodni kényszerült jeleseinknek. Szilágyi Dezső különben, ha megnősült volna, nyers, rideg modora bizonyára enyhült és így megközelíthetőbb lett volna, ami által környezetére jóval nagyobb hatással lehetett, sőt valószínűleg tovább is élt és tevékenyebb lett volna. Az a magyar férfiú, aki megnősülhetne, családot alapíthatna mégsem teszi: az a magyar faj létét egy parányban csorbítja, az nem lehet egészen jó hazafi, az nem szereti hazáját igazán. A szerelmi csalódások és más érzelmi kifogások a nősülés természeti, erkölcsi s hazafiui kötelességének itélőszéke előtt mentségül el nem fogadhatók! Koronahegyi Levél a szerkesztőhöz. I. Az „pöcögetésről“. Bölle, 1802. Szt. Jakab hava 26. Tisztelt Szerkesztő! Bellén kevés a bor — sok a viz. Áradásból évenkint kijut. Az idén is a rétséget tönkretette a viz, mely végre mégis vissza ment a Dunába Drávába, s igy legalább kis sarjut remélhetünk s ime újból kell aggódnunk — fönt kissé árad — még kicsit áradjon s itt lesz a tenger ! A hol nagy a viz, hal is szokott lenni, a hol van — meg van az emberekben a pöcögetési vágy is, mely nem csak gyermekeknek sajátsága, hanem s főleg férfiaké. Egész sereg ül — főleg vasárnap reggel a tó partján — persze legtöbben pöcögetési engedély nélkül. Többnyire jólábúak , futnak, ha jön a halász. De szegény pöcögetőknek nem kellemes dobszó hallatszott tegnap este. Azaz hirdetés : 1-ször : „Ezentúl nem szabad az utca árkaiból kikacot szedni, mert akit rajtakapnak, meg leszen büntetve“. Nem vagyok pöcögető, nem nőttem föl víz mellett, de mégis szöget ütött fejembe e hirdetés. Gondolkodtam, de nem tudok rájönni, mi lehet e tilalom oka. Okos emberek azok az újságírók — mondok, őket kérdezem meg, hátha kitalálják, mire jó az ily fajta tilalom. Tisztelettel Egy Ment »pöcögető« böllei polgár. Az „kutyaadó“-rtíl. Költ Pöszöge (Pécs mellett) anno 902. jul. 27. Igen tisztelt Kiszerkesztő Ur! Böcsös ujsággya egyik mútkori cikkélének folamatosságában azén csőkés személlömrül is hivalkodás történik. Mondok, ehhöl mán nekem is jussom vóna egy 12 kifelelett szót tételezni, ha azt kiszerkesztésre érdemesnek minősittené, ha annak böcsös ujsággyában talántán „Levél a kiszörkesztőhöl“ cimezési sorozatban ekkis helzetet szoréttani kegyöskönnék. Tegye meg, kérem átossággal! Aszongya u. is a cikket megirója, Hegyközi, akinek kivoltában nem vagyok egészen bizamos, de egy kicsinnek mégis sajdétom, hogy kilegyen, ahogy aszongya a kutyaadóra nézvést én ezt, meg azt mondanám. Hát szó, ami szó, igaz, ami igaz, én bízom azt a kifelebletet nemcsak mondanám, halom montam is, meg mondom is, de még az én kotyogós Komám is mongya, aki pedig történtudó ember, öreg biró is vót, újságot is jártat, még pedig ippeg a pécsi Közlönt, akibül együtt óvasgattunk a a Hegyközi cikkelet, akit pontról pontra helbesétettünk is, meg én is, ha meg hozzzá is lőtte, az a szokott diakektussával, hogy aszongya, na Pallós komám, kuttya terremtette a dógát, ezt már mégsem helessen akámláták ki a z urak. Hát persze, hogy nem, mondok, kuttya egye meg a macskát! Azt is montunk, hogy jó lett vóna, ha Hegyközi jelenleg ott lehetett vóna az gyűlésen és személetessen kifelelte vóna mindazokat a pontozatokat, akiket azujságba kitettek, talántán akkor meg sem szavalták volna az kutyaadót, ámbátortalan azt se tuggyunk, hogy lett vóna-e jussa ott megjelenni. Nagy kár, ha nincs, mentunk, mer illen heles kibeszédű emberek, a megyegyűlésbe nagy hasznára lennének a szegén embernek. Halom azt tudnám, hogy Hegyközi, valamirül mégis megfeledkezett, midőn cikkelét kiszerkesztési véleményezéssel megcselekette. Én az én paraszti eszemtül úgy gondoltam, hogy az urak, amikor azt a mikor azt a fránya kutyaadót megszavalták, azon gondolatba vótak, hogy már sokan lesznek, akik azt nem fizették meg, halom, inkább agyonlüdözik az kutyájikat, így osztán azok megfogyatkozása követkzetében a kutya