Pécsi Lapok, 1925. április-június (4. évfolyam, 74-131. szám)
1925-04-12 / 83. szám
1925. április 12 .Pénininek ASSZONYPARLAMENT. A PÉCSI LAPOK MELLÉKLETE. A férjhezmenés problémájáról . Napjaink legkiáltóbb és legnehezebben magolható problémáinak egyike. Ki ne ismerné a lányos szülők jogos aggályait és féltő gondját, hogy leánygyermeküket a házasság — lehetőleg biztos — révébe jutatthassák. Hány álmatlan éjszakát okoznak a felnőtt leányok, akik számára oly nehéz megfelelő férjről gondoskodni. A háború utáni években a fiatalemberek ezreinek neve csak márványtáblákon és emlékoszlopokon szerepel ; a megmaradónak nagy része súlyos kórok csiráit hordja testében, ami nem teszi kívánatossá részükre a családalapítást ; míg az ifjabb generáció — amely még nem vett részt a háborúban — kűködik a nyomasztó gazdasági viszonyokkal és nem tud úgy elhelyezkedni, hogy a jövedelme meghaladja a nősüléssel járó kiadások minimumát. Eszerint azok az ifjak, akik magánvagyonnal nem rendelkeznek, szerény javadalmazásuk folytán nem nősülhetnek. Ezt meggátolni van hivatva az annyiszor kigúnyolt, de mégis legmegfelelőbb formája a segítségnek : a hozomány. Látjuk az elkényeztetett zsurbány ajábiggyesztését: „Engem önmagamért vegyenek el !" Halljuk az elkeseredett szülőket : Hozományvadász ! Pedig nem lehet elítélni azt az ifjút, aki , tekintettel a bénítóan nehéz megélhetési viszonyokra, kijelenti, hogy csak úgy nősülhet, ha a szülők részéről bizonyos támogatásban részesül. Ez még sokkal jellemesebb, mintha — dacára, hogy neki sincs elég — még egy fiatal életet leköt magának. Mindent megígér, amit beváltani nem képes és azután jön a kiábrándulás, csetepaté, csalódás és a válás. Ahol a szülők módosabbak, ott tehát könnyebben megy a férjhezmenés. De annál súlyosabban érinti a középosztály leányait, ahol vagy nagyon csekély, vagy egyáltalán nincs hozomány. A legsúlyosabb hibát itt a szülők követik el helytelen nevelési rendszerükkel. Néha csodálkoznak a szülők naivságán, akik a legjobbat akarva, direkt szerencsétlenné teszik leányukat. A nevelési hibák visszanyúlnak a legzsengébb gyermekkorba. Tessék csak megfigyelni a 3 éves csöppségeket, akik a legutolsó divat szerint selyem toilettekben, köppeny és kalapokban illegetik magukat. Ahelyett, hogy kénye Inesen játszhatnának, állandóan a Fraulein intő szavát hallják: Vigyázni a ruhára ! Eltekintve, hogy így a gyermek a szabad mozgásában korlátozva van, még túlkorán fel is kelti bennük a legveszedelmesebb női ösztönök egyikét : a hiúságot és a külsőségek fontossága iránti fogékonyságát. De a tulajdonképpeni nagy hibát csak a leány serdülő korában követik el. A szülők legtöbbször nincsenek tekintettel se a saját anyagi és társadalmi helyzetükre, sem leányuk képességeire és hajlamaira. Innét származik a ferde nevelés, melyből később a szerencsétlen házasságok és családi tragédiák sarjadzanak, így nevelnek pl. a családias érzésű szegény leányból: divatbábut; a művészi temperamentumból: vidéki tanítónőt és az okos, tudományszomjas nőből: masamódot. A fiatal leány szülői kívánságára betölti a nem neki való helyet, de lelkében megmarad egy kesernyés utórezgés, az u. n. meg nem értett nők fájdalmas idegessége, amely később az egész családi életre ráüti bélyegét. A másik elítélendő pont, hogy a középosztály leányai általában nincsenek szerényen nevelve. Az édesanya otthon nem tart cselédet, süt, főz, mos,takarékoskodik. Az apa végkimerülésig dolgozik, hogy családját elláthassa. Míg a leány mindebből semmit sem vesz észre, a szülők túlzott szeretetükkel minden igényét kielégítik. Áll ez a legszegényebb néposztály leányaira is. Nézzük csak végig a napsütéses tavaszi korzón. Valósággal egyenruhát hordanak a nők. A drága antilop cipőtől, a francia selyemharisnyán át a modelkalapig minden fiatal nő egyformán