Pécsi Lapok, 1923. január-április (2. évfolyam, 1-97. szám)

1923-03-21 / 65. szám

II. évfolyam. 65. szám Egyes szfim­éra 10 korona Szerda, 1923. március 21 SZERKESZTŐSÉGES KIADÓHIVATAL: MUNKÁCSY MIHÁLY­­UTCA 10. SZÁM. * KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA. SZERKESZTŐSÉGI TEL. 109. * KIADÓHIVATALI TEL. 27. FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP ELŐFIZETÉSI ÁRAK HÁZHOZ SZÁLLÍTVA VAGY POSTÁN­­ EGÉSZ ÉVRE 3000 K, FÉLÉVRE 1500 K, NEGYEDÉVRE 750 K, EGY HÓRA 250 KORONA. HIRDETÉS DÍJSZABÁS SZERINT. Az egyetemi hallgatók és a budapesti rendőrség. A nemzetgyűlés mai ülését az egyetemi hall­gatók és a rendőrség között történt konfliktus tár­gyában tett interpellációk tették izgalmassá. A£ interpellációkról és a belügyminiszter válaszáról e helyütt számolunk be, míg a nemzetgyű­lés délelőtti üléséről lapunk más helyén közlünk tudósítást. Az első interpelláló Csiléry András: Sürgősen szükségesnek látta, hogy foglalkozzék azzal a kér­déssel, amely a március idusán a rendőrség és ifjúság között történt események folytán felmerült. Az ifjú­ság nem méltó arra, hogy ilyen sérelmek érjék. Bá­mulatos, hogy a rendőrkard milyen hamar röppent ki akkor, amikor a hazafias ifjúság nemzeti felbuzdu­lásával akart tüntetni. Furcsának találja, hogy ugyanakkor a legerősebben védik azokat, akik az országot elveszt­ették és tönkre tették. Az ilyen jog­rend nem kell. Itt csak egyforma jogrend lehet Ma­gyarországon, a nemzeti jogrend. (Szűnni nem akaró taps a középen és jobboldalon.) A­ március 15-iki ünne­pély után az ifjúság nemz­eti lelkesedéstől felbuzdulva zárt sorokban, legnagyobb rendben a nemzeti meg­újhodás két sajtóorgánuma, a Nép és a Szózat elé akart vonulni, hogy szeretetének és hálájának kifeje­zést adjon. Hogy a két csoport egy ponton találkozott, az még nem jelent semmit. Az ifjúság az egész után a lehető legnagyobb rendben vonult végig, még akkor is, amikor a bizonyos közönség részéről sérte­getések történtek, fentartották a rendet, legfeljebb válaszoltak a sértésekre. Érthetetlen és lehetetlen, hogy amikor semmiféle rendbontás nem történt, rendőri attak verte szét őket. A rendőri attak szomorúságát csak fokozza, hogy másnap újra megtörtént. Hogy az ifjúság mennyire rendben viselkedett, igazolhatja az a há­rom lovasrendőr és három kerékpáros, akik az egész után végigkísérték őket. Rendszeres uszítás folyik ebben az országban a reggeli,déli és esti sajtóban,amely az ifjúságot szembe akarja állítani a rendőrséggel. A magyar ifjúságot és a magyar rendőrséget egy­mással szembe állítani nemcsak hogy bűn, de nem is engedjük és nem is tűrj­ük. (Szilágyi Lajos és Payer Károly folyton kiabálnak. Elnök rendre utasítja őket. Rothenstein: A jobboldalt is. Elnök Rotthensteint rendreutasítja.) Követeli ,hogy azt a sajtót, amely ezt az uszítást végzi, tiltsák ki a rendőrségről. Kéri a belügyminisztert, járjon el a rendőrség vizsgálati ügyében. A lelkes magyar ifjúság nem tudja elkép­zelni, miért kell taktikai okokból a nemzetrontó sajtót ilyen körömszakadtáig megvédeni. Kéri ennek a sajtónak beszüntetését. Kívánjuk az egész rend­őrség reorganizációját, kívánjuk, hogy a rendőrségi testületben az erkölcsi jogrend legyen irányadó. Kö­veteli, hogy a rendőrség köréből távolítsák­ el az oda nem való elemeket. Tudja, hogy a belügyminiszter a legerélyesebb vizsgálatot fogja megindítani és meg van győződve róla, hogy a vizsgálat eredménye az ifjúságra és rendőrségre megnyugtató lesz. Meg kell becsülni az ifjúságot, mert az acélos karú bajtársi szövetségekbe tömörült 20.000 magyar ifjúra a nem­zet érdekében még szükség lesz. Az if­j­úság indokolatlan megsértéséért reparációt követel és interpellációját ebben az ügyben intézi a belügyminiszterhez. Rakovszky Iván belügyminiszter kéri, hogy mivel ebben az ügyben még egy interpelláció fog elhangzani, egyszerre válaszolhasson. A Ház hozzájárul. A következő interpelláló Benedek, János. (Mikor szólásra emelkedik, ,,diszkeresztény !