Pécsi Közlöny, 1903. december (11. évfolyam, 273-296. szám)

1903-12-01 / 273. szám

1903. december 1. Kedd XI. évfolyam 273. szám. PÉCSI KÖZLÖNY Pártonkivüli politikai napilap. — Megjelenik minden hétköznap este. Szerkesztőség és kiadóhivatal. Lyceum­ utca Szerkesztőségi és kiadóhivatali telefon­szám 111. D Ő M A L A N Z EL M, felelős szerkesztő. MADARÁSZ BÉLA, laptulajdonos­­és kiadó. Kéziratot nem adunk vissza. Előfizetési árak : Egész évre 24 K. Félévre 12 K. Negyedévre 6 K. Egy hónapra 2 K. Egyes szám ára 12 fillér. Kereskedelmi szakoktatásunk. Irta: Hajnal Mihály. Állandó, régi panasza a magyar kereskedőknek, hogy a felső keres­­kedetl­ai iskolákból és kereskedelmi ak­adémiaikból kikerülő fiatal emberek nem hoznak az iskolából olyan fokú szakképzettséget magukkal, hogy még szerény igényeket is kielégít­hetnének és a legtöbbnek az általá­nos műveltsége sem üti meg azt a mértéket, amelyet a középiskolát vég­zett fiútól elvárhatni. Annyira han­gos az utóbbi időben már ez a pa­nasz, hogy nem csak a hivatásos pedagógusok foglalkoztak a keres­kedelmi szakoktatás reformjának szük­ségével, hanem ennek a reformnak időszerű voltát Láng volt kereske­delemügyi miniszter is belátta és megbízta az országos ipari és keres­kedelmi szakoktatási tanácsot, hogy ezt a kérdést behatóan tanulmányoz­za és a teendőkre nézve tegyen mi­nél előbb javaslatokat. A tanács föl­hívta az ebben az ügyben leghiva­­tottabb testületeket, a kereskedelmi és iparkamarákat is, hogy mondjanak véleményt e tárgyról. A budapesti kereskedelmi kamara nem­régiben tette közzé nagyterjedelmű előterjesztését, amelyből nem hiányoznak a szép és — ami a fő — az életrevaló eszmék sem ; a pécsi kereskedelmi és ipar­kamara szintén beható előterjesztést dolgozott ki e tárgyban. A kereskedelmi iskoláknak az kell, hogy első­sorban a céljuk le­gyen, hogy lehetőleg széles látkörű, műveit és főleg gyakorlati kereske­dőket adjanak az üzletnek, ne pedig csupán magántisztviselőket az irodá­nak, akik tulajdonképpen még az íróasztal mellett sem állják meg min­den tekintetben a helyüket. Az isko­lából kikerülő fiatal embernek, amel­lett, hogy bizonyos mértékű általá­nos műveltsége van, tehát elméleti ismereteket is elsajátított, mégis csak mindenekelőtt kereskedőnek kellene lennie, aki ha mindjárt az első napon nem is találhatja bele magát az üzleti élet minden mozzanatába, már az iskolából magával hozza azt az ala­pot, azt az ismeretkört, amelynek ki­építésével minél hamarabb igazi, jó kereskedő válhatik belőle. Ezt a célt pedig csak azzal lehet elérni, hogy az elméleti tanítással párhuzamosan folyik a gyakorlati oktatás, hogy a kereskedelmi iskolák csakis olyan tanulókat fogadnak be, akik bizonyos fokú gyakorlati tudást hoznak már magukkal és ezen gyakorlati ismereteiket az elméleti oktatás ideje alatt is folyton gyarapítják. A gya­korlati oktatás alatt azonban nem holmi mintairodai dolgozatokat értünk, amelyek nem egyebek, mint játék, gyakorlati értékük nincsen, sőt any­­nyiban még határozottan károsak is, hogy bizonyos sablonokat vernek a tanuló fejébe, amelyektől az azután még az életben, az irodában is ne­hezen tud szabadulni, hanem értünk igazi, az üzletben, a raktárban és az irodában megszerzett gyakorlatot, amelyet az elméleti tanítás is nagy­részt alapul vehet. A kereskedelmi iskolák igazán célszerű reformja az volna, hogy ha szabályul