elegánsan van öltözve. Ugyanaz a toilett ékesíti a milliárdos gyáros leányát, mint a legszegényebb viszonyok között élő hivatalnoklányt. Kezdődik az igényteljesség a toilettnél és folytatódik egyéb dimenziókban is. A leány függetlenül családjától — néha velük együtt, mondani életet él. Természetesnek találja, hogy tálcán hozzák elébe az élet gyönyöreit. Az ilyen leány korán blazirttá válik, nem tud örülni semminek. S ha pl. valami csapás éri a családot, az ilyen nő aki mást nem tud, mint öltözködni és javat táncolni, kétségbeesve tehetetlenségében az örvénybe kerül, amely menthetetlenül elsodorja. Azért igenis szüksége van minden leánynak, hogy valamihez értsen, legyen egy praktikus foglalkozási ágban úgy kiképezve, hogy magáramaradása esetén megélhessen belőle. Itt szintén a legnagyobb körültekintés szükséges. Pl. ha a kislány cérnahangján egy chausont elénekel, még nem muszáj okvetlenül énekesnőinek lenni; s ha abszolút ízlés és kézügyesség hijján van — iparművésznőnek. Tessék figyelemnél kísérni, mihez van tehetsége és elfogulatlan szakértők meghallgatása után fapályát választani. Másrészt szerénységre kell szoktatni a leányokat kis koruktól fogva. Az egyszerűség csak fokozza az ifjúság báját, míg a túlságosan raffinált elegancia még a legszebb fiatal leányt is ellenszenvessé teszi. Hátrányos továbbá a serdülő korban megengedett korlátlan Szabadság is. Azon már túl vagyunk, hogy őrökkel vegyük őket körül. Nem leány legyen felvilágosodott és önálló, legyen saját akarata és ízlése, sőt véleménye is. De nem hagyható szó nélkül, hogy egész gyerekleányokat félnapokra elengednek kirándulni a hegyek közé fiúval. A túlságos magukrahagyottság idő előtt felébreszt bizonyos érzéseket, ami a fejlődés korában feltétlenül káros. Mint tudjuk, a természet a legnagyobb kerítő és igazán nem a fiatal bakfis az oka, ha a mama csak akkor ébred fel, mikor már késő! A fiatal leány ne töltse egész idejét az utcán és ne legyen főfoglalkozása a flörtölés. Olvasson jó könyveket, tanuljon, képezze magát, sportoljon és érdeklődjék a háztartás iránt. Rendelkezzék egy modern, művelt nő összes jó tulajdonságával anélkül, hogy túlzásaikat majmolná. Viszont a régiek egyikmásik erényét se vesse meg, így alakul ki egy ideális nőtípus, akiből jó feleség és jó anya válik és akit — ha sorsa szerényebb körülmények közé kényszerít is — akkor is megállja a helyét. Készakarva hagytam utoljára a szülők egyedüli vigaszát és a lányok titkos reménységét s ez a szerelem. Aliig szerelmes ifjak lesznek, addig nem kell búsulni a lányok sorsa fölött. Azerelmes ember színvak, csak az erősen rózsaszínűt látja meg, úgy hogy még a legelhibázottabb nevelés mellett is megszédül egy pár csillogó szemtől és nem tagit mellőle egész az oltárig. Ez az érzés a legnagyobb ellentéteket is elsimítja s a lehetetlent is valósággá varázslja. Szóval a jó Istennek kell rendbehozni azt, amit az ő földi helytartói elrontottak. II. Hegyi Olga. II. Egy pár hölgyismerősöm hipnogén pontja után tapogatództam és csodák csodája: valamennyi, kivétel nélkül azonos helyen reagált. Ezek után megállapítottam, hogy a nők közös hipnogén pontja a ,,férjhezmenés”. Alább adom a médiumok válaszait. — Első áldozatom egy 19 éves leány, aki mellesleg menyasszony. Megkérdezem tőle, hogy miért akar férjhez menni. Kissé elpirul, aztán biztosan felel: — Nyugodt, kedves családi életre vágyakozom. — Na és miért tartja borzasztónak a vénlákyságot ? Erre a kérdésre a beérkezettek önteltségével önteltségével felelt: Csepp kedvem sincs kutyákkal, kanári madarakkal és macskákkal visszavonulni az élettől. Mert egy férj mégis csak kedvesebb ezeknél. Második médiumom egy konzervatív hölgy. Feltett szándéka a férjhezmehés, de csak a ,,régi jó idők” tradícióival szembeni tiszteletből. A harmadik és egyúttal megint