“ közbekiáltások­kal fogadják.) Az ifjúság méltán ünnepelheti március 15-ét, azonban kifogásolja, hogy az ifjúság engedély nélkül tartott felvonulást akkor, amikor a szociál­demokraták felvonulását betiltották. Következetlen­ségbe esett az ifjúság akkor, amikor ezen a napon adott kifejezést egy felekezet ellen érzett gyűlöletének. Magyarországot nem lehet bosszúállással és gyűlölettel talpraállítani. A törvényeken nem teheti túl magát az ifjúság sem és akik a numerus clausus alapján bekerültek az egyetemre, a törvény védőszárnyai alá kell venni. Meg van győződve arról, hogy a bel­ügyminiszter kötelességét tudni fogja és elvárja tőle, hogy a rendet helyreállítsa. Kérdi a belügyminisz­tert, hajlandó-e megnyugtató kijelentéseket tenni az iránt, hogy a rendőrséget hivatása teljesítésében illetéktelen befolyástól nem engedik zavartatni és hajlandó-e érvényt szerezni a fenálló törvények uralmának. Rakovszky Iván belügyminiszter: Mielőtt rá­térnék a kérdés érdemére, és foglalkoznék az esemé­nyekkel, engedje meg a Ház, hogy előbb egy-két fogalmat tisztázzak azok felett a kérdések felett, amelyeket bizonyos elfogultsággal vetettek vitába, hogy ezeket arra a térre redukáljam, ahova az én nézetem szerint tartoznak. Ez a két kérdés a rend­őrség szerepe az incidensnél és az ifjúság viselkedése. Kötelességemnek tartom a leghatározottabban ki­jelenteni, hogy minden meg nem engedett felvonu­lással szemben a rendőrség hivatásból folyó köteles­sége, hogy ezeket feloszlassa. Egészen hibás azoknak az eljárása, akik különönböző utasításokat gyaní­tanak a rendőrség eljárása mögött. A rendőrségnek utasításokat ilyen esetben bevárni nem kell. A másik kérdés az a bizonyos animozitás, amellyel az ifjúságot kezelik. Igen helyesen mondotta Benedek János, hogy vissza kell gondolni arra az időre, amidőn mindnyájan fiatalok voltunk és az dobja az első követ az ifjúságra, aki a maga ifjúságától vezettetve néha nem követett el egy-két meggondolatlanságot. Le kell szögezni azt, hogy ezzel a két alkalommal az if­j­úsá­g t­ula­j­donképen semmi lehá­gást nem követ­ekt el. Rombolás nem történt és természetesen téves nyo­mon járnak azok, akik az ifjúság forradalmi mozgoló­dásáról beszélnek és úgy akarják beállítani a dolgot, mintha az ifjúságot valami nagyobbszabású politikai moz­galom eszközéül használnák fel. Ebből a két alapvető felfogásból akarok kiindulni. Semmi ok nincs arra, hogy elfogultsággal és gyűlölködéssel kezeljük az ifjúság viselkedését, másrészt pedig tisztában kell lenni azzal, hogy nagyon rossz szol­gálatot tesznek az ügynek azok, akik ezen eseménye­ket a rendőrség ellen akarják kihasználni. A rend­őrség kötelességszerűleg m­egtette az intézkedéseket, kirendelte a karhatalmat, a készültség azért foglalt állást, az Az Est szerkesztősége előtt, hogy minden rombolást megakadályozzon. Az események leját­szódása után komoly oldalról vádak merültek fel, amelyeket két csoportra oszthatok. Az egyik vád azt, mondja, hogy a rendőrség a feloszlatás alkalmával teljesen oktalan brutalitást követett el, nem a rend­őrséget bántalmazták, hanem a rendőrtisztek bán­talmazták volna a tömeget. A másik vád azt mondja, hogy a jelentések hamis adatokon épülnek fel. Az ifjúság küldöttségének azt válaszoltam, hogy komoly vádak merültek fel, amelyeket vizsgálat tárgyává fogok tenni. Igenis a rendőrség tekintélyét megfogom és meg akarom minden támadással szemben védeni. Azonban nézetem szerint egy testület tekintélyét nem tudom megóvni akkor, ha a felmerült vádakat egyszerű gesztussal félrelököm. Ha egy testület tekintélyét biztosítani akarom, a felmerült vádakat meg kell vizsgálni. Ennek a vizsgálatnak nem az a célja, hogy az egész rendőri apparátust reorganizáció alá vegyem, csupán az, hogy megállapítsam, volt-e olyan az eljáró