Pécsi Lapok, 1860. október-december (27-51. szám)

1860-10-18 / 31. szám

PÉCSI TÁROGATÓ. — Pécs ismét egy szép hölgygyel szegényebb lett. Vasárnap reggeli 8 órakor esküdött meg az apáczák egyházában Tallián Janka k. a. az ifjú Zalay Istvánnal; az esküvőnél főleg a család tagjai voltak kép­viselve ; a menyasszony fehér selyem ruhában s hattyútollal prémezett mentében, mirtus- és narancsvirág koszorúval meglepő szép látvány volt. A misét Migos Daróczy Zsigmond kanonok úr mondá, a szerencsés párt pedig Ngos Tallián Lázár veszprémi kanonok úr, az ifjú háza­sok közös rokona adá össze. Délutáni 1 órakor már elutaztak Zemplén megyébe a vőlegény birtokára. Óhajtjuk, hogy oly szerencsés legyen, mint szive és kedélye megérdemli. — Azt állítják, hogy nincs magyar bankó, pedig igen csalódnék, ki ezt hinné. Szerkesztőségünkhöz e napokban küldetett be egy egri 5 krajczáros, mely valószínű az eldugott aprópénz hiányában készült. E bankó mintegy másfél hüvelyk magas és harmadfél hüvelyk széles, há­tul Eger városa pecsétje, elül pedig nyomtatva ez áll : „172 szám D. Eger város pénztári utalványa 5 oszt. ért. krajczárra. Mely állami bank­jegyekkel beváltatik, s adó vagy egyéb fizetéseknél elfogadtatik. Eger October 2-án 1860 Eger város bizottmánya.“ — Kezeink közt van egy étel és ital árjegyzék Parádról, melyen ez olvasható : „Étel és ital árjegyzék csak kész pénzért. A hitel meg­szűnt. Legyen az bár­ki, helybeli vagy idegen nagyobb vagy kisebb összegnél hitelezés nincs többé senkinek se, akár ebéd, akár vacsora mellett.“ Ez elég nyíltan van megmondva; szeretnék tudni, vájjon ma-F­radt-e vendég azon asztal mellett, melyen ily árjegyzék feküdt, s ha ma­radt, az csakugyan nem érdemelte, hogy neki egy krajczárt is hitelez—s­zen valaki. — Hivatalos tudósítás érkezett nem rég, mely bennünket igen rég nélkülözött kedves vendégek megérkeztéről értesít. Ugyanis nem rég Baja táján mintegy tizenkét fegyveres szegénylegény kelt át a Dunán egyenesen hozzánk. Eddig csak hivatalosan tudjuk itt létüket, s igen fogunk örülni, ha magán úton semmit se hallunk felőlök. Különben rosz­időt is választottak éppen most, mert először most igen hajszolják őket, másodszor meg szörnyen megrogyott a pénz vidékünkön, a geschäft te­hát nem igen érdemli a fáradságot. — Általános a panasz, hogy a gőzhajótársaság oly népes állomáson, mint a mohácsi, az utasok kényelméről oly roszul gondoskodik. A vas­­útvonal ugyanis Pécsről 1 óra 45 perc­kor indul Mohácsra, hol a föl­felé menő gőzös csak éj­jel érkezik meg, az utasok tehát legalább 5-6 órát kénytelen itlennek várni, de aztán van-e valami jó hely, hol várni lehetne? Dehogy van, dehogy van! Egy ronda szobában kénytelenek magukat meghúzni, hol még leülni is alig lehet, hacsak a korcsmában nem akarják borzasztó dohányfüst, bor és sör bűz közt e kínos időt el­tölteni. Azt gondoltuk, hogy majd a különböző vállalatok közti vetélke­dés sok panaszt fog megszüntetni, de nagyon csalódtunk; előbb csak volt egy dióhéj nagyságú várószoba, de most az új épületeket elkészí­tették s úgy látszik, ezt kifeledték a tervből, pedig csakugyan méltán kérdezhetnék : a társaság van-e a közönség kedvéért, vagy a közönség a társaság kedvéért ? 