Pécsi Lapok, 1925. április-június (4. évfolyam, 74-131. szám)

1925-04-12 / 83. szám

1925. április 12 .Péni­ninek ASSZONYPARLAMENT. A PÉCSI LAPOK MELLÉKLETE. A férjhezmenés problémájáról­ ­. Napjaink legkiáltóbb és legnehezebben magol­ható problémáinak egyike. Ki ne ismerné a lányos szülők jogos aggályait és féltő gondját, hogy leány­­gyermeküket a házasság — lehetőleg biztos — ré­vébe jutatthassák. Hány álmatlan éjszakát okoznak a felnőtt leányok, akik számára oly nehéz megfelelő férjről gondoskodni. A háború utáni években a fiatalemberek ezrei­nek neve csak márványtáblákon és emlékoszlopokon szerepel ; a megmaradónak nagy része súlyos kórok csiráit hordja testében, ami nem teszi kívánatossá részükre a családalapítást ; míg az ifjabb generáció — amely még nem vett részt a háborúban — kűködik a nyomasztó gazdasági viszonyokkal és nem tud úgy elhelyezkedni, hogy a jövedelme meghaladja a nősüléssel járó kiadások minimumát. Eszerint azok az ifjak, akik magánvagyonnal nem rendel­keznek, szerény javadalmazásuk folytán nem nősül­hetnek. Ezt meggátolni van hivatva az annyiszor ki­­gúnyolt, de mégis legmegfelelőbb formája a segít­ségnek : a hozomány. Látjuk az elkényeztetett zsur­­b­ány ajábiggyesztését: „Engem önmagamért vegye­nek el !" Halljuk az elkeseredett szülőket : Hozo­­mányvadász ! Pedig nem lehet elítélni azt az ifjút, aki , tekintettel a bénítóan nehéz megélhetési viszonyokra, kijelenti, hogy csak úgy nősülhet, ha a szülők részéről bizonyos támogatásban részesül. Ez még sokkal jellemesebb, mintha — dacára, hogy neki sincs elég — még egy fiatal életet leköt magá­nak. Mindent megígér, amit beváltani nem képes és azután jön a kiábrándulás, csetepaté, csalódás és a­­ válás. Ahol a szülők módosabbak, ott tehát könnyebben megy a férjhezmenés. De annál súlyosabban érinti a középosztály leányait, ahol vagy nagyon csekély, vagy egyáltalán nincs hozomány. A legsúlyosabb hibát itt a szülők követik el helytelen nevelési rendszerükkel. Néha csodálkoznak a szülők naivságán, akik a legjobbat akarva, direkt szerencsétlenné teszik leányukat. A nevelési hibák visszanyúlnak a legzsengébb gyermekkorba. Tessék csak megfigyelni a 3 éves csöppségeket, akik a legutolsó divat szerint selyem toilettekben, köppeny és kalapokban illegetik ma­gukat. Ahelyett, hogy kénye Ine­sen játszhatnának, állandóan a Fraulein intő szavát hallják: Vigyázni a ruhára ! Eltekintve, hogy így a gyermek a szabad mozgásában korlátozva van, még túlkorán fel is kelti bennük a legveszedelmesebb női ösztönök egyi­két : a hiúságot és a külsőségek fontossága iránti fogékonyságát. De a tulajdonképpeni nagy hibát csak a leány serdülő korában követik el. A szülők legtöbbször nincsenek­ tekintettel s­e a saját anyagi és társadalmi helyzetükre, sem leányuk képességeire és hajlamaira. Innét származik a ferde nevelés, melyből később a szerencsétlen házasságok és családi tragédiák sarjadzanak, így nevelnek pl. a családias érzésű szegény leányból: divatbábut; a művészi tempera­mentumból: vidéki tanítónőt és az okos, tudomány­szomjas nőből: masamódot. A fiatal leány szülői kívánságára betölti a nem neki való helyet, de lelkében megmarad egy keser­nyés utórezgés, az u. n. meg nem értett nők fájdal­mas idegessége, amely később az egész családi életre ráüti bélyegét. A másik elítélendő pont, hogy a középosztály leányai általában nincsenek szerényen nevelve. Az édesanya otthon nem tart cselédet, süt, főz, mos,taka­rékoskodik. Az apa végkimerülésig dolgozik, hogy családját elláthassa. Míg a leány mindebből sem­mit sem vesz észre, a szülők túlzott szeretetükkel minden igényét kielégítik. Áll ez a legszegényebb néposztály leányaira is. Nézzük csak végig a nap­sütéses tavaszi korzón. Valósággal egyenruhát hor­danak a nők. A drága antilop cipőtől, a francia selyemharisnyán át a modelkalapig minden fiatal nő egyformán