közegek közül, aki talán szabálytalan­ságot követett el és ha igen, akkor a fegyelmi eljárást ellene megindítom. Különböző oldalról, leginkább pedig a sajtó részéről azt a követelést állították fel vele szemben,hogy egyes rendőrtiszteket ezzel a vizs­gálattal kapcsolatban bocsássák el. Ezek a tiszt­viselők állandó­­tisztviselők, akik kinevezéssel meg­szerezték tisztviselői jogukat és őket minden további nélkül egyszerűen elbocsátani nem lehet, de nem vagyok abban a helyzetben sem, hogy az illetőkkel szemben akár vizsgálat, akár fegyelmi eljárást olyan közegekre bízzak, akik erre a fegyelmi szabályzat értelmében nem hivatottak. Ezeket a vádakat a legszigorúabban és legpártatlanabbul fogom kivizs­gálni és annak rendje szerint a fegyelmi jog szabálya szerint fogok eljárni. Az előzetes vizsgálat során ellenőrizni azonban jogom van. Ultimátumokkal csak oda juthatunk el, hogy a jóhiszemű lelkes ifjú­ságot belekergetjük olyan eseményekbe, a­melyek megint csak izgalmat keltenek az országban. . Szomorúsággal hallom azokat a feltételezéseket, hogy a rendőrségi testület nem abszolút kifogástalan és hogy a rendőrség szelleme nem felel meg a jogos követelményeknek. Ez nem áll. Természetes azon­ban, hogy végeredményben mnden testületben le­­hetnek kivételek. Kérem azokat az urakat, akiknek ilyen vádjaik vannak, forduljanak hozzám telje bizalommal és tárják fel panaszaikat. Senki sem emelheti ellenem azt a vádat, hogy nem mindig tel­jes határozottsággal és nem egy érzéstől vezetve védtem a nemzet érdekeit. Tessék, úgy az egyik, mint a másik oldalról a kivont kardokat vissza­helyezni hüvelyükbe és a szomorú incidenst simítsuk el. Ha tudom, hogy visszaélések történtek, azokat reparálni fogom.­Kérem válaszom tudomásul vételét. (Nagy éljenzés és taps a kormánypárton.) Csilléry András: A maga részéről is csak helye­selni tudja a belügyminiszter eljárását és óhajtja, hogy a rendőrség és ifjúság közötti harmóniát semmi ne bolygassa meg. A választ tudomásul veszi. Bethlen István miniszterelnök : Nem akart fel­szólalni, azonban mégis reflektálni akar Csilléry interpellációjának 4-ik pontjára, amely a sajtóra vonatkozik. A sajtó kérdésről már egyszer nyilat­kozott a Házban, annak idején, két-három­ hónappal ezelőtt a minisztertanács felkérte az igazságügy­minisztert, utasítsa az ügyészséget, hogy bármely részen a sajtóban visszaéléseket tapasztal, sajtójogi­ig a legszigorúbban járjon el. Bár az ügyészségnek ez az utasítás kiadatott, a sajtó mégis tovább foly­tatta az izgatást, sőt ez fokozódik is. Éppen ezért a főügyészt a napokban magához kérette és utasította, hogy a leghatározottabban, a legerélyesebben járjon el. Azt hiszi, hogy kötelességének tett ezzel eleget,­­mert nem engedhető meg, hogy a kormánynak azt a munkáját, amelyet a konszolidáció terén nagy­­nehezen el tudott érni, felborítsák. Benedek János kijelenti, hogy a belügyminiszter válaszát tudomásul veszi. Huszár Károly alelnök felszólítja a Házat, áll­jon fel, aki a belügyminiszter válaszét tudomásul veszi. Kiss Menyhért és Eckhardt Tibor kivételével az egész Ház feláll. Elnök jelenti, hogy a Ház a bel­ügyminiszter válaszát tudomásul veszi. Grieger Miklós a komáromi népgy­űlést teszi szóvá interpellációjában. Kérdi, van-e tudomása a belügy­miniszternek arról, hogy folyó hó 18-án a Komárom­ban engedélyezett népgyűlést 10 — 15 renitenskedő megakadályozta. Hajlandó-e ebben az ügyben intéz­kedni ? Rakovszky Iván belügyminiszter az idő előrehaladottságára­ való tekintettel csak röviden válaszol. A tényállás az, hogy amikor az első szónok azt mondotta, hogy ide nem való elemeket lát, ez ellen zajosan tiltakoztak. Az összes hallgatóság mintegy 800 főnyi lehetett. Rassay azon felszólítá­sára, hogy nyújtsák fel kezüket azok, akik Beniczkyt akarják hallani, mintegy 150—200-an tették ezt, tehát a kisebbség szemmel látható volt. Midőn vere­kedésre került