Pécsi Közlöny, 1912. április (19. évfolyam, 70-76. szám)
1912-04-04 / 70. szám
- nek sincs igaza a törvény helyes, valódi és eredeti értelmezését illetőleg. Föltétlenül tudni kell tehát, hogy: a törvénykülönös körülményei alatt mit kell érteni ? Világosan megmondják ezt: a törvény megokolása ; a véderőbizottság jelentése (1888. ápril 12.); az országgyűlési tárgyalások és az 1888. június 7-én kibocsátott 30743. számú honvédelmi miniszteri rendelet. Ezek szerint: a különös körülmények akkor állanak be, ha a sorozás alá kerülő ifjúságot valami járványszerű kór megtizedeli, kipusztítja, vagy ha a hadköteles ifjúság annyira fejletlen, annyira csekély hadképességű, hogy mindezeknél a fenforgó körülményeknél fogva a rendes újoncállomány ki sem állítható. Ekkor és csak ezekben az esetekben állanak be azok a törvénykövetelte rendkívüli körülmények, mikor a király élhet evvel az új katonai felségjoggal s hivhatja be tényleges szolgálattételre egy évre a póttartalékosokat, tehát nem akkor, ha az újoncok országgyűlésileg ki nem állithatók. Mindezek pedig hitelesen ott fekszenek el az 1888-iki képviselőházi irományok VII. kötetében. Ha a törvény valódi értelmét és célját közjogilag imigyen megállapíthatjuk , akkor nyomban tisztán látjuk azt, hogy a törvénynek az országgyűlési újonctárgyalásokhoz semmi köze nincsen s hitelesen megállapítható, hogy ez a katonai felségjog csakis abban az esetben alkalmazható, ha már előbb az országgyűlés az újoncokat megszavazta, mert előbb nem tűnhet ki az, hogy a sorozás alá kerülő legénységből a megajánlott újoncállomány ki nem kerül, így tehát az újoncok megajánlása egy olyan priusz állapot, aminek föltétlenül meg kell előzni a katonai felségjog alkalmazását. Az 1888-ban deklarált katonai felségjogot az országgyűlés ujonctárgyalásaival semmiféle közjogi viszonylatba hozni sem szabad. 1888. évi XVIII. törvénycikk. Tartalékosoknak és póttartalékosoknak béke idején tényleges szolgálattételre kivételes visszatartása, illetve behívása tárgyában. 1. §• Az első évfolyambeli tartalék és a három utolsó sorozási évfolyambeli póttartalék legénysége — amennyiben ezt különös körülmények követelik — az elkerülhetetlen szükség mérve szerint és annak tartamára a felsége parancsára tényleges szolgálattételre visszatartható, illetve behívható, azonban tényleges szolgálatban csak addig tartható amíg a tartalék említett évfolyamába, illetőleg a póttartalék megjelölt sorozási évfolyamaiba tartozik. Ezen kötelezettség alól kivételnek, azon tartalékosok, akiknek, ha még sorhadi kötelezettség alatt állanak, igényük volna állandó szabadságolásra, továbbá azon póttartalékosok, akik nem a sorszámok rendje szerint, hanem különös törvényes kedvezmények alapján osztattak be a póttartalékba. 2. §. A tartalékosoknak tényleges szolgálatra lett minden behívása egy fegyvergyakorlatul számíttatik be. Ha a tényleges szolgálatban eltöltött idő 28 napnál többre terjed, a többlet a második fegyvergyakorlat idejébe beszámítandó; ha pedig ezen szolgálati idő legalább két hónapra terjed, az illetők még a harmadik fegyvergyakorlat alól is, amelyre a tartalékosok a védtörvény értelmében kötelezve vannak, mentesek. 