elegánsan van öltözve. Ugyanaz a toilett ékesíti a milliárdos gyáros leányát, mint a legszegényebb viszonyok között élő hivatalnok­lányt. Kezdődik az igényteljesség a toilettnél és folytatódik egyéb dimenziókban is. A leány függet­lenül családjától — néha velük együtt, mondani életet él. Természetesnek találja, hogy tálcán hoz­zák elébe az élet gyönyöreit. Az ilyen leány korán blazirttá válik, nem tud örülni semminek. S ha pl. valami csapás éri a családot, az ilyen nő aki mást nem­ tud, mint öltözködni és javat táncolni, kétségbeesve tehetetlenségében az örvénybe kerül, amely menthetetlenül elsodorja. Azért igenis szüksége van minden leánynak, hogy valamihez értsen, legyen egy praktikus foglal­kozási ágban úgy kiképezve, hogy magáramaradása esetén megélhessen belőle. Itt szintén a legnagyobb körültekintés szükséges. Pl. ha a kislány cérnahang­ján egy chausont elénekel, még nem muszáj ok­vetlenül énekesnőinek lenni; s ha abszolút ízlés és kézügyesség hijján van — iparművésznőnek. Tessék figyelemn­él kísérni, mihez van tehetsége és elfogu­latlan szakértők meghallgatása után fapályát válasz­tani. Másrészt szerénységre kell szoktatni a leányo­kat kis koruktól fogva. Az egyszerűség csak fo­kozza az ifjúság báját, míg a túlságosan raffinált elegancia még a legszebb fiatal leányt is ellenszen­vessé teszi. Hátrányos továbbá a serdülő korban megen­gedett korlátlan Szabadság is. Azon már túl va­gyunk, hogy őrökkel vegyük őket körül. Nem­ leány legyen felvilágosodott és önálló, legyen saját akarata és ízlése, sőt véleménye is. De nem ha­gy­­ható szó nélkül, hogy egész gyerekleányokat fél­napokra elengednek kirándulni a hegyek közé fiúval. A túlságos magukrahagyottság idő előtt felébreszt bizonyos érzéseket, ami a fejlődés korában feltét­lenül káros. Mint tudjuk, a természet a legnagyobb kerítő és igazán nem a fiatal bakfis az oka, ha a mama csak akkor ébred fel, mikor már késő! A fiatal leány ne töltse egész idejét a­z utcán és ne legyen főfoglalkozása a flörtöl­és. Olvasson jó könyveket, tanuljon, képezze magát, sportoljon és érdeklődjék a háztartás iránt. Rendelkezzék egy modern, művelt nő összes jó tulajdonságával anélkül, hogy túlzásaikat majmolná. Viszont a régiek egyik­­másik erényét se vesse meg, így alakul ki egy ideá­lis nőtípus, akiből jó feleség és jó anya válik és akit — ha sorsa szerényebb körülmények közé kényszerít is — akkor is megállja a helyét. Készakarva hagytam utoljára a szülők egye­düli vigaszát és a lányok titkos reménységét s ez­­ a szerelem. Ali­ig szerelmes ifjak lesznek, addig nem kell búsulni a lányok sorsa fölött. A­zerelmes ember színvak, csak az erősen rózsaszínűt látja meg, úgy hogy még a legelhibázottabb nevelés mellett is megszédül egy pár csillogó szemtől és nem tagit mellőle egész az oltárig. Ez az érzés a legnagyobb ellentéteket is el­simítja s a lehetetlent is valósággá varázsl­­ja. Szóval a jó Istennek kell rendbehozni azt, amit az ő földi helytartói elrontottak. II. Hegyi Ol­ga. II. Egy pár hölgyismerősöm hipnogén pontja után tapogatództam­ és csodák csodája: valamennyi, kivétel nélkül azonos helyen rea­gált. Ezek után megállapítottam, hogy a nők közös hipnogén pontja a ,,férjhezmenés”. Alább adom a médiumok válaszait. — Első áldozatom egy 19 éves leány, aki mellesleg menyasszony. Megkérdezem tőle, hogy miért akar férjhez menni. Kissé elpirul, aztán biz­tosan felel: — Nyugodt, kedves családi életre vágyakozom. — Na és miért tartja borzasztónak­ a vénlák­y­­ságot ? Erre a kérdésre a beérkezettek önteltségével önteltségével felelt: Csepp kedvem sincs kutyákkal, kanári madarakkal és macskákkal visszavonulni az élettől. Mert egy férj mégis csak kedvesebb ezeknél. M­ásodik médiumom egy konzervatív hölgy. Feltett szándéka a férjhezmehés, de csak a ,,régi jó idők” tradícióival szembeni tiszteletből. A harmadik és egyúttal megint