123 refizettetik; az első négy forint tehát már most, és a jelen év hátra­levő havaiban folyvást elfogadtatik. Pártolóinak a Társaság évenként bizonyos mennyiségű könyv­vel kedveskedik, egyelőre 60 ívnyi hasznosan mulattató olvasmányt ígér minden évben, de reméli, hogy ez évszámot a pártolók arányá­hoz képest fölebb is emelheti. A pártolóknak járó könyvekre nézve oly arányt állapított meg, hogy ezeknek körülbelül két­harmada kön­nyebb olvasmányt (regény stb.) képezzen Az ily módon kiadandó eredeti vagy fordított műveket, az igazgató ajánlatára, maga a Tár­saság fogja kijelölni. Mind az az iránti jelentést, hogy valaki a Társaság pártolói közé akar lépni, mind a négy forint évi díjat, ez utóbbit rendes nyugta mellett, alulírt igazgató fogadja el; szintén övé a felelősség, hogy a pártolók idejében pontosan és hiány nélkül kapják meg a könyville­tékeiket. (Lakása: sillői-ul és 3-pipa-utcza sarkán levő szögletház­ban, 11-ik szám, hová minden e tárgyú jelentés, évdíjfizetés, bér­mentve utasítandó). A könyvárusok, kik e vállalatnál magukat érde­kelni kívánják, előfizetők gyűjtése s beküldése által vehetnek részt, 25 százlék­ kedvezménynyel. A könyvárusnál előfizetők nevei is — ha az előfizetés 3 évre igénlelik — be lesznek iktatva a Társaság párto­lói névsorába, de könyvilletményeiket nem az igazgató, hanem az illető könyvárus útján veszik. A könyvárusi procento kereskedésbe megy, azok részére, kik a Társaság pártolói közé beírva nincsenek, de kiadványait mégis lírni óhajtják. Nem szükség a hon szerető fiait és hölgyeit keresve keresett szavakkal hívom föl, hogy minél számosabban lépjenek a Társaság pártolói közé. A nemzet megmutatta, hogy érti s érzi hivatását. Mi­dőn a komoly tudománynak már-már díszcsarnokot emel, a költészet nyájasabb istennőjéről sem fog megfeledkezni. Midőn gyümölcsöt vár, nem vonja meg ápoló gondjait a világtól. A Kisfaludy-Társaság föléledése a nemzet közóhajával találkozik. Itt az idő, az alkalom, a nemzeti nyelv és miveltség ügyében újra egy hatalmas lépést tenni. PÉCSI SZÍNHÁZ. Részi­et dráma- és operatársasága megérkezett, s f. hó 14-én kezdi meg előadásait „A két Barcsai“-val. Azt hittük, hogy a közönség a szüreti mulatságok után alig várja azon érvet, melyet neki a színházi esték nyujtandnak s tódulni fog az előadásokra, melyek által legalább hosszú estéi megrövidiltetnek. De csalódtunk, a zártszékek úgy­szólván üresek voltak, a földszin csak meglehetősen telt meg, csak a páholy és karzati közönség jelent meg nagyobb számmal. Mi eddig közönségün­ket olyannak ismertük, mely bármily nemzeti vállalat pártolásában ki­­válólag tűnt ki; mi oka tehát e gyér részvétnek ? Most midőn minden, mi nemzetiségi előhaladásunkat előmozdítja, oly hőn karoltatik föl, szí­nészetünk, e társas műveltségi főtényezőnk hanyagoltassék-e el? És sajnos, hogy ez most legalább úgy látszik. Azonban remélni akarjuk, hogy ez csak ama régi, nem éppen jó szokás folytán történik, mely ná­lunk meggyökerezett, hogy az első tánczvigalmakat, az első színi elő­adásokat nem szeretjük látogatni, tán majd a későbbiek látogatottabbak leendnek. S ezt a színházat eddig látogató közönség érdekében is óhajt­juk, mert bizony roszul esik, azt a sok csinos arczot, mely a zártszé­keket eddig élénkíteni szokta, nélkülöznünk. — A darab elég szabatos­sággal adatott, kitűnt különösen F.Szabó Amália asszony (fejedelemnő) és Jánosi (Barcsai Mihály). Berzsenyi (kulcsár) nagyon is sokat neve­tett, Apafi Mihály pedig nejével is úgy (nem beszélt, hanem) szónokolt, mintha az ország nagyjainak valami háború üzenetet jelentene. — Zsi­­rai Róza (Zsófia) úgy látszik tanul, belőle, ha szorgalmas lesz, jó tagja válhatik a színészetnek; taglejtései ugyan még elárulják az újonc­ot, de hanglejtése már jobb, s a helyzethez alkalmazottabb. Jó lesz, ha kissé kevésbé kíméli azt a vörüsítőt, hogy ne legyen akkor is halvány, mikor nem kell. Egyébiránt szép színpadi jelenet, kinek nem ajálhatjuk eléggé, hogy