utolsó: férjes asszony. Lemondó rezignáltsággal felel kérdéseimre. A levelesládából. Szeretett Néném ! Nagyon szórakozott ember lévén, kedves néném mindjárt itt húsvéti levelem élén elvégzem, amiért tollat ragadozó lettem , hogy t. i., rendkívül és különösen kellemes ünnepeket kívánjak kedves Nénéméknek. Tudja jó néném, hogy a jókívánságokban mindig gavallér voltam, mert hogy ez anyagi egyensúlyomat semmilyen vonatkozásban nem teszi próbára, sőt a forgalmi adó alól is mentességet élvez. A pécsi húsvét az idén nagyon sivárnak ígérkezik. A szárazság ugyanis olyan ijesztő mérveket öltött, hogy a húsvéti locsolás, ez a kedves, régi szokás is száműzve lesz az ünnepi örömökből. Mert a vízzel takarékoskodni kell és szagos víz formájában sem engedik pocsékolni. A szagos vizet ugyanis, amelyet azelőtt a locsoló gavallérok ott az uccán kerítettek hirtelen a locsolójukba, összegyűjtik a vízfolyásokból és az utcák öntözésére használják. A vízvezetéki vízre meg jobban vigyáznak, mint Okolicsányi László arra, hogy a kelleténél többet el ne áruljon a vallatásnál. Persze a fürdőszobákat megint lezárták és a 70.000 lakosú Pécs megint két kádban fürdik : a Ferenc József fürdőben és az Engelék bazinjában, ahol tolongást észlelni azért most sem lehet, ami annak is lehet a jele, hogy a vizet Pécs ép a fürdés szempontjából nélkülözi legkevésbbé. Geológusok szerint ép azért oly fülledt ennek a városnak a levegője, mert Pécs a Mecsek lábánál terül el, mely lábát most már hónapok óta lógatja ide anélkül, hogy alkalma lett volna egyszer is megáztatni. A vízhiánynak eleinte a vendéglősök látták hasznát, mert hát ital nélkül csak nem lehet el az ember. Mennél több bort mértek ki azonban a derék pécsi Vendéglősök, annál nagyobb lett a veszteségük, mert a víz a vendéglősnek többet jelent, mint a tudósnak az ő tudománya. El is határozták sebtiben, hogy a rég elaludt Mohács —Pécsi Dunacsatornát sürgősen napirendre tűzik, mielőtt áldozatai lesznek a vízhiánynak. Mielőtt azonban levelem a sok víztől teljesen elposványosodik, szólni akarok arról a pettyhüdt üzlettelenségről, amely húsvét előtt is ráfeküdt a boltokra. Ami forgalom volt, az abból állt, hogy egyik kereskedő a másikhoz nyitott be meggyőződni arról, hogy a többi kollégáknál is az övékhez hasonlóan savanyú-e a szellő. Pedig a húsvéti jóüzlet szalmaszálába kapaszkodtak mind a kereskedők s ez is elveszett. Husvét után megint uj szalmaszálat kereshetnek s jó ideig ez lesz majd egyetlen keresetük.Majd elfelejtettem megírni,hogy április elseje az idén igen gyengén sikerült. Egy jó ismerősömnek mégis akadt egy kalandja. Egyik üzletfele fölhívta, hogy küldje el hozzá számlatartozását, mert ki akarja fizetni. Ismerősöm jóízűen elnevette magát s kijelentette, hogy nem hagy magával április bolondját járatni. Nem is küldte el a számlát, mert manapság még tréfának is rossz eset, ha valaki önként jelentkezik adósságát megfizetni. Az adós pedig elhatározta, hogy ezentúl összes tartozásainak lejáratát április elsejére skadencálja. Megemlítem még, hogy az irodalom berkeiben nagy az élénkség. Egyre-másra jelennek meg a könyvek, ami a tavasz elmaradhatatlan velejárója, mert hisz ilyenkor minden kizöldel. A könyvek mind kiválóak, tessék csak a szerzőket megkérdezni. Említésre érdemes más esemény nincs a terítéken. Zárom is hát levelem abban a reményben, hogy jövő húsvétra mulatságosabb és szellemesebb levelet tudok majd írni, olyat, amelyre nem ezek a nehéz idők nyomják rá a bélyeget. Szeretett nénémet, a patikusáét és a Sajó kutyát szívélyesen üdvözölve, maradtam érdemes öccse, Gyula. Nagyon olcsó árért tavasz! férfiöltöny és ragián divatszövetek, női costum kelmék elsőrangú minőségben, óriási választékban Maradékok! Krausz Arnold cég kizárólagos posztógyári raktárában, Király-UCC8 15. szám. Maradékok! 11