Pécsi Közlöny, 1909. október (17. évfolyam, 196-217. szám)

1909-10-01 / 30. szám (196. szám)

1909. október 1. Péntek I. évfolyam 30. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal Király utca 24. szám. Városi és interurbán telefonszám 111. Dr. Demel Anzelm felelős szerkesztő. Főszerkesztő : Egry Béla ország. képv. Madarász Béla kiadó laptulajdonos. Kéziratot vissza nem adunk. Előfizetési árak: Egész évre 24 K., félévre 12 K., negyedévre 6 K., egy hónapra 2 K Egyes szám ára 10 fillér. MezőcsM és a közteherviselés. írta Sigmond Andor dr. jogakadémiai tanár. Manapság már megszokott jelenség a közterhek rohamos fokozódása. Nem is rejlik abban semmi veszély, hogy ha az kellő lépést tart a teherviselési képesség emelkedésével, önként érthetőleg föltételezve, hogy a közterhek súlyosbodása révén valóban közérdeket képező szükségletek nyerjenek kielégítést. A hadügyi szükségleteknek küszöbön álló nagymérvű emelésével szemben a kérdésnek ezúttal csak első részével foglalkozunk, s ezt illetőleg is azon szempontból, hogy mezőgazdaságunk termelőképességének fejlődése mennyiben áll arányban a közterheknek utóbbi években történt nagymérvű emelésével. A közös hadügyi többszükséglet 15S összege 480 millió korona, amii Magyarországra eső rész kerekiban 175 millió koronát tenne ki. A zárszámadások adatainak alapján egybeállított statisztika kétségtelenül meggyőz afelől, hogy a közszükségletek emelkedésénél a fokozódás arányát illetőleg a hadügyi szükséglet emelkedése mindig tekintélyes szerepet játszott. Nevezetesen a 90-es években még csak 50—70 millió koronát kitevő budget 1900-tól kezdődőleg távolról sem volt képes a szükségletet fedezni. Előbb 75 millióra szökik föl, majd 1901—1905-ig 91—95 millió korona között váltakozik, hogy 1906-ban ismét 102 millió, 1907-ben pedig 109 millió koronára emelkedjék. Tehát rövid 15 év alatt ezen kiadási tételünk majdnem megkétszereződött s most ismét az előbbieket jóval felülmúló ugrásszerű emelkedés előtt állunk. Igaz, hogy a kívánt teljes összeg nem jelent állandó terhet, mivel ilyen gyanánt csakis a létszámemelés folytáni 28 millió teherszaporodásból reánk eső mintegy 10 millió korona tekinthető, viszont azonban kénytelenek leszünk az ezen fölüli 165 millió koronát is kifizetni s az adózó polgár szempontjából, ha már fizetnie kell, teljesen egyre megy, hogy adófilléreiből rendes vagy rendkívüli kiadások fedeztetnek. A folyó évet is beleszámítva, az utolsó két év kedvezőtlen mezőgazdasági viszonyai nagyon próbára teszik teherviselési képességünket, mert ne tévesszük szem elől, hogy Magyarország teherviselési képessége egyoldalú és függő gazdasági viszonyaink közepette legnagyobbára mezőgazdasági állapotaink kedvezőbb, vagy kedvezőtlenebb alakulásán múlik. Ezt az alakulást tükrözik viszsza évrőlévre hivatalos statisztikánknak azon adatai, melyek a szűkebb értelemben vett mezőgazdasági termelés értékéről nyújtanak tájékozást. A kimutatás a dolog természetéből kifolyólag nem lehet teljes, így többek között nem foglalja magában a termelt öszszes zöldségfélék, gyümölcs, virág stb. értékét, a kimutatás értékes volta azonban ennek dacára nem szenved, mert abból állandóan ugyanazon termények értéke hiányzik, tehát állandóan egy