megveszekedési mivoltok meggátlási, vagy lefokozási állapotba helyöztetnek. Ámbátor, furcsa okoskodás lenne alan gondulattal szavalni meg az kutyaadót, hogy már inkább a kutyákat emésztik el, sehogy értik az adót megfüzessék. Vagy nem külön furcsa azon gondolati fogalmazóit táplálni pl. okáér a hazadóra nézvést, hogy a szegén ember inkább a házát rombaná le és sátorba lakna, mind a cigányok, csak hogy ne keressek neki házadót fizetni, vagy hogy talántán még a fejit is levágná, hogy megszabaduljon a fejadó fizetségtől. Kutya nékü, hát nekü, fej nekü ! Ellene még osztán az igazi kutya állapot ! Szó ide, szó oda, én ma csak megvallom, ha kinevetnek is, hogy én evvel az én paraszti eszemmel még ulan forma gondulatra is fanyarottam, hogy hát ha talántán valami angliánus, taliánus, vagy mit tudom én micsoda us, valami upató masina ástól a Nera partján vivatott s a melyben Attila fia Ellák is elesett. Krisztus után 274-ben a góthok lakták e vidéket, kiket a hunok kergettek el. Később a gepidák kerültek ide 576-ig mikor a longobardok királya Alboin s Baján a hunok bánja által tova űzettek. Végre 666 ban letelepedtek itt a bolgárok, voltak itt még azután is csatározások, melyek közül nevezetes az mit Belus nádor Emánuel görög császárral 1152-ben vívott. Báziásból a Duna és vidékének szépsége szinte leírhatatlan. Beékelve az erdélyi kárpátok és a szerb hegyek közé, mintegy 120 kilométernyi utat szalad Báziástól a Kazánszoros és Vaskapun át mely törökül Demirkapu szerbül pedig Gyerdap, mig végre megszabadulva láncaitól, vígan sukkan tova. Erdővel borított hegyek, nyílegyenes sziklák csak ritkán megszakítva embereknek épített hegyektől, váltakozva váromladékokkal, melyeknek egykori lakói már rég a föld alatt porladoznak kisérik partját e királyi folyamnak s olyan panorámát nyújtanak, mely méltán felkelti az utazók érdeklődését. A hajós azonban nem törődik a vidék szépségeivel a veszélyre gondol, mely fenyegeti. Évezredek óta veti ágyát a Duna s a tajtékzó hullámverés, melyet a folyam mélyéből felnyúló szirtek okoznak, s tanúskodnak, hogy munkája még mindig nincs bevégezve. Számtalan nyom mutatja, hogy már a rómaiak is csodálatra méltó tett erővel dolgoztak azon, hogy ez akadályok, melyek a hajó forgalmát oly nagyban nehezítik el legyenek hárítva. A jobb parton pedig egy hosszú sziklába épített utat csináltak, bár a folyam ott szűk mederbe szorul s mélysége 74 méter. E hatalmas mű 101 -ik évben Traján alatt végeztetett be, habár már az előbbeni császárok alatt megkezdték volt. O-Organiával szemközt a sziklába vésett betűk a tarján tábla, — eredetileg „Tabula Traiana“ emlékeztetnek erre, mely még abból az időből kelt. 1700 esztendővel később a balparton Széchenyi István gróf, a legnagyobb magyar indítványára, Vásárhelyi Pál mérnök által egy méltó társa a régi római útnak a „Széchenyi út“ építtetett 1830—1834-ben. Nevét, valamint kírélyünket, szintén a sziklába vésett betűk örökítik. A jobbparton van a „Gradiste“i kikötő. Valami különös érdekességet ad a Dunának a közepén kiemelkedő 6 méter magas „Babakai“ szikla mely magyarul „ asszony bánd“ felszólítást jelent. Számos legenda kering róla, melyek közül a legvalószínűbbet egy tárca rövid keretében fogom elmondani. Ugyanezzel hozza a monda összeköttetésbe az egész közelben a hatalmas sziklás hegyen épült Galambóc várat. Németül: Taubenschlag. — Törökül: „Gönderdzsinlik.” Mindjárt a várnak mögötte van egy jókora barlang, a veszélyes kolumbácsi legyek tanyája- E kártékony állatok borzasztó fájdalmat okoznak azon a vidéken ember és állatnak egyaránt. S védekezni csak alig tudnak ellenök. Ezen apró kis ellenséget, melyek leginkább május hóban óriási felhőként látogatják be a környéket már a rómaiak isismerték „Oestron“ név alatt. Ugyancsak e vidéken van nagy mennyiségben az úgynevezett futóhomok, mely amellett, hogy a szél szárnyain kellemetlen. II. 3