Pécsi Közlöny, 1912. április (19. évfolyam, 70-76. szám)

1912-04-04 / 70. szám

- nek sincs igaza a törvény helyes, valódi és eredeti értelmezését illető­leg. Föltétlenül tudni kell tehát, hogy: a törvény­­különös körülmé­nyei alatt mit kell érteni ? Világosan megmondják ezt: a törvény megokolása ; a véderő­bizott­­ság jelentése (1888. ápril 12.); az országgyűlési tárgyalások és az 1888. június 7-én kibocsátott 30743. számú honvédelmi miniszteri rendelet. Ezek szerint: a különös körülmények ak­kor állanak be, ha a sorozás alá kerülő ifjúságot valami járványszerű kór megtizedeli, kipusztítja, vagy ha a hadköteles ifjúság annyira fejlet­len, annyira csekély hadképességű, hogy mindezeknél a fenforgó körül­ményeknél fogva a rendes újonc­­állomány ki sem állítható. Ekkor és csak ezekben az esetekben állanak be azok a törvénykövetelte rendkí­vüli körülmények, mikor a király élhet evvel az új katonai felségjog­gal s hivhatja be tényleges szolgá­lattételre egy évre a póttartalékoso­kat, tehát nem akkor, ha az újon­cok országgyűlésileg ki nem ál­­lithatók. Mindezek pedig hitelesen ott fekszenek el az 1888-iki képviselő­­házi irományok VII. kötetében. Ha a törvény valódi értelmét és célját közjogilag imigyen megál­lapíthatjuk , akkor nyomban tisztán látjuk azt, hogy a törvénynek az országgyűlési újonctárgyalásokhoz semmi köze nincsen s hitelesen meg­állapítható, hogy ez a katonai fel­ségjog csakis abban az esetben al­kalmazható, ha már előbb az or­szággyűlés az újoncokat megszavazta, mert előbb nem tűnhet ki az, hogy a sorozás alá kerülő legénységből a megajánlott újoncállomány ki nem kerül, így tehát az újoncok megaján­lása egy olyan priusz állapot, a­minek föltétlenül meg kell előzni a katonai felségjog alkalmazását. Az 1888-ban deklarált katonai felségjogot az országgyűlés ujonctár­­gyalásaival semmiféle közjogi vi­szonylatba hozni sem szabad. 1888. évi XVIII. törvénycikk. Tartalé­kosoknak és póttartalékosoknak béke idején tényleges szolgálattételre kivételes visszatar­tása, illetve behívása tárgyában. 1. §• Az első évfolyambeli tartalék és a három utolsó sorozási évfolyambeli pót­tartalék legénysége — amennyiben ezt különös körülmények követelik — az el­kerülhetetlen szükség mérve szerint és annak tartamára a felsége parancsára tényleges szolgálattételre visszatartható, illetve behívható, azonban tényleges szol­gálatban csak addig tartható a­míg a tar­talék említett évfolyamába, illetőleg a pót­tartalék megjelölt sorozási évfolyamaiba tartozik. Ezen kötelezettség alól kivételnek, azon tartalékosok, a­kiknek, ha még sor­hadi kötelezettség alatt állanak, igényük volna állandó szabadságolásra, továbbá azon póttartalékosok, a­kik nem a sor­számok rendje szerint, hanem különös törvényes kedvezmények alapján osztat­tak be a póttartalékba. 2. §. A tartalékosoknak tényleges szolgá­latra lett minden behívása egy fegyver­gyakorlatul számíttatik be. Ha a tényle­ges szolgálatban eltöltött idő 28 napnál többre terjed, a többlet a második fegy­vergyakorlat idejébe beszámí­tandó; ha pedig ezen szolgálati idő legalább két hó­napra terjed, az illetők még a harmadik fegyvergyakorlat alól is, amelyre a tarta­lékosok a védtörvény értelmében köte­lezve vannak, mentesek. 