és ugyanazon részjelenség fejlődéséről nyújt átnézetet. Öszszehasonlításra ennek folytán nyugodtan felhasználhatjuk, miután különben is joggal feltételezhető, hogy a kimutatásba nem foglalt mezőgazdasági termények értékarányai a fejlődés szempontjából párhuzamosan haladtak a kimutatott főtermények termelési eredményével. Az 1900-iki év adatait véve kiindulási pontul, 1907-ig bezárólag a mezőgazdasági termelés eredményének értékében örvendetes emelkedést tapasztalunk. A 2485 milliós terméshozam érték fölemelkedik 3739 millió azért olvassák, hogy tudjanak alulni. Nem furcsa ? — De . . . — vágtam közbe, hanem Balzac megrázta a fejét s kezének egyetlem mozdulatával leintett. — Az emberek ma nem szeretnek gondolkodni — folytatta. — Csak azt szeretik, ha valaki a szájukba rágjon valamit, mindegy akár szamárság, akár igazság, csak legyen! Másnap ennek a bölcseletnek az ellenkezőjét olvassák és akkor erre esküsznek, mert nem szeretik azt a könyvet, amelynek elolvasása után még gondolkodniok is kell . . . Ezért nem olvassák az én munkáimat. — De kérem Taine óta ... — feleltem. — Taine megértett engem, ez bizonyos. S mivel vannak sokan, akik Tainere esküsznek, esküsznek rám is meg Beyle barátomra. Némelyek közülük nem olvastak, mások olvastak, de minden istenadta este mellettem aludtak el, mint ma ön is . . . Védekezni kezdtem . — Én már előbb is nagyon álmos voltam. Balzac. írta Nagy István. Hárman voltunk egy szűk, cigarettafüstös szobában egy éjjel: egy még pislogó lámpa, egy alig pislogó ember — ez én voltam —, a harmadik ember festékes papírba csavartan feküdt közöttem meg a lámpám között. Nem volt eleven, már 1850-ben meghalt. Ez az ember Balzac volt, illetve annak csak egyik regénye: „A Betti néni.“ A hamutartóból éles, átható szagú füstsáv kanyargott a levegőbe. Egyszerre csak ebből a sávból egy emberalak kezdett formálódni: először egy vaskos, durva fej, azután egy hatalmas, földig érő barátcsuha, amelyből vastag bikanyak látszott ki, mert a csuha ki volt gombolva. Megismertem: ez Rodinnek Balzac-szobra. Csakhogy ez a szobor élt és odajött az ágyamhoz. Megszólított: — Jó éjt kívánok! — Mit akar ön itten ? — feleltem neki — hogyan kerül ön ide ? mi jogon zavar meg békés alvási szándékomban ? Ön adűnre nem létezik, ön 59 évvel ezelőtt járt, ön ma már csak fogalom. Ha pedig ön nincs, hogyan lehetséges az, hogy mégis itt van ? — Erre én önnek, tisztelt uram, nem felelhetek — mondta Balzac —. Csak anynyit mondhatok, amennyit Shakespeare rokonom mondott Hamlet szájával: „Több dolgok vannak földön és égen, semmint bölcselmetek álmodni képes.“ Én nem vagyok és vagyok ... Ez legyen elég önnek és örüljön a látogatásomnak. — Ami azt illeti nagy szellemekkel .. . — Itt épen egy bókot akartam mondani, de Balzac hirtelen félbeszakított: — Csak hagyja, úgysem hinném el. Sokkalta nagyobb psychológus vagyok én, hogy sem becsaphasson . . . Áhá, mit olvas? A „Betti néni“-t? Örülök, hogy magyarra is lefordították. Ez egyik legjobban sikerült regényem, úgy látom azért olvassa, hogy el tudjon alunni. — De kérem ... — kezdtem szabadkozni. Azonban Balzac folytatta. — Az emberek ma ezért olvassák a műveimet. Különös. Amikor én a műveimet írtam, nem tudtam alunni, most pedig