utolsó: férjes asszony. Lemondó rezignáltsággal felel kérdéseimre. A levelesládából. Szeretett Néném ! Nagyon szórakozott ember lévén, kedves né­ném mindjárt itt húsvéti levelem élén elvégzem, amiért tollat ragadozó lettem , hogy t. i., rend­kívül és különösen kellemes ünnepeket kívánjak kedves Nénéméknek. Tudja jó néném, hogy a jó­kívánságokban mindig gavallér voltam, mert hogy ez anyagi egyensúlyomat semmilyen vonatkozás­ban nem teszi próbára, sőt a forgalmi adó alól is mentességet élvez. A pécsi húsvét az idén nagyon sivárnak ígér­kezik. A szárazság ugyanis olyan ijesztő mérveket öltött, hogy a húsvéti locsolás, ez a kedves, régi szokás is száműzve lesz az ünnepi örömökből. Mert a vízzel takarékoskodni kell és szagos víz formájá­ban sem engedik pocsékolni. A szagos vizet ugyanis, amelyet azelőtt a locsoló gavallérok ott az uccán kerítettek hirtelen a locsolójukba, összegyűjtik a vízfolyásokból és az utcák öntözésére használják. A vízvezetéki vízre meg jobban vigyáznak, mint Okolicsányi László arra, hogy a kelleténél többet el ne áruljon a vallatásnál. Persze a fürdőszobákat megint lezárták és a 70.000 lakosú Pécs megint két kádban fürdik : a Ferenc József fürdőben és az En­gelék bazinjában, ahol tolongást észlelni azért most sem lehet, ami annak is lehet a jele, hogy a vizet Pécs ép a fürdés szempontjából nélkülözi legke­­vésbbé. Geológusok szerint ép azért oly fülledt en­nek a városnak a levegője, mert Pécs a Mecsek lá­bánál terül el, mely lábát most már hónapok óta lógatja ide anélkül, hogy alkalma lett volna egyszer is megáztatni. A vízhiánynak eleinte a vendéglősök látták hasznát, mert hát ital nélkül csak nem lehet el az ember. Mennél több bort m­értek ki azonban a de­rék pécsi Vendéglősök, annál nagyobb lett a veszte­ségük, mert a víz a vendéglősnek többet jelent, mint a tudósnak az ő tudománya. El is határozták sebti­ben, hogy a rég elaludt Mohács —Pécs­i Dunacsa­­tornát sürgősen napirendre tűzik, mielőtt áldozatai lesznek a vízhiánynak. Mielőtt azonban levelem a sok víztől teljesen elposványosodik, szólni akarok arról a pettyhüdt üzlettelenségről, amely húsvét előtt is ráfeküdt a boltokra. Ami forgalom volt, az abból állt, hogy egyik kereskedő a másikhoz nyitott be meggyőződni arról, hogy a többi kollégáknál is az övékhez ha­sonlóan savanyú-e a szellő. Pedig a húsvéti jóüzlet szalmaszálába kapaszkodtak mind a kereskedők s ez is elveszett. Husvét után megint uj szalmaszálat kereshetnek s jó ideig ez lesz majd egyetlen ker­e­­setük.Majd elfelejtettem megírni,hogy április elseje az idén igen gyengén sikerült. Egy jó ismerősömnek mégis akadt egy kalandja. Egyik üzletfele fölhívta, hogy küldje el hozzá számlatartozását, mert ki akarja fizetni. Ismerősöm jóízűen elnevette magát s ki­jelentette, hogy nem­ hagy magával április bolondját járatni. Nem is küldte el a számlát, mert manapság még tréfának is rossz eset, ha valaki önként jelent­kezik adósságát megfizetni. Az adós pedig elhatá­rozta, hogy ezentúl összes tartozásainak lejáratát április elsejére skadencálja. Megemlítem még, hogy az irodalom berkeiben nagy az élénkség. Egyre-másra jelennek meg a köny­vek, ami a tavasz elmaradhatatlan velejárója, mert hisz ilyenkor minden kizöldel. A könyvek mind ki­válóak, tessék csak a szerzőket megkérdezni. Említésre érdemes más esemény nincs a terí­téken. Zárom is hát levelem abban a reményben, hogy jövő húsvétra mulatságosabb és szellemesebb levelet tudok majd írni, olyat, amelyre nem ezek a nehéz idők nyomják rá a bélyeget. Szeretett néné­­met, a patikusáét és a Sajó kutyát szívélyesen üdvö­zölve, maradtam érdemes öccse, Gyula. Nagyon olcsó árért tavasz! férfiöltöny és ragián divatszövetek, női costum kelmék elsőrangú minőségben, óriási választékban Maradékok! Krausz Arnold cég kizárólagos posztógyári raktárában, Király-UCC8 15. szám. Maradékok! 11

Next