3. §: A jelen törvény kihirdetése napján lép hatályba és annak végrehajtásával a honvédelmi miniszter bizatik meg, ki ez iránt a közös külügyminiszterrel egyetértőig fog intézkedni. Figyelő. „Pécsi Közlöny“ 1912. április 4. Szemlélődés. Pécs, 1912. április 3. Maradtak. Nem tudtak megválni a bársonyszéktől és hogy ne lássák elvtelenségüket a maga rideg valóságában a hazugság palástját bontották árulásukra. Fennen hirdetik, hogy maradnunk kellett mert — a király lemondással fenyegetődzött. A politikai szemérmetlenségnek legnagyobb foka az midőn a királylyal takaródzanak. Még eddig nem volt kormány, mely a király személyét oly élesen álitotta volna oda a nemzeti követelések gátjául mint az uj Khuen kormány. Nem félt attól, hogy a nemzet és a királya között a harmóniát teljesen összezúzza. Nem félt odaállítani ősz királyunkat a nemzet elé mint a nemzet ellenségét. Nem! Nekik mindegy volt csak ők maradjanak. A nemzet azonban átlátott a hazugság fátylán s tudja, hogy csak az ő elvtelenségük betakarására kellett a király lemondási szándékának hírét kelteni. Utolsó szalmaszál ez, melybe a fuldoklók kapaszkodnak. Rövidesen vége lesz ennek a pünkösdi királyságnak s jön majd olyan kormány, melynek nem hazugság lesz a fegyvere a mely helyre tudja állítani a harmóniát a nemzet és király között.* „Törekvésünket nem sikerült elérni, tehát lemondunk róla„. Ezt mondta Tisza Pista a munkapárt értekezleten. Ebben az egy mondásban nyert kifejezést az ő politikájuk. A térdet-fejet hajtás lakájpolitikája. Édes istenem hol volna most Magyarország, ha Kossuth Lajos, Deák Ferenc, id. Andrássy Gyula is így gondolkozott volna? Ma már alighanem az osztrák Reichsratban mennének a magyar képviselők a Tisza Pista talán a magyar tartomány helytartójaként szerepelne. De ha voltak is Tisza Pisták, gondolkodás nélküli politikusok, kik mindig a császári hatalom fényében szerettek sütkérezni, voltak és lesznek olyan politikusok is, kik a hatalmat eldobják a nemzet javáért és nem engedik, hogy diadalt üljön a lakájpolitika. * „Mi pedig változatlanul harcolunk tovább“. — Ezt Justh Gyula mondta és ez az egy mondás megásta sírját az új kormánynak. Az olyan kormány, melynek olyan elszánt ellenzéke van, mint a függetlenségi párt, melyet a legtisztább népszeretet lelkesít, nem lehet hosszú életű. Az olyan harcot, melynek éltető eleme a nép lelkesedése, melynek végcélja a népjog győzelme, nem lehet letörni. Hiába jön az erőszak, nem lesz annak eredménye. Sőt, bárcsak már itt volna, mert akkor eltűnnék a politikai szintérről a Janus-politika s helyet adna a választójog politikusainak, a népjogok győzelmének. Mi, kik őszintén, minden mellékgondolat nélkül küzdünk a választójogért, szinte kívánjuk az erőszakot, mellyel e harcot letörni próbálják, mert csak az igy keletkező romokból kelhet életre a választójog. A rezolució gáncsnélküli lovagja félreáll. E lovag Andrássy Gyula gróf. Érdekes ember. Nem tudjuk mit akar. Talán maga sem. Lovat adott az obstrukció alá és midőn látta, hogy a lóra ő nem kerülhet, nem az ő „katonai“ szekere elé fogták a lovat, hanem a „választójog“ kocsiját húzza, az obstrukció elé vetette magát s szerette volna azt leszerelni. Nem sikerült. Izolálni akarta tehát Justhékat. Kitalálta Apponyival a rezoluciót. Most, hogy ez nem sikerült, félreáll. Jha, ő is csak addig küzd a nemzet jogaiért, míg a hatalmasok ellent nem mondanak. Pedig példát vehetne édes atyjától, ki számtalanszor szembe szállt a hatalommal, ha nemzete érdeke úgy kívánta. De hát a nagyapáknak méltatlan utódaik szoktak lenni.* Harci fegyvereket köszörülnek a Kossuth-párton. Minek az a harci lárma, hiszen senki sem hisz abban már, hogy ez a szegény jobb sorsra érdemes párt talpraálljon. Míg Lengyel Zoltánok, Baross Jánosok lesznek a pártban, addig komoly ellenzéki harcra képtelenek lesznek. Tudja minden jó függetlenségi, hogy e párt a kormány kitartott ellenzéke, mely már ellenzékiségével csak árt a függetlenségi eszmének. Minek köszörülni a harci fegyvert, úgyis leszerelés lesz a vége. Politikus: ■ I I m i■ tört arany- vagy ezüst-ékszert napja árban, vagy esetleg uj ékszer vágyt cserélem" Ml $. JÍZStf, MM | és ékszerész Pécs, Király utca 20. J I l.