a sor, a rendőrség kötelességszerűen feloszlatta a gyűlést. Kéri válaszának tudomásul­vételét. Rassay személyes kérdésben szólal fel. Ez­után elnök kijelenti, hogy az interpellációt kiadják a kultuszminiszternek. A jegyzőkönyv hitelesítése után az ülés fél 6 órakor ért véget. A­ liszt és a kenyér újabb Árai, Pécs, március 20. Nem múlik el hét anélkül, hogy ne emelkedne a legfontosabb közszükségleti cikkek ára. Hétről-hétre vigasztalanabb, sivárabb lesz a gazdasági helyzet, az emberek szinte már letargiában sülyedten várják , hova vezet az egyre fokozódó drágaság, mely a terményáraknak a buda­pesti tőzsdén való szünetet nem ismerő emelkedésére vezetendő vissza. Ott ringatják az áremelkedések bölcsőjét. Megvalljuk, zavarban vagyunk az ár­emelések regisztrálásánál, vajjon melyek lennének azok a legcélravezetőbb formák, amelyekbe bele kell csomagolnunk unos-untalan a drágaság fokozó­dásáról szóló híreinket ? Az érzelgés immár sablo­nossá, unottá vált, a szavak helyett inkább tettek kellenének. Nem bujtogatni akarunk, hiszen a bujto­­gatás, amint arról számtalanszor meggyőződhet­tünk, az egyensúlyozatlan lelkek egészségtelen táp­szeréül szolgál,­­ de igenis,rá kell mutatnunk arra, hogy most már éppen ideje a drágaságnak „meg­­állj”-t kiáltani. Sokat lehetne írni arról, mi a leg­­üdvösebb, a legcélravezetőbb eszköz és még mindig kétséges lenne, hogy a gyakorlatban tényleg hasz­nálna-e a megvalósításnál. Egyelőre a drágaság letörésének segédeszközeit vegyük csak figyelembe. És itt nem azt ajánljuk, hogy mit igen, hanem hogy mit ne használjunk. Kevesebb jelszót, kevesebb politikát, kevesebb demagógiát és gyűlöletet alkal­mazzunk a drágaság kérdésével kapcsolatban, inkább több meg- és hozzáértést és az egyesült erőhöz, a vállvetett munkához szükséges békességet. És nem hangoztatni, hogy a drágaság­ „politika”, mert ez csak azoknak a politikája, akik hangoztatják. A pécsi fogyasztóközönség szerdára megint meg­állapíthatja, hogy a liszt- és kenyérárak még mindig fiui erővel szaladnak felfelé. Az árvizsgáló bizott­ság kedden délután az új liszt- és kenyérárakat a következőképen állapította meg: Lisztárak: finomliszt kg.......................... 244 K főzőliszt ........................................................ 240 K kenyérliszt I................................................. 234 K kenyérliszt II.............................................. 196 K Kenyérárak: fehér kenyér kg............. 226 K félbarna ..................................................... 215 K barna ........................................................... 207 K rozskenyér ............................................... 170 K zsemlye 1­darab....................................... 14 K szatócsoknál .......................................... 14.50 kávéházakban ............................................ 15 K luxusadó külön hozzászámítva. Az árvizsgáló bizottság még a férfi és női szabók, valamint a bognárok által kért 30%-os árfelemelést is jóváhagyta és hogy sérelem ne essen, már beérke­zett a hentesek új áremelési kérelme, melyben a sertéshús árát 940, a sertészsír árát 1600 koronában kérik megállapítani. A kormányzó a tenyészállat vásáron. Budapest, márc. 20. (MTI.) Az OMGE által ren­dezett tenyészállatvásárt vasárnap délelőtt meg­látogatta Horthy Miklós kormányzó, veje Fáy László és szárnysegéde Magasházy László kíséretében, kiket a földmivelésügyi minisztérium részéről Szomjas Lajos államtitkár fogadott. Konkoly-Thege Sándor titkár kalauzolásával megtekintették a tenyészállat­vásárt és gépkiállítást. A kormányzó élénk érdeklő­dést mutatott az állattenyésztés minden egyes rész­lete iránt, minden Szávából a megelégedettség és a magyar föld, a magyar gazdatársadalom iránti szere­tet sugárzott ki. A kormányzó és kísérete két órai beható szemle után a közönség lelkes éljenzése mellett hagyta el a telepet.

Next