3. §: A jelen törvény kihirdetése napján lép hatályba és annak végrehajtásával a honvédelmi miniszter bizatik meg, ki ez iránt a közös külügyminiszterrel egyetér­tőig fog intézkedni. Figyelő. „Pécsi Közlöny“ 1912. április 4. Szemlélődés. Pécs, 1912. április 3. Maradtak. Nem tudtak megválni a bársony­széktől és hogy ne lás­sák elvtelenségü­ket a maga rideg valósá­gában a hazugság palástját bontották áru­lásukra. Fennen hirdetik, hogy maradnunk kellett mert — a király lemondással fe­­nyegetődzött. A politikai szemérmetlenség­nek legnagyobb foka az midőn a király­­lyal takaródzanak. Még eddig nem volt kormány, mely a király személyét oly élesen álitotta volna oda a nemzeti köve­telések gátjául mint az uj Khuen kormány. Nem félt attól, hogy a nemzet és a ki­rálya között a harmóniát teljesen össze­zúzza. Nem félt odaállítani ősz kirá­lyunkat a nemzet elé mint a nemzet ellen­ségét. Nem! Nekik mindegy volt csak ők maradjanak. A nemzet azonban átlá­tott a hazugság fátylán s tudja, hogy csak az ő elvtelenségük betakarására kel­lett a király lemondási szándékának hírét kelteni. Utolsó szalmaszál ez, melybe a fuldoklók kapaszkodnak. Rövidesen vége lesz ennek a pünkösdi királyságnak s jön majd olyan kormány, melynek nem hazug­ság lesz a fegyvere a mely helyre tudja állítani a harmóniát a nemzet és király között.* „Törekvésünket nem sikerült el­érni, tehát lemondunk róla„. Ezt mondta Tisza Pista a munkapárt értekezleten. Ebben az egy mondásban nyert kifejezést az ő politikájuk. A térdet-fejet hajtás la­kájpolitikája. Édes istenem hol volna most Magyarország, ha Kossuth Lajos, Deák Ferenc, id. Andrássy Gyula is így gon­dolkozott volna? Ma már alighanem az osztrák Reichsratban mennének a magyar képviselők a Tisza Pista talán a magyar tartomány helytartójaként szerepelne. De ha voltak is Tisza Pisták, gondolko­dás nélküli politikusok, kik mindig a császári hatalom fényében szerettek sütkérezni, voltak és lesznek olyan politikusok is, kik a hatalmat el­dobják a nemzet javáért és nem engedik, hogy diadalt üljön a lakájpolitika. * „Mi pedig változatlanul harcolunk tovább“. — Ezt Justh Gyula mondta és ez az egy mondás megásta sírját az új kormánynak. Az olyan kormány, mely­nek olyan elszánt ellenzéke van, mint a függetlenségi párt, melyet a legtisztább népszeretet lelkesít, nem lehet hosszú életű. Az olyan harcot, melynek éltető eleme a nép lelkesedése, melynek vég­célja a népjog győzelme, nem lehet le­törni. Hiába jön az erőszak, nem lesz annak eredménye. Sőt, bárcsak már itt volna, mert akkor eltűnnék a politikai szintérről a Janus-politika s helyet adna a választójog politikusainak, a népjogok győzelmének. Mi, kik őszintén, minden mellékgondolat nélkül küzdünk a válasz­tójogért, szinte kívánjuk az erőszakot, mellyel e harcot letörni próbálják, mert csak az igy keletkező romokból kelhet életre a választójog. A rezolució gáncsnélküli lovagja félreáll. E lovag Andrássy Gyula gróf. Érdekes ember. Nem tudjuk mit akar. Talán maga sem. Lovat adott az obstruk­­ció alá és midőn látta, hogy a lóra ő nem kerülhet, nem az ő „katonai“ sze­kere elé fogták a lovat, hanem a „vá­lasztójog“ kocsiját húzza, az obstrukció elé vetette magát s szerette volna azt le­szerelni. Nem sikerült. Izolálni akarta tehát Justhékat. Kitalálta Apponyival a rezoluciót. Most, hogy ez nem sikerült, félreáll. Jha, ő is csak addig küzd a nemzet jogaiért, míg a hatalmasok ellent nem mondanak. Pedig példát vehetne édes atyjától, ki számtalanszor szembe szállt a hatalom­mal, ha nemzete érdeke úgy kívánta. De hát a nagyapáknak méltatlan utódaik szoktak lenni.* Harci fegyvereket köszörülnek a Kossuth-párton. Minek az a harci lárma, hiszen senki sem hisz abban már, hogy ez a szegény jobb sorsra érdemes párt talpraálljon. Míg Lengyel Zoltánok, Ba­ross Jánosok lesznek a pártban, addig komoly ellenzéki harcra képtelenek lesz­nek. Tudja minden jó függetlenségi, hogy e párt a kormány kitartott ellenzéke, mely már ellenzékiségével csak árt a függetlenségi eszmének. Minek köszörülni a harci fegyvert, úgyis leszerelés lesz a vége. Politikus: ■ I I m i■ tört arany- vagy ezüst-ékszert napja árban, vagy esetleg uj ékszer vágyt cserélem" Ml $. JÍZStf, MM | és ékszerész Pécs, Király­ utca 20. J I l.

Next