kimondanák, hogy csak olyan három vagy négy középiskolai osztályt végzett natal embereket fo­gadhatnak ezek az iskolák be, akik legalább két hónapig valamely keres­kedelmi cég irodájában már dolgoz­tak és a felsőbb osztályokba is csak az léphetne, aki a szünidőnek nagy részét valamely üzletben töltötte el. Ha ilyen gyakorlati előképzettséget követel meg a kereskedelmi iskola a tanulóktól, három gimnáziumi vagy reáliskolai osztály elég elméleti tu­dást adhat arra, hogy minden tekin­tetben jó kereskedőknek való anyagot képezhessen ki és már ezzel elérhet­nék azt, hogy a mostani hétesztendei tanulás helyett hat évi iskolázás után bocsáthassák szárnyára a fiatalságot, amely többet és jobban tanulhat ilyenformán az iskolában is, mint mostanában. A gyakorlatnak ilyetén kénysze­re elriasztaná a kereskedelmi isko­lákból azokat az elemeket is, ame­lyek ma csak az egyévi önkéntessé­gi jog megszerzésének kedvéért tó­dulnak épen oda, mert egy eszten­dővel hamarabb kapják meg ezt az érettségi bizonyítványt, és amelyek az igazán kedvvel kereskedőknek készü­lő tanulótársaikat is hátráltatják a haladásban. De nagy előny volna az is, hogy azok a tanulók, akiknek már bizonyos kereskedelmi dolgokról van némi fogalmuk, könnyebben fog­nák föl az elméleti oktatást is, a ta­nítás tehát gyorsabb tempóban ha­ladhatna, sok olyan anyagot ölelhet­ne föl, amelyet most elhanyagolnak és a tanulók még­sem lennének túl­terhelve. Bele lehetne illeszteni köny­­nyen a tantervbe a gyorsírást, a gépírást és más olyan dolgokat, ame­lyekre az üzleti életben szükség van. Az áruisme és a technológia taní­tása is alaposabb lehetne, mert nem kellene minden tanulónak minden áruszakma ismeretével bíbelődnie, hanem ezt a tárgyat fakultative le­hetne előadni és mindenki azt a szakmát tanulhatná, amelyet választott az iskolalátogatást megelőző gyakor­lata alatt, aminek viszont az az előnye volna meg, hogy az irodai személyzetnek is volna kifejezett szakmája, amelyben emberül megáll­hatná a helyét és nem jelentene minden állásváltoztatás egyúttal szak­­macserélést is. De a gyakorlatot az iskolába magukkal hozó tanulóknak szánt elméleti oktatásnak sem kell tisztán elméletinek maradnia, hanem magában az iskolában is szakadat­lanul folyhat a gyakorlat, egyes tan­tárgyakat demonstrációk, kísérletek és azoknak szakszerű magyarázatai egészíthetik ki. A könyvelés, levele­zés, az áruisme, a technológia a vegytan stb. sem volnának tehát puszta elméleti tantárgyak, mint mostan, hanem a gyakorlatot kiegé­szítő, kikerekítő ismeretcsoportok. De az idegen nyelvek tanítása is köny­­nyebb lesz az olyanoknak, akik már láttak igazi német, francia leveleket és nemcsak a theorián lovagló tanár sablonjait ismerik. Nem akarjuk elvitatni, hogy az iskolai oktatással így párhuzamba veendő gyakorlat elé meglehetősen nagy akadályok tornyosulnak; az első évben, különösen amíg keres­kedőink és pénzintézeteink meg nem szokják, nem lesz egykönnyen meg­valósítható; a tanulók száma, külö­nösen a vidéken, meg fog csappanni, mert a tanulók sem szoknak majd egy csapásra hozzá, hogy előbb üz­letbe kelljen menniük, mielőtt az is­kolázást folytathatják. De ez nem lesz nagy baj, kereskedelmi segéd­­személyzetben nincs hiány, sőt ha­tározottan a legtöbb szakma éppen segédszemélyzettel van annyira zsú­folva, hogy egyesek nehezen jutnak álláshoz, de még az önálósítás is

Next