kitartó legyen a szorgalomban. Okt. 15-én „Lammermoori Lucia“ opera 3 fölvonásban. Ha a gyé­ren megjelent közönséget, s ezen rejtélyes részvétlenség alatt lappangó sajnos közönyösséget, s közérzület hiányát tekintjük, valóban mindenki előtt szomorú tisztté válhatik a föntebb érintett dalmű előadásáróli bí­rálat megírása ; nehogy mégis a való érdemtől a kellő megismerés el­­vonassék, s lehettem­, hogy elhallgassuk azon kellemes meglepetést, melyet Dalnoki Róza kisasszony ezen első izbeni föllépésekor erőteljes, de mégis lágyhangzású, mívelt hangja, alapos tanmód­szeréinti gya­korlott előadása, s magasztos szerepében szerfölötti nehézségekkeli művészet teljes megküzdése által, a csekély számú, de jutalmazó elis­merését tanúsító közönségben előidézett; mert mi tagadás benne, m oly dicséretes képzettséggel biró énekesnőt, mint a „Lucia“-ban sze­replőt vajmi ritkán volt még alkalma !Pécs város zeneértő s élvező kö­zönségének itt Pécsett hallhatni;­­ mert ki zeneismereti szempontból kellőleg megbírálni képes : vájjon mily ernyedetlen szorgalom és ho­­szas tanulmányozás szükségeltetik arra, hogy egy kiképzett énekesnő „Lucia“ jeles szerepében művészi becsülettel megállhasson, — az bi­zonyára velünk arra szavazand , hogy Dalnoky kisasszony ezen nehéz v­olt.­ — Volt alkalmunk az eredeti szerződést látni, melyet, igazgató úr Prielle Cornelia asszonynyal kötött. A szerződési kezdődik okt. 16-án és tart virágvasárnapig. E szerént csakugyan, nekünk volt igazunk, midőn azt állítottuk, hogy Prielle C. asszony é­­lésén nem Pesten, de Pécsett lesz. Megérkezett Hartmann Antal úrhoz az idei m­űtárlat jutalom képe, mely Dugovits nándorfejérvári hős elszánt tettét ábrázolja. A kép igen csinos s bármely szobának díszére válik. Hartman úrnál lehet mű­tárlati részvény­jegyeket is venni. -­- A „Szépirodalmi Figyelő" programmja szétküldetett. Arany János, mint szerkesztő és laptulajdonos ígéri, hogy az új hetilap oly tért szándékozik elfoglalni, mely nálunk ez idő szerént betöltve nincs. Czélja e lapnak a magyar szépirodalom aesthetikai fejlődését előmoz­dítani. Eszközli e czért 1. Elméletileg : széptani­ értekezések, hosszabb, rövidebb tájékozások, fejtegetések által. II. Gyakorlatilag : 1) Szépi­rodalmi dolgozatok közlése által. 2) Szépirodalmi, úgy hazai, mint külföldi termékek egyszerű vagy biválatos ismertetése által. 3) Bár­mely irodalmi jelenség méltatása által, a mennyiben az aesthesis kö­rébe esik. 4) Azáltal, hogy a hazai irodalmi, főleg szépirodalmi, in­tézetek — mint a Kisfaludy-Társaság — működését folytonos figye­lemmel kisérendi, valamint a költészettel rokon művészetekre is alkal­milag kiterjeszkedik. 5) Czéljaira, ha mikor szükségesnek látja, a képző és hangzó művészetek segélyét is igénybe veszi. 6) Rövid napi híreket közöl a bel- és külföldi társasélet, de leginkább az irodalom és művészet köréből. — Előfizetési feltételek: A „Szépirodalmi Figyelő“ hetenként egyszer — szerdán — s első száma nov. hó első szerdáján fog megjelenni. Minden száma legnagyobb nyolczadrésü ivén fog megjelenni. Az előfizetési ár egész évre — 1860. novembertől 1861. október végéig 10 ft., félévre 5 ft. Az előfizetési pénzek Hecken­ast Gusztáv kiadó hivatalába küldendők. Tíz gyűjtött előfizető után egy tiszteletpéldány jár. + Nagybecsű munka. Heckenast Gusztávnál gr. Széchenyi Ist­,­vánnak egy eddig kiadatlan műve jelent meg, a „Hunnia,“ mely anya­nyelvünk igényeit, felsőbbségét, hasznát és szükséges voltát az or­­száglás terén, akkor még a latin nyelv ellenében, az ész és szív lek győzhetlen vedveivel kimutatta. 1

Next